2016.05.21

2016.05.21. 06:42

Németország az Egyesült Államokban is érdeklődik a lassan kivonásra kerülő Sikorsky CH-53G nehézhelikopterek pótlására képes forgószárnyas felől. A legutóbbi megkeresés tárgya éppenséggel a CH-53K King Stallion változat volt. Ebből a tengerészgyalogság első körben 200 darab megvásárlását tervezi, míg Berlinben 40-50 helikopter beszerzési lehetőségével kacérkodnak. Egy ilyen megrendelés jelenősen csökkenthetné a Washingtonra nehezedő költségvetési terheket, valamint a gyártósor életét is meghosszabbíthatja. Amennyiben a németek a King Stallion mellett teszik le voksukat, úgy a szerződés aláírására 2018-ig sort keríthetnek és az első gépek 2022-től kerülhetnek átadásra.

Következő héten települ át egy három hetes próbaidőszakra Hollandiába az első két holland megrendelésre legyártott Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. A gépek az Edwards támaszpontról indulnak útnak és az Atlanti-óceán átrepülése előtt még leszállnak egy tankolás és egy alapos ellenőrzésre a haditengerészet Patuxent River-i támaszpontján. Innen indulnak el a nagyjából hét órás Európába vezető repülésre, ahová társként két holland KDC-10 légi utántöltő repülőgép, valamint a tartalék alkatrészeket szállítását végző NATO egyik C-17 Globemaster III-ának kíséretében érkeznek meg. Hollandiában, most még csak átmeneti jelleggel, a Leeuwarden repülőtér lesz a gépek otthona, ahova legközelebb 2019-ben érkeznek majd meg.

Megérkezett Izraelbe az első olasz megrendelésre módosított Gulfstream G550 üzleti repülőgép. A civil gépek légtérfelderítővé történő átépítés két lépésben valósul meg. Az elsőt a gyártó végzi el, ez nagyrészt a szerkezeti átalakításokat foglalja magában, a levegőben tartózkodó repülőgépek észlelésére szolgáló elektronikát az Israel Aerospace Industries építi be. A két olasz légtérfelderítő közül az első várhatólag 2020-ban került majd Róma számára átadásra.

Talán hét hónapig is eltarthat az a munkafolyamat, amely során a repedésre hajlamos, alumíniumból készített szerkezeti elemeket cserélik le az Airbus Military A400M Atlas teherszállítókon, egyes források szerint. Az egyik francia repülőgépen jelentkező probléma orvoslása jelentős időkiesését jelenthet majd az üzemeltetőknél. Németországban a katonai vezetés aggodalommal figyeli a gép körül kialakult helyzet alakulását, mivel számukra leginkább a még nem létező képességek (ejtőernyősök ugratása és az orvosi evakuációs) sokat jelentenének.

Oroszországban szeretnék 2020-ra lecserélni a Kalasnyikov PKM (6P6M) 7,62 milliméteres géppuskákat. A már a rendszeresítés elején lévő PKP (6P45) igaz, már évek óta jelen van a Specnaz fegyvertárában, de most a nem különleges rendeltetésű alakulatoknál is megjelenhet. Az éjjellátó és nappali optikával is ellátható PKP tűzgyorsasága 650lövés/perc, hatásos lőtávja 1500 méter. A PKP 658 milliméter hosszú csöve vastagabb, mint a PKM-é és nem cserélhető, a gyártó véleménye szerint azért, mert 30000 lövés az élettartama, harci súlya 11,1 kilogramm, hossza 1155 milliméter. Az géppuskából állítólag már vásárolt Kazahsztán, Kirgizisztán és Jemen is.

Egyiptom számára az amerikai külügyminisztérium jóváhagyta UGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgép eladását 143 millió dollár értékben. Ebben az összegben 20 éles, valamint két oktatásra szolgáló Harpoon mellett tároló és szállító konténerek, pót- és cserealkatrészek, logisztikai támogatás és vizsgálati eszközök, oktató és műszaki dokumentáció és a személyzet képzése is benne foglaltatik. Ezek a tengeralattjárókról indítható változatok a Type 209/1400-as osztályú tengeralattjárók fegyverzetébe kerülnek. Kairó még 2012 augusztusában jelentette be négy felszín alatti egység megrendelését a ThyssenKrupp Marine Systems-től, ahol eddig nem közöltek semmit sem a gyártásba vett tengeralattjáró jövőbeli tulajdonosának kilétéről. A majdan 30 fős legénységgel hajózó, lemerülve 1594 tonna vízkiszorítású, 62 méter hosszú, 6,2 méteres átmérőjű törzzsel rendelkező, jelenleg S41-es jelzést viselő egységről nem tudni mikor kerül átadásra.

Végrehajtotta első repülését újabb két, Irak számára gyártott F-16-os. Az F-16D (1619/13-0032) és az F-16C (1621/13-0016) a 2012 októberében megrendelt második 18 darabos Block 52-es széria elsőnek elkészült példányai. Ezeket a 2,3 milliárdért megrendelt gépeket, melyek a második F-16-os század gépállományát alkotják, 2017 és 2018 folyamán tervezte átadni Bagdad számára a Lockheed Martin.

Ha Új-Delhiből nem érkezik további megrendelés a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóra, akkor négy év múlva befejeződhet a típus gyártása a HAL üzemében. Eddig 174 példányt készítettek el és a megrendelés 222 darabra szól. A fennmaradó 48 példányt az indiai gyár az előrejelzések szerint 2020-ra elkészíti.

Tajvanon a Lockheed Martin F-16A/B Block 20-ok korszerűsítése a következő évben kezdődhet el. A mind a 144 példányt érintő munka folyamán csak az első néhány gép repül át az USA-ba, a túlnyomó többség helyben az AIDC üzemében kerül modernizálásra 2022-ig. A Northrop Grumman APG-83 AESA antennával ellátott rádiólokátor és a műszerfal középső-alsó részébe beszerelésre kerülő 15x20 centiméteres kijelző mellett további elektronikai átalakítást is magába foglaló korszerűsítést szeretnék a szigetország védelmi képességének jelentős csökkenése nélkül végrehajtani. Éppen ezért az időszakos felülvizsgálatokat is figyelembe veszik a program végrehajtásánál, így a gépállomány 75%-a mindig készen fog állni Tajvan védelmére.

Hat évvel a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es első függőleges leszállása után sor került a 1000.-re is. Az amerikai haditengerészet Patuxent River-i támaszpontján végrehajtott landolás során a brit Peter 'Wizzer' Wilson tesztpilóta irányította a gépet.

Elsőként az AeroVironment Blackwing pilóta nélküli repülőgép kerülhet alkalmazásra az amerikai tengeralattjárókon. A vízfelszín alól indítható gépeket 2013-ban kezdték el kifejleszteni és pár éven belül több száz darabos mennyiségben kerülhet a US. Navy felszín alatti egységeire. A most „csak” 150 darabos mennyiségben, a 2017-es költségvetés terhére megvásárolt, nagyjából 51 centiméter hosszú, 2 kilogrammos, villanymotor által hajtott, 60 perces repülési idővel rendelkező Blackwing pilóta nélküli repülőgép a vadász és a rakétahordozókon egyaránt a torpedók elleni csalik 7,62 centiméter átmérőjű indítócsövébe, egy tartályban kerül majd elhelyezésre, amik merőlegesek a tengeralattjáró hossztengelyére.

Költségvetési okokra vezethető vissza az, hogy Brazíliában időlegesen felfüggesztik az AMX vadászbombázók modernizációs programját. A 45 millió dolláros költségelvonás miatt 33 együléses A-1A és 10 kétüléses A-1B A-1M szabvány szerinti átépítését meg nem határozott időre lelassítják, vagy talán fel is függesztik. Pedig a pár évvel ezelőtti elképzelés szerint 1,12 milliárd dollárt áldoztak volna az Embraer repülőgépgyárban elvégzendő munkára, amit az izraeli Elbit is segít. A brazil AMX-ek orrába a Mectron által kifejlesztett SCP-01 többfeladatú radar kerül beépítésre a korszerű avionika mellett. Az így már A-1M jelzést viselő gépek 3,8 tonnás fegyverterhelése egyaránt állhat majd levegő-levegő, levegő-föld, levegő-felszín osztályú precíziós fegyverekből is. 

Két éve még arról volt szó, hogy a 43 gépes darabszám még módosulhat, hiszen a légierő parancsnoksága a jelenleg szolgálatban álló összes, azaz 53 AMX korszerűsítését tervezte, amint meglesz rá az anyagi fedezet. Az A-1M-ek így 2032-ig maradhatnának szolgálatban. Továbbá nem elképzelhetetlen, hogy a típus újabb átalakításon is át fog esni a jövőben, ugyanis 2012 októbere óta folynak a szélcsatornában végzett vizsgálatok az A-1-es makettjével. Ennek a szívócsatornájának az oldalára helyezték el a merev „kacsa-vezérsíkokat”. Ezektől azt várták, hogy javítani fogják a gép nagy állásszögű repülési tulajdonságait, valamint növelik a gép manőverező-képességét és csökkentik a fel- és leszálláshoz szükséges távot. A vizsgálatok minden téren pozitív eredményt hoztak, az aerodinamikai módosítás kis anyagi ráfordítással megvalósítható lenne.

Viszont a déli szomszédból, Argentínából érkező sajtóhírek szerint a légierő használt repülőgépek beszerzését szeretné véghezvinni. Egy küldöttség már az Egyesült Államokba is érkezett, a még használatba vehető repülőgépek ügyében. A jó pár hónapja megszellőztetett F-16-os beszerzés helyett most 12-14 Northrop F-5E/F Tiger II megvásárlási lehetőségéről cikkeznek a helyi médiában, T-34C Turbo Mentor oktatógépekkel együtt. A sugárhajtású típus nem ismeretlen a légierő számára, hiszen két argentin pilóta két évvel ezelőtt egy csereképzés keretén belül repült a spanyol légierő F-5M gépével.

Az argentin haditengerészet ellenben Franciaországgal tárgyal az A69-es osztályba tartozó korvettek (D’ESTIENNE D’ORVES-osztály) megvásárlásáról. Az országban három egységgel, mint DRUMMOND-osztály jelen lévő, 1320 tonnás vízkiszorítású, 80 méter hosszú, 10,3 méter széles, 3,55 méteres merüléssel rendelkező korvettek igen kedveltek a flotta vezetése körében, mivel igen megbízhatóan üzemelnek, alacsony költségek mellett. 2012-ben viszont ezek a hajók is igen gyakran a kikötőben rostokoltak az anyagi források szűkössége miatt. Az argentin hajók leginkább elektronikai eszközeikben különböznek francia társaiktól, mivel német és a holland rendszerek kerültek beépítésre.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Lockheed Martin F-16I Sufa.

Dassault F-103E Mirage IIIEBR.

McDonnell Douglas Phantom FGR.2.

Aerospatiale SA-316B Alouette III.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

MiG-29A.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Panavia Tornado F.3.

Cessna OA-37B Dragonfly.

Dassault Rafale B.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Mil Mi-35M.

Fairchild A-10C Thunderbolt II.

British Aerospace Hawk T.1A.

Grumman S-2N Tracker.

Szuhoj Szu-22UM-3K.

Boeing AV-8B Harrier II+.

Eurocopter EC-225LP Super Puma Mk2+.

McDonnell Douglas TA-4G Skyhawk.

Eurofighter EF-2000 Typhoon T.3.