2021.02.27
Ukrajnából érkezett a hír, szerint sikeresen ellepleztek egy orosz kémet. A hírszerző az ukrán T-84M Oplot harckocsi minősített információit szerette volna megszerezni. A harckocsi fejlesztésével és gyártásával kapcsolatos műszaki dokumentumokhoz a harkovi Morozov Gépgyár egyik alkalmazottján keresztül próbált hozzáférni a kém. Tevékenységéről még időben tudomást szereztek az ukrán kémelhárításnál, így hamis információkkal látták el lebuktatása előtt.
A két évvel ezelőtti, még 2019-ben történt politikai jóváhagyás után úgy tűnik véglegesítésre került Ausztria helikopter-beszerzése. Így három korszerűsített Sikorsky UH-60L Black Hawk érkezhet az alpesi országban. A forgószárnyasok 2006 óta repültek Jordániában. Itt az UH-60A, UH-60L és UH-60M változatok lettek rendszeresítve, majd 2018-ban arról érkeztek hírek, hogy a nyolc M variánsra vevőt keresnek. Bécs 2020-ban vásárolta meg 60 millió euró (72,8 millió dollár) ellenében a gépeket, melyek az Ace Aeronautics-hez érkeztek meg a korszerűsítés végett. Ezután a már meglévő kilenc osztrák Sikorsky S-70A-42 Black Hawk-hoz igencsak hasonló felszereltséggel kerülhetnek az új tulajdonoshoz. Jelenleg még nem tudni, hogy a gépek mikor érkeznek meg Ausztriába.
Egy február 22-én aláírt kormányközi megállapodás értelmében, a német hadsereg Leopard 2 A7A1 harckocsijai az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd. által gyártott Trophy aktív páncélzattal lesznek felszerelve. Az első lépésben 1 prototípust és 17 páncélost látnak majd el az aktív páncélzattal. A munkában a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) és a Rafael természetesen együttműködik, az integrációt 2023-ban szeretnék befejezni, míg az utolsó páncélos 2025-ben készülne el. A mostani szerződésben különben 23 Trophy aktív páncélzat beszerzése szerepel 586 ellenrakétával, 48 millió dollár ellenében. Berlinben egyébként a NATO részére felajánlott gyorsreagálású erőinek részét képező 30 darab Leopard 2 A7V harckocsi ellátása Trophy aktív páncélzattal is szerepel a tervekben. A Trophy aktív páncélzat 2010-ben került bemutatásra és elsőként az izraeli hadsereg páncélosaira került felszerelésre. Itt 2011-ben már a harctéren is bizonyította védelmi képességét. Eddig már több mint 1800 darab megrendeléséről állapodtak meg a gyártóval. A német Bundeswehr jelenleg 328 darab Leopard 2-es harckocsit tart hadrendben, ezek A6, A6M, és A7 változatúak.
Kivonása előtti utolsó felderítő repülését hajtotta végre a RAF ZJ694 lajstromjelű Bombardier BD-700-1A10 Sentinel R.1 radargépe 2021. február 25-én. A gép a Balti-tenger fölé repült, majd Lengyelország és Litvánia NATO légterén belül tevékenykedve megfigyelési tevékenységet végzett Oroszország kalinyingrádi exklávéja, illetve Fehéroroszország közelében. A népszerű Global Express üzleti repülőgépet a Raytheon földi/vízi célok felderítésére képes rádiólokátorával és kiterjedt kommunikációs és hírszerző rendszerekkel látták el. Hasznosságát a közel egymilliárd font (1,3 milliárd dollár) költséggel létrejött típus a 2008-as szolgálatba állástól számítva már számtalan esetben bizonyította (Líbia, Mali, Afganisztán, és legutóbb az Iszlám Állam ellen Szíria és Irak felett), ennek ellenére 2013-ban felmerült az előrehozott 2015-ös kivonás képe. Ezt akkor elhalasztották, de a típus 2021 márciusában véglegesen nyugdíjazásra fog kerülni. További korszerűsítését túl drágának találták a döntéshozók. Az utóbbi időkben az ötgépes állományból már csak négy repült, a repülőgépek életkora 16 és 19 év közötti. A ZJ693-as lajstromjelű Sentinel R.1 2017. május 23-án szállt fel utoljára. A Sentinel R.1-es radargépek szétszerelésére, két Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítővel, valamint számos földi kiszolgáló berendezéssel együtt az Egyesült Királyság Védelmi Berendezések Értékesítési Hatósága (DESA) január 31-ig várta a jelentkezőket.
Precíziós fegyverzettel a szárnyai alatt fotózták le az Airbus Defence & Space tulajdonában lévő, EC-296-os ideiglenes katonai lajstromozással rendelkező Airbus C295W típusú kísérleti repülőgépet Sevilla közelében. Ez a példány a csatarepülő feladatokra szolgáló variáns fejlesztésére szolgál. A gép szárnyai alatti felfüggesztési pontokon török gyártmányú irányított bombák voltak megfigyelhetők. A 225 kilogrammos bombák jelenléte arra enged következtetni, hogy az Airbus talán egy remélt megrendelés reményében bővíteni szándékozik a repülőgép fegyverzetét. A török Roketsan Teber irányítókészlet felszerelésével a hagyományos bombatestekre létrehozhatók a Teber-81 és -82 lézeres/GPS vezérlésű bombák és éppen ezek voltak láthatók a felfüggesztési pontokon is. A török fegyverzet megjelenése nem okozhat túl nagy meglepetést, hiszen egy 2016-ban aláírt szerződésnek köszönhetően több török fegyver is megjelenik majd az Airbus C295W csatarepülőgépek felfüggesztőin.
Az Airbus Defence &Space és Roketsan kooperációjában megvalósuló program során a 70 milliméteres Cirit rakéta lesz az egyik integrációra kerülő fegyver. A Cirit a jól ismert 70 milliméteres irányítás nélküli rakéta félaktív lézeres irányítású megfelelője. A 2004-ben indult program az AH-1P Cobra és az AH-1W Super Cobra harci helikopterek pontosabb csapásmérésnek lehetőségét próbálta megteremteni Törökországban. A fejlesztés során azonban nem sikerült a 70 milliméteres rakéta méreteinek megfelelően kialakítani a Cirit méreteit, némileg hosszabb lett. A Roketsan ezért kénytelen volt egy új rakétát létrehozni, ami így nem lett kompatibilis a régi rakéták indítóblokkjával.
Az 1,9 méter hosszú 15 kilogrammos Cirit maximális hatótávolsága 8000 méter, ebben a távolságban még képes becsapódni egy 3x3 méteres területen. Minimálisan 1500 méterre lévő célok ellen alkalmazható. A rakéta orrában a lézersugár visszaverődését érzékelő fej, mögötte az irányítást végző vezérsíkok és az ezeket mozgató rendszer lett elhelyezve az energiaellátás biztosító rendszerrel együtt. Ezután következik a többcélú harci rész mely kombinált páncéltörő, repesz és gyújtó hatású. A Cirit hátsó részét a kevés füstöt fejlesztő rakétamotor és a négy stabilizátor foglalja el. Mivel a Cirit nem lett kompatibilis a 70 milliméteres rakéták indítóblokkjával, így ezt is megalkotta a Roketsan, mindjárt két változatban. Az egyikbe kettő, míg a másikba négy Cirit helyezhető el. A majd 5 évvel ezelőtti hír szerint a gép szintén bevetheti majd a LUMTAS irányított páncéltörő rakétát is.
Köln-Wahnban elkezdték a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában lévő T-056-os jelzésű Airbus A330 MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép tervezett átalakítását. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a nemzetközi alakulatnál repülő gépekből, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A padló védőburkolatot kapott, mielőtt a hordágyak kereteit felszerelték. A nagyjából 10 napig tartó átalakítás során az intenzív terápiás ágymodulok kerülnek majd beépítésre. Ez az A330 MRTT annak az A310 MRTT-nek a szerepét veszi át, amelyik korábban állandó jelleggel a sebesültek és betegek sürgősségi szállítására állt készen. A speciálisan átalakított A310 MRTT akár 44 fekvő beteget is képes volt szállítani, közülük hatot közülük intenzív ellátásban is képes volt részesíteni. A T-065-ös pár hét késéssel, de 2020. november 19-én, csütörtökön érkezett meg a harmadikként a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisára.
Újra norvég Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók találhatók meg Izlandon. Keflavik repülőterére települt a Luftforsvaret (Norvég Királyi Légierő) 332. Századának tagjaiból és négy gépéből álló különítmény, amely itt március végéig lesz megtalálható és az ország légvédelmét biztosítja korszerű gépeivel. A mostani a második alkalom, hogy norvég F-35A-k települtek át Izlandra, tavaly körülbelül három hétig tartózkodtak ott. Érdekesség, hogy az olasz F-35-ökkel ellentétben, melyek csak a belső fegyvertérben hordozták az AIM-120C AMRAAM-okat 2019 októberében, a norvég típustestvérek most is a szárnyak alá felfüggesztett AIM-9X Sidewinder-ekkel adják a légvédelmi készültséget.
Franciaországban bejelentették, megkezdték a következő generációs rakétahordozó tengeralattjáró-osztály fejlesztési munkálatait. A négy atommeghajtású rakétahordozó tengeralattjárót a SNLE 3G (sous-marin nucléaire lanceur d'engins) program keretén belül tervezik megvalósítani. A tervezési szakaszt, melyben a BARRACUDA-osztályú vadász-tengeralattjárókkal frissen szerzett tapasztalatokat is felhasználják, 2025-ben zárnák le. A jelenleg is hadrendben álló négy LE TRIOMPHANT rakétahordozó pótlása 2035-től válik időszerűvé. A LE TRIOMPHANT (S616) 1997-ben, a LE TEMERARIRE (S617) 1999-ben, a LE VIGILANT (S618) 2004-ben, a LE TERRIBLE (S619) 2010-ben állt szolgálatba. A Naval Group lett az új tengeralattjárók teljes gyártásának fővállalkozója, munkáját több mint 200 alvállalkozó segíti majd. A nukleáris reaktorok építésével a TechnicAtome társaságot bízták meg.
Ezek az egységek valamivel hosszabbak és nehezebbek, nagyjából 150 méter hosszúak és 15000 tonna vízkiszorításúak, de csendesebbek is lesznek, jobb hidrodinamikával és a jobb manőverezhetőséggel, mint a LE TRIOMPHANT-osztály tagjai (138 méteres hossz és 14335 tonna vízkiszorítás). Az elsőt 2035-ben adják majd át, majd ezt követően ötévente kerül sor a következőkre. A francia elrettentési stratégia feltételezi - hasonlóan a britekhez -, hogy a tengeren mindig egy ballisztikus rakétákkal rendelkező hajó lesz megtalálható. Várhatólag az új tengeralattjárók a 2090-es évekig maradnak majd hadrendbe. Fegyverzetüket az M51 ballisztikus rakéta következő verziója, az M51.3 jelzéssel ellátott fogja alkotni. Ez a rakéta hat, önálló manőverezésre képes harci résszel rendelkezik, egyenként 150 kilotonnás termonukleáris robbanófejjel szerelve.
Újra arról érkezett hír, hogy az egykori szovjet tagköztársaságban, Georgiában újra elkezdik a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek gyártását. Ennek érdekében a Tbiliszi Repülőgépgyár (Tbilaviamisheni - TAM), amely a Szovjetunió összeomlása óta nagyjából a bezárás küszöbén állt, részben átalakításra és felújításra került. A sikeres munkaerő toborzásnak köszönhetően idén márciusra tervezik az első, teljesen új példány felszállását. Ezt már a Ge-31 Bora típusjelzéssel illetik – a Ge Grúzia angol nevéből, a Georgia-ból származik, a 31-es a tbiliszi gyár régi szovjet nevéből - és amellett, hogy modernizáláson esett át, további fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz Oroszországból származó összetevőket. Itt kérdés, hogy milyen hajtóművel rendelkezik, de talán az ukrán lehet a valósághoz legközelebb álló válasz.
A TAM vezetője két évvel ezelőtt az amerikai és a francia hajtóművek iránti érdeklődésről is beszélt. A remények szerint havonta egy repülőgép elkészítése várható és ezek a hazai igények mellett akár majd külföldre is értékesítésre kerülhetnek. Mások arról tudósítanak, hogy a gyárban még mindig körülbelül öt tucat részben elkészült repülőgép sárkányszerkezet volt megtalálható, akárcsak évekkel ezelőtt, így nem biztos, hogy első példányok teljes egészében itt készültek lesznek majd. A gyártás szükségessége sokak szerint kétséges, de tény, az utolsó grúz Szu-25-ök 2017 márciusában kerültek kivonásra. Akkoriban 10-12 példány volt még hadrendben. Az ok a tartalék alkatrészek elfogyása és továbbiak beszerzési képtelensége volt.
Törökországban február 25-én átadták az első AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T129B2 ATAK harci helikoptert. A T129B2, vagy ATAK FAZ-2 immáron elektronikai hadviselési rendszerrel, valamint radar és lézeres besugárzás jelzőkkel is rendelkezik. Az első ilyen felszereltségű helikoptereket a tesztek befejezése után, 2020 végén szerették volna átadni a török hadsereg számára. Az első lépésben 21 darab T129B2 ATAK FAZ-2 került majd leszállításra. Ez a változat első repülését 2019 novemberében hajtotta végre.
Izraelben kezd körvonalazódni a következő nagyarányú fegyverbeszerzés összetétele. Ezen a héten a Washington által már jóváhagyott nyolc Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépekből kettő beszerzését jelentették be Tel-Avivban. Jó eséllyel közeleg a következő rendelés feladása is a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók F-35I Adir variánsára is. Az eddigi 50 darabos megrendelést várhatólag további 25 géppel fogják kiegészíteni. A várt továbbfejlesztett Boeing F-15-ös vadászbombázók beszerzéséről még nincs hír, akárcsak a már évtizedek óta meglévő F-15I-k majdani korszerűsítéséről sem. Eldőlt az is, hogy a Sikorsky CH-53K King Stallion helikoptert választották a Boeing CH-47 Chinook helyett. Várhatólag az 1969 óta jelen lévő, 23 régi CH-53 Yasur pótlására 20-25 darab új forgószárnyas kerül majd beszerzésre. A King Stallion teherbírása lényegesen nagyobb, mint a CH-47 legújabb változataié, ugyanakkor a King Stallion lényegesen drágább is, mint a Chinook. Bár az utóbbi darabára alacsonyabb, 42 millió dollár körüli lenne, de a CH-53K esetében a már meglévő infrastruktúra megfelelő az üzemeltetéshez, így jelentősebb beruházást nem igényel. Ezzel az izraeliek szerint kompenzálásra kerül majd a jóval magasabb ár, ami helikopterenként elérheti a 131 millió dollárt is.
A HALCON - az Edge Group 2017-ben alapított leányvállalata - a 2021. évi IDEX Nemzetközi Védelmi Kiállításon és Konferencián mutatta be a HALCON AntiShip-250 (HAS-250) hajók elleni robotrepülőgépét. Az Egyesült Arab Emírségekben tervezett és kifejlesztett HAS-250 meghajtását egy HS-350-es jelzésű gázturbina végzi. A műholdas és inerciális navigációs rendszerrel egyaránt ellátott fegyver hatótávolsága 250 kilométer, utazósebessége 0,8 Mach. A végfázisban egy hőkamerás irányítórendszer veszi át az irányítását.
Megérkezett a harmadik Saab GlobalEye radargép is 2020. február 20-án az Egyesült Arab Emírségekbe. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre.
A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba 2020 áprilisában, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták. A már kiképzett légi személyzettel az Egyesült Arab Emírségek légiereje az átvételi teszteket hamarosan elkezdi a most megérkezett GlobalEye-on. Az ötgépes megrendelésből még hátralévő két példányt 2025 végégig tervezik átadni.
Indonéziában a Védelmi Minisztérium egy igencsak hosszú bevásárló listát tett közzé. Ezen harminchat Dassault Rafale és nyolc Boeing F-15EX vadászbombázó is megtalálható volt, viszont az évek óta emlegetett Szuhoj Szu-35Sz hiányzott róla. Ez a Szuhoj gépek eladásának jakartai sikertelen befejezését jelzi, amely évek óta tartott. Megtalálható volt még rajta három C-130J Super Hercules szállítógép és ugyanennyi Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép is. A szerződések együttes várható költségét 11 milliárd dollárra becsülik. Gyaníthatóan Washington sikeresen lobbizott az F-15EX eladása érdekében, aminek feltűnését Indonéziában sokan a Szu-35Sz lehetséges beszerzésének tulajdonították.
Moszkva kigolyózásához nem kellett olyan sok, hiszen Jakarta gumival, finomítatlan pálmaolajjal, kávéval és teával tervezte a 11 gép 1,14 milliárd dolláros árának egy részét kifizetni. Pontosan a fizetési forma és feltételek voltak Moszkva és Jakarta közötti tárgyalások egyik fő vitapontja. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza az indonézek, még úgy is, hogy 2020. október hónapjában elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább a Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy a Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg.
Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként szerezte volna be. Állítólag az F-35 rendszeresítésére nagyjából még 10 évet is várhatnak majd. A pénzügyi problémákat súlyosbította a COVID-19. Kezdetben az indonéz védelmi kiadások 2020-ban várhatóan elérték volna a 9,3 milliárd dollárt, de a járvány miatt ez 8,7 milliárdra csökkent le. Idén a Védelmi Minisztérium költségvetése várhatóan eléri a 9,2 milliárd dollárt, amelyből 3 milliárd dollárt a modernizációs programokra kell fordítani. Ilyen feltételek mellett a nyugati repülőgépekre vonatkozó szerződések is kérdésesek lehetnek. Egy bizonyos kiút nyílhat ebből a helyzetből, ez pedig az évekre elosztott megfelelő szállítási és fizetési ütemterv lehet. Na és persze az osztrákok használt Eurofigther Typhoon-ok is hiányoztak a listáról, így sokak számára nem meglepő módon ez a beszerzés sem valósul majd meg.
Tajvani sajtóértesülések szerint alaposan korszerűsíteni fogják a francia eredetű LAFAYETTE (helyi jelölés KANG DING-osztály) fregattok mind a hat szolgálatba állított egységét. A munkába a Thales is részt fog venni. A modernizáció fő és egyik leglényegesebb eleme az amerikai eredetű Mk 41-es függőleges indítóállványok beépítése lesz. Az 1991-ben megrendelt hajók (KANG DING, SI NING, KUN MING, DI HUA, WU CHANG, CHEN DE) 1996 és 1998 között álltak szolgálatba, azóta nem estek át komoly modernizáción, bár fegyverzetüket kiegészítették a RIM-72C Sea Chaparral rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerrel és a helyi fejlesztésű Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatával is. A 6,1 méter hosszú, 1,5 tonnás, 180 kilogrammnyi harci résszel rendelkező Hsiung Feng 3-as hajók elleni robotrepülőgép a hangsebesség kétszeresével száguld és hatótávolsága 150 kilométer. Az új verzióról úgy tartják hatótávolsága immáron elérte a 400 kilométert is.
A 2016-ban elindított modernizációs program neve Xunlian volt, és kezdettől fogva az Mk 41 telepítését helyezte a középpontba. Ennek segítségével a légvédelmet hazai légvédelmi rakétákkal, a Tien Kung III közepes hatótávolságúval, valamint és a Sea TC-1 rövid hatótávolságúval tudnák megerősíteni. Jelenleg még nem tudni hány cellás Mk 41-est lehet majd elhelyezni a KANG DING-osztályú fregattokon, mivel ezt a RIM-72C Sea Chaparral helyére, az orrban lévő löveg és a felépítmény közötti helyre tervezik elhelyezni. A jelentős átépítéshez szükség volt a francia építők jóváhagyására is. A tajvani média becslése szerint a fregattok modernizálása hajónként körülbelül 130 millió euróba kerülhet. A Xunlian projekt magas költsége volt az egyik tényező, amely késleltette a modernizáció megkezdését.
Március hónapban, egészen pontosan március 12. és 19. között az Ausztrál Királyi Légierő újabb Pilatus PC-9/A kiképző repülőgépeket árverez el. A svájci gépekből 67 darabot vásároltak meg, ezekből csak kettő épült Európában, a többi helyben készítették el, ezekből tizenhetet csak az összeszereltek a távoli kontinensen. A helyi gyártást 48 darabos mennyiségben a Hawker de Havilland végezte el. Hadrendbe állításuk 1987-től történt, a pilótaképzésben 1989-től vettek részt, egészen 2019-ig. Most márciusban újabb nyolc Pilatus PC-9/A-t valamint nagyobb mennyiségű alkatrészt árvereznek el. A tavalyi értékesítés után ex-ausztrál Pilatus PC-9-esek érkeztek Németországba 2020. augusztus 11-én. Ezek a hajón, majd közúton, szétszerelt állapotban szállított turbópropelleres kiképzőgépek a kenguruk földjén már kivonásra kerültek, eladásukat 2020 márciusában kezdték el. Az öt gép egykor az A23-017, A23-025, A23-026, A23-037, A23-049 lajstromjelet viselte. A The Roulettes bemutató kötelék festése még rajta volt ekkor az A23-025-ös példányon. A PC-9-ek az Eschbach-i Meier Motors of Eschbach üzemébe érkeztek meg, amely cég addig leginkább régebbi gépek helyreállításáról volt híres. A vállalat elmondása szerint a még jelentős üzemidővel rendelkező Pilatus PC-9-esek egy alapos átvizsgálása után Európában fognak repülni.
A BAE Systems leszállította az amerikai tengerészgyalogság számára az első ACV (Amphibious Combat Vehicle) kétéltű jármű ACV-C jelzésű parancsnoki változatát. Az ACV-P lövészpáncéloshoz hasonlóan a parancsnoki változat is egy 700 lóerős motorral felszerelt nyolckerekű páncélozott jármű. De a parancsnoki változat a legmagasabb szintű kommunikációs felszereléssel lett ellátva, segítve ezzel a parancsnokokat a harctér átlátásában és az erőik irányításában is. A több független munkaállomás, kommunikációs csatorna és az adatátviteli rendszerek az adatok gyors fogadására és elemzésére, a koordinálására és az információk továbbítására egyaránt képessé teszik az ACV-C változatot.
Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. A 2020-as év végén meg is rendeltek 36 ACV-t 184 millió dollár ellenében. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.
A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. A páncélossal 2020 elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehetett, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legkevesebb 204 darab fog majd legyártásra kerülni.
A 2020 májusa és szeptembere között megtartott csapatpróbák során számos hibára derült fény az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosát illetően. A BAE Systems által készített ACV 18 példánya vett részt a csapatpróbán, melyen kiderült, erősíteni kellene a páncélzatot, de az elvárt 69 órányi két meghibásodás közötti üzemidő is csak 39 óra volt. Gondok voltak a távirányítású fegyverállvánnyal, a hátsó rámpa érzékelőivel, továbbá a tengerészgyalogosok nem voltak megelégedve a deszanttér ergonómiájával. A kis hely nem tette lehetővé a kellően gyors mozgásukat, valamint az ülések kialakítása megnehezítette a teljes egyéni felszereléssel rendelkező katona számára a kényelmes ülést. Mindez hatványozottabban volt jelent, ha a katonák lövésálló mellényeket is viseltek. A sivatagi környezetben bekövetkezett defektet a központi gumiabroncs-nyomást változató rendszer helytelen nyomásbeállításának tulajdonították. A pozitív tulajdonságok közé tartozott a távirányítású fegyverállvány pontossága. Ez álló célok esetében ez 97%, míg a mozgók esetében 91% volt.
Rövid időn belül kétszer is a címlapokra került az Amerikai Légierő által pilótaképzésre használt Northrop T-38C Talon kétüléses, szuperszonikus sugárhajtású kiképző repülőgép. Február 18-án, csütörtökön történt a kaliforniai Beale légibázison, hogy az ott állomásozó 9. Felderítő Ezredhez tartozó egyik T-38-as hasra szállást hajtott végre, reggel 9 óra körül. A gép futómű rendszerében történt a meghibásodás. Egy nappal később, február 19-én a Mississippiben, a Columbus támaszpont közelében, leszállás során a futópálya előtt 17:30-kor zuhant le egy erdős területen egy T-38-as. A 14. Kiképző Repülőezred gépen tartózkodó két fő életét veszítette. Egyikük egy kiképzés alatt álló japán pilóta volt. A balesetben földön tartózkodó személyek nem sérültek meg.
A jelenlegi költségvetési évben már 46,5 millió dollár különítenek el az amerikai haditengerészet következő, romboló kategóriába sorolt hajóosztályának fejlesztésére. A ZUMWALT-osztály 16000 tonnájánál kisebb, de a jelenleg is használt ARLEIGH BURKE-osztály 10000 tonnájánál nagyobb vízkiszorítású egységeket akár már 2025-től meg is rendelnék. A nem hivatalosan DDG Next-nek nevezett egységek nagyjából plusz 3000 tonnáját új fegyverek beépítésére használnák fel. Ezek között elsőbbséget élveznek majd a hiperszonikus sebességre képes rakéták. Mindezeken felül a jelenleg is alkalmazott fegyverzetből is nagyobb mennyiséget tudnának ezek az új hajótesten alapuló rombolók befogadni. Amiknek a létrehozáshoz már létező és bevált technológiák kerülnének felhasználásra és ezeket a későbbi korszerűsítések során cserélnék le mindig a kor színvonalának megfelelőkre. Ez a jövőre nézve egyértelműen a lézereket (is) jelenti. Az új rombolókra nagy szükség lenne, hiszen a TICONDEROGA-osztályú légvédelmi cirkálók még meglévő 22 tagját ettől az évtől kezdődően 2038-ig ki fogják vonni. Az ARLEIGH BURKE-osztályú rombolókból az utolsókat a 2027-es költségvetési évben tervezik megrendelni, míg az elsők nyugdíjazására a 2030-as években már elkezdődik. Így a DDG Next-nek nevezett egységekből évente akár egy-két egység megépítése is szükségessé válhat, darabáruk a jelenlegi kalkulációk szerint 2,5 milliárd dollár körül fog alakulni.
Várhatólag még ebben az évben elkészülhet a SHiELD (Self-Protect High Energy Laser Demonstrator) program részeként a repülőgépek fedélzetére szánt, konténerben elhelyezett lézerfegyver. A Boeing nemrégiben befejezte ennek az irányított energiafegyvernek a konténerén végzett munkát, így lassan elkezdődhet a többi összetevő beépítése is. A Légierő Kutató Laboratóriuma (AFRL) 2015 óta foglalkozik ennek a fegyvernek a fejlesztésével. A Lockheed Martin alkotta meg magát a szilárdtest lézert, míg a Northrop Grumman szállítja a lézersugár irányítását végző komponenseket. Az ellenőrzéseket követő rendszertesztek a 2024-es pénzügyi évben kezdődnek el a földről és a levegőből indított rakéták elleni alkalmazásra tervezett lézerfegyverrel. Az irányított energiájú lézer használata ellenséges szuperszonikus rakéták ellenében korántsem egyszerű, az ezzel járó technikai kihívások óriásiak. Mindezek mellé jön, hogy az egész fegyvernek el kell férnie egy harcászati repülőgép által hordozható konténerben.
Megkezdődött az első Boeing T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgép építése. A St. Louis-i gyárból várhatólag 2021 végén, 2022 elején gördül majd ki az elsőnek elkészült repülőgép. Ezt a repülőgépet fogja használni az USAF a repülési tesztek elvégzésére. Az első T-7A Red Hawk átadás 2023-ra van időzítve, a típus elsőként a Randolph légibázison áll majd a pilótatanoncok rendelkezésére. 2018 szeptemberében az Egyesült Államok Légiereje 9,2 milliárd dolláros szerződést kötött a Boeing-el 351 repülőgép és 46 földi szimulátor szállítására. A Saab a Boeing-el működött együtt a T-7A fejlesztésében és gyártásában. A svéd vállalat állítja elő a géptörzs hátsó részét. Az első ilyen összetevő Svédországban készül, és várhatóan körülbelül egy hónapon belül megérkezik St. Louisba. A gyártás kezdeti üteme havi egy T-7-es lesz, ezt három-négy év során havonta körülbelül négy-ötre fogják felemelni. A gyártósor ennél többet is elő tud majd állítani, ez a kapacitás a külföldi megrendelések kielégítésére szolgál.
Szeretné az F-35-ös üzemeltetési költségeit csökkenteni a Lockheed Martin. A cél az, hogy 2025-ig elérjék az óránkénti 25000 dolláros határt. Ez az összeg jelenleg 36000 dollár körül mozog, mégpedig úgy, hogy az elmúlt öt évben már 40%-kal sikerült csökkenteni. A gyártói elképzelés szerint ezt a cél többek között a logisztikai rendszer átszervezésével és egyszerűsített karbantartással lehetne elérni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Hawker Siddeley Sea Harrier FRS.1
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35C Lightning II
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
