2018.10.06

2018.10.06. 06:48

Bulgária ez évi vadásztenderére a nevezési határidő lezárultáig négy típus eladási szándékával kapcsolatosan érkeztek jelentések. Az Atlanti-óceán túloldaláról az exportsikerekben visszafogottan lubickoló, eredetileg haditengerészeti célokra fejlesztett Boeing F/A-18E/F Super Hornet mellett az örökifjú Lockheed Martin F-16V Viper változata kígyózik eme rövidke sorban. A magát megrendelések nélküli győztesnek akár már nyugodtan tekinthető svéd Saab, a skandináv sárkánytojás héját már rég levetett JAS39 Gripen C/D variánsával indul újra. A vonzó ajánlatban az áll, hogy a szerződés aláírásától számított két éven belül átadásra kerülnének a jelenlegi legmagasabb MS20-as (Material System 20) szintet képviselő gépek. Tapasztalt talján Typhoon-ok találhatók a tornasor végén, hiszen a használt példányok híre nem túl jó, így igen kicsi az esély a beszerzésükre.

Befejeződtek az Olasz Légierő Panavia Tornado ECR (Electronic Combat and Reconnaissance) repülőgépein a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) AGM-88E AARGM (Advanced - Anti-Radiation Guided Missile) rádiólokátorok elleni rakéták tesztelési és integrációs munkálatai. Ezzel a Tornado ECR a negyedik típus lett az F/A-18C/D Hornet, az F/A-18E/F Super Hornet és az EA-18G Growler után, amelyik fedélzetéről bevető a nyugati félteke jelenlegi legkorszerűbb rádiólokátorok elleni rakétája. A kiértékelés részét képező éleslövészetekre az USA-ban, a haditengerészet China Lake-i fegyverzetfejlesztési központjában került sor. Ezek során az AGM-88E AARGM-el két közvetlen találatot értek el.

Nagy-Britannia tárgyalásokba kezdett a Boeing repülőgépgyárral, mégpedig az Ausztrália által már rendszeresített E-7A Wedgetail radargépekkel kapcsolatosan. Londonban ugyanis elkezdték keresni az 1992-ben szolgálatba lépett E-3D Sentry légtérfelderítő repülőgépek utódját. A 7 darabos mennyiségben beszerzett 707-es modifikációt a hírek szerint 4-6 utód váltaná le, nagyjából 1-2,6 milliárd dolláros keretösszeg elejéig. Az amerikai típus mellett szól, hogy már évek óta hadrendben áll Ausztráliában, ahol 2014 októberétől a közel-keleti régióba telepítve az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcokban is bevették. A brit védelmi minisztérium támogatja az amerikai gépek megvásárlását, mondván jelen pillanatban a legjobb ár-érték arányú típust szereznék be. A megbeszélések során a Brit Királyi Légierő által elvárt képességeket tárták a gyártó elé, valamint szóba került a beszerzési ár is. A gép képességeiről első kézből szerezhettek információt a britek, ugyanis néhány RAF tiszt már megkapta az átképzést ausztrál légierőben a típusra.

Indiában gyarapodni fog a Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók mennyisége. Ugyanis Párizsban eldöntötték, két Franciaországban már kivont példányt eladnak Új-Delhi számára. A hírek szerint a sárkányokban még 3000 órányi repült idő lehet és a gépek Mirage 2000-5 Mk. 2-es szintre történő korszerűsítése Indiában megoldható. A MIrage 2000-ek darabára 2 millió euró, míg a szállítási költségük további 1 milliót kóstál. Ezekkel a gépekkel újra 51 darabosra emelkedhet az indiai Mirage 2000-es flotta példányszáma, ami a modernizációs program célegyenesbe fordulásakor volt kénytelen elkönyvelni két gép elvesztését.

Tajvanon a légierő a következő fél évben megkapja majd az első négy Lockheed Martin F-16V Viper szintre modernizált vadászbombázóját. A 144 darabos mennyiségben hadrendben álló típus átalakítását az állami tulajdonú Aerospace Industrial Development Corp. (AIDC) és a gyártó közösen végzi el.

Japánban eldöntötték a Mitsubishi F-2-es vadászbombázók utódját hazai fejlesztésű gép képében képzelik el. A 92 darabos mennyiségben szolgáló F-16-os alapokon nyugvó típus pótlása 2030 körül válik időszerűvé. Mivel egy fejlesztés akár 10 évet is igénybe vehet, így Tokió talán még időben hozta meg ezt a jelentős döntést. A külföldről érkező típusok, vagyis a Lockheed Martin F-22, a Boeing F-15 és a BAE Eurofighter Typhoon értékelése során megállapítást nyert, hogy az első, a még érvényben lévő exporttilalom miatt még mindig elérhetetlen Japán számára. A másik kettő költségei és képességei nem egyeznek meg az elvártakkal, így más megoldást kell találni. Ez pedig nem más, mint a hazai fejlesztés, amibe a munka gyorsítása, na és persze a költség csökkentése érdekében külföldi partnereket részvételére is számítanak.

Jelen pillanatban még csak brit, vagy a német-francia partnerek kerültek megemlítésre. De egy nemzetközi program nehézségekbe ütközhet a határidők, a képességek és a feladatok elosztása tekintetében, valamint az eltérő követelmények összehangolásában is. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt talán alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF 5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi F-3 ATD-X Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.

Ahogy az várható volt, a gyártási mennyiség növekedésével egyre csökken a Lockheed Martin F-35-ös Lightning II-es vadászbombázók darabára. A nemrégiben véglegesített és 2019-től átadásra kerülő 11. rendelési állomány (LRIP11) 141 példányt foglal magába.  Ezekből 102 gép lesz a szárazföldről üzemelő A változat, 25 a rövid távon fel-és helyben leszálló B, míg 14 a hordozófedélzeti C.  Az A verzió esetében az előző rendelési állományhoz képest 5,4%-os árcsökkenéssel lehet számolni, így darabonként 94,3 millió dollár helyett, csak 89,2 milliót kell kifizetni. A B esetében 5,7% csökkenést lehet elkönyvelni, így a 122,4 millió dollár helyet elég lesz csak 115,5 milliót átutalni. A haditengerészet 11,1%-os megtakarítást ért el a LRIP11-es gépeivel, hiszen már csak 107,7 millió dollárt kell kifizetni a pár hónappal ezelőtti 121,1 millió helyett. Továbbra is a számoknál maradva, meg kell említeni, hogy a 141 Lightning II-es vadászbombázó közül csak 91-re fog felkerülni az amerikai felségjelzés. A gyártó szeretné elérni, hogy 2020-ra a darabár az igen baráti 80 millió körüli értékre csökkenjen.

Az amerikai Boeing és a brazil Embraer tárgyalásokat folytat a brazilok által tervezett KC-390 szállító és légi utántöltő repülőgépek az Amerikai Egyesült Államokban történő majdani gyártási lehetőségéről. Amennyiben ez megvalósul, akkor jóval könnyebb lesz a gépet eladni az amerikai haderő(k)nek, valamint az USA szövetségeseinek is.

Hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. Eddig a típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt most 2024-re tették át. Leváltásukra a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 39 darabot rendeltek meg. Ez év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így végrehajtott fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. 2019 végén az amerikai haditengerészet várhatóan megkapja az első két CMV-22B Osprey gépét, amely változat a szállítási feladatok ellátása érdekében több üzemanyag hordozására képes.

A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben az évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint a tavalyi évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is.

Argentína kicsit késve fogja megkapni a Franciaországtól vásárolt Dassault Super Étendard Modernisé vadászbombázókat. A gépek vételárának átutalása is később történt, mint az várható volt, így talán az augusztus közepi kifizetésnek is köszönhetően a gépek csak decemberre érkeznek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. Az idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Douglas A-4B Skyhawk

Chengdu J10AY

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Canadair CL-13B Sabre

Eurofighter EF-2000 Typhoon

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Agusta Westland AW101 Mk512

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Airbus A400M Atlas

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Hawker Siddeley Harrier GR.3

Boeing EA-18G Growler

PZL-Swidnik W-3WA

North American P-51D Mustang

CASA C-101EB Aviojet

Douglas A-1D Skyraider

Dassault Rafale C

Boeing B-52H Stratofortress

Chengdu F-7BG

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II