2013.08.19
Éppen csakhogy megérkeztek, máris veszélyben vannak a RAF Mildehall-i támaszpontján állomásozó amerikai Bell-Boeing CV-22 Osprey billenőrotoros gépek. Washingtonban a szenátus ugyanis azon gondolkodik, hogy a légierő gépeinek feladatát átruházza a tengerészgyalogság spanyolországi Moronba telepítendő MV-22B gépeire, így a légierő CV-22-es változatai feleslegessé válnának Európában és Afrikában. Ezzel a lépéssel a nagy-britanniai repülőtérre szánt 2014-es költségvetésből 66 millió dollárt spórolnának meg. De a CV-22-es nem biztos, hogy el fog tűnni az európai égről, hiszen a szicíliai Sigonella bázis, mely kiemelt fontosságú volt a líbiai műveletekben, Afrikai északi régiójához való közelsége folytán ideális otthona lehet a légierő billenőrotoros gépeinek.
Úgy néz ki, hogy a USS GEORGE WH. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozóra emberi közbeavatkozás nélkül leszálló Northrop Grumman X-47B gépek ténylegesen csak az alkalmazott technológiák tesztelésére szolgáltak. Hiszen a haditengerészet egyrészt bejelentette, nem kívánja fegyverzettel ellátni a típust, másrészt a flotta már kiutalt 15-15 millió dollárt a Northrop Grumman, a Lockheed Martin, a Boeing és a General Atomics Aeronautical Systems számára, egy fegyverzettel ellátható, de felderítésre is alkalmazható hordozófedélzeti távirányítású repülőeszköz megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítésére. A flotta reményei szerint az ebből a tervezetből megvalósuló gép 3-6 éven belül állhat majd hadrendbe.
A nyilvánosságra került CIA dokumentumok szerint brit pilóták is repültek bevetéseket az amerikai U-2-es felderítőgépekkel. A CIA és az MI6 1957 tavaszán kezdett tárgyalásokat a brit pilóták repülési lehetőségeiről. Harold Macmillan miniszterelnök 1958 nyarán járult hozzá a terv megvalósításához és négy RAF pilóta: Christopher Walker őrnagy, valamint Michael Bradley, John MacArthur és David Dowling hadnagyok indultak Texasban az átképzés végrehajtására. 1958. július 8-án Walker egy U-2-vel baleset szenvedett és elhunyt, helyét a programban Robert Robinson ezredes vette át. Az átképzést 1959 januárjában fejezték be és a „légi James Bond-ok” egy törökországi titkos légitámaszpontról kezdték meg a Szovjetunió feletti repüléseiket. A fedősztori itt is a légkőr magasabban fekvő rétegeiben történő időjárási viszonyok megfigyelése volt.
Az első felszállást 1959. december 6-án Robert Robinson ezredes hajtotta végre. Feladatát a Volgográdtól 100 kilométerre keletre, a Volga folyó bal partján található Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtér és egy ukrajnai bombázótámaszpont fotózását, ahol egy század nagy hatótávolságú bombázó állomásozott, sikerrel hajtotta végre. Ez utóbbi bebizonyította, hogy a szovjetek valótlan adatokat közöltek a nagy hatótávolságú bombázóerőik mennyiségéről. A második brit pilóta által végzett felderítő repülésre egy hónap múlva került sor, ezt John MacArthur hajtotta végre. Ekkor az Aral-tó környékén fotózott le egy rakétatámaszpontot, valamint Kazanyban, az akkor még újdonságnak számító Tupoljev Tu-22-es bombázót. Gary Powers 1960 májusában történt lelövését követően London azonnal hazarendelte a négy brit pilótát. Szolgálataikért csak egy év elmúltával kapták meg az Air Force Cross-t, de hogy pontosan miért, az csak most derült ki.
Továbbra is életben tartják Izraelben a Merkva IV-es harckocsik gyártósorát. 2006-ban már sajtóhírek szóltak a termelés négy éven belüli megszüntetéséről, de a libanoni konfliktus bebizonyította, hogy szükség van a páncélos csapatoknál a Merkava jelenlegi legkorszerűbb változatára. Két hónappal ezelőtt az izraeli védelmi minisztérium közölte, hogy befejezik a Mrekava IV-es gyártását, így 8000 munkahelyet szüntetnek meg. Azonban a haderő leépítésével jelentős mennyiségű, régebbi gyártású Merkava I és II kerülhet exportra, így a hadsereg számára fontossá vált a legmodernebb változatok beszerzése. A külföldi delegációk a következő évben kezdhetik meg a mustrát az eladásra szánt izraeli páncélos technikák között.
Indiában a haditengerészet az összes orosz eredetű tengeralattjáróján felülvizsgáltatja a fegyvereket és az azokra vonatkozó biztonsági előírások betartását, mivel az INS SINDHURAKSHAK (S 63) balesetét a vizsgálat jelenlegi állása szerint egy torpedó, vagy csapásmérő robotrepülőgép is okozhatta. A baleset bekövetkeztének ezen okát a helyszínen tartózkodó, egyébként az esetleges meghibásodások elhárításában segédkező orosz Zvezdocska hajógyár szakemberei is megerősítették. Ma reggelig összesen hét tengerész maradványát emelték ki a torpedókamrába is bejutó búvárok a tengeralattjáróból.
Kapcsolódó információ, hogy Indiában vizsgálják egy KILO tengeralattjáró Oroszországból történő bérlésének lehetőségeit. India jelenleg 13 tengeralattjáróval rendelkezik, ezek közül kettő nagyjavításon tartózkodik, de a legtöbbjük elérte élettartamának 75%-át, ennek (is) köszönhetően megbízhatóságukkal már egyre gyakrabban adódnak gondok.
NETARZENÁL GALÉRIA
