2013.02.22
Sikeresen zárultak az Airbus Military A400M egy héten át tartó, hideg égövi körülmények között végzett tesztjei a kanadai Iqaluit-ban. A próbákon a sorozatgyártású gépekhez leginkább hasonlító MSN6-os jelzésű Atlas vett részt. Ezeken a teszteken természetesen a gép egyéb rendszerei mellett a hajtóművek is vizsgáztak, hiszen már ezek is megegyeznek a sorozatban készülőkkel. Ugyanis a korábbi, még Svédországban végzett vizsgálatok alatt ezek még nem álltak rendelkezésre. A Europrop International TP400-D6-okat például 24 órán át hagyták a mínusz 32 fokos hidegben állni, majd a beindításukkal próbálkoztak, teljes sikerrel.
Ha csak nem történik valami kedvező változás az amerikai haditengerészet költségvetésében, úgy azzal kell számolni, hogy a 10 meglévő repülőgép-hordozóból egyidejűleg mindössze négy lesz megtalálható a világtengereken. A kiadások lefaragása következtében a harci őrjáratról visszatérő hordozó és repülőezrede, valamint kísérőegységeinek a szokásos pihentetési, karbantartási és felkészülési idejük növekedésével is számolni kell. Így egy harccsoport a visszatértét követően kilenc hónap elteltével állhat készen az újabb kifutásra.
Az egymással versengő költségvetési prioritásoknak további áldozata is lehet az Egyesült Államokban, mégpedig a légierő következő generációs sugárhajtású kiképzőgépére kiírt TX tenderének személyében. A Northrop T-38 Talon gépek utódja lehetséges, hogy finanszírozási gondok miatt nem viselheti majd a csillagos-sávos felségjelet. Bár a váltótípusnak csak 2020-tól kellene rendelkezésre állnia az F-22A és F-35A pilóták képzésében és addig még alakulhatnak másként is a dolgok az óceán túloldalán, azért a helyzet koránt sem rózsás. Jelenleg átmeneti megoldással, F-16-okat alkalmaznak a Fighting Falcon-t nem repült majdani pilóták képzésénél, de ez az út sem lesz járható a jövőben, ugyanis a pilótaképzés egyre nagyobb mértékűvé válásával egyre több F-16-os bevonása válna szükségessé a TX gépek hiánya miatt. Azonban az F-16-okból sem áll majd annyi rendelkezésre, ami lehetővé tenné ennek a rendszernek a fenntarthatóságát.
Viszont azt még nem lehet tudni, hogy a hadsereg GCV programját milyen mértékben fogja érinteni a hadi kiadások csökkentése. Mindenesetre a tervezési fázist felügyelő tisztek elmondása alapján a megfelelő védelem érdekében elfogadhatónak tartják a nagyobb tömeget, de ennek nem szabadna a mozgékonyság rovására menni. Itt a fajlagos talajnyomás értékét kiemelten kezelik, ugyanis azon a véleményen vannak, hogy ha a nehéz M1-es harckocsik szállításával meg tudnak birkózni, akkor a hasonló tömegű új gyalogsági harcjárművek harctérre való eljuttatása sem fog problémákba ütközni. Ellenben az elakadást, megsüllyedést már más kategóriába sorolják, a GCV-től elvárás, hogy ahol a harckocsik képesek a mozgásra, ott a lövészeket szállítók is képesek legyenek gond nélkül haladni. Fegyverzet terén még mindig a 30 mm-es, vagy ennél nagyobb űrméretű gépágyú az elvárás a megfelelő hatással rendelkező programozható gyújtóval szerelt lőszer miatt.
Sikeresen teljesítette a földi indítási próbát a Lockheed Martin a félaktív lézeres irányítású, 70 mm-es DAGR rakétával. Az Eglin légibázis területén került sor a DAGR indítására, egy az AGM-114 Hellfire rakéta indítására is képes állványról, melyet a Humvee-k utódjának szánt JLTV (Joint Light Tactical Vehicle) programban szereplő, szintén a Lockheed Martin által gyártott járműre szereltek fel. Az AH-64D Apache, AH-6 Little Bird és az OH-58 Kiowa Warrior helikoptereken már sikeresen tesztelt DAGR most is jól szerepelt, a majd 5 km-re lévő célpont egy méteres körzetében csapódott be az elindított példány.
NETARZENÁL GALÉRIA
Tengerészgyalogos Abrams harckocsik: 1., 2., 3., 4., 5.
