2019.12.21
Múlt hét végén a következő szakaszába lépett Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak kiválasztási folyamata. A megrendelés elnyerésére már csak a Naval Group, a Saab Kockums és a ThyssenKrupp Marine Systems maradt versenyben. A spanyol Navantia ajánlata, a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-al, már az első körben kihullott a rostán. A spanyolok esélyeit nagyban növelte, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lett volna. A hollandok következő szakaszban meghatározzák a követelményeket, a megrendelés elnyeréséhez fontos kritériumokat és a súlyozási tényezőket. Teszik mindezt olyan tényezők alapján, mint például a legjobb hajó a legjobb árért, a kockázatkezelés, valamint a nemzetbiztonsági érdekek és a stratégiai autonómia. A tervezés, az építés és a későbbi karbantartás szempontjából Hollandia nagy jelentőséget tulajdonít a helyi ipar bevonásával megvalósuló elképzelésekre. Ráadásul a hazai cégekre számítanak az ellátási lánc esetében a minél fontosabb helyek betöltésének lehetőségére is. Az 1990-es évek óta szolgáló WALRUS-osztály négy egységének pótlására négy másikat terveznek beszerezni Amszterdamban. A kiválasztási folyamatot 2021-ben tervezik lezárni, míg a szerződés megkötésére 2022-ben kerülne sor. Az utolsó WALRUS 2031-be kerülne kivonásra.
Módosított légi utántöltő rendszert tesztelt az Airbus a C295-ös szállítógép fedélzetén. Ezzel már csukott teherrámpa mellett is lehetővé válik más repülőgépek részére a repülés közbeli üzemanyag átadás. A Getate-i repülőtérről felszállt C295W tömlőjére a spanyol légierő 35. Repülőezredének egyik C295-öse csatlakozott rá. A háromszori csatlakozás alatt üzemanyag átadására nem került sor, mivel a próba célja a különböző sebességgel és magasságban végzett különféle manőverek mellett (mint például fordulók) az utántöltő kosár stabilitásának ellenőrzésére volt. A tesztrepülés két és fél órán át tartott, és a légierő szerint az eredmények nagyon kielégítőek voltak, és az Airbus mérnökeinek lehetősége volt arra, hogy különféle következtetéseket vonjanak le a módosított légi utántöltő rendszer képességeinek javítása érdekében.
Az átépítést követően december 18-án lezárták az ISAAC PERAL (S-81) S-80-as osztályú tengeralattjáró nyomásálló hajótestét. Ezt a szükségessé módosítások miatt voltak kénytelenek a spanyolok kettévágni és egy 7 méter hosszú darabot beletoldani. A 3000 tonnás egységek hosszas vajúdás után születhettek csak meg. Az ISAAC PERAL (S-81), az NARCISO MONTURIOL (S-82), a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) nevet viselő egységeken felül eddig még nem érkezett megrendelés a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus tengeralattjárókra. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 Plus néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.
A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel el is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének legalább 3-4 méteres meghosszabbítását. Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb, ez év elejéről származó hírekben szintén megemlítésre került a rendszer, mivel még mindig nem kielégítő a víz alatti időtartamot biztosító képessége. A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az tavaly kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagena-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény, amit szintúgy módosítani kellett, hogy feladatát el tudja látni. Az ISAAC PERAL vízre bocsátására várhatólag 2020 októberében fog majd sor kerülni.
Hivatalosan is átadták az első két (1706-os és az 1707-es oldalszámú) JF-17B Thunder repülőgépet Mianmar számára december 15-én. Az ázsiai ország 16 darab Thunder beszerzését határozta el még 2015-ben. Ezekből 6 darabot már hadrendbe is állítottak. Bár születtek tervek a vadászbombázók hazai gyártásáról és összeszereléséről is, végül az összes gép Kínában készül el. Az első kétüléses példány is Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. A JF-17B (FC-1B Xiaolong) prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben. Pakisztánban is rendszeresítik a kétüléses JF-17-es változatot, ott 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel a tervekben.
Indiában a hadsereg új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosokat keres. A 198 darabos remélt beszerzésből az amerikai Stryker, a francia VBCI, a német-hollad-brit Boxer és az orosz BTR-82-es biztosan nem fog részesülni. Az elvárt műszaki paramétereket 20 oldalon felsoroló követelménylistából kitűnik, hogy a járműveknek 4 fős kezelőszemélyzettel kell rendelkeznie, légi szállíthatónak kell lennie Iljusin Il-76 Candid, vagy Boeing C-17 Globemaster III tehergépekkel, lóerő tömeg aránya legalább 25Le/tonna legyen, úszva 10 kilométer per órás sebesség elérésére legyen képes, közúton legalább 80 kilométer per órás sebességgel tudjon haladni. Önmentésre legyen képes csörlő segítségével, fegyverzetét a 30 milliméteres gépágyún és a vele párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskán kívül még legalább két irányított páncéltörő rakéta alkossa, ezekből további 8-at el lehessen helyezni a beltérben egy indítóállvánnyal együtt.
Két indítást is végrehajtott India a héten az oroszokkal közösen fejlesztett BrahMos csapásmérő robotrepülőgéppel. A szárazföldről indított variáns mellett a lövészeten szereplő másik fegyver, egy légi indítású légi indítású BrahMos-A (Air) volt. Ezt természetesen egy Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról bocsátották útjára, aminek végén egy lehorgonyzott tengeri célpont volt. A 2,5 tonnás fegyver sikeresen eltalálta azt, így ezzel az éleslövészettel (mely már a harmadik volt a sorban, a másodikat idén május földi cél ellen hajtották végre) befejeződött a rakéta integrálása a Szu-30MKI repülőgépekre. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére. Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción.
A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is. Továbbá diplomáciai források szerint előrehaladott tárgyalások folynak Thaiföld és India között az orosz-indiai fejlesztésű BrahMos robotrepülőgépek megrendelése ügyében. Az egyeztetések tavaly decemberben gyorsultak fel, amikor is a thaiföldi királyi haditengerészet vezetője, Ruddit admirális látogatást tett Indiában. A szerződéssel véglegesített megállapodás időpontját nem idénre, hanem jövőre várják. Thaiföldön kívül számos délkelet-ázsiai ország, Malajzia, Szingapúr és Indonézia szintén jelezte érdeklődését a BrahMos megvásárlása iránt, de jelenleg a thaiföldi tárgyalások tartanak előrébb. A Fülöp-szigetről érkezett decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lennének a szárazföldi indítású változat beszerzésére.
Részinformációk alapján úgy tűnik, Kínában egy újabb harci repülőgép fejlesztésén dolgoznak. Úgy hírlik a gépen az AVIC–nál (Aviation Industry Corporation) és a Senyang Repülőgép-tervező és Kutatóintézetben munkálkodnak, és fő ismertetőjegye az új fejlesztésű kompozit anyagok lesznek. Értelem szerűen a csökkenetett észlehetőség is fontos követelmény lesz az új típus esetében, melyet helyi források eddig csak JJ-két emlegetnek. A 2018 júliusában megkezdett fejlesztésről annyit lehet még tudni, hogy a sugárhajtóműveket is megpróbálják a lehető legjobban elrejteni a rádiólokátorok sugarai elől, ezért S alakú légcsatorna fog hozzá vezetni. Néhány katonai megfigyelő azt feltételezi, hogy az új vadászgép az FC-31 korszerűsített, hazai igényeknek megfelelő változata lehet, mások szerint ez teljesen más repülőgép lesz.
December 17-én szolgálatba lépett Kína második repülőgép-hordozója a Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója és a neve SHANDONG, hadrendi száma 17-es. Kína első repülőgép-hordozója a szovjet érában építeni kezdett LIAONING (ex-VARJAG) 13 hónap alatt 10 tengeri próbautat követően vált a kínai flotta részévé. A Type 001A esetében az első próbaút 19 hónappal ezelőtt, 2018 májusában került végrehajtásra, így már várható volt a szolgálatba lépése. Főleg úgy, hogy a május végén befejeződött hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításokra már évekkel ezelőtt fény derült.
Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, és a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában augusztus hónapban hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz nem minden esetben követendő mintaként igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, (kb. tíz helikoptert köztük Changhe Z-18, Ka-31, vagy Harbin Z-9 típusúakat) tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Ez évben az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Árnyoldalhoz tartozik az is, hogy kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A Type 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben. Pedig az ez év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.
Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.
Szolgálatba állt a Koreai Köztársaság légierejénél a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. Szöul fennhatósága alá már 13 darab F-35A tartozik, és a megrendelt 40 Lightning II 2021 végéig átadásra fog kerülni. Várható további megrendelés is az F-35-re az ázsiai országból, de hogy azok mennyisége (talán 20 darab) és változata (A, vagy esetleg B) még nem nyilvános. Így jó esély van arra, hogy Dél-Korea továbbra is benne maradjon az elmúlt 5 évet tekintve az első 10 amerikai fegyvert vásárló állam alkotta mezőnyben. Itt Szaúd-Arábia került az első helyre, 2014-től 2018-ig mintegy 13,5 milliárd dollárjával, majd másodikként következik Ausztrália 7,8, az Egyesült Arab Emírségek a harmadik 6,92, illetve Dél-Korea egy kicsivel lemaradva ugyanabban az időszakban összesen 6,28 milliárd dolláros megrendeléssel foglalja egy a negyedik helyet.
Sikeresen kiküszöbölték a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek egyik problémáját. A gondot az okozta, hogy a forgószárnyas óriások három General Electric T-408-as (GE38-1B) gázturbinájába rendszeresen visszaáramlott az fúvócsövet elhagyó égéstermék. Ez nem csak csökkentette a hajtóművek teljesítményét, hanem veszélyessé is tette a repülést e gépekkel. A módosítás hatékonyságát több tesztrepülés során is alaposan ellenőrizték és ezek a megfelelő eredményt hozták. A tavalyi év elején a Pentagonban készült el egy átfogó elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az állt, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget.
Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az addig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány akkori rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Ez év első felében még gondok voltak a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma volt az, hogy az erőátviteli rendszer nem fogja elérni az elvárt élettartamot. Mindezek miatt jelenleg 2021 szeptemberét határozták meg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter hadrendbe állásának dátumaként. Az amerikai tengerészgyalogság várhatólag 200 példányban fogja beszerezni az új nehézhelikoptert, bár az elhúzódó fejlesztés miatt alaposan megemelkedhet a darabáruk. Ez a mennyiség nyolc aktív, egy tartalékos és egy kiképzőegység felállítására lesz elegendő. De a pár éve tulajdonossá vált Lockheed Martin szerint jelentős külföldi megrendelés is várható a típusra. Jelenleg Németország, Izrael és Japán lehet az új variáns első külföldi megrendelője.
Továbbra is forgószárnyalunk, mivel a Bell egy érdekes technikai részletet árult el az ez év októberében bemutatott 360 Invictus helikopteréről. A gépbe a két, a törzsbe épített, egyenként 3000 lóerős General Electric Aviation XT901 sorozatú gázturbina mellett egy Pratt&Whitney PW207D1 gázturbina is beépítésre fog kerülni. Ezt az erőforrást már használják a Bell 429 könnyűhelikoptereken, azonban a 360 Invictus esetében csak kisegítő szerep vár majd rá. Alapesetben a géptörzs jobb oldalára beszerelt PW207D1-nek a fedélzeti rendszerek energiával történő ellátása és a fő hajtóművek indításának segítése lesz majd a fő feladata, de lehetőség lesz az 568 lóerejével a meghajtásban történő részvételre is, egy függőleges tengelykapcsoló mechanizmuson keresztül.
Bár már biztosítva lesz a 2020-as költségvetésben a szükséges összeg, de szerződés még nincs. Jelenleg itt tart az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság közös repülőgép-beszerzése Európából. Jah, és hogy milyen típus lett a kiszemelt? Svájcban használt Northrop F-5E/F Tiger II repülőgépekről szól ez a hír, amik a légharc-gyakorlatokon majd az ellenfelek gépeit személyesítik meg. A mindössze 40 millió dolláros kiadás fele-fele arányba oszlik meg a flotta és a tengerészgyalogság éves kiadásai között. Ez roppant kedvező az árfekvés, pláne, ha azt is tudjuk, körülbelül 35 éves, ám igen jó műszaki állapotban lévő Tiger II-ből kerülhet majd 22 darab az USA-ba. Ebben az évezredben már beszerzésre került 44 darab F-5E/F Svájcból, amik a Northrop Grumman a floridai St Augustine-i üzemében felújítva F-5N-ként álltak szolgálatba. A talán 2020-ban megvásárlásra és 2021-ben leszállításra kerülő példányok is erre lesznek alkalmazva, gyaníthatóan jó ideig, ugyanis az összegbe még tekintélyes mennyiségű alkatrész is benne foglaltatik.
Teljessé vált az Amerikai Légierő első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóra átfegyverzett repülőezredének a gépállománya. A Hill légibázison települő 388. ezred december 17-én kapta meg ugyanis a 78. repülőgépét. Az első F-35A-k 2015 szeptemberében érkeztek a támaszpontra és azóta a 4., a 34. és a 421. századok gépei több mint 33 000 repülési órát gyűjtöttek össze. Egy F-35-öst alkalmazó USAF század gépállományát 24 darab vadászbombázó alkotja, ezeken felül az ezred további 6 géppel is rendelkezik.
December 13-án vette át a Brazil Légierő a második Embraer KC-390 teherszállító/légi utántöltő repülőgépét. A szeptemberben megérkezett 2853-as oldalszámú példány után, most a 2854-es oldalszámú gép szállt le a 1. szállítórepülő-ezred repülőterén.
Újabb, nagyjából fél éves csúszást lesz kénytelen elkönyvelni a brazil haditengerészet Grumman C-1A Trader hordozófedélzeti szállítógép átépítési programja. Az amerikaiaktól használtan beszerzett szállítógépek átépítésével az Elbit Systems of America (ESA) foglalkozott. Az elsőként elkészülő, más repülőgépek légi utántöltésre képessé váló, immáron KC-2 Turbo Trader jelzést viselő repülőgép első repülését legutóbb ez év áprilisában szerepeltették a médiában, akkor még úgy volt, hogy szeptemberben repül majd első alkalommal.
A csillagmotorok helyett új Honeywell TPE331-14GR-801Z légcsavaros gázturbinát és korszerű fedélzeti rendszereket is kapó gépből összesen 4 darab fog elkészülni az Elbit Systems, és a brazil leányvállalat, az AEL Sistemas együttműködésének köszönhetően. Az eredeti terv szerint a gépekkel 2021-re végeztek volna. A gázturbinák beépítése nem egyedülálló a típus történetében, hiszen a légi tűzoltógépként használt S-2T Turbo Tracker-ek esetében szintén ez valósult meg. Az turbólégcsavaros hajtóművekkel és korszerű fedélzeti elektronikával ellátott KC-2 Turbo Trader gépek programja, amennyiben a kezdetektől nézzük, alapos csúszásban van, mivel a 2011-es döntés megszületésekor az első gép átadását 2014. április 1-re, míg az utolsóét 2015 októberére prognosztizálták. A legújabb hírek szerint az első gép felszállására 2020 márciusában kerítenek majd sort.
Úgy néz ki, sikeres lehet Argentína Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek megvásárlásáról szóló terve. Nagyjából fél évvel ezelőtt keresték meg ugyanis az Egyesült Államokat az ott már kivonásra került példányok megvásárlása ügyében. Argentínában a haditengerészetnél négy darab P-3B Orion áll hadrendben, azonban ezek közül csak egy van repülőképes állapotban. A Washingtonnal folyó egyeztetések jelenleg ott tartanak, hogy jóváhagyásra került 4 P-3C, 4 tartalék hajtómű, kommunikációs berendezések, radarberendezések, Infravörös és elektrooptikai berendezések, tartalék alkatrészek, oktatóanyagok, valamint logisztikai támogatás eladása is a dél-amerikai állam részére kicsit több mint 78 millió dollárért.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
Sikorsky CH-53E Super Stallion
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
De Havilland DH-115 Vampire T.55
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!