2017.09.16

2017.09.16. 06:15

Hamarosan a brit királyi hadtengerészet is megkezdi a lézerfegyverrel történő kísérleteit. A Leonardo, a QinetiQ, az MBDA, az Arke, a BAE Systems, a Marshall és a GKN által közösen kifejlesztett Dragonfire névre hallgató eszköz egyik legfőbb jellemzője, hogy a lézersugár ereje és így a kiváltott hatása is igény szerint változtatható. Célmegjelölésen felül képes lehet vakításra, na és egy igazi fegyvertől elvárható módon sérülések okozására, vagy esetleg tényleges megsemmisítésre is. A fejlesztést végzők szerint a légkör lézersugárra gyakorolt hatását sikerült igen jól csökkenteni, így 100kW-os teljesítmény el nem érése nélkül is képes lesz a Dragonfire távolról irányított repülőgépek, vagy akár tüzérségi lövedékek megsemmisítésére is. Az első próbákat a következő évben fogják megejteni, míg 2019-ben már a valóságot megközelítő terepi tesztek következnek és 2020-ban kerülhet a Dragonfire hajófedélzetre, akkor még csak próbaképpen.

Sikerrel teljesítette az Egyesült Államokban felfolytatott teszteket a Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalija. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése azóta is tart. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett. A RAF gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban, csak mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel idén hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.

Új gépkarabélyt mutatott be a Thales a héten. Az F90MBR (Modular Bullpup Rifle) bullpup felépítésű, jelenleg még csak a standard NATO 5,56 x 45 milliméteres lőszer kilövésére képes, tömege 3,25 kilogramm. Az ausztrál haderőnél már szolgálatban álló F90-es gépkarabély új variánsát jelenleg háromféle csőhosszal gyártják, ezek 35,56, 40,64 és 73,66 centiméter hosszúak és képes a M16, M4, G36-hoz használt tárak alkalmazására. A három szereléksínnel ellátott fegyvert szerszámok használata nélkül lehet alkalmassá tenni jobb, vagy bal kezesek számára, valamint kialakításának köszönhetően vízből kiemelve is használható. A jövőben tervezik a 6,5 milliméteres átmérőjű lőszer kilövésére képes változat bemutatását is.  A Thales reményei szerint az F90MBR sikerrel indulhat majd a Németországban lecserélésre szánt HK G36-os gépkarabélyok pótlására kiírására kerülő tenderen.

Törökországban rendszeresítésre került a Roketsan által fejlesztett és gyártott Cirit irányított rakéta legújabb változata, mely thermobarikus robbanófejjel lett ellátva. A 2004-ben indult Cirit program az AH-1P Cobra és az AH-1W Super Cobra harci helikopterek pontosabb csapásmérésnek lehetőségét próbálta megteremteni. A fejlesztés során azonban nem sikerült a 70 milliméteres rakéta méreteinek megfelelően kialakítani a Cirit méreteit, némileg hosszabb lett. A Roketsan ezért kénytelen volt egy új rakétát létrehozni, ami így nem lett kompatibilis a régi rakéták indítóblokkjával. Az 1,9 méter hosszú 15 kg-os Cirit maximális hatótávolsága 8000 méter, ebben a távolságban még képes becsapódni egy 3x3 méteres területen. Minimálisan 1500 méterre lévő célok ellen alkalmazható.

A rakéta orrában a lézersugár visszaverődését érzékelő fej, mögötte az irányítást végző vezérsíkok és az ezeket mozgató rendszer lett elhelyezve, az energiaellátás biztosító rendszerrel együtt. Ezután következik a többcélú harci rész, mely eddig kombinált páncéltörő, repesz és gyújtó hatású lehetett. A Cirit hátsó részét a kevés füstöt fejlesztő rakétamotor és a négy stabilizátor foglalja el. Mivel a Cirit nem lett kompatibilis a 70 milliméteres rakéták indítóblokkjával, így ezt is megalkotta a Roketsan, mindjárt két változatban. Az egyikbe kettő, míg a másikba négy Cirit helyezhető el.

Az elsősorban helikopterek számára fejlesztett rakétával már végeztek indítási kísérleteket hajók, gyorsnaszádok fedélzetéről is, így nem kizárt, hogy ez lehet a következő alkalmazási lehetőség. Persze a forgószárnyasok esetében sem zárult le minden lehetőség, ugyanis Cirit integrálása folyik az EC665 Tiger harci helikoptereken az MBDA segítségével, míg a Eurocopter a H135M és a H145M könnyű helikopterek fegyverzetét tervezi erősíteni a török rakétával. Továbbá a Airbus Defence and Space a C295W felfegyverzett szállítógépen szeretné használatba venni a Cirit rakétákat.

Az irányított páncéltörő rakéták területén a helikopterekről UMTAS (Uzun Menzilli Tanksavar Fuze Sistemi), és a földi indítású OMTAS fejlesztése is befejeződött. Az elmúlt évtizedekben a Roketsan jelentős tapasztalatra tett szert az irányítás nélküli rakéták világában és ezt felhasználva kezdték meg az irányított rakéták fejlesztését. A munkálatokba azonban több török cég is bekapcsolódott, legjelentősebb mértékben az Aselsan vállalat vett részt a fejlesztésben. Az UMTAS vagy TAM-LR nagy hatótávolságú páncéltörő rakétát szánja a Roketsan a T-129 ATAK harci helikopter fő fegyverzetéül is. Az UMTAS rakéta a 1,8 m hosszú és 16 cm átmérőjű. Indulótömege 37,5 kg, hatótávolsága 500-8000 méter. Az UMTAS irányítását egy az orrába szerelt hűtés nélküli infravörös képalkotó végzi, melyet az Aselsan fejlesztett ki. Az UMTAS képes indítás után is befogni a célpontot. Helikopterekre két rakétát tartalmazó blokkokban lehet majd függeszteni. Szárazföldi járműre, vagy hadihajóra az UMTAS, egy négy rakétát indítani képes rendszeren nyer elhelyezést. Az UMTAS rakéták sorozatgyártása hamarosan kezdetét veszi Törökországban.

Némi rokonságot mutat az UMTAS-al az OMTAS (Orta Menzilli Tanksavar Sistemi) amely egy földi indítású, közepes hatótávolságú páncéltörő rakéta. Az irányítórendszer és a tandem robbanófej az UMTAS-al megegyező, azonban az OMTAS rakéta teljes hossza 1,68 m, átmérője 16 cm, de valamivel könnyebb 35 kg-os, az indítócsővel együtt. Az állvánnyal és a hőkamerát, TV kamerát, és lézeres távolságmérőt is tartalmazó célzórendszerrel tömege már 55 kg. Az infravörös képalkotó rendszert használó irányítórendszerrel ellátott OMTAS hatótávolsága 200 métertől 4000 méterig terjed és zárt térből is indítható. Az OMTAS sorozatgyártását már megkezdték.

Algéria, Oroszországból származó információk szerint 2016 áprilisában megrendelte a BMPT-72 Terminator 2-es harctámogató járművet. A nagyobb mennyiségben meglévő T-72-es harckocsik átépítésével létrehozható páncélosok leszállítása 2018 első negyedévében indul majd meg és 2019 végéig tart. 2013-ban próbálták ki az észak-afrikai állam szakértői a BMPT Terminator 1-es harctámogató járművet, azt azonban igen költségesnek és bonyolultnak találták. A BMPT-72 létrehozásánál a tervezők felhasználták a BMPT-nél megszerzett tapasztalataikat, így továbbfejlesztésen esett és a tűzvezető rendszer és megerősítésre került a torony páncélzata. Az Uralvagonzavod szerint a már meglévő T-72-es harckocsikat könnyedén, kevés ráfordítással lehet átalakítani BMPT-72 Terminátor 2-es harctámogató járművé. A páncélos fegyverzetét két 2A42 30 milliméteres gépágyú, két AGS-17 30 milliméteres gránátvető, 4 9M120 Ataka irányított rakéta, valamint egy PKTM 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Algéria a meg nem erősített hírek szerint legalább 300 darab BMPT-72 Terminator 2-es harctámogató járművet fog rendszeresíteni, amelyek hatékonyan fogják kiegészíteni a nemrégiben megvásárolt T-90SA harckocsikat.

Szeptember 14-én újabb két F-35I Adir érkezett meg Izraelbe, a Nevatim légibázisra. Ezekkel együtt így már 7 géppel rendelkezik az ország légiereje. Az év végéig újabb két F-35I érkezik meg a zsidó államba, ahol külön tesztprogramot hajtanak végre a típussal.

Indiában is befejeződtek a Nag irányított rakétával végzett próbalövészetek. A szeptember 8-án lezajlott teszten két célpontot semmisítettek meg a hazai fejlesztésű fegyverrel, melyeket egy NAMICA (Nag Missile Carrier) hazai fejlesztésű rakétás páncélvadászról indítottak el. A módosított BMP alvázon alapuló hordozójármű a terepen megfelelően mozgékonynak bizonyult, azonban a vízi átkelés során évekkel ezelőtt még nem szerepelt elfogadhatóan. Az irányzó és a parancsnok célzórendszere is jól teljesített, így a DRDO-nak már csak az 1980-as évek óta fejlesztett Nag hibáit kellett kiküszöbölnie és a úszás során felmerült problémákra megoldást találnia.

Továbbra is oroszországi kapcsolatokra és segítségre támaszkodva szeretné növelni nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak példányszámát India. A legújabb hírek szerint egy további félkész Project 971 AKULA-osztályú egység befejezéséhez nyújtanának anyagi támogatást. Mindezeken felül hajógyári munkásokat és mérnököket is küldenének Oroszországba, ahol azok elsajátítanák a nukleáris meghajtású tengeralattjárók építését. A nagyjából hat éves időtartamra becsült program legutóbb egy éve megemlítésre került már a médiában. Akkor azokra a 2013-ban már megemlített hírekre hivatkoztak melyek szerint egy további orosz atom-tengeralattjáró kerülhet az indiai haditengerészet fennhatósága alá.

Akkor az ideális választás az 1990-es években 60%-ban elkészült, de leállított építésű IRIBIS nevű egység volt a források szerint. Az Amur Hajógyárban található, eredetileg AKULA I-es osztályú egység meghajtásáról a korszerűbb, Project 855 JASZENY-osztályú (NATO megnevezése: GRANEY-osztály) tengeralattjárókban alkalmazott reaktor gondoskodhatna, míg fegyverzetét a függőleges indítótubusokban elhelyezett BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek egészíthetnék ki. Kicsit később már azonban a jelentős előrelépést jelentő JASZENY-osztályt említették meg, mint esélyes típust. Ezen osztály tagjai képesek 5000 km-es hatótávolságú atomtöltettel ellátott manőverező robotrepülőgépek indításra is. A 13800 tonna vízkiszorítású, 119 méter hosszú JASZENY-ek legnagyobb sebessége 31 csomó, és képesek lemerülni 600 méter mélyre is.

Valós harci helyzetet utánozva hajtották végre az Astra Mark-1-es közepes hatótávolságú légiharc-rakétával az éleslövészetet Indiában. Az indítást végző Szuhoj Szu-30MKI Flanker vadászbombázó egy, a Bengáli-öböl vize felett repülő célgépet semmisített meg a lövészet során. A 75 kilométeres hatótávolságú, 3,8 méter hosszú, 4,5 Mach sebességre képes Astra Mk-1 rakéta továbbfejlesztésén már dolgoznak. Az Mk-2-es változat hatótávolsága már 100 kilométer körüli lesz. Az Mk-1-ből az indiai légierő eddig 50 darabot rendelt meg, de valószínűleg hamarosan nagyobb mennyiségben fognak rendelni a fegyverből.

Internetre felkerült fotók alapján úgy tűnik, hogy Kína haditengerészeténél szolgálatba állították a JL-10-es, vagy L-15-ös jelzést viselő sugárhajtású kiképzőgépeket. Az orosz Jakovlev JAK-130-ra igencsak hasonlító gép flotta általi rendszeresítéséről egy évvel ezelőtt már szóltak hírek, így jelenleg nagyjából 24 példány repülhet a haditengerészet állományában. A fotók alapján megállapítható, hogy a pilótafülke előtti idegen-barát felismerő rendszer antennái a haditengerészeti gépekről hiányoznak, viszont egy plusz antenna (talán egy levegő-levegő adatkapcsolatot lehetővé tevő) antenna felbukkant a pilótafülke mögött. Az utánégetős Ivcsenko-Progressz AI-222-25F hajtómű alkalmazására és hajófedélzeti leszállást lehetővé tevő fékhorogra szintén nem utalnak a képek. Amennyiben Kína tartja magát ahhoz a tervéhez, hogy 2023-ban, vagy 2024-ben már három repülőgép-hordozót tart hadrendben, úgy ezekhez nagyjából 150-200 kiképzett pilótára lesz szüksége.

Szintén figyelemre méltóak azok a fényképek, melyek a Wuhan közelében, a szárazföldön felépített repülőgép-hordozó felépítményéről készültek a közelmúltban. Ezeken az látható, hogy az építés alatt álló 002-es jelzésű hordozóra más rádiólokátorok kerülhetnek felszerelésre, mint elődjeire, a 001-re és a 001A-ra. Az aktív fázisvezérelt antennarács elhelyezkedése és mérete igencsak nagy hasonlóságot mutat a nemrégiben vízre bocsátott Type 055-ös rombolón láthatóval.

Egy pilótaképzést segítendő gép modelljét mutatta be a kínai CETC Wuhu Diamond Aircraft Manufacture Co.,Ltd. A turbópropelleres gép igencsak hasonlít az osztrák Diamond Aircraft Industries DART-450-es jelzésű gyártmányára. Ez nem a véletlen műve, hiszen a két vállalat együttműködési szerződést kötött. A kínai variáns levegőbe emeléséről egy Ivcsenko-Progressz által tervezett és a Motor Szics által gyártott AI-450S ukrán hajtómű fog gondoskodni, 495 lóerős teljesítményt szolgáltatva.

Új nehézhelikoptert fejleszt ki Kína és Oroszország. A munkában résztvevő kínai fél, az AVIC (Aviation Industry Corporation of China) már be is mutatta a majdani forgószárnyas makettjét. A rakterében 10 tonnányi tömegben helyezhetők majd el a szállítandó eszközök, míg külső teherként 15-20 tonna is megmozgatható lesz. A 300 kilométeres sebességre képes helikopter mozgatásáról az Ivcsenko-Progressz által tervezett és a Motor Szics által gyártott AI-136T gázturbinák fognak szolgálni. A 11500 lóerős hajtóművek vészhelyzetben képesek lesznek 14500 lóerőt is leadni.

Elkészült az utolsó Lockheed Martin F-16-os is a típus szülőhelyének tekinthető Fort Worth-ben. Texas államban található üzemben folyik az F-35-ök egyre nagyobb ütemű gyártása is és éppen ez az, amiért a Fighting Falcon gépekből több már nem készül el itt. Nem árt megemlíteni, hogy míg 2016-ban 50 darab F-35-ös került összeszerelésre, addig a 2019-es tervekben már 160 darabos mennyiséggel számolnak. Az így kialakuló helyhiány miatt az F-16-os gyártása a Dél-Karolinába található Greenville-be kerül át. Az utolsó texasi F-16-os egyébként az Irak számára legyártásra kerülő példányok közül került ki.

Argentínában most újra kacérkodnak az 1970-es évekből megmaradt félkész tengeralattjárók befejezésével. A két TR-1700-as: az ARA SANTA CRUZ (S 41) és az ARA SAN JUAN (S 42) mellé még további négy megépítését tervezték, ezeket a Domeq Garcia hajógyárban építették volna meg 1984-es, vagy 1985-ös befejezési dátummal. A két leginkább előrehaladott stádiumban lévő egység a 74%-ban elkészült ARA SANTA FE (S 43) és a 35%-ban megépített ARA SANTIAGO DEL ESTERO (S 44). Az ARA SANTA FE befejezéséről legutóbb 1994-ben tettek le, azóta már többször felmerült a befejezésének ötlete. Ezek során volt, hogy nukleáris meghajtást vizionáltak a vízbe még sosem került tengeralattjáróba. Egyes számítások szerint az ARA SANTA FE befejezéséhez nagyjából 60 millió dollárra lenne szükség.

 

NETAREZNÁL GALÉRIA

 

Boeing C-17A Globemaster III.

Dassault Rafale C.

Lockheed Martin F-35A Lightning II.

Eurocopter EC665 Tigre HAP.

McDonnell Douglas EF-18A Hornet.

Kawasaki C-1.

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II+.

Embraer KC-390.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Aerospatiale SA-342M Gazelle.

McDonnell Douglas F-4E Phantom II.

BAE Systems Nimrod MRA.4.

Boeing AH-64E Apache Guardian.