2018.11.03

2018.11.03. 06:33

Berlin hét darab, percenként 120 lövés leadására képes OTO 76/62 Super Rapid hajóágyút rendelt meg a Leonardo-tól, az öt majdan elkészülő újabb K130-as fregattjai számára. A Bundesmarine a számos technikai újítást felvonultató, a MEKO-A100 fregatt terveinek módosításával létrehozott 5 új hajójáért anno 1,2 milliárd eurót fizetett ki.  A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe. Az új egységek nevei a KÖLN, EMDE, KARLSRUHE, AUGSBURG, és LÜBECK lesznek. Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg.

Oroszországban a repülőgép korszerűsítési programok természetesen kihatással vannak a sugárhajtóművek gyártására és fejlesztésére is. Október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára. Azonban a jóval korosabb Tu-95-ös is messze van még a szolgálat végétől, hiszen már dolgoznak a több mint fél évszázados múlttal rendelkező NK-12-es turbópropelleres hajtóművek továbbfejlesztésén. Az NK-12MPM-es változat természetesen erősebb lesz, de hatékonyságát a szintén új tervezésű AK-60T légcsavar is növelni fogja, melynek vibrációs szintje is jelentősen csökkenni fog. Az NK-12MPM nem csak a modernizációra kerülő Tu-95MSz-ek NK-12MV hajtóműveinek lehet az utódja, hanem a Tu-142-es tengeri járőrgépek NK-12MP variánsainak is. A Tu-142-ek modernizációs programja, mely nagyjából kéttucatnyi gépet érint, 2020-ra fejeződik be és ekkora már a flottát Tu-142MRM és Tu-142M3M változatok fogják alkotni. A Tu-95MSz változatokból nagyjából egy tucatnyi került korszerűsítésre eddig MSzM változattá és még majd kétszer ennyi átépítése szerepel Moszkva terveiben, a szolgálatban lévő 60-ból, így további 35 évnyi szolgálati időt prognosztizálnak a gépeknek.

Törökországban hivatalosa is elindult a hazai légvédelmi rendszer fejlesztése. Bár a nagy vihart kavaró orosz Sz-400-as komplexumok gyártása már folyik a török megrendelésre, Ankara terveiben egy saját légvédelmi rendszer létrehozása is szerepel. A Siper nevet viselő rendszer rakétájával az első indítást igencsak hamar, már 2021-ben végre szeretnék hajtani.

Két hányatott sorú ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú fregatt révbe ért, így Oroszország helyett, majd Indiában állhatnak szolgálatba. A négy új, továbbfejlesztett Projekt 11356М-osztályú fregattot az Orosz Haditengerészet részére rendelték meg, de az Oroszország és Ukrajna között elmérgesedett viszony miatt a hajók a meghajtást biztosító gázturbinák nélkül maradtak. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek, valamint egy negyedik fregatt megvásárlására is.

Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, némi eltéréssel, amik (orosz állítás szerint) nem okozhatnak komoly problémát a hadrendbe állítás után. Természetesen hajtóművek nélkül kerültek volna leszállításra a fregattok, így az M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét az indiaiaknak kellett magukra venni. Oroszországban a Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt vett volna igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe úgy látszik nem fért bele. A hírek szerint az ukrán gázturbinák pótlására az orosz fejlesztők csak 2019-re lesznek képesek használható hajtóművet kifejleszteni. Mostanra kiderült, két egység, az ex- ADMIRAL BUTAKOV (360), valamint az ex-ADMIRAL ISZTOMIN (361) 950 millió dollár értékben került megvásárlásra India részéről. A hajókat az indiai haditengerészetnek 36 és 48 hónapon belül kell leszállítani.

Indiában még áprilisban elkészültek az első helyben nagyjavított Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóval. Eddig a típusból 272 darabot rendelt Új-Delhi és ezekből csak az első 50 készült Oroszországban, a többit már helyben állították elő a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) üzemében. A nagyjavítás megvalósulásával azonban eddig kellett várni. Ezen munka folyamán azonban a régebbi példányoknál a kevésbé megbízhatónak bizonyult fedélzeti rendszereket nem építik vissza, hanem az idő folyamán kiforrottabbá válókkal cserélik le. Erre szükség is lehet, hiszen nem is olyan rég a repülőképes mennyiség 50%-ra csökkent le különféle berendezések meghibásodása miatt fellépett alkatrészhiány okán.

Múlt hét vasárnapján újra, immáron a harmadik (1. májusban, 2. szeptemberben) próbaútjára futott ki Kína első teljesen hazai építésű repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában. Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben.

A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. Közelmúltban megjelent, máig meg nem erősített hírek szerint, a flotta légiereje jelenleg nem rendelkezik két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab Shenyang J-15-ös vadászbombázóval. A nagyjából 40 darabos mennyiséggel is gondok vannak, a haditengerészet vezetése nem elégedett az üzemeltetési, valamint a harci képességeivel. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre új hordozón a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. A mostani harmadik próbaút során a fegyverzeti és kommunikációs rendszerek mellett a hordozó nyíltvízi utántöltési és készletfeltöltési próbáira is sort keríthetnek, hiszen kísérőjeként egy ellátóhajó lett kijelölve.

Kínában egy igen érdekes kialakítású tengeralattjáró került vízre nemrégiben. A nagyjából 50 méter hosszú és 5 méteres törzsátmérővel rendelkező egység igen alacsony toronnyal rendelkezik, ami a törzs hosszának második felében helyezkedik el. Fegyverzetre utaló nyílások nem fedezhetők fel a tengeralattjárón, valamint a felső kormánylapja is messze nagyobb mint az alsó, ami arra enged következtetni (az alacsony toronnyal és a kis mérettel együtt), hogy sekély vizekben történő alkalmazásra tervezték, talán különleges egységek számára.

Kína legnagyobb repülőbemutatóján és vásárán látható volt a Chengdu J-10B vadászbombázó is, immáron a vektorálható hajtóművel. A WS-10-es hajtómű ilyen irányú fejlesztéséről már egy jó ideje voltak információk, azonban most végre látható is volt.

Tajvanon sikeresen túl a sorozatgyártást megelőző vizsgálatokon a CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos legújabb variánsa, a gyalogsági harcjármű. A gyalogsági harcjármű variánst a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre fog kerülni. A gépágyúból nagyjából egy éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország védelmi költségvetéséből az látszik, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat.

A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. Ebben az évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat.

Az Amerikai Haditengerészet 53 darab hajóról indítható RGM-84-es Harpoon robotrepülőgépét korszerűsíti. A Block II + verziós szintre módosított Harpoon hatótávolsága 248 kilométer és lehetőséget nyújt a célpont helyének módosítására az indítás megtörténte után is. Továbbá a pontosabbá vált inerciális navigációs rendszerének köszönhetően a műholdas navigációs rendszer zavarásakor is megfelelő a találati pontossága. 1977-tól kezdve több mint 7500 darab készült a Harpoon különféle változataiból, melyek kiállták az idő és a tárolási idő próbáját is. A 10 évig tartó tárolás után csak a szilárd tüzelőanyagú rakétamotor lebomló elemi miatt válik szükségessé a csere. A fedélzeti rendszereket érintő korszerűsítés 268000 dollárba kerül, ez messze olcsóbb, mint 1,4 millió dollárért egy új robotrepülőgépet venni. Főleg úgy, hogy a hajófedélzeti Harpoon-ok megbízhatósága messze jobb, mint a légi indítású változatoké. Ezeknél néhány 100 órányi repült óra után egy alapos átvizsgálás és rendszerellenőrzés válik szükségessé.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Boeing F/A-18F Super Hornet

Aérospatiale SA 365F Dauphin 2

Boeing C-17A Globemaster III

Tupoljev Tu-134UBL

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Boeing EA-18G Growler

Airbus A330 MRTT

McDonnell Douglas F-15D Eagle

AIDC AT-3

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Panavia Tornado ECR

Eurofighter EF-2000 Typhoon

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon

AMX International AMX

McDonnell Douglas A-4E Skyhawk

Hongdu K-8E Karokorum

Boeing RC-135W Rivet Joint

Mil Mi-24 Hind

Dassault Rafale C

Lockheed Martin F-22A Raptor

Agusta Westland Wildcat AH.1

Lockheed CF-104 Starfighter

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Bombardier/Raytheon Sentinel R.1

McDonnell Douglas KC-10A Extender

NHI Hkp14A

Fouga CM-170 Magister

Northrop F-5EM Tiger II

Embraer KC-390

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Dassault Rafale M

Panavia Tornado GR.4

Beech MC-12S EMARSS (350ER)

Agusta Westland Merlin HM.1