2018.03.03
Újabb gazdára talált az ukrán fejlesztésű T-84 Oplot-M harckocsi. A thaiföldi eladással kapcsolatban rossz sajtóvisszhanggal rendelkező T-84 Oplot-T eredetinek tekinthető változatát igazán kis mennyiségben szerzi be egy tengeren túli vásárló. De most aztán jöjjenek a tények! A vásároló az Egyesült Államok, a mennyiség pedig gyaníthatóan pár darabos lesz csak. Nem ez az első eset, hogy Washington ukrán harckocsikat vásárol, ugyanis 2003 decemberében és 2004 januárjában is beszereztek két-két T-80UD harckocsit. Ezeket alaposan elemezték és megállapították a konstrukciójuk előnyös és hátrányos oldalait. Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy T-84 Oplot-M is egy alapos kiértékelés miatt kerül megvásárlásra.
Új információt tett közzé a német Der Spiegel, a tavaly júliusban lezuhant EC665 Tiger UHT harci helikopterrel kapcsolatban. A Nyugat-Afrikában kétfőnyi személyzetének halálát okozó gépről az első információk a rotorlapátok leválását említették meg a tragédia okaként. Később egy szerelőnyílás véletlen kinyílása és a rotorsíkba kerülése szerepelt kiváltó okként. A parlamenti védelmi bizottságból származó új információ szerint a Tiger-t a végzetes repülése során robotpilóta vezette és eme rendszer irányítása alatt kezdett végzetesen gyors süllyedésbe, amit a személyzet megállítani már nem tudott és talán ez okozhatta forgószárnylapátok leválását, de akár a szerelőnyílás kinyílását is. Mindez ok lehet arra is, hogy a személyzet nem tudott rádión jelentést tenni a helikopter meghibásodásáról.
Olaszországban február 27-én szolgálatba állt a 18. T-346A sugárhajtású kiképzőgép is. Az Olasz Légierő (Aeronautica Militare Italiana) első körben megrendelésre került Leonardo M-346 Master flottája így hat év alatt teljessé vált.
Spanyolországban az Indra InShield önvédelmi rendszerét fogják felszerelni az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépekre. A légierő teherhordói közül első lépésben kilenc kerül majd ellátásra a szilárdtest lézertechnológiát is magában foglaló rendszerrel. Az InShield önvédelmi rendszert a tesztek során felszerelték a spanyol szárazföldi haderő egyik Chinook helikopterére is, ahol szintén beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Oroszországban befejezték a repülőgépfedélzeti lézerfegyverrel végzett tesztek első szakaszát. Az Iljusin Il-76MD nehéz stratégiai szállító repülőgép módosításával létrejött Berijev A-60-as légi próbapad fedélzetére telepített lézerfegyver programja 2011-ben szünetelt, de azóta nem volt fennakadás a próbák során. A majdan hadrendbe álló légi lézerfegyver szállítására egy új gépet szeretnének megalkotni, ami segítené a légi és űrben lévő felderítőeszközök elleni bevetésekre tervezett lézerfegyver minél hatékonyabb alkalmazását.
Elkezdték a legfejlettebb orosz nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer, az Sz-500-as Prometheus (55R6M Triumfator-M) gyártását. A rakétákat a Kirovban létesült üzem fogja előállítani. Ennek gyártókapacitása a hírek szerint évente akár 1000 rakéta is lehet. Az szállítást és indítást végző alvázak Nyizsnyij Novgorodban kerülnek legyártásra, ahol a hírek szerint már el is kezdték a sorozatgyártását. Hat évvel ezelőtt a rakétarendszer fejlesztése során felmerültek fel gondok, egészen pontosan irányítási problémák okoztak gondot a 2009-től fejlesztést végző Almaz-Antey szakembergárdájának. Az új, nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer számos bonyolult műszaki megoldást tartalmaz, mivel nem az Sz-400-as továbbfejlesztésével jött létre, ezért ez a fennakadás teljesen természetesnek vehető. A 2020-ra már több alegységnél is megjelenő Sz-500-as képességei igen elképesztőek lesznek, egyidejűleg 10 darab, hiperszonikus sebességgel repülő ballisztikus rakéta megsemmisítésére lesz képes 600 kilométeres távolságban és 20 kilométeres magasságban.
Kazahsztánban már a Védelmi Minisztérium végzi a Kazakhstan Paramount Engineering (KPE) által gyártott Barys 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű próbáit. Ez a páncélos valójában nem más, mint a 2016-ban bemutatott dél-afrikai Paramount Group által tervezett Mbombe 8 gyalogsági harcjármű. Elődjeivel a Mbombe 4-el és a Mbombe 6-al a felhasznált alkatrészek tekintetében 80%-ban megegyezik, így jelentős megtakarítás érhető el rendszeresítésével ott, hol már a járműcsalád régebbi tagjai jelen vannak.
A Mbombe 8 tömege 28 tonna, meghajtásáról egy hathengeres turbófeltöltéses dízelmotor gondoskodik, egy hatfokozatú automataváltó segítségével. Végsebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 800 kilométer. A hűtőrendszer és hajtáslánc már kipróbált és bevált téli körülmények között -55 Celsius fokon, de a sivatagi körülmények közötti +55 fokot is bírja. Fegyverzetét a vevő igénye szerint kívánt távirányítású, vagy személyzettel ellátott toronyba szerelhetik be. A kazah Barys fegyverzetét egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, valamint egy török eredetű 7,62 milliméteres géppuska alkotja. 3 fős személyzet mellett 8 főnyi lövészraj szállítására képes. A járművel a gyártó november óta végzett próbákat, ezek sikeres teljesítése után került sor az állami tesztek elkezdésére.
India és Oroszország véglegesítette a szerződési feltételeket, így négy új, továbbfejlesztett Projekt 11356М-osztályú fregatt kerül beszerzésére mintegy 3 milliárd dollár értékben. Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, melyek eredetileg az orosz haditengerészetnek szántak. Azonban az Oroszország és Ukrajna között elmérgesedett viszony miatt a hajók a meghajtást biztosító gázturbinák nélkül maradtak. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek, valamint egy negyedik fregatt megvásárlására is, természetesen hajtóművek nélkül. A M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét így magukra véve.
A Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt venne igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe úgy látszik nem fért bele. A hírek szerint az ukrán gázturbinák pótlására az orosz fejlesztők csak 2019-re lesznek képesek használható hajtóművet kifejleszteni. A négy újabb fregatt közül kettő, igaz nem teljes mértékben a fent részletezett okból kifolyólag még Oroszországban fog elkészülni. A másik kettő viszont már Indiában, méghozzá az ország délnyugati partján található Goa Hajógyárban. Az állami megrendelések teljesítése miatt a Mazagon, a Cochin, és a GRSE hajógyár már nem rendelkezik szabad kapacitással, így egy újabb üzemet kell alkalmassá tenni a flotta számára készülő egységek építésére. Ez pedig a Goa Hajógyár lesz, ahol a maradék két fregatt készülhet majd el a jövőben. Az orosz Jantar Hajógyár szakemberei megfelelőnek találták a Goa Hajógyárat az építés elvégzésére, így már csak kormányhatározat szükséges a 4 milliárd dolláros kiadással járó fregattok építési programjának elindításához. Az első új fregatt a szerződés véglegesítésétől számított négy éven belül átadásra kerülhet.
Tavaly év végén merült fel, hogy Japán a legnagyobb hadihajóját képessé tenné merevszárnyú repülőgépek üzemeltetésére. A 27000 tonnás IZUMO-osztály első, névadó egységét szeretnék képessé tenni amerikai Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók üzemanyaggal való feltöltésére. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is elhelyezhető rajta.
Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. Az IZUMO (DDH-183) és KAGA (DDH-184) nevet viselő testvérhajója alkalmas a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek üzemeltetésére. Amint a tervezet napvilágra került, többen emlékeztettek arra, hogy a japán alkotmány 9. paragrafusának 2. bekezdése megakadályozza, hogy Tokió támadó képességekkel rendelkező repülőgép-hordozóval rendelkezzen, itt szintén tiltva van az interkontinentális ballisztikus rakéta, valamint nagy hatótávolságú stratégiai bombázó is. Márpedig az IZUMO ilyetén átalakítása már felvetné, hogy ez a hajó nem csak helikopterek bevetésre, indítására alkalmas. Tény, hogy egy ilyen jellegű kapacitás kialakítása viszont jelentősen szorosabbra fonná a már így is igen erős amerikai-japán szövetséget.
A repülőfedélzet mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását és üzemanyaggal, netán bombákkal és rakétákkal történő feltöltését. Így Észak-Korea azon területei is biztonsággal és akár több alkalommal is igen rövid fordulóidővel elérhetők lennének a Lightning II-esek számára, amik megtámadása több időt venne igénybe. Persze a gordiuszi csomót egyszerűen meg lehet oldani és van rá esély, hogy ez meg is fog valósulni, ugyanis Japán tervezi, hogy felülvizsgálja a Nemzeti Honvédelmi Program iránymutatásait 2018 végéig. Amennyiben a változtatás mellett döntenének számos (most még) támadónak minősített fegyverrendszer hadrendbe állíthatóvá válna. Nem lenne meglepő, ha törvénymódosítással segítenék elő ezeket a változásokat és ezzel már megnyílhatna az út az F-35B Japán általi rendszeresítése előtt is, ami a napokban szintén szóba került. Talán nem meglepő módon, de Dél-Koreában is felvetődött az F-35B beszerzése, ott a DOKDO-osztály fedélzetéről képzelnék el az üzemeltetést.
Ezen a héten a japán haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír más színezetet ad tavaly év végi információnak, ugyanis úgy hírlik, az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugró sánc lehetséges megvalósításával is.
Argentína hivatalos ajánlatot kapott Franciaországtól használt harci gépek beszerzése ügyében. Párizs a már kivont Dassault Mirage 2000-es vadászgépeiből kínál megvételre 12 példányt a dél-amerikai állam számára. A 2019-es év végig élő ajánlatban opcióként további 8 Mirage 2000-es is megtalálható. Argentin részről származó információ arra is kitért, hogy a típus számított üzemeltetési költségei jelenleg még túl nagyok lennének a légierő lehetőségeihez mérten.
Három példányban gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből. A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones SA repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is.
A Pampa III-as program Argentína nehéz gazdasági helyzete miatt jelentős csúszást szenvedett. A prototípus 2015. augusztus 18-án szállt fel, az akkori legutóbbi bejelentéshez képest is majd másfél éves késéssel. A gyártást-fejlesztést végző FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) öt évvel ezelőtt még 2013. decemberi felszállást és 2014 közepi átadási dátumot prognosztizált az erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel felszerelt Pampa III esetében. A műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as iránt Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier T.10
McDonnell Douglas C-15 Hornet: 1., 2.
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Westland WAH-64D Longbow Apache AH.1
McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020
Gulfstream Aerospace G-550-CAEW
