2019.04.13

2019.04.13. 07:24

Angliában már befejeződött a Panavia Tornado-k pályafutása, azonban Olaszországban és Németországban még jó ideig számítanak a Luftwaffe kétüléses vadászbombázóira. Németország védelmi minisztériumának becslése szerint a 2030-as kivonási dátumig 8,86 milliárd eurót fog elkölteni a Tornado-kra. Ebből az összegből 5,64 milliárd eurót fog felemészteni a 93 darab hadrendben álló gép üzemeltetése, valamint további a fennmaradó milliárd eurókat az elavult alkatrészek cseréjére tervezik fordítani. A 93 darab gépből 85 az, amelyik harci alkalmazásra van fenntartva. De ezekből sem mind képes nukleáris fegyverek bevetésére, a többit kiképzésre használják. A Panavia Tornado-k jelenleg Németországban 40% körüli hadrafoghatósági mutatóval bírnak.

Március 28-án a Leonardo Helicopters Yeovil-i gyárának területéről felszállva hajtotta végre első repülését a brit haditengerészet 2018-ban kivonásra került Sea King ASaC.7 (SKASaC) radarhelikopterének utódja. A Leonardo Merlin HM.2 helikopteren alapuló radargép a Thales mechanikusa mozgatott antennájú Searchwater rádiólokátorát rögzítő konzolt a félgömb alakú burkolattal együtt üzemen kívüli helyzetbe a törzs mellé hajtja fel. A Crowsnest Airborne Surveillance and Control (ASaC) a SKASaC-hoz eredetileg kifejlesztett rendszereket és hardvereket fogja használni, némi továbbfejlesztés után. Összesen 10 Crowsnest rendszert vásároltak meg egy 2017. január 16-án aláírt, 269 ​​millió font (351,7 millió dolláros) szerződés keretében a Merlinek számára. A program következő kulcsfontosságú fázisa az elektromágneses kompatibilitási tesztek lefolytatása lesz.

Egyik hajtóművének meghibásodása miatt volt kénytelen Maliban a Szaharában kényszerleszállást végrehajtani a francia hadsereg egyik NH90TTH Caiman szállítóhelikoptere április elsején. A helyi dzsihádista csoportok ellen tevékenykedő erők gépe mélyen az ellenséges területen rekedt, amíg egy másik helikopterrel egy másik hajtóművet, műszakiakat és a szükséges felszerelést, többek között egy speciális kis darut a helyszínre juttatták. A hajtóműcserét és a szükséges ellenőrzéseket követően a gép 48 óra elmúltával újra felszállt és biztonságos helyre repült.

Orosz sajtóértesülések alapján hosszú időre, vagy akár örökre móló mellé köthetik a KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozót. Oroszország egyetlen ilyen típusú, még a szovjet érából származó egysége 4×5 méteres lyukat visel testén, ugyanis tavaly október végén a svéd építésű, 330 méteres hosszall rendelkező PD-50-es úszódokk egyik 70 tonnás daruja a fedélzetre dőlt. A repülőgép-hordozó úszóképes állapotban maradt és átvontatták a murmanszki 35-ös hajójavító üzembe a munkálatok folytatása céljából. A 28 éves KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozó eddig sem volt a megbízhatóság mintaképe, ráadásul éppen egy 2021-ig tartó korszerűsítési programot végeznek rajta. A költséges hajó helyreállításának ötlete mellett felvetődött a kivonása is. Ugyanis mindenképpen szükség lenne egy megfelelő méretű szárazdokkra a helyreállítás befejezéséhez, azonban ekkora méretűt nem könnyű találni. Az így megtakarított összegből építenék meg utódját, mely a felgyülemlett tapasztalatoknak köszönhetően megbízhatóbb lenne. Jelenleg még nincs eldöntve, hogy milyen lenne az utód. Legutóbb két tervezetet mutattak be, a 100000 tonnás változat 90 repülőeszköz, míg a 44000 tonnás 46 darab szállítására lenne alkalmas.

Ettől függetlenül folyik a flotta légierejébe tartozó Szuhoj Szu-33-as vadászbombázók korszerűsítése. A 30 darab gépből nagyjából 20 újul majd meg a Szu-27SzM3 és Szu-30M2 repülőgépeken alkalmazott rádiólokátor, a 12500 tonnás hajtóművek helyett 13400 kilogrammos tolóerővel rendelkező új erőforrásoknak, az SzVP-24-33-as rendszernek köszönhetően. A nagyobb felszállótömeg mellett további előrelépést fog jelenteni a földi célok ellen alkalmazható fegyverzet bővülése is.

A hadsereg próbáin van már az orosz Pantsir légvédelmi komplexum megnövelt képességű variánsa. Az ezen használt, de a későbbikekben a régebbi verziókon is alkalmazni tervezett, 20 helyett immáron 40 kilométerre is elrepülő rakéták elektronikai összetevőit kisebbre sikerült tervezni és ennek köszönhetően szabadult fel annyi hely, ami az igazán jelentős hatótávolság növekedést eredményezi. További elektronikai fejlesztés eredményeképpen a rakéta orrába már egy aktív radar kerül beépítésre. Az így létrejött Pantsir-SzM légvédelmi rendszer termelése várhatólag a próbák sikeres befejeződése után veheti kezdetét. Az első prototípusok, amik egyaránt megjelentek lánctalpas páncélozott járműre és teherautó (új KamAZ K-53958 8×8) alvázára is felszerelve már ebben a 2017-es évben elkészültek. Az új rádiólokátor hatótávolsága 40 kilométerről 75-re nőtt és hatékonyabban deríti fel a kisméretű légi célokat is.

Április 6-án tovább erősödött Irak légiereje. Megérkezett ugyanis a Balad légibázisra további hat darab Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon vadászbombázó. Ezeken felül az országban már 18 együléses C és 3 kétüléses D volt meg található a megrendelt 36 darabból. A rendelési mennyiség ez év végéig teljessé fog válni.

India kormánya jóváhagyta az indiai hadsereg számára 464 darab T-90MSz harckocsi beszerzését. A páncélosok megvásárlásáról már 2015 óta folytak tárgyalások a két ország között, azonban Új-Delhiben csak most határozták el a beszerzés véglegesítését. A 10 zászlóalj felfegyverzéséhez elegendő harckocsi 1,93 milliárd dollár értékben kerül majd megvásárlásra. A szerződés aláírására néhány hónapon belül sor fognak keríteni. A T-90MSzek előállítása az oroszországi Uráli Vagongyárban történne, míg összeszerelésüket Indiában végzik majd el. A típus régebbi változatából T-90S Bhishma-ból jelenleg több mint 900 darab áll hadrendben, azonban a pakisztáni fenyegetés miatt továbbiak beszerzésére tartanak igényt. Éppen ezért az új harckocsikkal 10, az országi nyugati részén állomásozó páncélosalakulatot terveznek átfegyverezni. Indiában 2020-ig a T-90-ből 1657 darabot kívánnak rendszeresíteni. A T-90MSz harckocsikban a Sosna-U két síkban stabilizált, hőkamerás célzórendszert alkalmazzák, mely az irányzó és a parancsnok részére is tartalmaz éjjel-nappali képességgel rendelkező figyelőműszert.

Az Uralvagonzavod alá tartozó, Jekatyerinburgban található 19-es számú üzemben két évvel ezelőtt minden eddiginél pontosabb, a nyugati szemmel is igen korszerű gyártósoron készülnek a 125 milliméteres lövegek. A csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg, mely egyaránt megtalálható a T-72B3-as, a T-90MSz, harckocsikon és a 2S25 Sprut-SzDM deszantharckocsin is, itt készül. De legújabb orosz harckocsi, az T-14 Armata 2A82-1M jelű lövege is ebben az üzemben kerül előállításra, ennek a lövegnek elődjeként tekinthető a 2A46 család. A pontosabb fúrás (ez a 2A46M5-ös löveg esetében egy 6 méter hosszú cső előállítását jelenti) és az egyéb, szintén kisebb hibaszázalékkal végrehajtott gyártási (hegesztés, lézeres, vagy plazmás vágás) műveletek eredményeképpen a lövegek pontossága 15-20%-al megnövekedett az üzem vezetői szerint. Az alacsonyabb ütemű gyártás már 2017-ben kezdetét vette, míg a teljes gyártási kapacitást az üzem három év alatt fogja elérni.

Közös indiai-orosz együttműködésben folyik a BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek továbbfejlesztése. A jelenleg 400 kilométeres hatótávolságok 500 kilométerre szeretnék megnövelni. Továbbá a fegyver 2,8 Mach-os szuperszonikus sebességét is alaposan feltornásznák, így az már a hiperszonikus tartományban, 4,5 Mach-al száguldhatna célpontja felé.

Boeing számítása szerint ez év nyarán megkezdik az AH-64E Apache harci helikopterek leszállítását India számára. Új-Delhi még 2015-ben rendelt meg a gépek 22 példányát a légierő számára. Az első négy gép júliusban fog megérkezni egy amerikai C-17-es fedélzetén. Teljessé ez a megrendelés állomány 2020 végére fog válni.

Indonézia tovább erősíti felszín alatti flottáját. A német eredetű TYPE 209/1400-as osztályból elkészült és április 12-én vízre is került a harmadik egység, a KRI ALUGORO (405). Ennek a tengeralattjárónak a további érdekessége az, hogy összeszerelését helyben végezték el a PT PAL hajógyárban. A helyi összeszerelés megvalósításában a dél-koreai Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) nyújtott segítséget. Az ALUGORO eredetileg még 2018-ban vízre került volna, azonban a vízre tétel helyszíne túl sekély volt, így erre csak egy pár 100 méterrel odébb nyílt lehetőség, immáron ebben az évben. Indonézia első TYPE 209/1400-as osztályú tengeralattjárója a KRI NAGAPASA (403) 2017 augusztusában, míg testvérhajója a KRI ARDADEDALI (404) 2018 áprilisában került átadásra. A 3 tengeralattjáróért a 2011-es szerződéskötéskor 1,1 milliárd dollárt fizetett ki Indonézia. További másik három TYPE 209/1400-as osztályú egységet is megrendeltek ebben a hónapban 1,2 milliárd dollárért. A negyedik tengeralattjáró hat moduljából a PT PAL hajógyár kettőt készít majd el, az ötödikhez már négyet, míg a hatodikat teljes egészében ők építik meg, természetesen a Daewoo hathatós támogatásával.

Dél-Koreában kivonják az 1990-es években Orosz álladósság fejében beszerzett páncélosokat. A 33 darab T-80U gázturbinás harckocsi és ugyancsak 33 BMP-3-as gyalogsági harcjármű Moszkva részéről egyfajta csalétekként szolgált, hátha a kedvező tapasztalatok alapján majd nagyobb mennyiségű megrendelés is érkezni fog rájuk a haderejét igencsak fejlesztő ázsiai országból. Azonban a hazai ipar és kutatás-fejlesztés támogatása erősebb súllyal képviselte magát a döntéshozóknál, így az oroszok számítása nem jött be. persze ebben az is segített, hogy a T-80U összességében egy igencsak problémás konstrukció volt, bár több előnye is volt. Például a tűzvezető rendszere messze jobban teljesített, mint az első generációs dél-koreai K1-es harckocsik hasonló feladatú rendszere, így ez utóbbit gyorsan tovább is fejlesztették K1E1 jelzést alkalmazva. A kivonást elősegítette továbbá az is, hogy Oroszország az utóbbi időben jelentősen megnövelte, szinte megduplázta a pótalkatrészek árát, így a hadrendben tartás már igencsak költségessé vált.

Ellenben az Korea Aerospace Industries (KAI) felfegyverzett könnyű helikoptere az LAH, éppen most van születőben. Jelenleg már a földi hajtóműpróbáknál tartanak a tesztek, az első repülésre az év közepe előtt sort keríthetnek. Az LAH-t egy új Safran erőforrás emelheti a levegőbe, amelyet Arriel 2L2-nek neveznek és jelenleg ez az Arriel hajtómű-család legerősebb tagja. Az Arriel 2L2 fejlesztését a 2016 júniusában megkötött szerződés értelmében a Safran és a dél-koreai Hanhwa Techwin közösen végezte, sőt a kulcsfontosságú alkatrészek gyártását és a végszerelést is az ázsiai partnernél valósították meg. A fejlesztés során a gázturbina új kompresszort, új anyagból gyártott nagynyomású turbinát és kettőzött számítógépes vezérlőrendszert is kapott. A fejlesztéssel jól haladtak, így 2017 júniusában a Párizsi Air Show-n a Safran és Hanwha bejelentették, hogy az Arriel 2L2 első földi próbái már végre is lettek hajtva. Az LAH fejlesztése várhatólag 2022 novemberében fog befejeződni, rendszeresítése 2023-ban kezdődhet el Dél-Koreában.

A Royal Australian Air Force megkapta nyolcadik Boeing P-8A Poseidon tengeri járőr repülőgépét. Ezek a repülőgépek a Dél-Ausztráliában található Edinburgh-i támaszpontot tudhatják otthonuknak és ez a nyolcadik példány is ide fog megérkezni ez év júniusában. Ausztrália eddigi terveiben az szerepel, hogy 15 P-8A Poseidon repülőgépet vásárol meg az Egyesült Államokból, ezekből 12 beszerzése biztosan megvalósul. Az első ilyen repülőgép 2016. november 16-án érkezett meg a távoli földrészre, a fennmaradó 11-et pedig 2023 márciusáig szállítják le. Az első nyolc P-8A repülőgép hadrafoghatóságának kezdete 2020-ra várható.

Két évvel később, vagyis csak 2028-ban fog végleg megválni az amerikai tengerészgyalogság az AV-8B Harrier vadászbombázóitól. A Lockheed Martin F-35B verziójának lassabb ütemű beszerzése okán tolták ki 24 hónappal az utolsó példány hadrendből történő kivonását. A nyugati parti repülőalakulatok 2023 után már csak az F-35B-t fogják repülni, míg a keleti parton található Cherry Point-i bázison 2028-ig lesz szolgálatban a típus. Az AV-8B-ből jelenleg 124 darab van hadrendben, ezekből 16 TAV-8B kétüléses kiképző repülőgép, 34 AV-8B alváltozat, míg 74 radarral felszerelt AV-8B + variáns. Ez a gépmennyiség öt harci és egy típusátképző repülőszázad között van elosztva. Mivel a gépek sárkányszerkezetének állapota nem ad okot az aggodalomra, így a kivonásig még további korszerűsítések vannak tervbe véve. Így a fegyverzet AIM-9X Block II és AIM-120C-7-es légiharc-rakétákkal, a 70 milliméteres nem irányított Hydra rakéták félaktív lézeres irányítást alkalmazó APKWS (Advanced Precision Kill Weapon System) változatával, valamint az AGM-154C JSOW siklóbombával fog bővülni. Ez a két utóbbi eszköz pár éven belül integrálásra is fog kerülni, de Litening célzókonténerek IV. alváltozata is alkalmazásra fog kerülni a típuson a Link 16-os adatátviteli rendszerrel, akárcsak a műholdas rádió, vagy az idegen-barát felismerő rendszer 5/S móddal ellátott változata, vagy éppen a sisakkijelző.

Március 28-án végrehajtotta első repülését az első Block II-es CH-47F szállító helikopter. A Boeing Philadelphia-i üzemében elkészült gép erősebb hajtóműveket, újratervezett, nagyobb felhajtóerőt termelő rotorlapátokat, erősebb szerkezetű, nagyobb teher szállítására képes törzset kapott.  A törzs oldalán már csak két-két üzemanyag-tartály található meg az eddigi három-három helyett, ám az ezekbe tölthető üzemanyag mennyisége mégis több, így a CH-47F Chinook Block II-es hatótávolsága is növekedett. Természetesen mindezek a változtatások meg fognak jelenni a különleges erők műveleteinek támogatására megalkotott MH-47F Chinook Block II-es változatokon is. A CH-47F Chinook Block II-es berepülési programja még ebben az évben kezdetét veszi, míg hadrendbe 2023-tól fog állni. Az amerikai szárazföldi haderő több mint 500 darab CH-47-ét tervezi Block II-es változatra korszerűsíteni.

Befutott egy újabb megrendelés a Northrop Grumman repülőgépgyárba, így a 2014-ben megrendelt 25, majd még 1 E-2D Advanced Hawkeye légtérellenőrző gép mellé 2019 második fele és 2026 augusztusa között további 24 darabot készíthetnek el az amerikai haditengerészet részére, 3,2 milliárd dollárért.

Az amerikai haditengerészet nem csak légierejének korszerűsítését viseli a szívén, hanem a felszíni egységekét is. Itt a gerincet az ARLEIGH BURKE-osztályú rombolók jelentik, amelyek a folyamatos korszerűsítés és továbbfejlesztés eredményeként a 21. század kihívásainak a Flight III-as változatban fognak leginkább megfelelni. Az itt alkalmazott gépészeti és elektronikai megoldások azonban nem ültethetők át egy az egyben a régebbi építésű egységekbe, így azok képességeikben elmaradnak tőlük. Pótlásuk költséges, egyrészt az új rombolók darabára, másrészt a hajókban még meglévő tetemes, több évtizedes szolgálati időt tekintve. Ez a lemaradás leginkább a rádiólokátor képességeinél a szembeötlő, ugyanis a jelenleg az SPY-1D radarrendszer a jövőbeli orosz és kínai fenyegetések ellenében kevésbé lesz hatékony, mint a Flight III-as változatba 2022-től beépítésre kerülő SPY-6-os variáns.

Az SPY-6-os nagyobb energiaigénye okán a régebbi rombolók nem szerelhetők fel vele, így a Raytheon más megoldást keresett a problémára. A meglévő energiamennyiséghez megfelelő rádiólokátor viszont megalkotható a SPY-6-os adó-vevő egységeiből és egyéb rendszereiből, természetesen csökkentett képességekkel. Ezek leginkább az adó-vevők gyártásánál használt gallium-nitrid technológia használatának köszönhetően messze jobbak lesznek még így, kisebb méretben is minden tekintetben, mint a SPY-1D radarrendszer hasonló mutatói. A SPY-6-os radarantennáját 37 darab, 71 centiméterszer 71 centiméteres kockákba rejtett adó-vevő egységek alkotják. Ezekből 24-et felhasználva a régebbi rombolók számára is megfelelő antenna konstruálható, amely 2025-től már beépítésre is kerülhet a korábban vízre bocsátott ARLEIGH BURKE-osztályú rombolókba, természetesen a hátteret alkotó berendezések szükséges cseréjét is tartalmazó alapos korszerűsítéssel egybekötve.

Jól áll a brazilok által az amerikaiaktól használtan beszerzett Grumman C-1A Trader hordozófedélzeti szállítógép átépítésével az Elbit Systems of America (ESA). Az elsőként elkészülő, más repülőgépek légi utántöltésre képessé váló, immáron KC-2 Turbo Trader jelzést viselő repülőgép szeptemberben repül majd első alkalommal. A csillagmotorok helyett új Honeywell TPE331-14GR-801Z légcsavaros gázturbinát és korszerű fedélzeti rendszereket is kapó gépből összesen 4 darab fog elkészülni az Elbit Systems, és a brazil leányvállalat, az AEL Sistemas együttműködésének köszönhetően 2021-re. A gázturbinák beépítése nem egyedülálló a típus történetében, hiszen a légi tűzoltógépként használt S-2T Turbo Tracker-ek esetében szintén ez valósult meg. Az turbólégcsavaros hajtóművekkel és korszerű fedélzeti elektronikával ellátott KC-2 Turbo Trader gépek programja alapos csúszásban van, mivel a 2011-es döntés megszületésekor az első gép átadását 2014. április 1-re, míg az utolsóét 2015 októberére prognosztizálták.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Mirage 2000D

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Panavia Tornado IDS

Boeing F-15SA Eagle

Dassault/Dornier Alpha Jet E

AIDC AT-3

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Dassault Rafale C

Mitsubishi F-2A

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

KAI T-50i Golden Eagle

Bell AH-1W Super Cobra

Szuhoj Szu-30SzM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

British Aerospace Hawk Mk.127

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

Lockheed Martin F-22A Raptor

Kawasaki EC-1