2017.11.25

2017.11.25. 06:24

Ukrajna ismeretlen számú BTR-3DA gyalogsági harcjármű beszerzéséről döntött. A szovjet eredetű BTR család utolsó tagjaira igencsak hasonlító lövészpáncélos fejlesztése még 2002-ben kezdődött el, de a védelmi minisztérium által felügyelt próbák során számos hiányra, hibára derült fény. Ezek közül az egyik legsúlyosabb az volt, hogy az alkalmazott páncéllemez ellenálló képessége elmaradt a várttól. Ezeknek az ellensúlyozására a kijevi páncélos üzem tervezői több mint 1000 változtatást tettek a BTR-3-on, így azt már rendszeresítésre alkalmasnak találták. 2016-ban és 2017-ben is adott már fel megrendelést Kijev a BT-3DA-ra.

Újabb fotó került fel a világhálóra az Ukrajnában az 1990-es évek végén titokban fejleszteni kezdett harckocsiról, mely a Nota nevet viseli. Az Object 477A-ként is ismert páncélost a harkovi Morozov Gépgyár fejlesztette ki 1993 és 2000 között. A személyzet nélküli toronyba egy 152 milliméteres 2A73 simacsövű löveg került beszerelésre automata töltőberendezéssel együtt. A löveg lőszerkészlete 42 darab és a torony tetején egy 30 milliméteres gépágyút is elhelyeztek. Az aktív páncélzat mellett a reaktív is növeli a Nota védelmét, de acél, titán kerámia és kompozit is megtalálható a páncéltest és torony páncélzatának összetevői között.

Portugáliában 2018 januárjában kerülnek kivonásra a német-francia Alpha Jet sugárhajtású kiképzőgépek. A Németországtól 1993-ban használtan átvett 50 példányból jelenleg már csak hat repülőképes, ezek a Beja bázison állomásozó 103 Caracóis század állományába tartoznak. A kéthajtóműves típust az F-16-os pilóták képzési rendszerében használták.

Meghajtórendszerében fellépett, nem részletezett hiba okán visszatér Nagy-Britanniába a HMS DIAMOND Type 45-ös osztályú romboló. A brit flotta egy-egy egysége kilenc hónapos időtartamot tölt el a közel-keleten a hajózási útvonalak biztosítása okán, mióta a jelen lévő egységek számát kettőről egyre csökkentették. A Perzsa-öbölben fellépett problémát nem sikerült orvosolni a nyílt vízen és a megfelelő méretekkel rendelkező, Bahreinben lévő szárazdokk sem lett volna alkalmas a javításra, ebből valószínűsíthető, hogy igen komoly a probléma. 1980 óta ez az első alkalom, hogy a Királyi Haditengerészetnek nincs hadihajója az öbölben. A legközelebbi brit hadihajó a kivonás előtt álló HMS OCEAN, ami a Földközi-tenger vizein hajózik.

Oroszországban a következő évtől veszi majd kezdetét a Tupoljev Tu-22M3-as (NATO kód: Backfire-C) szuperszonikus közepes bombázók korszerűsítési programja. A Tu-22M3M-nek elnevezett variáns korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is fog kapni. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg. Ennek köszönhetően az a várakozás, miszerint az elsőnek elkészült Tu-22M3M még 2018-ban végrehajthatja első felszállását. Az új fegyverek közül név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra.

Mindezek mellett a Tupoljev iroda kategorikusan cáfolta, hogy a Tu-22M3-as és az Tu-160-as bombázókból sugárhajtású üzleti gépeket hoznának létre. Arab, görög, ausztrál milliárdosok fordultak ilyen igényekkel a tervezőiroda felé, ők azonban a bombázók titkosnak minősülő technológiája miatt mondtak nemet az átalakításoknak.

Törökországban november 16-án kivonták a szolgálatból a TCG AKIN mentőhajtót. A flotta kötelékében a tengeralattjárók mentésére használt egységet 1943 májusában még USS GREENLET-ként bocsátották vízre. 27 év elteltével, 1970-ben a GREENLET átkerült Törökországba, ahol további 47 évig volt szolgálatban. Új hazájában 13 alkalommal vették használt az AKIN speciális képességeinek. Utódja a TCG ALEMDAR nevet viseli és 2017 januárjában állt szolgálatba.

Egyre inkább kezd körvonalazódni Törökországban egy sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgép programja. A jelenleg még Hurjet nevet viselő gép erőforrását a közelmúltban megszületett döntés értelmében, Törökországban szeretnék kifejleszteni és gyártani. Jelenleg még nem eldöntött, hogy egy, vagy két hajtómű segítségével fogja a Hurjet elérni a Mach 1.2-es sebességet és a több mint 13000 méteres repülési csúcsmagasságot. A 3 tonnás terhelhetőségű Hurjet az elöregedő T-38 repülőgépet fogja felváltani Törökországban és a remények szerint több állam is megrendeli majd, a 2022-ben első felszállását teljesítő típust.

Indiában egyre inkább úgy tűnik, letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg.

Thaiföldön újabb öt T-84 Oplot harckocsi került átadásra a hadsereg számára. Az ukrán gyártású páncélosokból 49 darabot rendeltek meg 2011-ben, 240 millió dollár ellenében. Még ebben a hónapban újabb öt Oplot kerül majd átadásra és már folyik az utolsó 13 példány gyártása is. Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. Ez évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra.

A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el. Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.

Japán elektronikával fejlődhet tovább az európai MBDA Meteor légiharc-rakéta. Nagy-Britannia ugyanis az évek óta hangoztatott együttműködésről állapodott meg Tokióval. Japán számára ez az első nem amerikai kooperáció, ami a rakétatechnológiát érinti. Az elképzelés szerint a Meteor mellső részébe a japán Mitsubishi Electric által kifejlesztett aktív radar kerül beszerelésre. Az első prototípus gyártása a következő évben veszi majd kezdetét, míg az első éles indítást 2023-ra prognosztizálják. Amennyiben a tesztek eredményeivel elégedettek lesznek, úgy a rakéta a 2020-as évek végén léphet majd szolgálatba és jó eséllyel fő fegyvere lehet a Japán légterét védő F-35 Lightning II-es gépeknek, de Németországban és Franciaországban is rendszeresítésre kerülhet ebben az időpontban.

Nem zárható ki, hogy ennek az együttműködésnek egyéb eredményei is lesznek, hiszen a Meteor-nál alkalmazott torlósugárhajtómű jelentős lökést adhat más rakéták fejlesztéséhez is Japánban. Egy tanulmány már készen is van, amely egy légi, földi és vízfelszíni indítású fegyver jövőbeli elképzelését vázolja. Ez hajók ellen lenne alkalmazható, hatótávolságát 300 kilométer körülire várják.

Egy hét elteltével sincsenek megnyugtató hírek az eltűnt argentin tengeralattjáróról. A kutatóegységek kiegészültek amerikai és brazil segítséggel is, míg más országok segítsége már megérkezett, vagy éppen úton van, de kézzelfogható és jó hírt szolgáltató eredményt eddig még nem sikerült elérni. Mint azóta kiderült, az ARA SAN JUAN (S 42) legénységét az indulás előtt kiegészítették, így a 38 fős létszám 44-re emelkedett, köztük volt több katonai búvár is. A torpedókamrában hat torpedó volt elhelyezve. Három órával a tengeralattjáróval folytatott eddig utolsó kommunikáció után, a feltételezett tartózkodási helyének közeléből szeizmikus és hidroakusztikus megfigyelő szenzorok, melyek elsősorban nukleáris robbanások vízben messzire terjedő hanghullámait és a föld rezgésit figyelik, jeleket detektáltak.

Ezek a HA10 és a HA04 jelzésű akusztikai állomások voltak, amik a Crozet-sziget közelében lettek telepítve. Eme rendszert felügyelő Átfogó Atomcsend Egyezmény Szervezet szerint az észlelés akár egy felrobbanó, vagy összeroppanó tengeralattjárótól is származhatott, és az észlelés bizonyítékait is átadták az argentin haditengerészetnek. Amennyiben az észlelés valós (a HA04-es állomást idén nyáron kalibrálták) akkor a zajok olyan részről eredeztethetők, ahol az óceán mélysége 70 méter és 3000 méter között van, de létezik itt olyan terület is ahol a kontinentális talapzat hirtelen 200 méterről 5000 méter mélyre süllyed, ami nehézséget okozhat a tengeralattjáró megtalálásában.

Egy tengeralattjáró végzetét több feltétel együttes hatása okozhatja, ezek a SAN JUAN esetében igencsak szép számmal lehettek jelen. Ez adódik az egység 34 éves korából és talán a nem túl jó műszaki állapotából. Az eddig napvilágra került hírekből ezek alapján néhány elképzelés kerül most leírásra. Néhány hipotézis következik itt, minden bizonyíték nélkül:

A felszín közelében haladó tengeralattjáró az akkumulátorainak töltésére légperiszkópot használ, azonban az ide beépített visszacsapószelep hibája okán tengervíz kerülhet a tengeralattjáró belső terébe, ami szerencsétlen esetben akár az akkumulátorokhoz is eljuthat. Ott zárlatot, tűzet okozhat, ami a környéken észlelt 6 méteres hullámzás okán a SAN JUAN vesztét is okozhatta.

Szintén a tengeralattjáró végét jelenthette, hogy az élettartam felénél szokásos nagyjavítás és felújítás során a tengeralattjáró 960 darabos mennyiségben beépített akkumulátorait nem cserélték ki, mivel ez nagyjából 9,6 millió eurós kiadással járt volna. Más megoldást keresve többet felújítottak - a német gyártó felügyelete mellett - és így kerültek vissza a SAN JUAN gyomrába. A gyártó ajánlása szerint a telepeket ötévente ki kell cserélni, mivel így garantálható teljes mértékben, hogy nem fog hidrogén keletkezni a használatuk során. A hidrogén leggyakrabban a töltés során jelenik meg és 3%-os koncentráció esetében szikra esetében már gyullad, míg 5%-os koncentrációnál már robban.

A nukleáris meghajtású egységek mellett a dízel-elektromos tengeralattjárók katasztrófái kevesebb reflektorfényt kaptak az elmúlt évtizedekben. Most megemlítésre kerül két francia egység, mind a kettő a DAPHNE-osztály tagja volt. 1968. január 27-én, 07:55 órakor a MINERVE (S647) tengeralattjáró még légperiszkóp segítségével a felszín közelében haladva töltötte akkumulátorait 46 kilométeres távolságban Toulon-tól és rádiókommunikációt folytatott, majd többé nem jelentkezett. A franciák nagy erőkkel kezdtek a keresésébe, hiába. Egy év múltán már amerikai segítséggel újra nekilódultak, de megint hiába. Az egyetlen ok, amit a tengeralattjáró elvesztéséhez vezethetett és bizonyítható volt, a rossz időjárás volt. Testvérhajója az EURYDICE (S644) 1970. március 4-én, a Földközi-tenger Franciaországhoz közeli részén járt szerencsétlenül, 57 fős legénységéből nem volt túlélő. A víz alatti robbanás okára nem sikerült rájönni, a francia és az olasz kutatócsoportok csak olajfoltot, roncsdarabokat találtak.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Rockwell B-1B Lancer.

Boeing P-8A Poseidon.

Panavia Tornado IDS.

McDonnell F-4D Phantom II.

Transall C-160D.

Boeing AV-8B Harrier II+.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon.

Eurocopter EC665 Tiger ARH.

Boeing CH-47D Chinook.

Alenia Aermacchi T-346A Master.

Hawker Beechcraft T-6C+ Texan II.

MiG-29AS.

Boeing C-17A Globemaster III.

Boeing E-7A Wedgetail.