2018. 05. 05
Ukrajnában továbbra is folyik a tavaly bemutatott Duplet harci modul fejlesztése. A Duplet az elmúlt évben volt látható a BMPT Strazs (Őrszem) tűztámogató járművön, ami hasonló feladatok ellátására képes, mint az ezt a járműkategóriát megalapító orosz BMPT Terminator. Az ukrán megfelelő alvázát a T-64-es harckocsitól vették át és erre került felszerelése a két darab ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyúval, két PKT 7,62 milliméteres géppuskával, négy Konkursz, vagy Barrier 212 irányított rakétával és egy 30 milliméteres AG-17-es gránátvetővel ellátott Duplet harci modul. A fegyverek irányzását korszerű hőkamerás rendszer és ballisztikai számítógép is segíti a toronyban helyet foglaló két fő, a parancsnok és az irányzó számára. A Zsitomiri Harckocsi Gyárban létrehozott Duplet harci modul ebben az évben a szovjet érában tervezett BMP gyalogsági harcjárműre felszerelve volt látható egy áprilisi éleslövészeten.
Újabb információmorzsa került a sajtó asztalára a héten, mégpedig a Szenegál által megvásárolt négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógéppel kapcsolatban. A hír szerint az afrikai kontinensre kerülő gépek szárnyvégén rakétaindító-sín került majd felszerelésre, amiről az amerikai AIM-9L Sidewinder légiharc-rakéták lesznek bevethetők. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal.
A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében.
Dél-Koreában várhatólag május 14-én kerül majd sor a második DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó névadási ünnepségére és vízre tételére. A Hanjin Heavy Industries & Construction Busanban lévő hajógyárában még 2017 áprilisában kezdték meg a hajóépítését, ami a MARADO nevet fogja viselni. Szolgálatba állására 2020-ban került majd sor.
Japánban még mindig nem döntötték el, hogy hány darab Kawasaki Heavy Industries P-1 tengeri járőrgéppel fogják leváltani az 58 darabos mennyiségben jelenleg is szolgálatban álló Lockheed Martin P-3C Orion tengeri járőrgépeket. A flotta számára eddig már 15 példányt adtak át a 2016-ban szolgálatba állt, hazai fejlesztésű típusból. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek az új gépekkel, melyek a hírek szerint miden jellemzőjükben felülmúlják az elődöt. A tokiói totojázás érthető, hiszen a környéken Kína egyre inkább bebizonyítja terjeszkedési szándékait. Éppen ennek mértéke lehet az oka, a jövőben szükséges gépmennyiség pontos meghatározhatatlanságának.
Jól haladnak a Huntington Ingalls Industries hajógyárban a második GERALD R. FORD-osztályú repülőgép-hordozó építésével. A majdani USS JOHN F. KENNEDY (CVN 79) immáron 75%-ban elkészült, például az ezen a hajóosztályon megjelenő elektromágneses katapultok első két generátora is beépítésre került már a hajótestbe. Az egység építését 2015. augusztusában kezdték el, és a modulrendszerű építésnek 2020-ban érnek a végére. Amennyiben sikerül tartani a munkálatok ütemét, akkor a vízre bocsátására akár három hónappal is korábban sor kerülhet, mint azt tervezték, míg a haditengerészet részére 2022-ben adják majd át az elkészült nukleáris meghajtású hordozót.
Jelenleg három meglévő támaszpont lett megnevezve, mint a még fejlesztés alatt álló B-21 Raider bombázógépek majdani otthona. A Louisiana-i Barksdale, valamint az észak-dakotai Minot várhatólag a B-52 Stratofortess-ek kivonásáig, vagyis 2050-ig az ősöreg gépek bázisai lesznek. A B-1B Lancer és a B-2 Spirit utódja a texasi Dyess, a dél-dakotai Ellsworth és a Missouri-ban lévő Whiteman támaszpontok csendjét fogja megtörni 2020 közepétől. Ezen légibázisok és épületeik minimális átalakítással lesznek képesek megfelelő otthonul szolgálni az gépeknek és személyzeteiknek. Jelenleg még nem tudni, hogy a fent említett három támaszpont közül melyik fogja elsőként megkapni új bombázógépeit.
Brazíliában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses Skyhawk vadászbombázóját. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében egy kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt. Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben.
Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5” x 7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak. Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAUO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. Ebben az évben egy újabb AF-1B átadása is várható.
Megújulnak a brazil légierő akadémiáján kiképzőgépként szolgáló Embraer T-27 Tucano turbólégcsavaros kiképzőgépek is. Az 50 darabos mennyiség korszerűsítésére határokon túli jelentkezőket is várnak. Az elvárások egyik legfőbb pontja, az első és a hátsó pilótafülke műszerfalának átépítése teljesen csak kijelzőkkel ellátottra. Itt egy 10, vagy két 6 hüvelykes képátlójú kijelzőt szeretnének látni a döntéshozók két kisebb képernyővel együtt. Ez utóbbiakon a hajtóműről jelennének meg információk, míg a másik, az alapvető repülési adatok megjelenítésére szolgálna a T-27M pilótái számára. Az új műszerfallal szembeni további elvárás, hogy viselje el a több G-s túlterhelésű műrepülő figurák végrehajtása során fellépő erőhatásokat, valamint a Tucano jelenlegi elektromos hálózata el tudja látni a szükséges energiával.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35B Lightning II
