2018. már 31.

2018.03.31

írta: Netarzenál
2018.03.31

Ukrajnából származó hírek szerint átadták a2011-ben megrendelt 49 darab T-84 Oplot-T harckocsik közül az utolsónak elkészült példányokat is.  Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. A tavalyi évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra. A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el.

Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.

Március hónapban átadásra kerültek az első Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalik a Brit Királyi Légierő számára, így várhatólag hamarosan hadrendbe állónak lehet majd tekinteni. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése nemrégiben fejeződött be. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel 2017-ben hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.

Február hónapban sikeresen lezárultak a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetén, helikopterekkel végzett próbák. Ezekben két Merlin Mk.2 és két Chinook Mk.5 vett részt és a különféle időjárási körülmények közötti fel-és leszállások során alkalmazandó eljárásokat tesztelték segítségükkel. A forgószárnyasok átlagosan napi 10 órát repültek, az Atlanti-óceán néha igen zord időjárási körülményei között. A fedélzeten uralkodó széljárásra is nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen a felépítményt a tervezők két részre bontották, így annak igazolása, hogy ez az elrendezés kedvezőbb feltételeket teremt légieszközök számára, szintén kiemelt fontosságú volt.

A beszámolók alapján az osztott sziget kedvező hatást gyakorolt a fedélzet feletti légáramlatokra. A teljes felszereléssel ellátott tengerészgyalogosok helikopterekhez történő eljutása is a próbák részét képezte, amik során megállapítást nyert, hogy az ajtók, lépcsők kialakítása nem gátolja a katonák mozgását. Szintén kipróbálásra került az üzemanyag utántöltő rendszer is. Ennek újdonsága az, hogy a hajótest mindkét oldalán lehetőség nyílik a hajó és légieszközei számára is az ellátóhajóból történő utántöltésre.  Az év vége felé a HMS QUEEN ELIZABETH az Egyesült Államok keleti partjához fog hajózni, ahol a Lockheed Martin F-35B Lightning vadászbombázó első leszállására is sort kerítenek. Az elmúlt 12 hónap során szimulátorban már több 1000 landolást végeztek a brit hordozó fedélzetén. Az virtuális térben végzett próbák során felhasználták a hajóról származó mért adatokat is a minél nagyobb valósághűség érdekében.

Akár 2030-on túl is alkalmazható marad, növekednek képességei és mégis kevesebbe fog kerülni, mint egy újonnan gyártott Brimstone 3-as levegő-föld rakéta. Ez bizony az MBDA - mely az Airbus (37,5%), a BAE Systems (37,5%) és a Leonardo (25%) tulajdonában van - Brimstone 2 CSP (Capability Sustainment Program) rakéta jellemzői lesznek a gyártó szerint. Ezt a változatot a már legyártott fegyverekből hozzák létre 400 millió font (563 millió dollár) értékben, mégpedig úgy, hogy a radaros/félaktív lézeres önirányító egységet, a Vulcan rakétamotort, valamint a MBDA Németországban működő leányvállalata, a TDW által kifejlesztett többfunkciós robbanófej változatlanul marad. Lecserélésre került a robotpilóta, az kormányokat mozgató rendszer, a fedélzeti számítógép memóriája, valamint a fedélzeti akkumulátor is. Ez utóbbi 30%-al magasabb kapacitása a gyártó szerint 20%-os hatótávolság növekedéssel jár együtt. Az új rakéta gyártását a MBDA még ebben az évben szeretné elkezdeni a Bolton mellett létesített gyárában.

Spanyolországban a jövőbeli pilótaképzés lehetőségeit kezdték el vizsgálni. A jelenleg is használt C-101-es flotta pótlására akár turbólégcsavaros kiképzőgépek is szóba jöhetnek. Jelenleg a Beechcraft T-6 Texan II és a svájci Pilatus PC-21-es került megemlítésre, amelyek megfelelnének a légierő elvárásainak. A stafétabot átadását a repült órák és a hátralévő üzemidő tekintetében 2020 elejére teszik a szakemberek. A régi C-101-esek üzemidő hosszabbítására is lenne lehetőség, azonban az, hogy ez kifizetődő megoldás lenne, még nem egyértelmű. Az Airbus is kopogtat a spanyolok ajtaján, meglepő módon egy új fejlesztésű kiképzőgéppel, ami várhatólag 2030 körül állhatna majd szolgálatba. Az átmeneti időben a spanyolok akár bérelhetnének képzési lehetőséget is külföldön, vagy csak repülőgépeket a hazai képzéshez. Kicsivel később válna időszerűvé az ENAER T-35 Pillán és a sugárhajtású F-5-ök utódjának a keresése is.

Harci gépek tekintetében akár további 50 Eurofighter Typhoon is rendszeresítésre kerülhet, hiszen a 87 darabos mennyiség helyett beszerzett 73 darab Eurofighter darabszáma kevés. A várható feladatok ellátására 103 példány lenne elégséges, de további 10-20 gép is megvásárlása is szóba jöhet a politikai, gazdasági tényezők alakulásától függően. Némileg segíthetné a kiadások csökkentését, ha Spanyolország Németországgal közösen vásárolna a típusból. Ugyanis, míg a spanyolok az F/A-18 Hornet, addig a németek a Panavia Tornado 2020 és 2030 között időszerűvé váló pótlására alkalmas repülőgépet látnak a Typhoon-ban. A fejlesztő országokból érkező megrendelésekre szükség lenne az exportképesség fenntartása okán, hiszen a jelenlegi megrendelések teljesítése után, nagyjából két év múlva a gyártósor bezárásra kerülhet.

Március 20-án már az első külföldi útját teljesítette a francia légierő Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépe. A tavaly december 22-én átadott típus első külföldi útja az Afrikában található Mali-ba vezetett, ahová személyeket és teherárut egyaránt szállított, közel a maximális terhelhetőség határáig.

Törökország hazai építésű, partraszállást támogató helikopter-hordozója, a spanyol a JUAN CARLOS I tervei alapján készülő TCG ANADOLU (L-408) várhatólag 2019 februárjában kerül majd vízre és várhatólag 2021-ben lép majd szolgálatba. A Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában 2016 óta épülő egység jelen pillanatban 90%-os készültségi állapotban található. A modern hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállított 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU 68%-ban hazai ipar által előállított összetevőkből készül el.

Törökországi források szerint, hamarosan megszülethet az első exportmegrendelés az AgustaWestland licence alapján készített TAI T-129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező forgószárnyas iránt Pakisztán mutat jelentős érdeklődést. Iszlámábád igényeinek és követelményeinek megfelel a gép, így tárgyalásokat kezdtek a gyártóval.  Ezek hamarosan, akár az elkövetkező hónapokban, de talán már néhány héten belül le is zárulhatnak, így akár egy 30 darabos megrendelést is szerezhetnek a törökök a TAI gyártmányára. Ankarában sem szeretnének semmi akadályt gördíteni a pakisztáni TAI T-129 ATAK harci helikopterek beszerzése elé.

Éppen ezért egy 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanának partnerük számára, amiből futnál néhány alkatrész helyi előállításának megvalósítására is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Turkish Aerospace Industries a Pakistan Aeronautical Complex (PAC) üzemében képzeli el a gyártás lebonyolítását. A tavaly augusztusban hatalomra került új pakisztáni miniszterelnök, Shahid Khaqan Abbasi - aki maga is pilóta - már a tavaly év vége felé ki is próbálta körülbelül fél órás repülés során a T-129 ATAK-ot törökországi látogatása alkalmával. Pakisztáni részről kijelentették, szeretnék minél hamarabb eredménnyel lezárni a tárgyalási folyamatot és a lehető leghamarabb megkezdeni a T-129 ATAK rendszeresítését.

Katar légiereje a 2015 májusában megrendelt 24 Dassault Aviation Rafale vadászbombázó mellé a héten érvényesítette a szerződésben lévő opciót is. Ennek köszönhetően további 12 francia repülőgépet szereznek be.

Indiai segítséggel tovább erősödhet Afganisztán Mil Mi-24 Hind flottája. Új-Delhi ugyanis az eddig átadott négy gép mellé továbbiakat is szállítását is tervbe vette. Ugyanis nemrégiben négy újabb példányt Fehéroroszországból vásároltak meg és ezeket nagyjavítás után fogják átadni az afgán haderő számára, néhány hónapon belül. India ezeken felül azon is munkálkodik, hogy az eddig már afgán tulajdonba került orosz forgószárnyasok és szállító repülőgépek közül amennyit csak lehetséges javítással, vagy felújítással újra repülőképes állapotba hozzanak.

Pakisztánban hamarosan elkezdik az első PAC/AVIC JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. Legutóbb épp a múlt hónapban jelentették be, hogy a 28. Phoenix repülőszázad megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt, az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Pakisztáni megrendelésre még 12 Block II-es fog elkészülni, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.

Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.

Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.

Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelésre van remény. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.

A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 116 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.

Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.

A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálják orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.

Nem kizárt, hogy még a nyár beköszönte előtt kifut a tengerre Kína első teljesen saját maga által megépített repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. Az azonban az utóbbi időben világhálóra felkerült fotók alapján kijelenthető, kétségtelen tény, hogy a hajógyárban igencsak az építés végén tartanak. Ugyanis az elmúlt hetekben lebontásra került a felépítményt eddig körbeölelő állványrendszer és láthatóvá váltak a rádiólokátorokat rejtő burkolatok, sőt a hajtóművek kikötői próbáinak első részét is elvégezték. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában.

Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben. A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is.

Hamarosan újra elindulhat a Fülöp-szigeteken a harci helikopterek beszerzése. A 230 millió dollárosra becsült bevásárlásra esélyes a török TAI T-129 ATAK, az orosz Mil Mi-35 és a kínai CAIC Z-10 is.

Ausztráliában a Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopter támogatási képességét vizsgálták meg partraszállások alkalmával. A flotta BAY-osztályú HMAS CHOULES (L100) partraszállító hajóján végezték el a próbákat, igen változékony időjárási körülmények között, Queensland partjainál. Az ezen hajóosztályról végzett biztonságos személy és teherszállítási feladatokat garantáló üzemeltetési korlátok minél pontosabb meghatározásához 206 felszállás során 66 órát töltött a tandemrotoros típus a levegőben. A tesztek igen kiterjedtek voltak, az éjszakai körülmények közötti éjjellátóval történő repülések mellett, a fedélzet felett lebegés közbeni üzemanyag felvételt is gyakorolták a helikopteren és a hajón szolgáló katonák.

Ezen a héten Németországba érkezett a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky új fejlesztésű helikoptere, a CH-53K King Stallion egyik példánya. Az Atlanti-óceánt története során első alkalommal egy Boeing C-17 Globemaster III-as belső terében leküzdő nehézhelikopter a következő hónapban megrendezésre kerülő Berlini légi kiállításon lesz majd látható a nagyközönség számára.  Az áttelepülés nem csak a majdani légishow miatt történt, ugyanis a típussal szeretnék elnyerni Berlin kegyeit is, ugyanis a németek egy nehéz szállítóhelikopter-típust keresnek pár éven belüli rendszeresítésre. Így a döntéshozásban érdekelt katonák első kézből szerezhetnek tapasztalatot a King Stallion képességéről. Másrészt ez a szolgálatba állításhoz szükséges egyik teszt is volt, ami a típus légi szállíthatóságát is bizonyította, a Sikorsky cég szakemberi általi lebonyolított szállításhoz történő előkészítéssel be-majd kirakodással és újra repülésre képessé tétellel.

Újabb próba sikeres végrehajtásával került közelebb a szolgálatba állításhoz a Lockheed Martin F-35C Lightning II hordozófedélzeti vadászbombázója. Március. 17 és 21. között ugyanis a VFA-125 Rough Raiders és a VFA-101 Grim Reapers repülőszázadok gépei, valamint légi és „földi” személyzetei a NIMITZ-osztályú USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozón vendégeskedtek. Ezen időszak során nappali és éjszakai körülmények között 140 leszállást hajtottak végre, de a majdani mindennapi körülmények között vizsgálták a típus üzemeltetését segítő automata logisztikai információs rendszert, az ALIS-t is. Ezen tesztidőszak sikere kézzelfogható közelségbe hozta a C variáns 2019-es pénzügyi évre tervezett korlátozottan bevethető minősítésének elnyerését.

Argentína az Egyesült Államokból kíván alkatrészetek beszerezni McDonnell Douglas A-4AR Fightinghawk vadászbombázói számára. A dél-amerikai országban megrendezendő G20-as csúcstalálkozó légterének biztosításában főszerepelt játszanának az idős, de pár éve korszerűsített Fightinghawk-ok. Azonban az ország évek óta tartó nehéz gazdasági helyzete alaposan rányomta bélyegét a repképességre, ennek köszönhetően jelenleg mindössze 4 A-4AR képes a felszállására. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni Buenos Aires-ben az USA-ból történő alkatrészvásárlással.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-23ML

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Aermacchi MB-339CD

Boeing Vertol MH-47G Chinook

Szuhoj Szu-22M4

Boeing F-15SA Eagle

Eurofighter CE-16 Typhoon

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Panavia Tornado ECR

PZL-Okecie PZL-130TC-1 Orlik

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Mirage F1B

Boeing KC-135T Stratotanker

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Antonov An-26

McDonnell RF-4C Phantom II

Hawker Siddeley Buccaneer S2.B

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Airbus A321-231

Iljusin Il-87 Aimak

 

Szólj hozzá

Lockheed Martin Boeing FC-1 PC-21 C-130J Super Hercules Leonardo KLJ-7A Mil Hind Pilatus MBDA TAI Arjun Mk II CH-47F Chinook Dassault Aviation Rafale Beechcraft BC55 BriteCloud Eurofighter Typhoon TYPE 001A Brimstone 3 T-84 Oplot-T HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) Merlin Mk.2 Chinook Mk.5 Brimstone 2 CSP C-101 T-6 Texan II TCG ANADOLU (L-408) T-129 ATAK Mi-24 JF-17 Thunder CV-17 SHANDONG Mi-35 CAIC Z-10 BAY-osztály