2018.02.03

2018.02.03. 06:39

Németországban az igények meghatározása során világossá vált, hogy az idős Sikorsky CH-53G/GA/GS változatokat majdan pótló új, nehéz kategóriás forgószárnyas estében elengedhetetlenül fontos képesség lesz a légi üzemanyag felvétel. Nem véletlenül kerültek bele a Franciaországgal közösen üzemeltetett repülőalakulat gépállományába a Lockheed Martin KC-130J légi üzemanyag átadásra is képes Super Hercules variánsok. A 2019-ben kiválasztásra kerülő győztes a Lockheed CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F Chinook közül kerülhet ki. Előbbi előnye lehet, hogy már eleve rendelkezni fog ezen képességgel, míg a tandemrotoros társ esetében ez csak a különleges műveletek támogatására kifejlesztett MH-47G esetében jelenthető ki.

Törökország Szíriában végrehajtott katonai beavatkozása minimum késleltetheti a Németországtól beszerzett 354 darab Leopard 2-es harckocsi korszerűsítését. Berlin már le is állította a munkálatokban érdekelt német vállalatokat, mivel megvárják a hatalomra kerülő új vezetés döntését az ügyben. A Rheinmetall vezette társaságok a török hadseregben használt harckocsik páncélzatát voltak hivatva erősíteni.

Az Egyesült Királyság Királyi Légiereje (RAF) 16 Eurofighter Typhoon-t von ki a szolgálatból. A gépek mindegyike kétüléses változat és leállításukkal 1,13 milliárd dollárost megtakarítást szeretnének elérni a légierő vezetői. A kivonás ellenére mégis emelkedni fog a repülést végrehajtó Typhoon-ok példányszáma, ugyanis a típus alkatrészhiányos állapotát éppen a kivont példányokból kiszerelésre kerülő összetevőkkel fogják orvosolni.

Szintén anyagi okokra visszavezethető egy képesség elvesztése is a brit helikopteres erőknél, mégpedig a repülés közbeni üzemanyag felvételé. A Merlin HC.4/4A variánsai elláthatók a fogadócsővel és 2008-ban sikeresen le is zárultak a légi utántöltési próbák, amelyekben KC-130 Herculesek adtak át üzemanyagot a Merlin-eknek. A személyzetek erre irányú kiképzéséhez és szinten tartásához azonban a szükséges pénzügyi lehetőségek nincsenek meg a szigetországban.

Az NH Industries (NHI) reménykedik abban, hogy ez idén véglegesítésre kerülhet két rendelés is az NH90-es helikopterek esetében. Katar esetében már négy éve függőben van 12 TTH szállító és 10 NFH tengerészeti helikopter beszerzése. A másik félbemaradt megrendelés Spanyolországhoz kötődik. Madrid évekkel ezelőtt 45 darab NH90-es megvásárlási tervét jelentette be, de ezt gazdasági megfontolásból 22 példány megrendelése után felfüggesztette. A 23 TTH változatú forgószárnyas beszerzésének tető alá hozását ez év vége előtt szeretnék lezárni az NH Industries értékesítési részlegénél.

További megrendelés is befuthat, ez azonban nem gyártás lehet, hanem átépítés, vagy módosítás lehet, mivel Finnországban kevésnek tűnik a tengeralattjárók elleni harcra megrendelt NH90-esek darabszáma. A hat NFH mellé Oslo 8 másikat is rendelt, de ezek csak tengeri kutató-mentő feladatok ellátásra képesek. A 2019-ig átadásra kerülő mennyiség feladatait a legutóbbi tanulmány elemezte ki, ebből derült ki, hogy a tengeralattjárók felderítésére szükséges repülési idő évente 5400 óra körül fog alakulni. Ezt 6 gép képtelen teljesíteni, így a többit kell alkalmassá tenni eme feladatkör betöltésére. A tengeri kutató-mentő feladatok ellátását akár polgári helikopterek bevonásával, vagy akár pilóta nélküli gépek alkalmazásával is elláthatónak vélik.

Új félszárnyakat fejlesztett ki a Leonardo a Brit Királyi Haditengerészetnél hadrendbe állított AW159 Lynx Wildcat HMA.2 helikopterek számára. Az oldalanként két-két felfüggesztési ponttal ellátott szárnyakra az MBDA Sea Venom hajók elleni rakéták, a Thales LMM (Lightweight Multirole Missile) rakéták mellett (ezek egyébként olyan kis tömeggel rendelkeznek, hogy egy felfüggesztési ponton akár 5 darab is elhelyezhető lesz) a BAE Systems Stingray könnyű torpedók és az MK.11-es mélységi bombák is felszerelhetők lesznek. A repülési kísérletek ebben az évben elkezdődőnek majd az új fejlesztésű félszárnyakkal.

Japán és Dél-Korea után már Spanyolország is az Lockheed Martin F-35B Lightning II-es haditengerészeti felhasználási lehetőségén gondolkodik. A JUAN CARLOS I (L 61) partraszállást támogató helikopterhordozó kisebb módosításokkal akár képes is lehet a típus üzemeltetésére. A repülőfedélzet és a hangár lehetővé tenné 10 darab körüli F-35B tartós kiszolgálását. Amennyiben Spanyolország a jövőben is fenn kívánja majd tartani a haditengerészeti repülés hordozófedélzeti merevszárnyú válfaját, úgy az AV-8B Harrier II+ gépek kivonása után az igen drága, de képességeiben roppant korszerű F-35B lehet a megoldás.

Nagy-Britanniában már folyik az első francia pilótacsoport típusátképzése az amerikai Lockheed Martin KC-130 Super Hercules teherszállító repülőgépekre. Az oktatást a RAF Brize Norton-i légibázisán végzi a 24. Repülőszázad.

A tavalyi évben nagy médiavisszhangot kapott Németország tengeralattjáróinak igencsak alacsony hadrafoghatósága. Svédországban is hasonló a helyzet, bár ott a meglévő négy egység közül kettő éppen modernizáláson tartózkodik. Az egyik GOTLAND-osztályú egység 2018 decemberében, míg a másik egy évre rá tér vissza a szolgálatba. Addig mindössze két tengeralattjáróra hárul az összes feladat, ami nem éppen kedvező helyzetet teremt. Az elvárt feladatok miatt hat-hét tengeralattjáróból álló erő lenne a legkedvezőbb, azonban ez a jövőben sem biztos, hogy megvalósulhat. A kormány döntése értelében csak két A26-os osztályba tartozó egység fog megépülni, a harmadik megépítése nem kapott politikai támogatást. Mindezen változások még jobban szembeötlőek, ha visszatekintünk 30 évvel ezelőttre, amikor 12 tengeralattjáróval rendelkezett Svédország.

Franciaországban február elsején vízre került a hatodik francia megrendelésre épített FREMM-osztályú fregatt, a NORMANDIE. Ha csak a nevet nézzük ez egyszer már megtörtént, mégpedig 2012. október 18-án, ugyanis a harmadiknak elkészült fregatt viselte eredetileg ezt a nevet, ezt azonban az idő sürgetése miatt exportálták. Tehát most a NORMANDIE II-ről van szó, amit rekordidő alatt, 12,5 hónap alatt állítottak össze a hajógyári munkások, fanyarul meg lehet jegyezni, könnyű volt, egyszer már megtették. Tehát a NORMANDIE (II) az ősszel kezdi majd el tengeri próbajáratait és 2019 nyarán lép majd szolgálatba.

Oroszországban a BMP-2M korszerűsített gyalogsági harcjárművek átadását hamarosan elkezdik. Elsőként az Orenburgi katonai körzetben fognak megjelenni a páncélosok. Moszkva 540 darab BMP-2-es gyalogsági harcjármű modernizálásáról döntött még a tavalyi év folyamán. Ennek köszönhetően a BMP-2M variánson bemutatott és Algéria által már 2015-ben 340 darabos mennyiségben megrendelt Berezhok harci modul kerül majd felszerelésre az orosz lövészpáncélosokra is. Ez egészen pontosan a régi torony lecserélését jelenti, a fegyverzettel együtt. A kétfős torony oldalaira felszerelt két-két 9M133 Kornet-E irányított rakétát rejtő tubust. Ezekből a 9M133-1 tandem robbanófejjel ellátott 1000-1200 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő, 9M133F-1 thermóbárikus harci résszel ellátott 100 métertől 5500 méterig alkalmazható rakéták indíthatók.

Továbbá használhatók a megnövelt hatótávolságú, 8000 méterre elrepülő 9M133M-2 1300 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő és a még nagyobb hatótávolságú, ezért nagyobb rakétamotorral felszerelt 9M133FM-3 thermóbárikus harci résszel felszerelt, akár helikopterek ellen is bevethető variánsok is. Ezeket egy új stabilizátorral, valamint ballisztikai számítógéppel is pontosabbá tett 30 milliméteres 2A42 gépágyú (200 lövedékkel), egy, a torony hátsó részén, kívülre felszerelt AGS-30 30 milliméteres automata gránátvető (300 gránáttal) és egy, a gépágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres PKT géppuska (2000 lövedékkel) egészíti ki, modern, légi célok ellen is alkalmazható tűzvezető és célfelderítő rendszerekkel együtt. A parancsnok és az irányzó számára külön célzórendszer kerül beépítésre, amikben 10 kilométeres mérési képességű lézeres távolságmérő, és hőkamerák is megtalálhatók. A BMP-2M-ben használt 370 lóerős teljesítményű UTD-23 motor okán jó esély mutatkozik még a páncélzat megerősítésére is.

Január végén hajtotta végre első repülését a TAI (Turkish Aerospace Industries) Hurkus B katonai célokra módosított turbólégcsavaros kiképzőgép első példánya. A Hurkus A modell mellett, mely leginkább a civil képzésben fog helytállni, a B változat mellett tervbe van véve a fegyveres bevetések végrehajtására képes C változat létrehozása is. A Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott  LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. A légierőhöz való átkerülés előtt a Hurkus B-n 90 órás repülési tesztprogramot végeznek el. A légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt.

Az indiai haditengerészet március 31-én, szerdán, a mumbai Mazagon Hajógyárban tartott ünnepség során vízre bocsátotta a harmadik, SCORPENE-osztályú tengeralattjáróját, az INS KARANJ-ot (S52). A tervek szerint a hazai építésű KALVARI-osztályból hat darab fog megépülni. Az első két tengeralattjáró a KALVARI (S50) és a KHANDERI (S51) közül az első 2017. december 14-én állt szolgálatba, míg a januárban vízre került másodikkal jelenleg is az átadás előtti próbákat hajtják végre, és júniusban megkezdi majd tengeri próbajáratait. A lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 km-es hatótávolsággal, 350 méteres merülési mélységgel rendelkező 67,5 méter hosszú, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező KALVARI-osztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú.

Thaiföldön a hadsereg eddig igen elégedett a Kínából beszerzett VT4-es (MBT-3000) harckocsikkal. A már megvásárolt 28 VT4-es mellé a következő rendelési állományt 10 páncélos alkotja, míg a harmadik beérkezésével válik majd teljessé a 49 darabos thaiföldi állomány. A VT4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre.

A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre.

Sikeres indítási és repülési próbát hajtott végre a Lockheed Martin az MHTK (Miniature Hit-to-Kill) tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszerhez (C-RAM) fejlesztett rakétával. A rakétákat, aknavetőből vagy ágyúból útjukra indított lövedékeket az ütközés energiájával megsemmisítő MHTK alig hosszabb, mint 76 centiméter, átmérője 4 centiméter, tömege 2,5 kilogramm és kellően mozgékony ahhoz, hogy a becsapódás előtt megsemmisítse ezen eszközöket. Olcsóságának és könnyű telepíthetőségének köszönhetően az elkövetkező években a világ számos pontján oltalmazhat területeket a MHTK.

Az elmúlt időszakban számos dokumentum látott napvilágot a szerencsétlenül járt argentin SAN JUAN tengeralattjáróval kapcsolatban. A tragédia előtti időszakra vonatkoztatva ezekből megállapítható, hogy a SAN JUAN műszaki állapota és felszereltsége még az utolsó útjára történő indulásakor is hagyhatott maga után kívánnivalót. Egy 2016. novemberi irat szerint a merülési mélység korlátozva lett 100 méter mélységre, mivel a kellő szivárgásmentességet nem ellenőrizték le kellőképpen. A szelepeket és csöveket is érintő vizsgálatokat a gyártó írja elő, ezeket hajógyári körülmények között kell megvizsgálni. A SAN JUAN esetében a korlátozásra azért volt szükség, mert a gyártó által előírt időintervallum kétszerese után sem történtek meg az ellenőrzések.

A tavaly augusztus közepén kelt jelentés szerint több alkalommal is meghibásodás lépett fel a meghajtórendszerben, illetve a hidraulikus rendszer is alaposan eresztett, hiszen naponta 50 liternyi olaj pótlására volt szükség. A lemerült állapotban a felszínre emelkedést biztosító legénységi mentőruhák - amikből egyébként 80 darab volt a 44 fős személyzetű tengeralattjárón - szavatossági ideje lejárt, valamint a vészhelyzeti oxigénellátást biztosító 100 darab légzőkészülékből mindössze 14 darab volt üzemképes. Mindezek ellenére a SAN JUAN számos alkalommal kifutott a nyílt vízre és 2017. július 9-én 19:48 perctől kezdődően három alkalommal is észleltek az őrjáratozási területen egy tengeralattjárót. Mindhárom szonárkezelő egyöntetű véleménye az volt, hogy a 10, 6 és 2 percig hallott hangok nukleáris meghajtású egységtől származhatnak. Július 10-én, 03:45-kor a nukleáris tengeralattjárót újra észlelték és ekkor 4 percen át sikerült a hangmintáit rögzíteni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Mirage IIIRS

Changhe Z-8K

Antonov An-26

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Sepecat Jaguar GR.3A

Northrop F-5T Tiger II

Kawasaki C-1

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Eurocopter AS-532AL Cougar

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

CASA C-101EB Aviojet

Sikorsky S-70A-28E Black Hawk

Mitsubishi F-2B

Lockheed Martin F-22A Raptor

Berijev A-50U

Airbus A330-243MRTT

Agusta Westland HH-101A Caesar