2017.05.20
Dánia 600 millió euró értékben 309 General Dynamics European Land Systems által gyártott Piranha 5-ös páncélozott szállító harcjárművet szerez be egy 2015-ben megszületett döntés értelmében. Az európai-amerikai összefogást képviselő Piranha 5 sikerrel lépte le a hernyótalpas vetélytársakat (Armadillo CV90 BAE Systems, GDELS ASCOD és az M113-as újabb modernizációjának tekinthető PMMC G5-öt) a megrendelés célegyenesében, ugyanis a Nexter VBCI beszerzésére nem sok esély mutatkozott már az utóbbi időben.
Dánia terveiben egyébként 450 lövészpáncélos rendszeresítése szerepel az M113-ok kivonásának köszönhetően. Ebből jelenleg 206 jármű jövője mondható biztosnak, már ha lehet hinni a helyi politikusoknak. Mindenesetre mindössze 16 hónappal a szerződés véglegesítése után az első hét gyalogsági harcjárműnek épített Piranha 5-ös már meg is érkezett Dániába. Ezekkel az év második felében kiterjedt próbákat folytatnak majd le. A hideg éghajlaton végzett teszteket Norvégiában és Finnországban tervezik végrehajtani, míg a sivatagi körülmények közöttieknek az Egyesült Államok fog helyet adni.
Egyre közeledik Pakisztán és Törökország között a török ADA-osztályú (ismert MILGEM-osztályként is) korvettek beszerzésének ügye. Az első hírek még tavaly érkeztek a felek tárgyalásainak megkezdéséről. Jelenleg már egy szándéknyilatkozatot is aláírtak a két ország képviselői. Ebben az található meg, hogy a Pakisztáni Haditengerészet négy egységet állítana hadrendbe. A darabonkénti 300 millió dollárba kerülő korvettek építésébe a pakisztáni ipar is bevonásra kerülne, így a darabáruk 250 millió dollár körül alakulhatna. Várhatólag a korvettekről szóló szerződést 2017. június 30-ig véglegesítik.
Szingapúrban is erősítik a haditengerészeti erőt, bár itt felszín alatti egységeknek szavaztak bizalmat. Ugyanis a városállam flottája számára újabb két Type 218SG osztályú tengeralattjáró beszerzését határozták el. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2000 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit, hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A már aláírt szerződés egy logisztikai támogatás mellett tartalmazza a legénység kiképzését is. Az elsőnek megrendelt két tengeralattjáró közül egyet már 2015 júliusa óta építenek, ez 2021-ben, míg társa 2022-ben kerül majd átadásra. A most megrendelt másik két Type 218SG 2024 után kerül majd leszállításra.
Május 13-án megérkezett Tajvanra az amerikai haditengerészet által kivonásra ítélt, ám a szigetországban továbbszolgálatra alkalmasnak vélt két OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregatt. Az amerikai haditengerészet állományából végleg eltűnő OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok közül az egykori USS TAYLOR (FFG 50) és USS GARY (FFG 51) 1984 és 2015 között hajózott a csillagos-sávos lobogó alatt. Ez a hajótípus nem lenne teljesen ismeretlen a szigetország tengerészei számára, hiszen licenc alapján - némileg eltérő fegyverzettel - nyolc hasonló egység, mint CSENG KUNG-osztály már szolgálatba állt 1993 és 2004 között Tajvanon és jelenleg is aktívak. A két „új” fregatt neve történelmi személyeké lesz, mégpedig: LIU MING-CSUAN (PFG-1115), aki Tajvan kormányzója volt a Csing dinasztia idején és CSIU FENG-CSIA (PFG 1112) aki ellenállást vezető személy volt a Csing dinasztiát követően Tajvant birtokló Japán ellen folytatott harcok idején. A 178 millió dollárért megvásárolt egységek némi korszerűsítést követően 2018 júliusában állnak majd hadrendbe.
Megszüntette az Orbital ATK-val kötött szerződését az amerikai hadsereg. A cég az XM25-ös, 2005 óta fejlesztése alatt álló 25 milliméteres gránátvető tökéletesítését nem tudta a szerződésben meghatározott időn belül, valamint azt jelentősen túllépve sem megoldani. Bár a gránátvető képességei vitathatatlanok, éveken át nem volt nevezhető teljesen kiforrott fegyvernek. Lőtávja elérte a 2300 méter is, míg gránátjának robbanási helyét 3 méteres pontossággal programozni lehetett, így fedezékben tartózkodó személyek ellen is hatásosan volt alkalmazható. Hibái között kisebbek és nagyobbak egyaránt előfordultak, például 2012 februárjában következett be még a cső elhagyása előtt gránátrobbanás, akkor egy katona szenvedett kisebb sérüléseket.
Az XM25-öt 2012 közepétől harcéren tesztelték, éles bevetések során. A harctéri próbák tapasztalatai alapján módosítani kellett a külső kialakítást, megnövelésre várt az akkumulátor élettartama, de a fegyver egyik fontos része, a tűzvezető rendszer is továbbfejlesztésre szorult. Továbbá megpróbálták tovább csökkenteni az XM25-ös tömegét, ami akkor 6,3 kilogramm volt. Ezek befejezését 2014-re várták és rendszeresítés is abban az évben történt volna meg M25-ös típusjelzéssel. A hibák kiküszöbölésében a német Heckler & Koch fegyvergyár emberei is részt vettek, sikert és 20 darab tökéletesen működő és üzembiztos gránátvetőt azonban nem tudtak a hadsereg által egyre tovább halogatott határidő leteltéig átadni.
Argentínában továbbra sem hagytak fel a repülőcsapatok modernizálási lehetőségének keresésével. A napokban Franciaországot környékezték meg a dél-amerikaiak, ugyanis hat Dassault-Breguet Super Étendard SEM 5-ös (Super Étendard Modernisé) vadászbombázót vásárolnának meg 10 millió dollár ellenében. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva még most is tartós tárolásban leledzenek. 4 évvel ezelőtt már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.
A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők és a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelenthetné majd a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezik a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítanak a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A mostani terv is hasonló, csak kisebb volumenű, ebben ugyanis három példány újra repülőképessé tétele szerepel, a francia gépek donorként történő felhasználása után.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon.
McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.
