2017.03.18
Ukrajnában úgy tűnik, tényleg komolyan veszik a saját erőből történő harci repülőgép fejlesztést, amiről pár hete már cikkezett a világsajtó. Most egy kis konkrétumot is meg lehetett tudni a kijevi elképzelésről. A program neve Legkiy Boiviy Litak, vagyis "könnyű harci repülőgép", rövidítve LBL. A tervezet megjelenése eléggé MiG-29-re hajazó. Az erős hasonlóság azonban csak elsőre lehet megtévesztő, ugyanis a hajtómű és az elektronika hazai fejlesztésű lesz. Az előbbi terén már némi konkrétumot is lehet tudni, méghozzá azt, hogy a polgári életből ismert AI-322F képezi majd az alapját. természetesen a fedélzeti elektronika megalkotása túl nagy feladatot jelente az ukrán vállalatoknak, ezért ezen a téren nyugati cégekkel létrejövő együttműködést képzelnek el.
Alacsonyan végrehajtott repülések és közeli légi támogatás is színesíteni fogja a Büchel légibázison állomásozó 33 Taktisches Luftwaffengeschwader Dél-Afrikába érkezett hajózóállományának mindennapját. A Luftwaffe hat Panavia Tornado vadászbombázója és több mint 200 főnyi földi állománya a fentiek mellett élni fog az Overberg-i tesztlőtér nagyméretű kiterjedésével és a Taurus csapásmérő robotrepülőgépekkel s végrehajtanak éleslövészeteket.
Lassan kezd testet ölteni Belgiumban is a következő generációs harcgép beszerzés. Már 2012 óta röppenek fel hírek a majdani beszerzéssel kapcsolatosan, de beszerzési program elindítása talán most már tényleg megtörténik. A jelenlegi 54 darabos Lockheed Martin F-16AM/BM flottát 34 darabos mennyiséggel kívánnák pótolni, lévén a következő generáció hadrafoghatósága magasabb szintű lesz, továbbá fejlettebb szimulátorokkal is lehetővé válik a repült órák kiváltása, így ennyi is elég lehet a feladatok egyidejű és maradéktalan ellátására. A Fighting Falcon-ok kivonása üzemidejük végén 2023 és 2028 között valósul majd meg, ezért a pótlásukról intézkedő döntést 2018 végig időszerű lenne meghozni.
Európában a RAF is indítási tesztekre készül, méghozzá az MBDA Brimstone földi célok elleni rakétákkal a Eurofighter Typhoon vadászbombázóról. A légi próbák első rész sikerrel lezárult, ezeken a szárnyak alatti hármas pilonon történő hordozás során mérték a rakétákat érő erőhatásokat, illetve a repülőgéppel létrejövő adatkapcsolat tökéletességét is górcső alá vették. A 40 repülés során a valós, éles helyzetben is használatos felfüggesztési variációt is tesztelték. Ennek során a Eurofighter Typhoon négy AMRAAM és két ASRAAM légiharc-rakétával, két Paveway IV lézeres/GPS irányítású bombával és két szárny alatti hármas Brimstone pilonnal emelkedett a levegőbe. Ennek során a vadászbombázó nagytömegű fegyverzet jelentette terhelés mellett történő manőverező képességét is kiértékelték. Az ütemterv szerint a Eurofighter Typhoon 2018 végéig bevethetővé kell, hogy váljon a MBDA Brimstone földi célok elleni rakétákkal.
Egy új, rövid hatótávolságú légvédelmi rendszert mutatott be az MBDA. A Mistral ATLAS-RC a hazánkban is szolgálatban álló rendszer továbbfejlesztésének tekinthető, hiszen a korszerű Mistral-3-as rakéták egy javított képességű infravörös célzórendszerrel ellátott, 360°-ban körbeforgatható távirányítású állványra lettek felszerelve. A könnyű járművekre, vagy akár épületekre is felszerelhető Mistral ATLAS-RC állványt és fegyverrendszert úgy tervezték meg és alakították ki, hogy kezeléséhez mindössze egy személy szükséges.
Továbbra is tart az orosz légideszantcsapatok átfegyverzése. A hírek szerint eddig két zászlóaljnál került rendszeresítésre a BMD-4M légideszant harcjármű, de ezzel párhuzamosan a BTR-MDM Rakuska légideszant páncélozott szállító harcjárműből is 40 darab található már hadrendben. Ez utóbbiak mennyisége százalékos arányt tekintve jelentős lemaradásban van a tavalyi év közepén prognosztizálthoz képest, akkor ugyanis december végéig 60 átadásáról szóltak a hírek. A két zászlóaljnyi BMD-4M mennyisége nagyjából 130-150 darabosra tehető (egy zászlóalj nagyjából 64 BMD-ből áll) és a hírek szerint ez év decemberéig további három zászlóalj kaphatja meg a korszerű deszant-páncélosait, míg a BTR-MDM Rakuska légideszant páncélozott szállító harcjárműből több mint 60 darab kerül átadásra.
A BMD-4M lesz az orosz deszantcsapatok páncélos erőinek alapja, mivel 2025-ig 1500-at terveznek hadrendbe állítani belőle. A 13,5 tonnás, 6 méter hosszú, 3,15 méter széles és 2,7 méter magas BMD-4M fegyverzetét egy 2A70 100 mm-es löveg, egy 30 mm-es 2A72 gépágyú és egy 7,62 mm-es PKT koaxiális géppuska alkotja. A lövegből a 7000 méteres hatótávolságú, tandem robbanófejes 9M117M1 Arkan irányított rakéta is indítható. A 3 fős kezelőszemélyzet mellett hatfőnyi lövész szállítására képes az 500 lóerős mindenevő motorral vízben 10, szárazföldön 70 km/h-s sebesség elérésére képes jármű. Páncélzata szemből a 30 mm-es gépágyúk lövedékének is ellenáll, míg oldalról a 7,62 mm-es géppuska lőszerek ellen nyújt védelmet.
A BTR-MDM Rakuska deszant páncélozott szállító harcjármű a BMD-3-as alvázán került létrehozásra. A megnövelt mellső szekcióban lehetőség nyílt a vezetőn és a parancsnokon kívül 13 katona elhelyezésére. A vezető középen, míg a parancsnok tőle balra foglal helyet, mögöttük 2x2-es üléselrendezésben, 3 sorban, illetve a vezető jobb oldalán lévő helyen ülhetnek a szállított lövészek. További lehetőségként a BTR-MDM felhasználható egészségügyi, mozgó harcálláspont, illetve lőszer és üzemanyag szállítására szolgáló járművek bázisául is. Fegyverzetét egy 7,62 mm PKTM géppuska és egy 30 mm-es AGS-17 gránátvető alkotja. Tömege 13,2 tonna, meghajtásáról egy 450 lóerős 2V-06-02 vízhűtéses dízelmotor gondoskodik. Maximális sebessége közúton 70 km/h, hatótávolsága 550 km.
Törökországban az FNSS fogja elkészíteni a partraszálló műveletekben használatos kétéltű páncélozott járművet. A ZAHA (Zirhli Amfibi Hücum Araci = új harci kétéltű lánctalpas páncélozott jármű) nevet viselő eszközből 27 darab került a fegyveres erőkhöz.
A szentpétervári Admiralitás Hajógyár elkészült az első, Algéria számára épített VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáróval. A KILO-osztályú tengeralattjárók eme továbbfejlesztett verzióját, fejlett lopakodó technológia és kiterjesztett hatótávolság jellemzi, valamint szárazföldi, vízfelszíni és víz alatti célpontok elleni csapásmérő képességet eredményező fegyverzet. A észak-afrikai állam még 2014 közepén állapodott meg Moszkvával a két tengeralattjáró beszerzéséről, amiket 2018-ban adnak majd át. A KILO-osztály nem ismeretlen az ország haditengerészete számára, hiszen az első két Project 877EKM példányt még 1987-ben és 1988-ban állították hadrendbe. Ezeket pár éve az oroszok korszerűsítették és 2006-ban újabb két tengeralattjáró, melyeket immáron a Project 636 terveknek megfelelően gyártottak le került megrendelésre.
A VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáró 72,6 méter hosszú, 9,9 méter széles és 300 méterre is képes lemerülni. vízkiszorítása 3076 tonna, legnagyobb sebessége 25 csomó, 52 főnyi legénységével 45 napig képes egyhuzamban a tengeren lenni. A hat, 533 milliméteres átmérőjű torpedóvető-csövekből 18 torpedó indítható, de ezek egy részének helyére a Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek is behelyezhetők. Ezekkel megvalósítható a hajók és szárazföldi célpontok támadása is. A VARSAVJANKA-osztályú tengeralattjárók aknatelepítésre is használhatók, ekkor maximum 24 AM-1 aknát lehet elhelyezni a tengeralattjárón.
Iránban bemutatták a Karrar harckocsit. A páncélos leginkább a T-72-es továbbfejlesztésének tűnik, melyet az orosz T-90MSz inspirált. Az utóbbival való nagyfokú hasonlóság nem teszi kizárhatóvá a fejlesztés során az orosz részvételt, segítséget sem, de leginkább azokat a 2015-ös híreket erősítheti meg, amelyek szerint az iráni szakembereknek lehetőségük volt a hadsereg által lefolytatott tesztek során alaposan megismerni a T-90MSz harckocsit, melyet akkoriban úgy hoztak szóba helyi portálok, mint lehetséges beszerzést. Mindenesetre, ami biztos az az, hogy a Karrar egy hátrafelé keskenyedő hegesztett tornyot kapott, melynek első részét reaktív páncélzattal erősítették meg. Az erőforrás teljesítményének növeléséről, vagy cseréjéről nincs hír, így a Karrar mozgékonysága megegyezhet a T-72-ével, vagy annál egy kicsit rosszabb is lehet, az erősebb páncélzat okozta plusz súly miatt.
Az ágyúcső torony és a füstgázelszívó közötti részén, a hőkiegyenlítő burkolat felett, egy további szögletes, a csövet körülölelő alkatrész látható. Ennek szerepe eddig nem tisztázott. A reaktív páncélzat kazettái a páncéltest mellső részén a vezető előtti páncélzaton is megtalálhatók, ezek körülbelül kétszer olyan vastagok, mint a T-72-en alkalmazott Kontakt-1-é. Továbbá míg a motortér és a torony hátsó részén rácsos előtétpáncélzatot alkalmaztak, addig a kötényzet többi részét páncéllemezek alkotják. A torony két oldalára kerültek felszerelésre a ködgránátvetők hat-hat darab indítócsövei. Újabb, a T-90MSz-el való hasonlóságot mutat a parancsnok éjjel-nappali figyelőműszere fölé elhelyezett távirányítású fegyverállvány, melyre egy 7,62 milliméteres géppuskát helyeztek el.
Tajvanon a hazai iparra támaszkodva szeretnének partraszállást támogató helikopterhordozókat építeni. A szigetország szintén honi hajógyárakban tervezi megépíteni nyolc 1200-3000 tonna vízkiszorítású tengeralattjáróját, négy 6000-8000 tonnás vízkiszorítású rombolóját, tizenöt 2000-3000 tonnás fregattját, és több kisebb gyorsnaszádját, aknaszedőjét. A spanyol Navantia által épített JUAN CARLOS I.-re igencsak hasonlító 22000 tonnás partraszállást támogató helikopterhordozó sebessége 30 csomó, a hossza 220 méter lenne, repülőfedélzete egyidejűleg hat nagyobb méretű helikopter üzemét tenné lehetővé. A hajóorron kialakított „síugrósánc” megléte pedig a Lockheed Martin F-35B variánsának megjelenését vetíti előre. A terv megvalósíthatóságát francia példával támasztják alá, mondván a MISTRAL-osztály egységeiért kifizetett 700 millió dollár igazán kivitelezhetővé és megfizethetővé teszi az ilyen nagyméretű egységek építését is.
Persze a szigetországban rövidebb távú, gyorsabban megvalósítható flottafejlesztést is végeznek. Május végén kerülnek átadásra ugyanis az amerikai haditengerészet állományából végleg eltűnt OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok két példánya. Az egykori USS TAYLOR (FFG 50) és USS GARY (FFG 51) 1984 és 2015 között hajózott a csillagos-sávos lobogó alatt. Ez a hajótípus nem lenne teljesen ismeretlen a szigetország tengerészei számára, hiszen licenc alapján - némileg eltérő fegyverzettel - nyolc hasonló egység, mint CSENG KUNG-osztály már szolgálatba állt 1993 és 2004 között Tajvanon. A két „új” fregatt neve történelmi személyeké lesz, mégpedig: LIU MING-CSUAN (Tajvan kormányzója volt a Csing dinasztia idején) és CSIU FENG-CSIA (ellenállást vezető személy a Csing dinasztiát követően Tajvant birtokló Japán ellen).
Ausztráliában a légierő és a haditengerészet fejlesztése mellett nem feledkeznek meg a szárazföldi haderőről sem. Ugyanis a harckocsik mennyiségét szeretnék növelni, mégpedig a jelenlegi 59-ről legalább 90-re. A típus marad, vagyis a 2007-ben beszerzett amerikai M1A1 Abrams nem kerül kivonásra. A védelmi stratégia viszont három bevethető, harckocsikkal teljesen felszerelt századot vázol fel, azért lenne szükség a 90 harckocsira. további, a harckocsikat érintő elképzelés a minél nagyobb önállóság az üzemeltetés és javítás területén, így ebben az irányban is terveznek lépéseket. Az első az, hogy helyben valósult meg az ausztrál hadsereg M1A1 Abrams harckocsiiban alkalmazott Honeywell AGT1500 gázturbinák nagyjavítása. A páncélosok 2007-es megérkezésétől a gázturbinák javítása jelentős összeget, darabonként 500000 dollárt és időt, 6-9 hónapot jelentett, ami a rendszeresített 59 páncélos esetében igen csak rossz hadrafoghatósági mutatót eredményezett.
A TAE üzemében végzett nagyjavítás esetében viszont csak 20-30 napos távolléttel kell számolni és a kiadás is nagyjából tizede lesz a tengerentúlinak. A TAE kapacitása évente 17 Honeywell AGT1500 gázturbina nagyjavítását teszi lehetővé, ez azonban bőven elegendő lesz az ausztrál hadsereg számára. Mindez még nem lesz elegendő ugyanis nagymérvű modernizálás is elvárás a harckocsikkal szemben, egészen pontosan a legmodernebb célzórendszerek, hálózatközpontú hadviselést lehetővé tevő elektronika és új generációs kommunikációs rendszerek megjelenése várható, a korszerű lőszerekkel együtt. Itt is jelentős lenne a hazai kötődés, hiszen az már bebizonyosodott, hogy a páncélosok üzembentartási költsége sokszorosa a megvásárlási árnak. A páncélzat megerősítéséről sem feledkeznek el, de beszereznének párat az M1-es alvázán létrehozott hídvető harckocsiból is, valamint tolólapokat és aknakifordító-ekéket is.
Hacsak valami nagymérvű exportmegrendelés nem érkezik, vagy nem lesz igen erős kormányzati nyomás az gyártó árszabásával szemben, úgy az amerikai tengerészgyalogság számára fejlesztett Sikorsky CH-53K King Stallion helikopterek darabára magasabb lehet még az F-35-nél is. Az előrejelzések szerint egy nehéz kategóriába tartozó forgószárnyas darabára elérheti a 95, de akár a 122 millió dollárt is, ami mellett meg kel említeni, hogy jelenleg az F-35A variánsért 94,6, míg az F-35B és az F-35C változatért 120 millió dollárt kell fizetni. Tervezett 200 King Stallion legyártása mellett tehát további megrendelések beérkezésére lenne szükség, talán ez lenne a legkifizetődőbb megoldás mindenki számára.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas KC-10A Extender.
McDonnell Douglas C-15 Hornet.
McDonnell Douglas F-15C Eagle.
