2018.08.04

2018.08.04. 06:23

Németországban a Luftwaffe ettől a hónaptól már bevethetőnek nyilvánította az egészségügyi kiürítési feladatokra átalakított Airbus A400M Atlas tehergépét. Az ICAE (intensive care aeromedical evacuation) betűmozaikkal illetett készlet beszerelésével megvalósuló átalakításnak köszönhetően, melynek eltávolítása után a szállítási feladatok ellátására is képes az Atlas, a fedélzeten tartózkodó 11 fős egészségügyi csapat hat beteg, illetve sérült ellátására képes, ebből kettő intenzív ellátás is lehet. Erre a feladatra a Német Légierő egy A310 MRTT (Multi Role Tanker Transport) és a kisebb kapacitású, ám kiépítetlen repülőtéren is fel-és leszállásra képes C-160 Transall gépeit alkalmazta. A Német Védelmi Minisztérium terveiben az A400M gépek számára négy darab ICAE készlet beszerzése szerepel.

Dánia a hat évvel ezelőtt lefektetett tervnek megfelelően ez év közepén megkapta az utolsó két Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopterét. A Dán Királyi Haditengerészet az 1980-as években szolgálatba állított nyolc Westland Lynx Mk90B helikopterének leváltására választotta az amerikai típust. Washingtonban még 2010 végén jóváhagyásra került 12 MH-60R Seahawk helikopter, 27 T-700 GE 401C hajtómű, valamint a hozzájuk tartozó kiszolgáló eszközök, tartalék berendezések, dokumentumok eladása 2 milliárd dollár értékben. Két év elmúltával azonban a rendszeresíteni kívánt mennyiséget lecsökkentették 9 darabra. A tengeralattjárók és felszíni célpontok elleni hadviselésére egyaránt használható forgószárnyasokból az első három példány 2016 júniusában érkezett meg Európába, a Karup légibázison állomásozó 723. Századhoz, szintén az előzetes ütemtervnek megfelelően.

A Földközi-tengeren hajózó USS IWO JIMA (LHD 7) partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetén hajtott végre leszállást az Olasz Haditengerészet egyik Boeing AV-8B Harrier II Plus vadászbombázója. A 2018. július 18-án végzett landolást azonban jóval később követi csak a felszállás, hiszen a gép időszakos nagyjavításra érkezik az Egyesült Államokba. A tengerészgyalogság Észak-Karolinában található Cherry Point-i támaszpontján elvégzendő munkák fél évet ölelnek fel.

Bemutatta a BAE Systems a legújabb sisakkijelzőjét. A Striker II-es által a pilóta számára megjelenített kép színes, így ezek alapján még jobban megkülönböztethetőek a baráti (kék) és az ellenséges (piros) erők. Az eddig a sisakokra utólagosan felhelyezhető éjjellátó szemüveg a múlté már a Striker II esetében, hiszen ez beépítésre került a sisakba. A nagyobb információmennyiség okán lehetőség van a televíziókból ismert kép a képben megjelenítési módszer alkalmazására is. A 3D-s hanghatást biztosító hangszórók már nem számítanak újdonságnak, akárcsak az aktív zajcsökkentés, de a Striker II-est a fejére illesztő pilóta számára ezek is rendelkezésre állnak. Mindezen technikai segédeszközök azonban a jelenlegi legkisebb tömegű sisakkijelzőt eredményezik a Striker II esetében.

Az első próbaoldások már megtörténtek a Thales fejlesztette kisméretű irányított bombával a nyugat-franciaországi Biscarossel melletti lőtéren. A BAT-120 GL (Bomba Appui Tactique – taktikai támogató bomba) jelzéssel illetett eszközt – amit nem is olyan rég még ASPTT-nek hívtak - egy Dassault Mirage 2000D vadászbombázóról oldották le és ennek célja a biztonságos eltávolodás vizsgálása volt. A mozgó célok megsemmisítésére is képes, félaktív lézeres önirányítású BAT-120-as tömege 35 kilogramm, átmérője 120 milliméter.

Az irányítórész félaktív lézeres összetevői a Thales Group égisze alá tartozó TDA által 2011 óta kifejlesztett Aculeus-LG nevet viselő, 68 milliméteres átmérővel rendelkező nem irányított rakétákon került alkalmazásra eredetileg. Az irányítófelületek mozgatását a 120 milliméteres MGM irányított aknavetőgránátokhoz készítette el a Thales. A BAT-120 GL 10 kg-os robbanófejjel van felszerelve. A hordozógép és a BAT-120 GL közötti kapcsolatot az irányítást nélkülöző BAT-120-nál használt SEMB többzáras bombatartó átalakított verziója biztosítja. Ebben a GL verzióhoz igazított többzáras bombatartóban digitális interfészek biztosítják a 3 darab bomba számára szükséges lézeres kódok és céltávolság-információk eljuttatását, valamint a kioldási sorrend vezérlését is.

Ettől a héttől már folynak a hordozófedélzeti tesztek első szakaszai a HAL (Hindustan Aeronautics Limited) Tejas haditengerészeti változatával, méghozzá az első repülését 2015. február 7-én teljesítő NP-2-es (Naval Prototype 2) prototípussal. A haditengerészet Goa-i bázisán ezen a héten, csütörtökön került sor az első, igaz még csak gurulásból történő fékezőkábel elkapásra a géptörzs alsó részére épített fékhorog segítségével. A majdani 240 kilométer per órás sebesség helyett az első ilyen megállást még csak 100 kilométer per órás sebességről hajtották végre. A fokozatosság elvét betartva ezt a sebességet egyre növelni fogják, míg el nem éri a valódi landoláskor meglévőt. Természetesen az INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozó segítségét is igénybe fogják venni a megközelítési tesztekben, sőt az ambiciózus tervekben már ez év vége szerepel, mint az első fedélzetet érintő átstartolás időpontja. Az első tényleges hordozó fedélzeten történő le-és felszállást 2019-re ütemezték be. Két évvel ezelőtt úgy tűnt, Új-Delhi nem kér az új hazai vadászbombázó haditengerészeti variánsából, mivel az nagyon elmaradt az addig felmutatott képességiben a flotta vezetői által elvárttól.

A típussal szemben akkoriban elvárás volt az éjjel-nappal és minden időjárási körülmények közötti bevethetőség, a légi (négy kis és két közepes hatótávolságú rakétával), földi és vízfelszíni célok elleni precíziós fegyverzet hordozása, lokátor romboló rakétákkal való felszereltség, a levegőben utántölthetőség és a légi üzemanyag átadás képessége, valamint felderítésre és elektronikai hadviselésre is alkalmasnak kell lennie. További elvárás volt az AESA antennájú rádiólokátor, a sisakkijelző és a hordozó fedélzetére történő automatikus leszállási képesség, továbbá az 57 gépre szóló megrendelés aláírásától számított három éven belül az első és további három év elteltével az utolsó példány átadásának képessége. Rövidesen rájöttek a döntéshozók, hogy a program dobásával a vízzel együtt a gyermekbetegségek tömkelegével sújtott lehetőségtől is megszabadulnak, hogy ténylegesen saját igényeik szerint kialakított típussal rendelkezzenek. Így a folytatás mellett döntöttek, a megrendelni kívánt mennyiség még mindig 57 darab.

A Lockheed Martin készül az utolsó, 52. korszerűsített C-5M Super Galaxy stratégiai teherszállító repülőgéppel is az USAF részére. A 87-0043 sorozatszámú, akkor még C-5A Galaxy az 50. legyártott darab volt a típusból, első repülését 1981. június 26-án hajtotta végre.

A szárazföldi haderő részére azonban még nem fejeződött be a M1A1 Abrams harckocsik SEPv3-as korszerűsítési programja. Az első hat M1A2 SEPv3 Abrams (System Enhancement Package version 3) harckocsiját 2017. október 4-én kapta meg az amerikai hadsereg. A 40 éves múltra visszatekintő páncélos eme variánsa a jövőbe néz, hiszen a M1A2 SEPv3 egyik legfőbb előnye, hogy elektromos és számítógépes rendszerének kialakításának köszönhetően lehetőséget biztosít majd számos berendezés későbbi integrációjához. Ami már most is megvan az a közös taktikai rádiórendszer, amely számos rádió adó-vevővel képes kapcsolatot létesíteni.

Továbbá szintén a közelmúlt tapasztalatai alapján került beépítésre az improvizált robbanóeszközök ellen elektronikus hadviselést folytató Duke V3 berendezés. Fegyverzet tekintetében a programozható gyújtóval rendelkező M829A4 lövedék megjelenése jelenti az újdonságot. Új az infravörös képalkotó kamerák összessége, a torony tetejére felszerelt CROWS távirányítású fegyverállvány is. Most a munkálatokat végző General Dynamics Land Systems bejelentette, hogy megbízást kapott 100 további M1A1 Abrams harckocsi M1A2 SEPv3 szintre történő modernizálására az amerikai hadsereg számára.

Mindössze a felkéréstől számított öt héten belül befejezték azokat az igazoló teszteket, mellyel a Raytheon és Northrop Grumman bebizonyította, megrendelés esetén igen rövid idő belül képesek lennének az amerikai tengerészgyalogság F/A-18C/D Hornet vadászbombázóit ellátni a Raytheon APG-79(V)4 (régebben VX) jelzést viselő radarjával, mely a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változata. Mérete pont akkora, ami befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyre. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. 2020-tól 2022-ig összesen 88 Hornet kaphatna új radart, amennyiben a döntés erről megszületik. A tengerészgyalogságnál még a 2030-as évekig számolnak a régi gépekkel.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mil Mi-17

Rockwell B-1B Lancer

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed Martin Hercules C.4

Szuhoj Szu-27P Flanker

Boeing KC-767A

Dassault Mirage 2000D

Boeing AH-64D Apache

Dassault Mirage IVA

McDonnell Douglas YF-15B Eagle

English Electric Lightning F.3

Lockheed Martin F-22A Raptor

Kawasaki C-2

Grumman F-14B Tomcat

Dassault Super Étendard

North American F-100F Super Sabre

Aérospatiale AS 555AN Fennec

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000-5EG

Grumman F-14B Tomcat

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Bell/Boeing MV-22B Osprey

MiG-21 Fishbed

Republic F-105G Thunderchief

MiG-29A Fulcrum