2018.04.07

2018.04.07. 06:43

Az ukrajnai Harkovban található Morozov Gépgyárban megkezdték a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi sorozatgyártását. A típusjelölésből egyértelműen megállapítható, hogy ez a jármű bizony a T-84 Oplot harckocsin alapul. A 7,71 méter hosszú, 2,71 méter magas és 46 tonnás Atlet igazán atlétikusan képes a terepen is mozogni, hiszen a meghajtásáról egy 1200 lóerő teljesítményű 6TD-2-es mindenevő dízelmotor gondoskodik. A páncéltest jobb oldalára került felszerelésre a 360 fokban körbeforgatható, 25 tonnás emelőképességű daru, amelynek hossza kinyújtott állapotban eléri a 6,8 métert. A fő csörlő egy 130 méter hosszúságú acélkábellel van ellátva, ennek vonóereje 25 tonna, de ez egészen 140 tonnáig növelhető csigák segítségével.

A 900 kilogrammos vonóerejű segédcsörlő pedig 260 méteres hosszúságú acélkábellel rendelkezik. A páncéltest elején lévő tolólap 3.38 méter széles, segítségével 120 köbméter földet kevesebb, mint egy óra alatt lehet megmozgatni. A páncéltest hátsó-felső részén egy 1500 kilogrammig terhelhető plató nyert elhelyezést, míg a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi felszereltségét hegesztőberendezés és egyéb a javítási munkákhoz szükséges szerszámok és eszközök teszik teljessé. A négyfőnyi legénységű jármű fegyverzetét egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja. A 2012-ben Thaifölddel aláírt szerződés értelmében Ukrajna 49 T-84 Oplot harckocsi mellé két Atlet műszaki harckocsi leszállítását is vállalta.

Nagy-Britanniában már annyira bíznak az Airbus A400M Atlas szállítógépben, hogy egy példány elrepült a Falkland-szigeteken található Mount Pleasant légibázisra. Itt nem csak megfordult, hanem tartós településre került sor, ugyani leváltotta és át is vette az itt rendszeresen állomásozó Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépet és annak feladatait. Amik a légi szállításon felül tengeri felderítést és kutató-mentő feladatok ellátását is jelenti.

Oroszországból több hír is érkezett az Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerrel kapcsoltban. Az egyik arról szól, hogy a Keleti Katonai Körzet légvédelmi csapatainál is hamarosan hadrendbe áll az Sz-400-as. Az első alegység átképzése hamarosan befejeződik éleslövészetük az új fegyverzettel április hónapban várható. Ez év elején az első ezred állományát alkotó Sz-400-as összetevők is leszállításra kerültek Kína számára. Az ázsiai állam még 2014 októberében rendelte meg az Sz-400-ast. A Triumf hamarosan új rakétát is fog majd kapni, méghozzá a 400 kilométeres hatótávolságúra növelt 49N6 új változatát. Ennek fejlesztése 2007-ben indult el és használható lesz az Sz-500-as rendszerhez is.

A legutóbbi tesztindításra februárban került sor, ekkor még kisebb hibákat találtak, de ezek gyorsan kiküszöbölhetők a gyártó szerint, így az áprilisban és májusban végrehajtandó próbák már a műholdak megsemmisítésére is képes, kétlépcsős szilárd hajtóművel ellátott hiperszonikus sebességgel haladó célpontok ellen is sikerrel alkalmazható rakéta rendszeresítésről fognak dönteni. A törökországi rendszeresítés is jó úton halad, hiszen sikerült Moszkvával egy igen kedvező tárgyalási szakaszt lezárni. Ankara részére elérhetővé vált az Sz-400-ok helyi előállítása a szükséges technológiák átadása révén, mivel ezt a területet az oroszok tisztán kereskedelmi kérdésként kezelték. Amíg ez megvalósul addig az oroszok készek a termelési ütem meggyorsítására, így a törökök az eddig vártnál előbb vehetik majd át az első Sz-400-as komplexumukat. Így a 2-2,5 milliárd dolláros beszerzés (mely összeg jelentős részét orosz hitelből valósítják meg) első átadási ünnepségére már 2019 végén, illetve 2020 elején sort keríthetnek a felek.

Izraelből származó hírek szerint meghiúsult az IAI (Israel Aerospace Industries) Kfir Block 60-as vadászbombázók eladása Argentína részére. A dél-amerikai államszámára állítólag politikai nyomásra esett kútba az üzlet, mivel Washington nem járult hozzá a korszerűsített repülőgépek eladásához, nehogy azok bevetésre kerülhessenek egy újabb Falkland-szigetek elleni hadművelet során Nagy-Britannia ellen. A 12-14 példányt, szimulátort és képzést is tartalmazó 420-560 millió dollárosra becsült beszerzés elmaradása után az izraeliek most Afrikában próbálják megértékesíteni a pampákra le, vagy ha úgy tetszik el nem jutott portalanított portékájukat. Ugyanis az Israel Aerospace Industries a Mirage III-as késői leszármazottját a létező legkorszerűbb elektronikával látja el, míg hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső - vagy talán mégis? - General Electric J79-es marad. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is.

Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen. A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti.

Az esetleges eladásra mások is figyeltek, így például Nagy-Britannia, ahol 2014-ben személyesen a brit miniszterelnök, David Cameron kérte arra Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők.

Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.

Persze a használt spanyol vadászbombázók beszerzése is csak átmeneti megoldásnak lett volna jó, nagyjából a 2018-2020 körüli időpontig, mivel addigra már 35-38 évesek lesznek. Ekkor ezeket is ki kell majd vonni és újabb beszerzést kell megkezdeni a pótlásukra. Nagyjából pont ekkor kerülhettek volna kivonásra a franciák Mirage 2000-5F gépei, amik beszerzésük esetén a szükséges élettartam-hosszabbítás és nagyjavítás (és talán korszerűsítés) után újabb 10-15 évig biztosíthatták volna a légierő képességének fenntartását a jól ismert francia technika minimális változásával. Jelen pillanatban is éppen a Párizs által 20-24 példányban felajánlott Mirage 2000-es gépek tűnnek a befutónak az argentin döntéshozóknál.

Szenegálban viszont úgy néz ki megvásárlásra fog kerülni négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógép. Ez a variáns a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus.

Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében. Az afrikai állam fegyverhasználatra képes repülőeszközeit mindössze két-két Mil Mi-17-es és Mi-35-ös képviseli, ugyanis a 2013-ban bejelentett három Embraer EMB-314 Super Tucano beszerzése a mai napig nem valósult meg.

Igen alaposan demonstrálta megnövekedett repülési idejét a General Atomics Aeronautical Systems Inc. (GA-ASI) új Avenger ER (Extended Range) távolról irányított repülőgépe. A teszt során a gép a felderítő, megfigyelő, hírszerző konfigurációban több mint 23 órát töltött egyhuzamban a levegőben. Ez igen számottevő javulás a fejlesztés kiindulási alapjaként szolgáló Predator C Avenger 10 órás repülési idejéhez képest. Az Avenger ER fesztávolsága 23 méter, míg felszállótömege 8,8 tonna.

Hamarosan egy újabb tengerészgyalogos században fog hadrafoghatóvá válni a Lockheed Martin F-35B Lightning II vadászbombázó. A VMFA-122 századnál már befejezettnek tekintik az F/A-18C Horent típus képviselt időszakot és jelenleg arra koncentrálnak, hogy minél előbb elérjék az átfegyverzés előtti korlátlan bevethetőséget jelentő szintet.

Peruban és Chilében is egyre jobban érdeklődnek az orosz/indiai közös fejlesztésű BrahMos csapásmérő robotrepülőgép iránt. A hiperszonikus sebességre képes eszközből már létezik egy 2,5 tonna indulótömegű légi indítású variáns is, aminek hatótávolsága 290 kilométer. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szint 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is, ami szintén számos érdeklődőt vonz a projekthez.

 

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

Boeing C-17A Globemaster III

Alenia Aermacchi C-27J Spartan

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Chengdu J-10B

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Transall C-160D

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Dassault Mirage F1CR

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Airbus Atlas C.1

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Mil Mi-171S-P

Lockheed CP-140 Aurora

CASA CN235M-100

Boeing KC-135A Stratotanker

Sepecat Jaguar T.2A

Lockheed Martin F-22A Raptor