2019.02.16

2019.02.16. 05:59

Dél-koreai források szerint ebben a hónapban elkezdődnek majd a tárgyalások Spanyolországgal a pár hónapja már a médiában keringő repülőgép csere ügyében. Az európai állam a 27 darab megrendelt, de használatba venni nem akart 13 darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeit cserélné el a Korea Aerospacs Industries által gyártott KT-1-es és T-50-es gépekre. Yonhap hírügynökség értesülése szerint hamarosan egy dél-koreai küldöttség fog Spanyolországba érkezni a tárgyalások első szakaszát jelzendő. A bartelüzletet állítólag a spanyolok kezdeményezték még a 2018-as évben, amikor is a feleslegessé vált A400M-ek közül ajánlottak fel néhányat a pilótaképzéséből hamarosan kivonásra kerülő hazai CASA C-101-es sugárhajtású kiképzőgépek feladatait ellátni képes repülőeszközökért. Nem volt véletlen a megkeresés, mivel Szöulban a Lockheed C-130 Hercules képességin túlmutató típus rendszeresítésével kacérkodnak. Gyaníthatóan az ázsiai állam 4-6 darab A400M-re fog igényt tartani, míg ezekért cserébe 30 darab légcsavaros KT-1-et és 20 darab sugárhajtású T-50-et ad majd át.

A görög kormányzat pénzügyi mozgásterét, mint az elmúlt években már megszokhatták, továbbra is korlátozza a gazdaság teljesítőképessége és adósságok, amelyek még mindig érintik az országot. Néhány nagyobb mérvű beszerzés emellett úgy néz ki, futja még a szerény beszerzésekre is. Ezen a héten hozták nyilvánosságra, hogy négy Lockheed Martin-Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnának meg Washingtontól. Ezek a forgószárnyasok a tengeralattjárók elleni hadviselést folytató hét darab Agusta-Bell AB212 helikoptert váltanák le.

Nemrégiben egy gyakorlat során majdnem teljesen kihasználták a francia CHARLES DE GAULLE (R91) repülőgép-hordozó szállítási kapacitását, már ami a repülőeszközökre vonatkozik. Ugyanis egyidejűleg 30 Dassault Rafale M vadászbombázó mellett még 2 E-2C Hawkeye légtérfelderítő repülőgép és 3 helikopter is a hajón tartózkodott. Ezek közül kettő AS365F Dauphin volt, míg egy NHI NH90 Caiman. A CHARLES DE GAULLE-t eredetileg 40 darab repülőeszköz elhelyezésére tervezték, így a mostani gyakorlat során igencsak megközelítették a maximális gépmennyiséget.

Oroszországban elkezdődtek az állami berepülések az új fejlesztésű radargéppel, a Berijev A-100 Premier-el. Az Iljusin Il-76MD-90A (a tervezési szakaszban Il-476 projekt néven is ismert) katonai tehergépen létrehozott új típus ugyanazt a kétáramú sugárhajtóműveket, a PS-90A-76-ot használja, mint a szállítógép. Ennek 15%-al nagyobb tolóerő, vagy kevesebb fogyasztás és hosszabb levegőben tölthető idő a legfőbb hozadéka az olcsóbb üzemeltetés mellett az eredeti D-30KP-val szemben. A fedélzeti elektronika is jelentősen modernizáláson esett át, elég csak megemlíteni a tömegét, ami 20 tonna körül mozog. Persze a képesség terén is előrelépés tapasztalható, hiszen a némileg nagyobb méretű, a törzs felett elhelyezett radarkupola alatt immáron 3 darab radarantenna található meg.

A 120 fokonként elhelyezett, a moszkvai Vega rádióelektronikai vállalat által tervezett új Vega Premier AESA antennával rendelkező radar 4-5 másodperc alatt tesz meg egy fordulatot, így a gyorsan mozgó célok követése is megbízhatóbbá vált. Légi eszközöket képes 600 kilométerről észlelni, míg a hajók esetében ez a távolság 400 kilométer. A fedélzeti rendszereket már 2016 októbere óta egy légi-és bizonyos földi tesztekre és kísérletekre szolgáló A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) jelölésű gépen nyüstölik. Ezt egy szabvány A-50 Mainstay átalakításával hozták létre, amely az eredeti Il-76-on alapul. Ennek a verziónak is létezik már egy korszerűsített változat, az A-50U, amiből december végén vehette át az orosz légierő az első példányát. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban.

Izrael nagyobb mennyiségű motort vásárolt meg az Egyesült Államokból a Namer nehéz páncélozott szállító harcjárművei számára. 238 millió dollárért 240 darab MT 883-as, 1497 lóerő leadására képes erőforrás, valamint számos alkatrész és diagnosztikai rendszer kerül majd közel-keleti államba. Az eladás vonzataként megjelenő munkában az MTU America, a Rolls Royce Power Systems észak-amerikai leányvállalata lesz a leginkább érdekelt.

Pakisztán jelentős lépést szeretne tenni az Indiával folytatott fegyverkezési versenyben, méghozzá a légierő tekintetében. A legújabb hírek szerint ugyanis a csökkentett észlelhetőségű Shenyang J-31 (FC-31), kínai fejlesztésű és gyártású vadászbombázó beszerzését szeretnék tető alá hozni. A kifőzés elején tartó nagy falat még messze van attól, hogy esetlegesen a torkukon akadjon, hiszen a típus még nem tekinthető kiforrottnak, rendszeresítéséig még van egy kis idő. Mindenesetre a gép eladásnak megvalósulása a Szuhoj Szu-57-es indiai oldalon még talán akkor is meglévő hiányában előnybe hozhatja a pakisztániakat, hiszen a másik szóba jöhető típus, a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es exportja még igencsak korlátozott.

Három év alatt szeretné elvégezni az integrációs munkákat az Amerikai Légierő, így 2021-től felszerelhetnék a tulajdonukban lévő Bell-Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al. Az új fedélzeti lokátor a terepkövető repülés segítése mellett még számos hasznos üzemmóddal rendelkezik, de a legfőbb előnye a most alkalmazott AN/APQ-186-al szemben a fenntarthatóság lesz. Az Amerikai Légierő a különleges erők támogatását végző többi repülőeszközét, vagyis a Boeing MH-47G Chinook és a Sikorsky MH-60M Black Hawk helikopterek mellett a Lockheed Martin MC-130H Combat Talon II-es repülőgépeket is el szeretné látni a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al, az 52 darab CV-22B Osprey konvertiplánon felül.

Jelentős mennyiségű Lockheed Martin F-35 Lightning II-es majdani megrendeléséről folynak tárgyalások napjainkban. A 15. a 16. és a 17. rendelési tételbe összesen 485 darab gép szerepel mindhárom változatban. Az amerikai légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság együtt 295 repülőgépet vásárolna meg ezekből, a fejlesztésben résztvevő partnerországok számára 143 repülőgépet szállítanának le és az ezen felüli 47 darab repülőgép jelentené a további külföldi értékesítést. Tételesen a 15. 116 F-35A, 29 F-35B és 24 F-35C, vagyis összesen 169 repülőgépet foglalna magába. A 16. tétel 101 F-35A-t, 32 F-35B-t, 24 F-35C-t, tehát 157 darabot jelentene. Picikét lenne ennél nagyobb a 17. tétel, ez ugyanis 159 Lightning II-est tartalmazna, amelyet 98 F-35A, 37 F-35B és 24 F-35C variáns alkotna. A február 1-ig már több mint 360 F-35-öt előállító gyártó szerint a hírben szereplő, 2020. január 1 után gyártósorról lekerülő példányok ára már 80 millió dollár közelében tanyázik majd. Ez jó eséllyel tartható lesz, hiszen a 2019-ben elkészülő 11. rendelési tételbe tartozó példányok darabára 89,2 millió dollár.

Február 7-én az Oklahomában található Tinker légibázis karbantartó hangárjából történő kivontatása során a hangár felső részébe beleakadt az amerikai haditengerészet E-6B Mercury repülőgépének függőleges vezérsíkja. A Boeing 707-es repülőgép bázisán létrehozott repülő harcálláspont és kommunikációs pont 2 millió dollárnál nagyobb mérvű károsodást szenvedett az eset következtében. A fotók alapján az már most megállapítható, hogy a függőleges vezérsík csatlakozási pontja a géptörzsnél szétnyílt. Jelenleg még nem tudni, hogy az úgy ahogy leszakadt függőleges vezérsík javítható lesz-e és hogy ez a gép fog-e még valaha repülni.

Chile szándéknyilatkozatot írt alá kettő darab KAREL DOORMAN-osztályú fregatt megvásárlásáról. Amennyiben az eladás megvalósul a HNLMS VAN AMSTEL (F831) és a HNLMS VAN SPEIJK (F828) nevet viselő egységeket 2024-ben és 2027-ben adják majd át a chilei haditengerészet számára. Itt nem ismeretlenek a 122 méter hosszú, 14,4 méter széles és 4,2 méteres merüléssel rendelkező KAEREL DOORMAN-osztályú fregattok, hiszen kettőt már a 2000-es évek elején szolgálatba állítottak. A 2004-ben eladásra került TJER KIDDES és ABRAHAM VAN DER HULST napjainkban is mint, ALMIRANTE RIVEROS (FF-18) és BLANCO ENCALADA (FF-15) szolgálja dél-amerikai államot.

Brazília első JAS39E Gripen vadászbombázója kezd egyre jobban testet ölteni a Saab svédországi gyárában. A Linköping végzett munka már 2018 közepe óta folyik, így az első felszállásra természetesen még idén sor fog kerülni. Sőt, ez a példány már ez év vége előtt a földgolyó túlsó végén, új hazájában is felbukkan majd. A dél-amerikai országban a 28 darab E, valamint a kétüléses F változatok rendszeresítése 2021 októberétől kezdődhet majd. A kidoboltatott előzetes ütemterv alapján 2022 augusztusában már az első Embraer-nél gyártott együléses átadására kerítenek sort, míg 2023 szeptemberében már az első, szintén itt gyártott F variánst fogják leszállítani a megrendelőnek. A jelenleg megrendelt mennyiség legyártása 2024 szeptemberében fog befejeződni.

Argentínában a tavaly év vége előtt nem sokkal elkészült az első három, immáron sorozatgyártottnak tekinthető Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására hat évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.

A tavalyelőtt alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban az elmúlt évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek a típus életében, hiszen több ország is igen élénken érdeklődik iránta. Az IA-63 Pampa III-as irányában eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Jelenleg a fenti két ország mellett már tárgyalásokat folytatnak Guatemalával, Uruguayal, Dél-Afrikával és Szaúd-Arábiával is. A tavaly átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni a legfrissebb információk szerint, ezek mind argentin tulajdonba kerülnek.

Az exportra irányuló erőfeszítésekről szóló hírek alapján elmondható, Paraguay, Uruguay és Bolívia esetében három, kettő, valamint egy Pampa III-as eladásáról folynak tárgyalások. Guatemala esetében szintén két Pampa repülőgépet szereznének be. Az IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép darabára a friss információk szerint 12 millió dollár körül fog alakulni. Mexikó esetében is folynak tárgyalások, ők azonban a gyártásban vennének részt, alkatrészek beszállítójaként. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még szintén tartanak az egyeztetések, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly előtt még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. A 2017-es év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.

A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ezt a beszerzendő mennyiséget 2018-ban az első három sorozatban gyártott Pampa III-as elkészültekor megerősítették, mint a legkisebb beszerzendő mennyiséget, de időpontot nem közöltek. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet

Agusta Westland Merlin

Lockheed CF-104 Starfighter

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Kawasaki C-2

Northrop F-5E Tiger II

Panavia Tornado GR.4

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Avro 698 Vulcan B.2

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A330MRTT

Westland Apache AH.1

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

General Dynamics F-111E Aardvark

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3A Viking

Westland Gazelle AH.1

General Dynamics F-16A Fighting Falcon