2017. ápr 29.

2017.04.29

írta: Netarzenál
2017.04.29

Két hír is napvilágot látott az európai fejlesztésű MBDA Meteor légiharc-rakétáról ezen a héten. Az első Franciaországból származik és arról tudósít, hogy a Dassault Rafale vadászbombázókon befejeződött a két éve elkezdett integráció. Ezt bizonyítandó egy nagysebességű légi célt semmisítettek meg egy RBE2-es, AESA antennával rendelkező rádiólokátorral felszerelt, jelenleg a legkorszerűbb, F3R szabványnak megfelelőpéldányról indított rakétával.  Franciaországban várhatólag a következő évtől lesznek bevethetők a Rafale-ok a Meteor-ral. Természetesen az előbb elkezdett integrációnak köszönhetően némileg előrébb jár a másik európai vadászbombázón, a Eurofighter Typhoon-on végzett integráció. Itt már egy spanyol tulajdonban lévő IPA 4 jelzést viselő példányról egyidejűleg két rakétát indított útjukra.

Akár további hét évvel is odébb tolhatja a hadrendbe állítás időpontját az indiai hadsereg által elvárt módosítások végrehajtása, az indiai Arjun Mk II-es harckocsin. Ugyanis jelentősen át kellene tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.

Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre, míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelésre van remény. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. Tavalyelőtt újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már tavaly április végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették két évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.

A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveznek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett jelenleg csak 116 MK II-es beszerzésével számolnak Új-Delhiben.

Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktiv páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.

A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálják orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot. Az Arjun család jövőjét még sötétebbé teszi az a tény, hogy India a legújabb orosz T-14 Armata harckocsi iránt is érdeklődik, az izraeli Merkava Mk IV és az abból kifejlesztett Namer nehéz páncélozott szállító harcjárművel együtt.

Indiában a tüzérség is lassan célba ér, ugyanis a dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) szerződést írt alá a K9 Vajra-T önjáró tarackok gyártásáról.  A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. Jelenleg 10 darab, még Dél-Koreában legyártásra kerülő, 52-es kaliberhosszúságú lövegcsővel ellátott K9 Vajra-T legyártása tűnik biztosnak, a remények szerint mindössze 11 hónap alatt, míg a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget négy év alatt készítenék el. Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lesz Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök lesznek a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők lesznek megtalálhatók.

Internetre felkerült fotók alapján kijelenthető, a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázó kétüléses variánsa végrehajtotta első repülését április végén. A tervezett időponthoz képes egy éves csúszással levegőbe emelkedő JF-17B (FC-1B Xiaolong) prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé.

Április 26-án ünnepélyes keretek között vízre bocsátották Kína első saját építésű repülőgép-hordozóját. A 2013 novemberében építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIANONING (ex-VARJAG) hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajó építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, már ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában. Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING (CV 16) 24 gépes állományával szemben.

A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Kína már építi a következő repülőgép-hordozóját, mely a hírek szerint már 2-3 darab katapultos indítórendszerrel lesz felszerelve, bár a hírek még megoszlanak arról, hogy ez gőzzel működő lesz-e, vagy a legkorszerűbb elektromágneses megoldású. A meghajtásáról viszont már atomreaktor fog gondoskodni. A háttérben lévő anyagi lehetőségekről annyi került napvilágra, hogy Kína az egy főre jutó éves bruttó hazai össztermék 1,28%-át fordítja haderőfejlesztésre, amiből a haditengerészet ebből 10%-ot kap.

Az Új-Zélandi Királyi Légierő korlátozásokat vezetett be az NHIndustries NH90-es helikopterekre, ugyanis április 16-án az egyik forgószárnyas kényszerleszállást hajtott végre. Ennek oka az egyik hajtómű leállása volt, a gép és fedélzetén tartózkodók az üzemképes másikkal gond nélkül leszálltak egy közeli repülőtéren. A hajtóművet a kiszerelést követően Ausztráliába szállítják a meghibásodás okának feltárására, addig az NH90-es nem repülhetek tengerek, hegyek és városok felett.

2016 augusztusában az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 24 Beechcraft T-6C+ Texas II-es turbólégcsavaros gép eladását Argentína számára. Ezek közül az első négy gyártásának megkezdéséről már szerződés is megszületett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Boeing E-6A Mercury.

Eurocopter EC665 Tiger ARH.

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II.

Panavia Tornado GR.4.

McDonnell Douglas F-15A Eagle.

Eurocopter EC135T1.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Korea Aerospace FA-50PH Golden Eagle.

Northrop F-5E Tiger II.

Dassault Rafale C.

Grumman E-2C Hawkeye 2000.

Mitsubishi F-2B.

Lockheed RF-104G Starfighter.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

Szólj hozzá

Dassault Rafale NHIndustries NH90 Eurofighter Typhoon Type 001A MBDA Meteor Arjun Mk II K9 Vajra-T JF-17B Thunder FC-1B Xiaolong LIANONING J-15B J-15D J-15S SHANDONG