2013.10.31
Az amerikai haditengerészet azt fontolgatja, hogy további megrendelést ad majd a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és E/A-18G Growler változatú repülőgépekre. A jelenlegi érvényben lévő szerződés szerint az eddig megrendelt gépek közül az utolsókat a 2014-es költségvetési évben kell kifizetni. A hordozófedélzeti Lockheed Martin F-35C Lightning II-es viszont csak az évtized végére, 2018-2019 körül válik majd bevethetővé, ez többek között köszönhető a 2014-es haditengerészeti költségvetés megnyirbálásának is. Addigra viszont alaposan lecsökken a korai gyártású Hornet vadászbombázók darabszáma. Erre az időszakra jól jönne néhány Super Hornet, egészen pontosan 36 példányt említenek meg a források, bár azt is hozzáteszik, hogy ez mennyiség még messze nem eldöntött tény.
Továbbá ezekhez legalább 84 General Electric F414-es hajtómű is beszerzésre kerülne. A Boeing számára kedvező lehet az a megoldás, hogy már évek óta, csak az amerikai haditengerészet számára 50 millió dollár körüli áron szállítja a F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók darabját, ami messze alacsonyabb ár, mint amit egy külföldi megrendelő fizetne a gépekért. A gyártósort a Boeing felszámolja amint az utolsó géppel is elkészültek, így ennek életben tartása, egy esetleges brazíliai megrendelés érdekében mindenképpen szükséges, ez pedig csak további amerikai Super Hornet-ek legyártásával oldható meg.
Október 29-én a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es változata az eddig leoldási teszteket követően, már a célra is vezette a fegyvertérből leoldott GBU-12 Paveway II-es lézerirányítású bombát. A 227 kg-os, robbanótöltet nélküli bomba egy célpontként szolgáló harckocsit talált el.
Hagyományos és személyzet nélküli, távirányítású repülőgépeken is egyaránt alkalmazható lézerfegyver tervezését kezdte meg a Northrop Grumman és a Lockheed Martin. A két nagy tapasztalattal rendelkező vállalat egymással versengve próbálja meg megalkotni a gépekre majdan konténerben felfüggesztendő, önvédelmi célokra használatos lézerfegyvert. Az elképzelés szerint a jelenlegieknél 10-szer kiesebb méretű és könnyebb lézerek kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a jövőben a repülőeszközök aktív védelmében.
Indiában még mindig nem került véglegesítésre a francia Dassault Rafale vadászbombázók 126 példányáról szóló szerződés, ellenben az indiaiak szeretnék elérni az oroszoknál, hogy hadiiparuk nagyobb hányadban részesülhessen a Szuhoj T-50-esen alapuló FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft - ötödik generációs vadászgép) fejlesztési munkálataiból. Jelenleg ugyanis Új-Delhi a költségek 50%-át állja, míg az indai cégek nagyjából 15%-al veszik ki részesedésüket a kutatási és fejlesztési munkából. Jelenleg 11 milliárd dolláros fejlesztésről szólnak a hírek, de mire a gép elkészül ez várhatólag 25-30 milliárdra fog emelkedni. Moszkvában hajlanak arra, hogy nagyobb részt biztosítsanak az indiaiak számára ezekből a munkákból, erről egyébként várhatólag még novemberben elkezdődnek a tárgyalások a felek között. India terveiben eredetileg 166 együléses és 48 kétüléses FGFA rendszeresítése szerepelt, ezt tavaly változtatták meg 144 darab együléses megvásárlására. A helyi termelés a tervek szerint 2020-ban indul meg.
Várhatólag még ezen a héten végrehajtja első repülését az MQ-8C Fire Scout robothelikopter, mivel az előzetes ütemterv szerint erre október hónapban kerítenének sort. Az 1180 kg-os hasznos terhelhetőségű, több mint 15 órás repülési idővel rendelkező MQ-8C a következő év végére fogja elérni a bevethetőségi szintet.
A dél-koreai Szöulban megrendezett ADEX-2013 Nemzetközi Légi-és Védelmi Kiállításon mutatták be India új rövid hatótávolságú föld-föld rakétarendszerét. Az újonnan kifejlesztett Pragati létrehozását a Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet (DRDO) végzete. A 60-170 km-es hatótávolságú, 200 kg-os harci résszel rendelkező Pragati jelenleg egy 10x10-es kerékképletű teherautó alvázon lett elhelyezve, ez hat rakéta szállítására és indítására képes, személyzete négy fő. Két rakéta indítása között legkevesebb 3-5 másodperc telhet el, menetből 5 perc alatt tűzkésszé tehető, a konténerben tárolt rakéták felhelyezése a már elindítottak helyére 15 perc alatt elvégezhető. A DRDO már dolgozik újabb változatok kifejlesztésén is, az egyik a 6x6-os kerékképletű teherautó alvázon elhelyezett szállító-indító jármű két rakétával, a másik a 8x8-as kerékképletű teherautó alvázon elhelyezett szállító-indító jármű négy rakétával.
Ártalmatlanításra kerül az első kínai nukleáris meghajtású tengeralattjáró. Az 5000 tonnás vízkiszorítású Type 091-es, vagy HAN-osztályba tartozó LONG MARCH 1 (HOSSZÚ MENETELÉS 1, hadrendi száma: 401) vadász-tengeralattjárót 1970-ben bocsátották vízre és 1974-ben adták át a haditengerészet számára. A típus nem igazán vált be, ellenben megfelelő tapasztalatot szerezhettek vele a tervezők és a haditengerészet is. Reaktorának teljesítménye igen csekély volt, - akárcsak a sugárzáselnyelő szigetelése - így mindössze 22-25 csomós felszín alatti sebesség elérését tette lehetővé, ráadásul kortársaihoz mérten is igen zajosan a hajóosztály 5 megépített tagja számára. Hat 533 mm-es vetőcsöve az első időkben csak a 20 torpedóból, vagy 36 a aknából álló fedélzeti fegyverzet bevetést tett lehetővé, később már a C-801-es hajók elleni rakéták indítására is képessé vált. A testvérhajóival együtt az Északi-Tengeri Flotta parancsnoksága alá tartozó LONG MARCH 1 2005 óta már nem tekinthető aktív egységnek, azóta ugyanis nem hagyta el a honi kikötőjének számító Qingdao mólóját. Reaktorának és a hozzá kapcsolódó rendszereknek az eltávolítása után szeretnék megőrizni múzeumhajónak.
NETARZENÁL GALÉRIA
