2018.12.01

2018.12.01. 06:14

Idén októberben benyújtotta ajánlatát a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Norvégia és Németország közös tengeralattjáró beszerzési pályázatára.  Az ajánlat közös értékelése megkezdődött és amennyiben megfelel az elvárásoknak, úgy a 2019-es évben a szerződés aláírásra fog kerülni.  Az ajánlatban a Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek hat példánya szerepel. Ezekből kettő kerülne német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznének, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest.

Első alkalommal indították be, a még csak az Edinburgh melletti Rosyth dokkjában álló második QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozó, a PRINCE OF WALES dízelgenerátorait. A hajótest belső részében sok más mellett négy Wärtsilä dízelgenerátor is megtalálható, amelyek mindegyike képes több mint 11 megawatt teljesítmény előállítására. Egy ilyen 65000 tonnás hajó energiaigényét jól szemlélteti, hogy mindez a teljesítmény csak 40%-a annak, amire szükség lehet, hiszen a Rolls-Royce MT30 (Marine Turbine) gázturbinák felelősek a többi 60% előállításáért.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve.

Voronyezsben elkészült az Iljusin Il-112V katonai teherszállító repülőgép első prototípusa. A 25,15 méter hosszú, 8,89 méter magas és 27,6 méteres szárnyfesztávolságú, felsőszárnyas Il-112V mozgatásáról két darab Klimov TV7-11ST turbópropelleres erőforrás gondoskodik, egyenként 3500 lóerőt szolgáltatva. A hatlapátos, AV-112 állandó fordulatszámú légcsavarok által kifejtett vonóerő így 20 tonnás legnagyobb felszállótömeget tesz lehetővé, míg az Antonov An-26-os utódjának terhelhetősége 6 tonna lehet. Az 50 utas, vagy 26 felfegyverzett ejtőernyős szállítására képes gép 3,5 tonnás terhelés mellett 2400 kilométer megtételére lesz képes. A második prototípus is már építés alatt áll, ez azonban sohasem fog felszállni, ugyanis a földi fárasztási próbák résztvevője lesz. Az Orosz Légierő eddig 35 darab Il-112V beszerzési tervéről nyilatkozott, további 27 opcióként szerepel a beszerzési tervekben.

Új aknamentesítő harckocsikat adtak át az orosz szárazföldi erőknek. A BMR-3MA a T-90A harckocsin alapul és az aknamenetesítést a TMT-S aknataposó hengerrel végzi.  A TMT-S nem csak a lánctalpak nyomvonalában végzi el az aknamentesítést, hanem a jármű teljes szélességében. A harckocsi tornyának helyén létesített páncélozott felépítmény a kétfős személyzet mellett még három műszaki feladatokra kiképzett katonának is helyet biztosít. A belső készletek elegendőek mind az 5 fő részére két teljes napig történő élelmezésére és vízellátására.

Törökországi sajtóértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024-ben bemutatkozó Altay-T3 legénysége már csak 3 fő lesz, hiszen a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete is más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz. Az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. Pár hete vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani?

A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay-T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

November 25-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. A Nevatim légibázison leszálló géppár még az előző héten kezdte meg a közel-kelet felé vezető útját, ami vélhetőleg időjárási okok miatt húzódott el. Ezekkel együtt így már 14 darab Lightning II-es viseli a Dávid-csillagos felségjelet.

Az Egyesült Államok kormánya november 27-én 10 darab Boeing AH-64E Apache harci helikopter Egyiptomba történő eladásához járul hozzá. A körülbelül 1 milliárd dolláros szerződésben a gépek mellett 24 darab T700-GE-701D hajtómű és 135 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire irányított rakéta is megtalálható. Egyiptom az Apache egyik legnagyobb felhasználója, jelenleg 46 AH-64D-t tart hadrendben. Szintén ebben a mennyiségben kerülnek majd rendszeresítésre az orosz Kamov Ka-52-es Alligator harci helikopterek is. Ezekből eddig 32 darabot adtak át. Érdekes lehet, hogy Kairóban a két típust egyformán megrendelték, sőt a Kamov után az AH-64 - mely bár jóval korszerűbb - de újra beszerzésre került. Egyes információk arról szólnak, hogy bizony az Aligátor több sebből is vérzik a Nílus partján. És amiért Washingtonban krokodilkönnyeket hullatnak az éppenséggel az, hogy a konkurens típust hajtómű, avionikai, éjjellátó, valamint navigációs berendezéseket egyaránt étintő gondok sújtják.

Katar a következő év elején már átveheti első Boeing F-15QA vadászbombázóit. A 36 darabos rendelésből az első két, három hónapos időközzel hazaérkező köteléket 6-6 gép fogja alkotni, majd ezek után ugyancsak háromhavonta négy F-15QA fog leszállni a típusnak otthont biztosító Al-Udeid-i légibázison. A teljes rendelési állományt 2023-ra szeretné hadrafoghatóvá tenni a katari vezetés.

További Katarhoz kapcsolódó hír, hogy 215 millió dollár ellenében NASAMS (National Advanced Surface to Air Missile System) légvédelmi rendszert is vásárolnak az USA-tól. Ezt a Kongsberg Defense és a Raytheon által kifejlesztett légvédelmi rendszert rendszeresítette már az Egyesült Államok, Norvégia, Finnország, Spanyolország, Hollandia, Omán, Litvánia és Indonézia is. A katari rendszerhez 40 darab AIM 120C-7 AMRAAM rakétát is beszereznek.

Az Iráni Iszlám Légierő fontolóra veszi a kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17 Thunder vadászbombázók megvásárlását, hogy fokozatosan leváltsa az öregedő F-14A Tomcat és MiG-29 Fulcrum harci repülőgépeit. Teherán már évek óta keresi ezen gépek utódjait, amit egyébként sikeres meg is talált. Az exportpiacon jól ismert orosz Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megrendelését azonban keresztülhúzta az Egyesült Államok és több ipari-gazdasági vezető hatalom akarata, így ez a szerződés nem jöhetett létre. A Szu-30-nál kisebb fegyverterhelésű és hatótávolságú JF-17-es talán megoldás lehet az iráni problémára, de a pakisztáni-amerikai viszony, mely az utóbbi időben javulni látszott lehet, hogy megsínyli majd a típus eladási szándékának komolyra fordulását. Szintén érdekes felvetés, bár a válasz sejthető, hogy a médiában fennen hangoztatott iráni repülőipar miért nem képes a JF-17-el nagyjából hasonló képességű F-5 Tiger II-es klónnal ellátni az ország légierejét? Mindenesetre a gyártóknak nincs félnivalójuk, hiszen a JF-17 iránt újabban érdeklődést mutat Malajzia is.

Megszületett a szerződés, így Nigéria 329 millió dollár ellenében 12 darab A-29 Super Tucano felfegyverzett kiképzőgépet fog kapni. A gyártást nem a fejlesztést végző brazil Embraer, hanem az Egyesült Államokban székelő leányvállalata a Sierra Nevada Corporation fogja végezni. A nigériai gépek törzse alá az AN/AAQ-22F célzótorony kerül majd felszerelésre. A gépek fegyverzete majd egy másik szerződés részeként fog realizálódni. Nigéria az A-29 Super Tucano gépeket 2024 végéig meg fogja kapni.

Pakisztánban a hadsereg próbáit megfelelően teljesítő kínai eredetű VT-4-es harckocsi legújabb továbbfejlesztéséből rendszeresítenének nagyobb mennyiséget. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen.

A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.

További Pakisztánhoz és a Heavy Industries Taxila (HIT) céghez kacsolódód hír, hogy bemutatták a Viper gyalogsági harcjárművet. A lánctalpas futóművű lövészpáncélos tömege 11 tonna, (pótpáncélzattal 16 tonna, így 200 méteren túlról kilőtt 14,5 milliméteres lövedékeknek áll ellen) legnagyobb sebessége 62 kilométer per óra, mozgatásáról egy 360 lóerős dízelmotor gondoskodik. Az amerikai M113-as páncélozott szállító harcjárművön alapuló, de egy futógörgővel meghosszabbított alvázú Viper legénysége 3 fő és 9 lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy szlovák Turra-30-as távirányítású toronyba helyezték el.  Ezt a kiválasztás során az ukrán BM-7-es Parus-szal hasonlították össze. A 30 milliméteres 2A42-es gépágyút egy 7,62 milliméteres PKT géppuska, valamint a torony bal oldalán két AT-5B Konkursz-M (9M113) irányított rakéta egészít ki. A helyi lapértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Viper korszerű célzórendszere lehetővé teszi az éjjeli harc megvívását is, valamint a személyzet és a szállított lövészek ülései az aknák robbanásakor keletkező hatás csökkentése érdekében a tetőpáncélzathoz vannak felerősítve.

Thaiföldön a légierő elégedett a 2011-óta átvett svéd Saab JAS39 Gripen vadászbombázókkal. A 12 megvásárolt gépből eddig csak egy került veszteséglistára, azonban időközben kiderült az, amit sejteni lehetett. A beszerzett gépmennyiség csekély volta néha igencsak nehéz helyzeteket tud teremteni. Éppen ezért szeretnék elérni, hogy az ázsiai ország további C/D Gripenek beszerzését valósítsa meg. További fejlesztési elképzelés a jelenlegi MS19-es szint fejlesztése MS20-ra. A jobb képességekkel felruházott rádiólokátor a Meteor légiharc-rakéták és az SDB bombák alkalmazhatósága jelentős előrelépés lenne, de a thaiföldi vezetőség nem tart minden MS20-as hozadékra igényt. A Link 16-os adatátviteli rendszer éppenséggel pont nem lenne szükséges a helyiek szerint, mivel az általuk használt Link T teljességgel megfelel az igényeiknek és nem tervezik olyan szövetségi rendszerben használni a Gripent, ahol a Link 16-ra szükség lenne.

Kínából érdekes hír érkezett a héten. A légierők korszerű típusokkal - Szuhojok Oroszországban gyártott, illetve helyi változatai, továbbá a J-10-es és egyéb helyi (tovább) fejlesztések - egyre nagyobb darabszámban történő hadrendbe állítása számos, kevésbé fejlett típus kivonásával jár. Ezek egyrészt korszerűségükkel, másrészt a sárkányszerkezetükben még meglévő jelentős kirepülhető idővel további szolgálatra alkalmasak lennének. Típus szerint a Shaanxi KJ-200-as radargépet és a Shenyang JH-7A vadászbombázót említették meg.  Ez utóbbi 28,5 tonnás, felsőszárnyas, kéthajtóműves, 6,5 tonnás fegyverzet szállítására képes gépből nagyjából 270 darab épült meg. Az évekkel ezelőtt még FBC-1 Flying Leopard típusjellel eladásra kínált gép akkoriban nem lelt megrendelőre.  Most egy alapos nagyjavítás, illetve korszerűsítés után próbálnak meg külföldi megrendelésre szert tenni. Némileg idevágó hír, hogy az orosz gyártó leszállította a 2015-ben megrendelt 24 darab Szuhoj Szu-35-ös gép közül az utolsót is Kína részére.

Bár már folyik a tajvani Lockheed Martin F-16A/B Fighting Falcon vadászbombázók korszerűsítési programja, aminek végén 144 darab F-16V fogja erősíteni a szigetállam légierejét, azonban a kínai haderőben megjelenő korszerű repülőgépek megkövetelik a haderőnek további fejlesztését, legalábbis a helyi vezetők szerint. Értelemszerűen a már gyártás alatt álló és egyre kiforrottabb F-35 Lightning II-es szerepelt a beszerzendő gép eszményképeként, de a Washingtonban székelők szerint ennek eladása, legalábbis jelenleg még, nem időszerű. Tajvanon így az F-16-os flotta további növelését próbálják elérni az elkövetkező időben. Ez pedig újgyártású gépek, mégpedig szintén V változatok képében lenne megvalósítható. A következő év közepén hivatalos információkérés fog elindulni az USA felé 66 darab F-16V beszerzése érdekében. Becslések szerint ez a mennyiség 10 milliárd dolláros bevételt eredményezhet a gyártásban érdekeltek számára.

Japán sajtóértesülések szerint Tokió a közeljövőben további Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók beszerzéséről fog döntést hozni. A december közepén előterjesztendő elképzelés szerint az eddig 42 megrendelt mellé további 100-at vásárolnának meg. Az új F-35-ök a nagyjából 100 darab további modernizálásra nem kerülő F-15J vadászgépek, valamint a még korosabb Mistubishi F-4EJ Kai Phantom II-k pótlására kerülnek rendszeresítésre. Más értesülések kiegészítik ezt azzal, hogy ezekből 40 darab a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns lesz és ezek jó eséllyel az IZUMO-osztály (JS IZUMO /DDH-183/ és a JS KAGA /DDH-184/) gépállományát fogják alkotni. A Lockheed Martin hivatalos állásfoglalása az, hogy Japán még nem kereste meg őket további gépek vásárlásának tervével. Mindenestre tény, a típus már számos szállal kötődik a szigetországhoz, hiszen Nagoyában a Mitsubishi Heavy Industries üzemében már folyik a gyártása. A helyi pilótaképzést jelentősen meg fogja gyorsítani a 2019 első negyedévében használatba vételre kerülő hat darab szimulátor.

Viszont a Subaru Corporation már földi teszteket végez az UH-X helikopter prototípusával, amely a Fuji Heavy Industries/Bell UH-1J helikopterek pótlására kerül rendszeresítésre. A 150 darabos mennyiségben megrendelésre kerülő Bell 412EPI jelzést viselő variáns erősebb erőátviteli rendszert, magasabb felszállósúlyt és egy új üveg pilótafülkét kap majd. Polgári piacra ezek a fejlesztések a Bell 412EPX típusban lesznek majd elérhetők.

Öt gyártót keresett meg az Amerikai Hadsereg, hogy készítsék el egy 6,8 milliméteres lőszerrel működő gépkarabély és golyószóró mintapéldányait. Ezek a fegyverek az M4 és az M249-es utódai lennének, amennyiben megfelelnek a hadsereg igényeinek. A prototípusokat 2021-ig kell elkészíteniük a gyártóknak, majd az átadást követően elkezdődnek a próbák, amik várhatólag egy-két év alatt befejeződnek és kihirdetik a győztest.

Hamarosan az is kiderül, hány darab amerikai A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgép fog kapni 3D-s hangrendszert. Persze ezek a rendszerek nem a Warthog-nak is nevezett gépek pilótáinak hallójáratát lesznek hívatott kényeztetni, hanem a harctéri tudatosságot segítenék elő használatukkal. A rakétaindításra figyelmeztető hangjelzés, a kísérőgép pilótájának, vagy a földi előretolt megfigyelő hangja mind abból az irányból lenne hallható, ahol valójában elhelyezkednek a pilótához képest. Eme rendszer esetleges szállításával kapcsolatosan október hónapban keresték meg a Terma North America Inc.-t, melynek anyacége ezt a rendszert már sikeresen beépítette a dán F-16AM/BM Fighting Falcon vadászbombázókba. Az A-10-est várhatólag 2030-ig szolgálatba fogja tartani az USAF, talán 281 darabos mennyiségben.

Immáron 35 éve szolgálnak F-16 A/B Fighting Falcon vadászbombázók Venezuela légierejében. A latin-amerikai ország még 1982-ben kötött szerződést a típus eredeti gyártójával, a General Dynamics-al 18 együléses A és 6 kétüléses B változat megvásárlásáról. Ezt megelőzően az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta az eladást és kiemelte, ez az első eset, hogy élvonalbeli haditechnikát adnak el egy latin-amerikai ország számára. Az első hat gép már 1983. november 16-án meg is érkezett az El Libertador légibázisra, míg a flotta 1985-ben vált teljessé. A régióban az F-16 adta technológia fölény egészen 2006-ig meg is maradt, amikor is Chile megkapta a Block 50-es C/D F-16-ait. A 85%-os hadrafoghatóságot produkáló venezuelai gépek további elsőséget is magukénak tudhatnak, hiszen 1992-ben az első nem NATO tagállamként vehettek részt egy Red Flag hadgyakorlaton.

Az idő előrehaladtával integrálásra került a Rafael Litening I célzókonténer és a korszerűbb F100-PW-220-as sugárhajtóművek is beépítésre kerültek. A következő korszerűsítést, melyben a sárkányszerkezet átvizsgálásáért a belga Sabca, valamint a fedélzeti elektronikai korszerűsítésért és a Rafael Python IV-es légiharc-rakéták fegyverzetbe illesztésért az izraeli Elbit lett volna a felelős, a politikai helyzet változása elkaszálta. Ez kihatott az üzemeltetésre is, ami a megfelelő alkatrészek beszerzési nehézsége miatt lett egyre komplikáltabb. Napjainkra a balesetben elvesztett két A és egy B variáns mellett két további A került szolgálatból kivonásra, a többi gép (14 darab A és 5 B) továbbra is szolgálatba van.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

J-11BS

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Panavia Tornado F.2

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon FGR.4

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

AMX International AMX

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Boeing P-8A Poseidon

Chengdu F-7BG

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

Dassault Rafale M

Grumman A-6E Intruder

Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Boeing RC-135W Rivet Joint

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Aermacchi MB-339CD

Northrop B-2A Spirit

MiG-21MF Fishbed