2013.03.12

2013.03.12. 15:13

Olaszországban szerződést kötöttek a légierő Tornado vadászbombázónak korszerűsítésére. Az Alenia Aermacchi és a NETMA (NATO Eurofighter and Tornado Management Agency) fogja a vadászbombázók fedélzetére integrálni az AGM-88E AARGM (Advanced - Anti-Radiation Guided Missile) rádiólokátorok elleni rakétát és a GBU-39 SDB (Small Diameter Bombs) kis átmérőjű bombát. Az elkövetkező három év alatt végrehajtandó, 2015 decemberében befejeződő munkákban a Cassidian, a Boeing és az ATK is részt fog venni.

Egy év elteltével Tajvanon továbbra is napirenden van a saját tengeralattjárók megépítésének tervezete. Az építést esetleg végző CSBC Corporation bevonásával jelenleg a megvalósíthatósági tanulmány készül. A flotta vezetése erre négy évet szán, a költségvetésből 4,7 millió dolláros büdzsé került elkülönítésre. Gyaníthatóan a harci rendszerek, a hanglokátorok és a vetőcsövek gyártása okozhatná a legnagyobb problémát egy hazai gyártású tengeralattjáró esetében.

Még ebben az évben sor fog kerülni az első Ferra Engineering által gyártott szárnykészlettel ellátott JDAM-ER bomba leoldási tesztjére Ausztráliában. A hazai cég által tervezett és gyártandó szárnykészlet iránt külföldről is nagy az érdeklődés, ám erre nem kell tétlenül várni, hiszen a Canberra részéről az eddig beékezett megrendelés 2015-ig ad munkát a gyártónak.

Eddig még szerződéskötésre nem került sor, azonban egyre valószínűbb, hogy Kína 24 Szu-35-ös vadászbombázót fog megvásárolni Oroszországtól. Egyes, idővel talán helyesnek bizonyuló feltételezések szerint Pekingben leginkább a gép hajtóműve, a Saturn 117S után ácsingóznak leginkább, mivel ez pont jó lenne a J-20-as lopakodó harci gépük számára a fejlesztés alatt álló WS 15 helyett.  Ezen sugárhajtómű sikeres kínai lemásolása érzékenyen érintené az indiai légierőt, mely még jelenleg is az egyik legnagyobb megrendelője az orosz hadiiparnak. Igaz India is tett lépéseket az orosz Szu-50 PAK-FA rendszeresítésére, azonban ha Kínában sikerrel járnak a beszerzéssel és másolással, az orosz vadász rendszeresítésének tényével vélt indiai fölény könnyedén semmivé válhat. Eddig a J-20-as két prototípusa a Szu-27SzK-ban használt AL31FN és a J-11 számára gyártott WS10G segítségével repült. 

Indiában még mindig késik a SCORPENE-osztályú tengeralattjárók számára a torpedók kiválasztása és megrendelése. A beszerzésben az ajánlást a Speciális Műszaki Felügyeleti Bizottság (Special Technical Oversight Committee) még 2012 szeptemberében megtette, ők a WASS (Whitehead Alenia Sistemi Subacquei) Black Shark torpedóját ajánlották beszerzésre alkalmasnak a politikai döntéshozóknak. Azonban a WASS a Finmeccanica egyik leányvállalata, akárcsak a közelmúltban a 12 AW101 VVIP helikopter megvásárlásában korrupció gyanújába került AgustaWestland, így nem zárható ki, hogy az olaszok más üzletektől is kiszállnak majd az elkövetkező időszakban a megvesztegetés miatt.

Jordánia 21 millió euró értékben vásárolt Gepárd önjáró légvédelmi gépágyúkat Hollandiától. Az európai ország 1979-ig bezárólag összesen 100 darab Gepárdot állított hadrendbe. Ezek közül 1995-től kezdődően 1998-ig 60 darabot modernizáltak a németetekkel közösen, akik ez idő alatt 147 önjáró légvédelmi gépágyú felújítását hajtották végre. Hollandia a 2015-ig hadrendbe tartható Gepárdokat 2007-ben vonta ki a szolgálatból, míg Németországban 2010-ben kerültek nyugdíjazásra eme harceszközök. Jordánia ezen 60 darab Gepárdot vásárolta meg,  350000 darab 35 mm-es gépágyúlőszerrel, 5 Bergepanzer 2 műszaki harckocsival, 12 felújításra nem került Gepárddal és 2 Leopard 1-es harckocsival együtt. Továbbá a csomagba belefért még 11 Thales Nederland Flycatcher Mk1-es mobil tűzvezető rádiólokátor és 22 40 mm-es Bofors L/70-es vontatott légvédelmi gépágyú is.  A szállítások a következő évben kezdődnek meg. A használt Gepárd önjáró légvédelmi gépágyúkból Románia 2004-ben 43-at vásárolt, míg Brazília tavaly kötött szerződést 36 példány beszerzéséről. Chilében a 2008-as 30 darabos vásárlást később a magas felújítás költségekre hivatkozva törölték.

Egy, a közelmúltban a szerkesztőség címére küldött levében az a kérdés lett feltéve, hogy mekkora spórolást jelent az Egyesült Államok számára egy-egy repülőgép-hordozó vezette harccsoport leállítása. Nos, az életciklus-költségek mellett (egy hordozóra, öt kísérőhajóra és egy nukleáris meghajtású tengeralattjáróra vetítve) a nagyjából a hajókon szolgáló 6700 fős legénységet illető kiadásokkal együtt megközelítőleg napi 6,5 millió dolláros költséggel lehet számolni. Tetemes összeg, azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ez mindössze 1,4 százaléka az USA napi hadi kiadásainak. Ezért a pénzért egy igen mobil és sokféle feladat ellátásra képes haderőt lehet a világtengereken bevetésre készen tartani.

NETARZENÁL GALÉRIA

USS FREDOOM (LCS 1): 1., 2.

Román MiG-23MF.

Ausztrál NHI MRH-90.

De Havilland DH-110 Sea Vixen FAW2.

Készültségben egy görög Mirage 2000–5Mk2.

Avro 698 Vulcan B1.