2019.05.18

2019.05.18. 06:20

Bulgáriában inogni kezdett a legutóbbi vadászgép-beszerzés is. Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások sarokpontjának a Lockheed Martin F-16-okért fizetendő összeg bizonyult. A Fekete-tenger keleti partján is tudják jól, hogy Washingtontól nem fognak semmit sem ingyen kapni, de az amerikai ajánlat meglepetést okozott az árképzést illetőleg.A bolgárok szeretnének a szlovákok gépenként 127 millió dolláros darabárához hasonló árcédulát látni a saját Block 70/72-es F-16V vadászbombázóikon. Persze nem szabad elfelejteni, Pozsony 14 darabos mennyiségével szemben Szófia csak 8 példányt vásárolna meg. Van ahol már azt is tudni vélik, hogy az amerikai ajánlat 174 millió dollárral meghaladta meg a rendelkezésre álló költségvetést. A bolgárok harcolnak még a kisebb fizetendő összegért, de amennyiben ez nem sikerül, készek a SAAB-al is újra egyeztetéseket kezdeni a Gripen vadászbombázók beszerzéséről.

Portugália légiereje egy újabb MLU korszerűsítésen átesett F-16-al lett gazdagabb. Az Egyesült Államok kormánya 2013 augusztusában két együléses F-16A Block 15 és egy szintén Block 15-ös kétüléses F-16B gép eladásához járult hozzá Lisszabon számára. A 15142-es oldalszámú, immáron AM gépet július végéig fogja követni a másik AM, míg az év végére a kétüléses BM is átadásra fog kerülni. Portugália eddig 24 darab F-16AM és 3 darab F-16BM géppel rendelkezett a Monte Real légibázison a 201-es és 301-es század állományában.

Az Egyesült Királyság öt, megrendelésre került Boeing E-7 Wedgetail radargépe közül kettő kereskedelmi utasszállító repülőgépből kerül majd átalakításra, erre az igencsak speciális feladatra. Március 22-én London 1,5 milliárd fontos (1,96 milliárd dollár) szerződést írt alá a beszerzésről, az azonban csak most derült ki, hogy ezek közül a gépek közül nem mind lesz új gyártású. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták még nyilvánosságra. A két használt utasszállító 737NG repülőgép sárkányszerkezetének megerősítését, átalakítását, módosítását a Marshall Aerospace végzi Cambridge-ben már 2021-től. A Marshall Aerospace végzi majd el a másik három, eredetileg is E-7-nek épült gép ellátását is a feladathoz nélkülözhetetlen fedélzeti rendszerekkel. meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért. Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. A brit cég 24 hónap alatt készül majd el egy géppel, így a munka 2026-ban fog lezárulni.

Közös fejlesztésű és gyártású lesz a 2017 júliusában bejelentett német-francia FCAS (Future Air Combat System) vadászbombázó hajtóműve is. Az erőforrást a francia Safran és a német MTU Aero Engines hozza létre, nem teljesen a semmiből. Ugyanis a héten azt is nyilvánosságra hozták, hogy a Dassault Rafale-ban alkalmazott M88-as kétáramú utánégetős sugárhajtómű lesz a fejlesztés kiindulási alapja. A Rafale-t és az Eurofighter-t 2035-2040-ben már nyugdíjba küldő FCAS hajóművével a próbapadi teszteket 2027-ben szeretnék elkezdeni.

Fehéroroszország 2019. május 11-én további Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépeket kapott. A típusból 2015-ben 4, majd 2016-ban szintén 4 példányt vehettek át. Ebben az évben szintén 4 darab került átadásra, így 12 darabosra növekedett a mennyiség. Meg kell jegyezni, hogy Minszk a típust a haladó pilótaképzés mellett harci feladatokra is képessé teszi és nem csak a majd 600 millió dollárért beszerzésre kerülő, legalább 12 darab Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázók személyzeteinek minél tökéletesebb képzése érdekében. A Szuhojok átadásának kezdete ez év végére van időzítve, de mostanában arról is érkeznek hírek, hogy nem valami stabil az anyagi ellentételezés helyzete a vásárlónál.

Moszkvából erre a hétre is jutott fegyverbeszerzésről szóló hír. Mégpedig a Szuhoj Szu-57-es az egyik érintett, amelyekből az eddigi rendelési mennyiség mindössze 16 darab volt. Ezeket 2028-ig kellett volna átadnia gyártónak. Most viszont alaposan felköthetik a gyártósoron az egy mérettel kisebb gatyákat is, hiszen ugyancsak 2028-ra 60 darabbal többet, vagyis 76 Szu-57-el kell elkészülniük. Ezt a nagymérvű darabszám emelkedést kormányzati részről azzal magyarázták, hogy sikerült kialkudni egy 20%-al alacsonyabb árat a gépek darabjáért. A Szu-57-ből eddig 10 darab prototípus épült meg és a tesztprogramot még nem fejezték be.

Ugyancsak 2028-ig kell leszállítani 100 darab Mil Mi-28NM harci helikoptert is Bővebbet eddig nem lehetett még hallani erről a forgószárnyas beszerzésről, de biztosan itt is sikerült az árat mérsékelni, hiszen március elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út. Ekkor ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Március végén pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös a rotoragy fölé szerelt rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.

Bejrút kikötőjében újra feltűntek VCAC (Véhicule de Combat Anti-Char) Mephisto (Modul Elévateur Panoramique HOT Installé Sur Tourelle Orientable) rakétás páncélvadászok. Ezekből az elsők még 2017-ben kerültek Franciaországból Libanonba. A VAB (Véhicule de l'Avant Blindé) páncélozott szállító harcjárművön alapuló Mephisto rakétás páncélvadászt addig csak Franciaország rendszeresítette, onnantól viszont Libanon is felkerült erre a listára. A gall járműből 15 került első körben a közel-keletre, ebből 5 alkotta az első átadásra került szállítmányt. Azonban ezek közül csak kettő esett át a szállítást megelőzően felújításon, a másik három pótalkatrészek bázisául szolgált a többi Mephisto számára. A négy 4000 méteres hatótávolságú Euromissile HOT 2-es vezetékes irányítású páncéltörő rakéta indítására képes járművek mellé nagyobb mennyiségű rakéta leszállítása is megvalósult. Ezt a mennyiséget a másodiknak átadott VCAC Mephisto szállítmány megnövelte 35 darabra. Ez a mennyiség most legalább hat darabbal tovább emelkedett.

Pakisztánban elvégezték az első, 1000 órás repült idő után esedékessé váló időszakos átvizsgálást egy JF-17 Thunder vadászbombázón. A kínai-pakisztáni PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányának hadrendbe állítása 2020 márciusától várható. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor helyett egy másik berendezés is beépítésre kerülhet. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A döntést a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. Az utolsó Block-2-es JF-17-ek gyártása már folyik, ezek várhatólag ebben az évben átadásra fognak kerülni és elkezdődhet.

Ez év decembere előtt elkezdődhet az első Block-3-as JF-17-es gyártása. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

Az indiai légierő megkapta első AH-64E Apache Guardian harci helikopterét május 10-én a Boeing Mesa-i gyártóüzemében, Arizonában. India 2015-ben 3,1 milliárd dollár értékben rendelt meg 22 darab AH-64E Apache harci helikoptert a légierő részére. Ezt 2017-ben követte a következő rendelés, ami hat forgószárnyasra szólt, de ezek már a hadsereg állományába fognak kerülni. A Lockheed Martin Arrowhead célfelderítő és célmegjelölő rendszer zöldes-barna színét leszámítva igencsak világos szürkés-kék festést viselő AH-64-ből négy példány az év végig átszállításra fog kerülni amerikai C-17 Globemaster III-ok segítségével Indiába. 18 másik helikopter 2020 végéig fog megérkezni a megrendelőhöz. A légierő két századot állít fel majd a gépekből, mindkettő a Pakisztánnal közös határszakasz közelében fog települni.

Május 10-én megint két Type 052D-osztályú (ismertek LUYANG III-ként, vagy KUNMING-osztályként is) romboló kerül vízre Kínában egyidejűleg. Hasonlóra még 2018 júliusában került sor. A rombolók az állami tulajdonú Dalian Shipbuilding Industry Company (DSIC) szárazdokkjában készültek el, mely a legnagyobb hajógyártó vállalat Kínában. Ennek ellenére a most elkészült 19. ás a 20. Type 052D még csak a negyedik és az ötödik hajó, amelyik itt épült meg. A kiforrottnak és megbízhatónak mondott Type 052D rombolókból a kínai haditengerészet vezetése több mint 30 egységet tervez majd beszerezni. A hajóosztály tagjai más zászló alatt hajózva is láthatók lehetnek a jövőben, hiszen Peking nem zárkózik el a külföldre történő eladásuk elől. Az építéssel nincs gond, hiszen kínai haditengerészet részére az ország több hajógyára 20 év alatt összesen 20 rombolót, 20 fregattot és 60 korvettet épített meg.

Május 16-án viszont csökkent kínai haditengerészet hadihajóinak mennyisége. Ezen a napon ugyanis 4 darab Type 051-es LUND-osztályú romoló kerül kivonásra. A KAIFENG (109), DALIAN (110), ZUNYI (134) és a GULLIN (164) 3250 tonnás vízkiszorítással bírt és a szovjetek KOTLIN-osztályának némileg módosított terveinek felhasználásával épültek meg. A LUND-osztály 17 egységét 1970 és 1990 között készítették el. Gőzturbinás meghajtórendszerük, valamint a több mint 30 éves szolgálattal eltöltött idejük miatt csekély az esély rá, hogy külföldre eladásra kerüljenek.

Tajvanon 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.

További késést lesz kénytelen elkönyvelni az amerikai tengerészgyalogság a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter esetében. 2018 vége felé még a 2020 második félévi hadrendbe állást jelentették be. Akkor több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont került megemlítésre a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért gondolták azt, hogy ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt, ez elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Jelenleg még gondok vannak a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma az, hogy az erőátviteli rendszer nem fogja elérni az elvárt élettartamot. Mindezek miatt jelenleg 2021 szeptemberét határozták meg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter hadrendbe állásának dátumaként.

Május 14-én egy Boeing B-52H Stratofortress nehézbombázó állt le a Louisiana államban található Barksdale támaszponton. A 60-034 gyártási számú BUFF 2008 óta az Arizona-i napsütésben, az AMARG raktárbázisán várta sorsa jobbra fordulását, vagy a megsemmisítést. Előbbi következett be és a Wise Guy nevet viselő gép 4 hónap, 30 millió dollár és mindenkit beleszámítva 550 ember munkája árán újra repülőképes állapotba került. Egészen biztos az, hogy ez a gép tovább fogja gyarapítani több mint 17000 repült óráját, de még pár hónapot a földön kell majd töltenie. Mivel az, hogy repülőképessé tették nem jelenti az azonnali bevethetőséget, erre még várni kell egészen 2021-ig. Addigra kap majd meg minden berendezést, hogy újra bevethetővé válhasson az 1960-ban megrendelt B-52H Stratofortress. Az Egyesült Államok nemzetközi szerződésben rögzített bombázóereje nem fog növekedni a Wise Guy újbóli hadrendbe állásával, hiszen ez egy 2016 májusában, balesetben elvesztett gép pótlására történik.

Roppant érdekes, ezért a NETARZENÁL is megemlíti, hogy állítólag a CIA és az amerikai hadsereg az elmúlt években új típusú rakétákat használt a terroristák elleni harcban. A távolról irányított repülőeszközök fedélzetéről a Hellfire AGM-114 R9X jelzésű változatát vetették be, már több alkalommal. A Szíriában és Jemenben is alkalmazott fegyver nem tartalmaz robbanóanyagot. A csak a kiszemelt személy elpusztítását a rakéta testéből csak néhány másodperccel az ütközés előtt kinyíló hat darab penge végzi. Az AGM-114 R9X jelzésű változatról első alkalommal cikkező Wall Street Journal szerint az R9X-et Barack Obama elnök regnálása alatt fejlesztették ki a nem szándékos halálesetek csökkentése érdekében. Az R9X-et úgy vélik, hogy fél tucat alkalommal használták már a világon. A Wall Street Journal jelentése alapján az R9X alkalmazásra került már többek között Líbiában, Szíriában, Irakban, Jemenben és Szomáliában is. Ez az állítás természetesen most még nem ellenőrizhető, de az akár beszédes is lehet, hogy 2017 februárjában egy szíriai területen eltalált Kia személygépkocsi meglepően épen maradt az ismeretlen rakéta becsapódását követően. A tető szinte teljesen beszakadt, egy jókora lyuk éktelenkedett rajta, de robbanásra utaló nyomok nem voltak a roncson. A terroristának tartott egyiptomi állampolgár életét veszítette a támadás során.

Jelenleg a Boeing már szélcsatornában teszteli az AH-64E Block 2 Compound-ot, az új nagysebességű Apache koncepcióját. A behúzható futóművet, burkolattal aerodinamikusabbá tett 30 milliméteres M230-as gépágyút, nagyobb szárnyakat és tolólégcsavart kapó gép a tervek szerint 50% -kal nagyobb sebességet és hatótávolságot érhet el, kétszeresére növekedhetne az élettartama és 24% -kal jobb üzemanyag-hatékonyságot biztosíthat a beszerzési ár mindössze 20% -os növekedésével. Fegyverterhelése 2600 kilogramm lenne és ezt az új félszárnyak alatti 3-3 felfüggesztési ponton lenne képes hordozni. A törzs hátsó részén végzett módosítás következtében a függőleges vezérsík lefelé állna, végén a farokfutóval. A törzs felső része enyhe ívben lejtene a tolólégcsavar irányába. A tolólégcsavar előtt helyezkednének el a vízszintes vezérsíkok, ezek közül menetiránynak megfelelően a bal oldaliból állnának ki az X alakú faroklégcsavarok. Természetesen a pilótafülke oldalán lévő dobozok is aerodinamikusabbá válnának és egy új főrotort is felszerelnének a gépre.

Brazíliában az Embraer gyárában jelen pillanatban három KC-390-es szállító/légi utántöltő repülőgép található meg a gyártósoron. Ezek közül kettő még ebben az évben el fog készülni, a harmadik 2020-ban kerül majd ki a csarnokból a negyedik és az ötödik géppel egy évben. Brazília 28 darabot rendelt a KC-390-ből, az azonban most még nem eldöntött, hogy ebben a mennyiségben megtalálható lesz-e másodiknak és a harmadiknak elkészült példány, vagy ezek a gyártó tulajdonában fognak maradni és bemutató repülésekre illetve tesztekre fogják használni a jövőben. Mindenesetre az Embraer vezetése bizakodó, véleményük szerint gond nélkül legyártható lesz évente akár 18 KC-390-es is. A hazai megrendelések teljesítést 2026-ra ígérték.

Május 9-én Argentína földjére érkezett öt darab alaposan becsomagolt Dassault Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó a libériai zászló alatt hajózó LILY AUERBACH hajó fedélzetén. Ezek még április második felében indultak útnak Franciaországból szárazföldön, majd később hajón. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak ebben az évben érkeztek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A most megérkezett példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A400M

Boeing AH-64D Apache

British Aerospace Hawk Mk.120

Chengdu J-10

MiG-27 Flogger-D

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Panavia Tornado IDS

Kaman SH-2G Super Seasprite

NAMC YS-11EB

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Sepecat Jaguar GR.1

Lockheed Martin F-22A Raptor

Xian Y-20

Kawasaki CH-47J Chinook

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Rafale C

Kawasaki EC-1

Szuhoj Szu-17M4 Fitter-K

Lockheed F-117A Nighthawk

Dassault Mirage 2000-5

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

Shaanxi Y-8F-200W Pegasus

Eurofighter EF-2000 Typhoon

AIDC AT-3