2018.09.01

2018.09.01. 06:03

Ukrajna amerikai egyesült államokbeli nagykövete augusztus 28-án bejelentette, megpróbálnak további USA-ban gyártott fegyverre szert tenni a jövőben. Nemrégiben légvédelmi rendszerek megvásárlási kérelmével fordultak Washingtonhoz. 750 millió dollárért szeretnének megvásárolni három komplexumot, melyeket eddig nem neveztek meg, de az árból és a mennyiségből feltételezhetően Patriot típusúak lesznek. Kijev továbbá vásárolni szeretne drónokat, lövésdetektorokat, illetve tüzérségi felderítő rádiólokátorokat is.

A cseh védelmi minisztérium szerződést írt alá a 62 Nexter Systems TITUS páncélozott jármű beszerzéséről. Eme páncélosok közelgő beszerzéséről már 2015 második felében lehetett hallani, azonban mindez éveket csúszott. Az ok, a cseh beszállítói részről nem minden résztvevő rendelkezett megfelelő biztonsági engedélyekkel. 3 évvel ezelőtt a cseh Zpravy.e15.cz információi szerint Prága majd 100 millió euró értékben 42 Nexter TITUS aknavédelemmel ellátott páncélozott szállító harcjármű beszerzése mellett döntött. A 6x6-os kerékképletű TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen.

A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be. A TITUS végsebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 700 kilométer. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 milliméteres gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. A darabszám emelkedett, így a végösszeg 303 millió dollár körül fog alakulni, míg a páncélosok átadása 2020 és 2025 között zajlik majd le. Természetesen az átadásra kerülő páncélosok gyártásában a Tatra is szerepet kap, mint az alvázak előállítója.

Megkezdődtek a brit MBDA Bolton által épített ASRAAM (Advanced Short Range Air-to-Air Missile) rövid hatótávolságú, infravörös önirányítású légiharc-rakétával a repülési tesztek, az Anglia számára gyártott Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázón. Az Egyesült Államokban található Edwards légibázis ad otthont az integrációval végződő brit fegyverkísérleteknek. A rakétát még csak a szárny alatti külső tartón hordozta a Lightning II-es, amelyik decembertől válik majd hadrafoghatóvá Nagy-Britanniában. Éppen ezért érdekesség még, hogy nem tudni mi okból, de a már hazaérkezett brit F-35-ök nem repültek a július 26. és augusztus 29. közötti napokban.

Májustól új fegyvert használnak az Airbus Helicopters H225M Caracal harci kutató-mentő helikopterek. Franciaországban a 1/67 Pyrénées helikopterszázadnál vezeték be az oldalajtóba szerelt Nexter SH20-as fegyverrendszert. A NATO standard 20x102 milliméteres lőszert használó M621-es 20 milliméteres gépágyú az állványával együtt úgy is beforgatható a tehertérben, hogy nem nagyon akadályozza a ki-és beszállását, továbbá az oldalajtók is becsukhatók. Ezáltal a Caracal nagyobb sebesség elérésére képes, ez pedig lehetővé teszi a repülés közbeni üzemanyag-felvételt, ami így biztonságosabban végrehajthatóvá válik.

Oroszországban jelentősen továbbfejlesztették a szovjet időkben megjelent K-58-as radargyilkos rakétát. A K-58USKE jelzésű variáns belső terében korszerű digitális összetevők jelentek meg, így csökkent a törzsének átmérője, továbbá a hossza is. A 4,19 méter hosszú és 0,8 méteres szárnyfesztávolságú rakéta hatótávolsága 200 méteres magasságból indítva 76 kilométer, míg 20000 méteres magasságból indítva 245 kilométer. Elődjének paraméterei megegyező magasságokból 46, illetve 200 kilométer volt. Harci hatékonysága 150%-al növekedett meg az új elektronikának köszönhetően.

Már a következő évtől újabb Szuhoj Szu-57-es vadászbombázók fognak átadásra kerülni az Orosz Légierő számára. A napokban újabb 15 példány megvásárlásáról kötött ugyanis megállapodást a gyártóval Moszkva. A MiG-35-ös is megrendelésre került augusztus hónapban, bár a mennyiség hivatalos forrásokban még nem került megemlítésre. Egyes információk szerint mindössze hat példányról van szó és ezek is a Sztrízsi, vagyis a Fecskék bemutatócsapathoz fognak majd kerülni.

Két hónapja jelentek meg hírek arról, hogy Oroszországban már folyik egy korszerű elektronikai zavarógép fejlesztése. A jelenleg erre a feladatra alkalmazott Iljusin Il-18-as utasszállítón alapuló Il-22PP-ket pár éve modernizálták, pár darabos mennyiségben. A pilótafülke, illetve a szárny kilépő éle mögött a törzs mindkét oldalán hatalmas dudorokba rejtett eszközök képessége a jövőben már nem lesz megfelelő, akárcsak maga a repülőgép sem. Az új fedélzeti berendezésekkel szembeni elvárás a nagyobb teljesítmény, így a földi, légi, tengeri eszközök rádióelektronikai zavarása mellett már elvárás az űrben lévő, a földkörüli pályán keringő navigációs és kommunikációs műholdak zavarása is.

A hordozóplatform az Iljusin Il-76-os, vagy a Tupoljev Tu-214-es lehet minden valószínűség szerint. Az új gépre az orosz források, mint Porudscsik-2-re hivatkoznak, mindenféle egyéb típusmegjelölés nélkül. Ezen a héten az Iljusin Il-114-300-as változat volt megemlítve, mint egy új rádióelektronikai harcra alkalmas gép alapja. A hosszú repülési idővel rendelkező, kevés földi kiszolgálását igénylő típust alkalmasnak találják erre a feladatra is, bár az továbbra sem bizonyított, hogy az Iljusin Il-114-300-on létrejövő gép lehet a pár hónapja említett Porudscsik-2-es.

Habár a török F-35-ök gondja még nem oldódott meg véglegesen, a 2011-ben megrendelt 11 Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopterek átadása folytatódik. Ankara még 2011-ben rendelt meg 11 tandemrotoros gépet. Ezekből az első hatot még 2016-ban leszállította a gyártó. Ebben a hónapban a fennmaradó öt gép átadása is megkezdődött.

Algéria és Oroszország tárgyalásokat folytatnak a MiG-29M/M2-es vadászbombázók beszerzésének ügyében. A legutóbbi időben az észak-afrikai állami az egyik legnagyobb orosz fegyvervásárlóvá nőtte ki magát. 2006-tól 44, majd 2015-től további 14 Szuhoj Szu-30MKA vadászbombázón felül 18 Szu-35-öst is megrendelt, a 14 Mi-26T2 szállító helikopter, valamint 16 Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgép és 42 darab Mil Mi-28 NE harci helikopter mellé. 28 új együléses MiG-29SzMT-vel és hat kétüléses MiG-29UB-val is gazdagabbak lennének, csakhogy az elsőnek leszállított 15 gépben nem új alkatrészeket is felfedeztek, ezért a már átvett MiG-eket visszaadták és a szerződést felbontották. Moszkva igényt tartott a 28 SzMT-re, sőt további 16-ot beszerzett. Azonban a korosodó 32 darab eredeti algériai Fulcrum-flotta pótlásáról gondoskodni kell, így az M/M2-es variánsok kerültek a képbe. Az Egyiptom által 46 darabos mennyiségben megrendelt M/M2-es változatból 14 példányt állítanának hadrendbe első körben Algériában, nagyjából 700-800 millió dollár ellenében.

Indonéziában saját fejlesztéssel szeretnék létrehozni a CN-235 szállító repülőgép csatarepülő változatát. A programot természetesen a PT Dirgantara (PTDI) tartja kézben és már kezelésbe is vettek egy CN-235-220-t. A tehertérbe egy oldalra tüzelő 30 milliméteres DEFA 553-as gépágyú kerül beszerelésre. Az 1200 lövés per perces tűzgyorsaságú fegyverek újrahasznosítva lesz, hiszen a már kivonásra került Douglas A-4H Skyhawk vadászbombázókból kerülnek kiszerelésre. A célok felderítéséhez elengedhetetlen célzótorony kiválasztása már folyamatban van. A demonstrációs platform várhatólag a következő évben fog elkészülni. Az indonézek reménykednek benne, hogy a hazai megrendelésen felül a közel-keleti, afrikai, közép- és délkelet-ázsiai régiókból érkeznek majd megrendelések az új változatra.

Egy másik hír kapcsán is szóba került az elmúlt napokban Indonézia, ugyanis Dzsakarta továbbra is szeretné fejleszteni légi szállító kapacitását. Ezért a jövőben Lockheed Martin C-130 Hercules tehergépeket kíván beszerezni az Egyesült Államokból. Washington eddig támogatásáról biztosította az ázsiai ország ezen elképzelését.

Megkezdődött a USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) NIMITZ-osztályú repülőgép-hordozó fedélzetén a Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázók operatív tesztjének első fázisa, vagyis az OT-1. Ennek során valós harci helyzetet szimulálnak hosszú idő keresztül, melyben a F-35C-k is jelentős szerepet játszanak, mint a 7. hordozófedélzeti repülőezred (CVW-7) tagjai. A típust repülő VFA-125-ös Rough Raiders és a VFA-147-es Argonauts századok tagjai ezen, a bevetéseket imitáló repülések során nem csak saját századtársaikkal működnek együtt, hanem a F/A-18 Super Hornet, az E-2D Hawkeye és az EA-18G Growler típusokkal, valamint a hordozót kísérő többi hajóval is. Itt kell megemlíteni, hogy 2019 februárjában éppen a VFA-149-es század lesz az, amelyik eléri a korlátozottan bevethető szintet az F-35C típussal és várhatóan 2021-ben a USS CARL VINSON hordozóra is települni fognak, immáron egy több hónapos őrjárat teljes időtartamára. Visszakanyarodva a mostani OT-1-es tesztekhez, ezeknek egyik legfontosabb részét képezi az új típus szenzorjai által begyűjtött információk, illetve azok eljuttatási képességének ellenőrzése, mind a légi eszközök, mind a hajók fedélzetére is.

Megnézik továbbá, milyen logisztikai kiszolgálást kell majd tervezni az új típusnak egy bevetési turnus alatt, mind pótalkatrész, mind fegyverzet, mind kenőanyagok tekintetében. Szintén várva várják az ilyen üzemeltetés közben felmerülő meghibásodásokat, valamint azok leggyorsabb javítási módjainak megtalálását is. Egy probléma már évek óta jelen van, ez nem jelent újdonságot. Az F-35C Lightning II-es vadászbombázók hatékonyságát nagyban csökkenti a 2012 óta fennálló igencsak makacs probléma. A darabonként 400000 dollárba kerülő sisakok Generation III sisakkijelzője ugyanis még most sem működik tökéletesen az éjszaka végzett leszállások alkalmával. A flotta első körben szoftveresen próbálta meg orvosolni a problémát, de ez nem hozott megoldást. A probléma helyrehozatalának jelenleg jelzett időpontja valamikor jövő év elején várható. A most zajló OT-1 ideje alatt éppen ezért csak a nagyobb gyakorlattal rendelkező pilóták fognak éjszakai repüléseket végrehajtani az F-35C-vel.

Több szálon is folyik az amerikai hadsereg tüzérségi eszközeinek fejlesztése, melynek új erőt adhat az Oroszországban végbemenő hasonló törekvések is. A jövőbeli önjáró tarackkal szembeni elvárás 70 kilométeres lőtávot ír elő. Ezt akár hagyományosnak tekinthető tüzérségi eszköz is teljesítheti, de folynak kutatások a haditengerészetnél használt 127 milliméteres hajólövegek szárazföldi felhasználásának alkalmazhatóságáról is. A kémiai hajtóanyagokon túl az elektromágneses ágyú sem kerüli el a fejlesztők figyelmét, így jelenleg még nem lehet eldönteni milyen is lesz majd a jövőben rendszeresítésre kerülő tüzérségi eszköz.

A repülőgép-hordozók fedélzetére szánt pilóta nélküli tankergép pedig már kiválasztásra is került. Talán nem okozott nagy meglepetést a CBARS (Carrier Based Aerial Refuelling System) programot szemmel tartók számára, hogy a kiválasztott a Boeing Defense lett. A már két példányban is létező, gyári jelzéssel T-1-ként azonosított típus pillangó vezérsíkkal és az igazán áramvonalas törzs felső részén rejtetten elhelyezett levegőbeömlő-nyílással lett ellátva. Eredetileg szintén hordozófedélzetre tervezték, de felderítő és csapásmérő szerepkörben a 2016-ban törölt UCLASS (Unmanned Carrier-Launched Airborne Surveillance and Strike), előírásainak megfelelően, ezért némi áttervezésre volt szükség az új feladatkör betöltéséhez.

Az ez év márciusának elején bemutatott T-1-es így MQ-25A jelzéssel és a Stingray névvel ellátva folytathatja majd további életét. A Boeing 805,3 millió dollárt kap a négy prototípus elkészítésre. A 2020 elejére tervezett első repülést a 2024-ben kezdődő hadrendbe állítás fogja követni. Itt meg kell jegyezni, hogy jelenleg a szárazföldi próbák már folyamatban vannak. A flotta vezetésének elképzelésében jelenleg 72 darab Stingray beszerzése szerepel, ami a másik oldalon várhatólag 13 milliárd dolláros bevételt fog eredményezni. A 6800 kilogrammnyi üzemanyagot szállító MQ-25-ös a hordozótól 930 kilométernyire is négy-hat harci gépet tud majd üzemanyaggal ellátni, így az F/A-18 Super Hornet-ek esetében az 1300 kilométerre lévő célpontok támadása is megvalósulhat majd.

Nem hagyott fel hibrid kampányával a Lockheed Martin, mely az F-22 Raptor új változatát próbálta meg eladni Japánban. Az F-35 Lightning II-es vadászbombázókban alkalmazott fedélzeti elektronikákkal ellátott típus darabára túl borsosnak bizonyult a szigetországban, de az amerikai gyártó az USAF vezetése számára is próbálja értékesíteni az elképzelést. Igaz itt a már legyártott F-22-esek átépítéséről lenne szó, ez pedig alacsonyabb költségvonzattal járna.

F-22-esek darabszáma növekedett, mivel a 2012 novemberétől, közel hat éven át a földön tartózkodó vadászgépet újra repülőképes állapotba hozták. A 91-4006-os gyártási számú példány 27 hónapig volt a feltámasztáson, amely során komoly korszerűsítésen esett át. A jelenleg a legrégebben repülő F-22-es további 4000 órát tölthet majd a levegőben. Ebben a közegben pedig elsősorban a többi Raptor-t érintő modernizációs programhoz szükséges tesztekben vesz majd részt. Az Edwards támaszponton így már négyre nőtt a tesztrepülésekre igénybe vehető F-22-esek mennyisége.

Augusztus közepén vált teljesen kifizetetté Franciaország számára az a 15,03 millió dollár, amelyért cserébe 2013-ban szolgálatból kivont Dassault Super Étendard Modernisé vadászbombázók kerültek Argentínába. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. Az idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni. A típusnak hamarosan fontos feladata lesz, hiszen idén Argentína ad otthont a G20-as csúcstalálkozónak, aminek légi biztosításában a Super Étendard–ok is részt fognak venni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Rockwell B-1B Lancer

Hawker Hunter T.68

Fiat G-91R3

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Panavia Tornado F.3

Convair F-106A Delta Dart

Saab SH37 Viggen

Dassault Super Étendard

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Dassault Falcon 20D

Vought RF-8G Crusader

Agusta-Westland AW-159 Wildcat HMA.2

MiG-23BN Flogger H

Boeing B-52H Stratofortress

Kawasaki C-2

Boeing RC-135U Combat Sent

Pakistan Aeronautical Complex JF-17 Thunder

Hawker Siddeley Harrier T.4N

Sikorsky SH-60B Seahawk

Mil Mi-17 Hip

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Kawasaki P-1

Lockheed TF-104G-M Starfighter

MiG-29B Fulcrum

English Electric Lightning F.6

Dassault Rafale M

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Iljusin IL-76MD

McDonnell Douglas Phantom FG.1

Szuhoj Szu-25UB

Airbus A400M

Boeing 737-7ES Wedgetail

Gloster Gladiator Mk.1

Boeing C-17A Globemaster III

Gloster Meteor FR.9

Tupoljev Tu-160 Blackjack

Bell AH-1W Super Cobra

Boulton-Paul Defiant I

Northrop RF-5E Tigereye

Dassault Mirage 2000D

Szuhoj Szu-24M Fencer

General Dynamics F-111E Aardvark

Neiva YT-25B Universal II

Lockheed S-3A Viking

Dassault Mirage 2000-5F

Agusta-Westland Merlin HC.3A

Republic F-84F Thunderstreak