2018.09.22

2018.09.22. 06:28

Hazánk után Németország is civil légitársaságtól beszerzett Airbus repülőgéppel erősítette meg légi szállító kapacitását, mintegy 90 millió euró (106 millió dollár) ellenében. Az Airbus 321-es típusú gép az elvégzett módosítások során, melyek darabszáma 180 volt, majd 4 tonnányi tömeggyarapodást volt kénytelen elkönyvelni. Cserébe viszont a korábbi Lufthansa gép egy új víztartályt, valamint két új üzemanyagtartályt kapott a bendőjébe, így a repült ideje és hatótávolsága jelentősen megnövekedett ez utóbbiaknak köszönhetően. A kormányzati szállítások miatt szükséges kommunikációs képesség terén is módosítások történtek, így új antennák és rádió adó-vevők kerültek beépítésre. A belső tér két részre lett osztva. Az egyik 14 személy számára nyújt komfortot és egyértelműen VIP feladatokra lett kialakítva. A másik rész pedig 70 fő elhelyezését teszi lehetővé, kevésbé fényűző körülmények között. Ezt a hátsó traktust a Luftwaffe elmondása alapján a szükséges elektromos és levegőcsatlakozások kiépítésének köszönhetően az átalakítás során alkalmassá tették egészségügyi kiürítési feladatok ellátására is, az ehhez szükséges eszközök beszerelését követően.

Bulgária számára is elérhetővé vált a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázójának legfejlettebb variánsa, a Viper. Érdekesség, hogy a helyi média csak a Block 72-öt említette meg a hír kapcsán, vagyis a gépek a Pratt&Whitney sugárhajtóművekkel lennének ellátva, míg a konkurens Block 70-ről, vagyis a General Electric hajtóművel ellátott modifikációról nincs említés. Szintén itt közölték azt is, hogy Franciaországtól használt és új Dassault Rafale ajánlatot, Németországból új Eurofighter Tranche 3 ajánlatot, Olaszországból használt Eurofighter Tranche 1 ajánlatot, Svédországból használt Gripen C/D-re vonatkozó ajánlatra számítanak, míg Portugáliából korszerűsített F-16AM/BM, Izraelből szintén korszerűsített F-16C/D verziókra várnak ajánlatot a döntéshozók.

A Leonardo és a dél-afrikai Paramount csoport szándéknyilatkozatot írt alá az M-345-os sugárhajtású kiképzőgép felfegyverezhető változatának létrehozásáról. A dél-afrikai vállalat erre a célra a SWIFT (Smart Weapons Integration on Fast-Jet Trainers) rendszerét tervezi felhasználni. A SWIFT a Paramount FLASH (Flexible Light Armaments System for Helicopters) fegyvereire és szenzorcsomagjára épül, ami egyébként a közel-kelten már rendszeresítésre került AS550 Fennec helikoptereken és a Mokopa lézeres félaktív önirányítású rakéta is megtalálható benne. A világon eddig nem túl sikeres M-345-ös egyik reménnyel kecsegtető piaca lehet Afrika, az olaszok szerint. A helyi viszonyokat jól ismerő Paramount csoport segítségére lehet a gyártónak a térségben történő eladások megszervezésében. Tény, az M-345-ös repülés teljesítményben több alapkiképzésben használatos típust felülmúl, így a már eleve korszerű kabinnal rendelkező gép (HOTAS rendszer, az első fülke műszerfalán 3, a hátsón 4 darab színes, folyadékkristályos kijelző), amennyiben még fegyverzet hordozására is képessé válik, alacsony beszerzési és üzemeltetési költségeivel több afrikai állam figyelmét is felkeltheti. Az olaszok szerint a későbbiekbe a Paramount bevonása is lehetségesé válhat az SF-260 programba és annak logisztikai, támogatási szolgáltatásaiba is egyaránt.

USA-ból szerez be tengeralattjárókat az Egyesült Királyság Haditengerészete. A három egység a mini-tengeralattjárók kategóriájába tartozik és az MK 11 SWCS (Shallow Water Combat Submersibles) megjelölést viselik. A harci búvárok, különleges erők és felszereléseik, vagy titkos ügynökök tengeralattjárókról a part közelébe szállítását végző MK 11 SWCS-k becsült teljes programköltsége 90 millió dollár. A Teledyne Brown Engineering Inc. által gyártott mini-tengeralattjáró az MK 8 SDV-t (SEAL Delivery Vehicle) helyettesíti az amerikai haditengerészetnél. A SDV, szintén 3 darabos mennyiségben megtalálható a királyi haditengerészetnél is a speciális alakulatok sorába tartozó Különleges Csónakos Egység állományában. A fejlettebb számítógépes rendszerekkel és jobb navigációs rendszerekkel, valamint elektrooptikai periszkóppal, érzékenyebb szonárral és az automatikus dokkolást lehetővé tevő rendszerekkel ellátott MK 11 SWCS 1,8 tonnával súlyosabb és 30 centiméterrel hosszabb, valamint 15 centivel magasabb az MK 8-as SDV-nél.

Éppen ezért a tengeralattjárók testének felső részére szerelhető, a különleges erők vízfelszín alatti ki- / bejárását segítő DDS (Dry Deck Shelter) szárazdokk is módosításra fog kerülni, nagyjából 1,3 méterrel fogják meghosszabbítani a szárazdokk-ként szolgáló részt. Ugyanis a DDS három részből áll, a szárazdokk előtt a tengeralattjáróval összeköttetést létesítő zsilip található. Ennek másik végén, a tengeralattjáró tornya felé eső részen van egy dekompressziós kamra is, ami szintén a zsilipből érhető el. Az MK 11 SWCS-k esetében lehetőség van közvetlenül a tengeralattjáróból is beszállni egy zsiliprendszernek köszönhetően. Egy MK 11 SWCS a hat küldetést végrehajtó személy mellett, a kétfős legénység, a kormányos és navigátor szállítására képes. Mozgatásáról lítium-polimer akkumulátorok gondoskodnak, maximum 4 csomós sebességgel.

Párizs az eddig vártnál előbb szeretne szert tenni az Airbus A330-200 MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállítógépeire. A franciaországi szolgálatban Phénix-nek nevezett gépből első körben 9 darabot rendelt meg Párizs, további 3 opcióként szerepelt a tárgyalások során, ezeket nemrégiben véglegesítették. A törzs alatt merev (Air Refueling Boom System = ARBS), míg a szárnyak alatt hajlékony tömlős rendszerekkel is felszerelt gépek az eddig gyártottakhoz képest strukturális módosításokat, valamint aerodinamikai fejlesztéseket is tartalmaznak, ennek köszönhetően a Phénix-ek 1%-al kevesebb üzemanyaggal kevesebbet fogyasztanak, mint elődeik. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott Airbus A330-200 MRTT légi utántöltő/szállítógép 271 üléssel is ellátható, de lehetőség van 10 sérült személy ellátására képes, francia fejlesztésű MORPHEE rendszerrel való felszerelésére is, ennél még 88 ülés is elhelyezhető a gép belső terében. Az eddig megrendelt gépek utolsó tagjának átadási időpontja annak idején még 2025-re lett kitűzve, ezt most a franciák módosították 2023-ra.

Oroszországban vízre került a második LADA-osztályú tengeralattjáró.  A KRONSTADT (B-586) nevű egység építését még 2005-ben kezdték el, de finanszírozási gondok miatt, építését 2009-ben felfüggesztették és 2013-tól folytatták, így csak most jutott el a vízrebocsátásáig. A Project 677-ként is emlegetett tengeralattjárókból az orosz flotta eddig egy darabot, a SZENTPÉTERVÁR-t vette át. A LADA-osztály vízkiszorítása 1750 tonna, hossza 66,8 méter, szélessége 7,1 méter, maximális sebessége 21 csomó, legénysége 35 fő és hat 533 milliméteres vetőcsövéből a torpedókon felül képes, a több mint 500 kilométer feletti hatótávolságú, hajók és szárazföldi célpontok ellen egyaránt alkalmazható Kalibr 3M54 (NATO-kód: SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására is.

Szaúd-Arábia Haditengerészete átvette az első Sikorsky MH-60R SeaHawk helikopterét. A 10 forgószárnyas beszerzéséről 2013-ban kezdődtek el a tárgyalások, amik a 2015-ben aláírt 1,9 milliárd dolláros szerződéssel fejeződtek be. A közel-keleti állam tengerészeti forgószárnyas erejét jelenleg 6 Airbus Helicopters AS365 Dolphin, 12 Airbus Helicopters AS 532SC Cougar és 15 Airbus Helicopters AS565SA Panther alkotja.

Kenya hivatalosan is megerősítette azokat a híreket, melyek szerint egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptereket vásárolt meg. A NETARZENÁL-on is olvasható információk részben igaznak bizonyultak, ugyanis összesen kilenc helikoptert szereztek be az Egyesült Arab Emírségekből.

Négy sikeres tesztindítással bizonyította a megbízhatóságát a dél-afrikai-brazil közös fejlesztésű Denel Dynamics A-Darter (más néven V3E Agile Darter) infravörös önirányítású légiharc-rakéta és ezzel befejeződtek a minősítési tesztjei. Az Overberg tesztlőtéren végrehajtott sikeres éleslövészet jelzi, hogy utolsó szakaszának végéhez érkezett a Dél-Afrika és Brazília által 11 éve folyó fegyverfejlesztés. Az első indításra, ami még csak a géptől való biztonságos eltávolodás vizsgálatára volt hívatott, még 2012 márciusában került sor. A 2,98 méter hosszú, 0,16 méteres törzsátmérővel rendelkező és 90 kilogramm súlyú A-Darter fejlett fedélzeti elektronikájának, 100G-t kibíró szerkezetének és tolóerővektoros kormányzásának köszönhetően képes az indítást végző repülőgéptől oldalirányban, illetve hátul elhelyezkedő légi célok megsemmisítésre is. Brazil részről a helyi gyártást a Mectron, az Avibras és az Opto Eletrônica végzi, a dél-amerikai ország egyébként 2006-tól részese a fejlesztésnek. A technológiaátadásnak köszönhetően a rakétához az optikai, a navigációs és egyéb összetevők gyártása indult meg a partnernél.

Majd egy évvel ezelőtt az Armscor kénytelen volt elismerni, hogy bizony kétéves lemaradásban vannak a Brazil segítséggel fejlesztett A-Darter rövid hatótávolságú légiharc-rakétával. A repülési, indítási és éleslövészeti próbák voltak akkor még hátra a déli féltekén rendszeresítésre kerülő JAS-39 Gripen, valamint a brit Hawk sugárhajtású kiképzőgépek, illetve az F-5BR és A-1M vadászbombázók egyik alapfegyverének szánt rakétával. A két fél következő közös projekt egy 100 kilométeres hatótávolságú légiharc-rakéta megalkotása lenne. Az új rakétánál az Umkhonto föld-levegő rakéta és az A-Darter egyes elemeit is tervezik felhasználni a minél gyorsabb és kockázatmentesebb fejlesztés érdekében. A legutóbbi lövészeteket a dél-afrikai Overberg Tesztterületen hajtották végre. Az első során, 2017. november 17-én a célpontként szolgáló Denel által gyártott SKUA célrepülőgép befogása az indítás után történt meg csak. A második alkalmával, 2017. november 29-én az indítás után 180 fokos fordulatot hajtott végre az A-Darter és így semmisítette meg a SKUA-t. A harmadik és a negyedik indítás során a valós harci helyzetet szimuláló zavaró tényezők nehezítették meg, a végül sikerrel végződő lövészetet.

Készen áll a termelésre a Dél-Afrikai Köztársaságban létrehozott Milkor 4x4 páncélautó, a gyors, mindössze kétéves fejlesztési folyamat után. Az üzemeltetés, valamint a karbantartás könnyebbé tétele érdekében a jármű több alkatrészét is már készen, a polgári célra gyártottak közül választották ki. Az alul V alakú páncéltest szilárdságát növelendő csak a járműtest hátulján alakítottak ki ajtót a nyolc szállított személy és a két kezelő számára. A test tetejére távirányítású torony is elhelyezhető, illetve további négy búvónyílás található a tetőn, a szállított lövészek számára. A 236 lőerős motorral mozgatott Milkor 4x4 páncélautó üres tömege 9,5 tonna, maximálisan 15 tonnát nyomhat, legnagyobb sebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 1000 kilométer. A 6x6-os, illetve a 8x8-as kerékképletű változatok tervezése már elkezdődött.

Nemrégiben mutatta be a dél-koreai hadsereg igényei szerint kifejlesztett K600-as műszaki harckocsiját a Hyundai Rotem. A több mint 60 tonnás páncélos elsősorban a műszaki zárak hatástalanítására lett megalkotva. Aknamentesítő harckocsiként a test elején egy, a Pearson Engineering által gyártott és már több járművön is alkalmazott aknakifordító eke, valamint az indukciós aknák idő előtti működését előidéző rendszer nyert elhelyezést. A K1A1-es harckocsi módosított alvázának végére a mentesített útvonal megjelölésére szolgáló kitűzőpálca adagoló került felszerelésre. A kétfős személyzetnek bőséges helyt adó felépítmény mellett, a jobb oldalon egy többfunkciós hidraulikus kar került felszerelésre, ami a markolókanál mellett egyéb eszközök alkalmazására is képes.

Viszont a továbbfejlesztésen átesett Biho önjáró légvédelmi gépágyúk első példányai már szolgálatba is álltak. A még 2010-ben indított programban a Doosan Defense Systems & Technology, a Samsung Thales és a LIG Nex1 vett részt, célja a légi célok megsemmisítési távolságának növelés volt. Ezért a Biho tornyának két oldalán két-két hazai fejlesztésű, 7 km-es hatótávolságú KP-SAM Shin-Gung légvédelmi rakéta szállító-indító konténerét helyezték el. A vizsgálatok a 2013-as évben sikerrel zárultak, így a kibővített fegyverzetű Biho megjelenésére már számítani lehetett a szárazföldi csapatoknál. A K200-as páncélozott szállító harcjármű alvázán létrehozott K30 Biho két 30 milliméteres gépágyújának pontos célzását egy integrált tűzvezető rendszer, valamint egy TPS-830K felderítő és tűzvezető radar és egy infravörös kamerarendszer is segíti, melyet a K30-as tornyán helyeztek el.

A Shin-Gung integrációja következtében megnövelték az elektromos rendszer kapacitását és természetesen módosították a tűzvezető rendszert is. A TPS-830K radar képes észlelni és nyomon követni a 2 négyzetméteres radarkeresztmetszetű légi célokat 17 km-es távolságból. A gépágyúk elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, lőtávolságuk 3000 méter. A K30-as barát-idegen felismerő rendszerrel is el lett látva, valamint a K200-hoz képest megnövekedett tömege miatt (13 tonnáról 25 tonnára) egy 520 lóerős MAN - Doosan D2840L motort és erősebb erőátviteli rendszert kapott. A K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyú legnagyobb sebessége 60 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer. A dél-koreai Doosan DST eddig majd 200 darabot gyártott le a K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyúból. Ezek az 520 példányban meglévő K263A1 Chungung 20 mm-es Vulcan önjáró légvédelmi gépágyúkat egészítik ki.

Kínából származó információk szerint a haditengerészet hordozófedélzeti képesítéssel rendelkező repülőgép-vezetői éjszakai körülmények között is teljesítették a bevetésekhez szükséges fel-és leszállási mennyiséget, valamint túl vannak az éjszakai körülmények közötti harci kiképzésen is. A repülésekre használható hordozó, a LIAONING, jelenleg még átépítésen tartózkodik. A felépítménye hátsó részén végeznek átalakításokat, ott ahol a repülésvezető munkahelye van. Amikor elkészül, érdekes tényre derülhet majd fény, hiszen a másodiknak megépített Type 001A hordozóval előbb-utóbb együtt kell majd megjelenni a tengeren. Ugyanis meg nem erősített hírek szerint, a flotta légiereje jelenleg nem rendelkezik két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab Shenyang J-15-ös vadászbombázóval. A nagyjából 40 darabos mennyiséggel is gondok vannak, a haditengerészet vezetése nem elégedett az üzemeltetési, valamint a harci képességeivel.

Megkapta első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóját az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 3. repülőszázada. A jelenleg még Boeing F/A-18 A/B Hornet vadászbombázókat repülő egységnél az első új gép az A35-009-es lett. Ugyanis az eddig legyártott nyolc, kengurus felségjelet viselő Lightning II-es az USA-ban található Luke légibázison található meg, ahol több nemzet gépeivel együtt a típusátképzést segítik. Az Ausztrál Királyi Légierő 2020 decemberére tervezi az új típus bevethetőségének elérését, míg a Hornet-ek (55 együléses F/A-18A és 16 kétüléses F/A-18B) közül az utolsók 2022-ig maradnak szolgálatban.

Igény szerint módosítható, modulárisan kialakított antennával rendelkező rádiólokátort mutatott be a Northrop Grumman Corporation. A Vanguard névre hallgató, repülőgép fedélzetre telepített földfelszínt felderítő radar síkantennájának méretét az azt alkotó elemek darabszámának növelésével, illetve csökkentésével könnyedén lehet alakítani. Ezek mindegyike önállóan is képes a rádiólokátor antennájaként működni, de egymás mellé helyezve és összekapcsolva őket egy nagyobb méretű, jobb felbontóképességű radart alkothatnak. A gyártás során az AN/APG-81-es és az AN/APG-83-as rádiólokátorokkal szerzett tapasztalatokat is felhasználták.

Biztatónak tűnik a brazil Embraer KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép jövője. A típus repülési alkalmasságát igazoló bizonyítvány az év végéig kiállításra kerül majd a helyi szervezet által. Jelenleg a gyárban két gép a végszerelés állapotában található meg, további kettő gyártása előrehaladott állapotban van, míg egy további KC-390-es gyártása még csak a legelején tart. A helyi légierő 28 példányra tart igényt, ezekből 2014 májusában, rendeltek meg 24 darabot 2,23 milliárd dollár értékben. Továbbá Portugáliával előrehaladott tárgyalások folynak 5 gép beszerzéséről, valamint lehetőséget jelentettek be 1 további példány beszerzésére is. Az európai országban a berepülési programját még be sem fejező KC-390-el a nyár végén annyira elégedettek voltak, hogy már fontolgatták a Lockheed C-130H Hercules szállítógépek modernizálási programjának megszüntetési lehetőségét is.

Lisszabon 2010-ben csatlakozott a brazil programhoz még az elsők között. Érdeklődik még a KC-390 iránt Argentína, Chile, Kolumbia és a Cseh Köztársaság. Jelenleg a gyártás üteme még igencsak visszafogott, de látnak rá esélyt, hogy a nemzetközi export beindulása esetén havonta 1,5-2 repülőgép is kigördülhessen a szerelőcsarnok kapuján. Az első rendszeresítő természetesen a helyi légierő lesz, amelyik számára az elkövetkező esztendőben 3 darab KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép átadását tervezik. Fél évvel ezelőtt még arról beszéltek a gyártó vezetői, hogy ebben az évben megkapja az első két sorozatban gyártott KC-390 repülőgépét a brazil légierő, melyek az Anápolis-i légibázisra fognak kerülni.

Argentínában a Cordobában található FAdeA a (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében elkészült a harmadik modernizált Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgép. A típust az amerikai L3 Communications segítségével fiatalodik meg az amerikai kontinens déli végében. Az öt példányra kiterjedő modernizáció első gépét még az USA-ban, egészen pontosan texasi Waco-ban alakították át és 2016 márciusában érkezett haza. A második gépet még abban az évben befejezte az argentin repülőgépgyár és az amerikai partner közösen, de már Argentínában. Ez a gép (lajstromjele TC-61) 2016 decemberében hajtotta végre első repülését. A most elkészült harmadik gépen, a TC-70-es lajstromjelűn már csak az argentinok dolgoztak, nagyjából 150-en. A 2011-ben létrejött megállapodás értelmében az utolsó példány is el fog készülni 2019 végéig. Az elvégzett munkálatok várhatóan 20 évvel meghosszabbítják az argentin C-130-as flotta élettartamát.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale M

Bell UH-1N Iroquois (212)

MiG-29UB

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Saab J32B Lansen

Airbus Helicopters H145M

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Agusta Westland Merlin

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Saab J35Oe MkII Draken

Iljusin IL-76MD

Lockheed C-130H Hercules

Aerospatiale SA-316B Alouette III

Bell/Boeing MV-22B Osprey

CASA C-101EB Aviojet

Boeing AH-64D Apache

Alenia Aermacchi M-346

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Tupoljev Tu-95 Bear

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Boeing B-52H Stratofortress

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Canadair CT-133 Silver Star 3

Saab Sk37E Viggen

McDonnell F-101B Voodoo

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Lockheed Martin F-22A Raptor

Szuhoj Su-27UB Flanker