2017.01.07
Szlovákia a tervezetthez képest később veheti át C-27J Spartan taktikai szállítógépeit. Az első példányt még a 2016 év vége előtt át kellett volna adni, de ez nem történt meg, állítólag a gyártó (immáron Leonardo) hibájából. A 2008-ban záródott tárgyalások során az eredeti 34,5 millió eurós gépenkénti árat a szlovákoknak sikerült lejjebb alkudni, de a típusváltás nem sikerült zökkenőmentesre, hiszen a hazánkban is szolgálatban álló Antonov An-26-os szállítógépek közül az utolsó is kivonásra került üzemidejének végéhez érve, 2016. február 4-én. A módosított időpontban ez év végéig az első, míg jövő év elejei időpontig a második Spartan átadása szerepel.
Kellemes bejelentéssel zárta a múlt évet a svájci Pilatus repülőgépgyár. Összesen ugyanis 21 darab Pilatus PC-21-es típusjelzésű légcsavaros kiképzőgép megrendelését véglegesítették december 30-án. Ezek közül 17 a francia légierő állományába kerül a Dassault Rafale vadászbombázók pilótáinak képzését segítendő. Így már 8 légierő adott megrendelést az igen korszerű kiképzőgépre. Másik két-két példány a Boscombe Down-ban székelő brit birodalmi tesztpilóta képző iskola állományába, illetve a jordán királyi légierőhöz kerül. Angliában a Hawk T.1 és az Alpha Jet sugárhajtású kiképzőgépek utódja lesz a légcsavaros svájci gép, jelentős megtakarítást hozva ezzel. Jordániában már ismerős a PC-21-es, ugyanis 8 darabot már megrendeltek belőle. Jordánia részére 2017 közepén kerülnek majd átadásra a gépek. Ezzel a 292,5 millió dolláros üzletnek köszönhetően már több mint 200, egészen pontosan 209 PC-21-re érkezett megrendelés.
Thaiföldön csúfos véget érni készül az ukrán T-84 Oplot harckocsik beszerzése. Az ázsiai állam még 2011-ben vásárolt 49 darab páncélost Kijevtől, 240 millió dollár ellenében. A gyártó azonban az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállaltakat. A harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra. A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el.Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. No, ennyit a családfáról. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus Ch1000B került beépítésre.
A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-est műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. 28 VT-4-es thaiföldi beszerzése már biztosra vehető, a továbbiakban ezt az állományt 49 darabosra szeretnék növelni.
Internetre feltöltött fotók alapján új tűnik Kínában rendszeresítésre került a ZTQ jelzéssel ellátott harckocsi. A külföld számára VT-5-ös jelzéssel gyártásra kész harckocsin a hegesztett acél páncél kiegészíthető további kompozit páncéllemezekkel és reaktív páncélzattal is, vagy akár mindkettővel, így a ZTQ (VT-5-ös) tömege elérheti a 33, vagy a 36 tonnát. A hidropneumatikus felfüggesztésű fotóművel rendelkező páncélos hossza lövegcsővel együtt 9,2 méter, szélessége 3,3 méter, magassága 2,5 méter. Az 1000 lóerős motorral mozgatott harckocsi fő fegyverzetét egy 105 milliméteres löveg alkotja, személyzete 3 fő. A löveg töltését automata végzi, a lőszerek elégő hüvellyel készülnek, az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre a nappal és éjjel egyaránt használható célzórendszer. A torony tetején egy távirányítású fegyverállványban nyert elhelyezést a 12,7 milliméteres nehézgéppuska. Az új harckocsiról az első képek még 2010-ben és 2011-ben láttak napvilágot. A páncélos alacsony tömege a széles lánctalpakkal kombinálva kellő mozgékonysággal ruházhatja fel a mocsaras terepen, így megfelelő utódja lehet az 1960-as években tervezett Type 62-es harckocsiknak.
Január elsején a partvonaltól mintegy 50 kilométerre a Japán-tenger felett repülő, a dél-koreai haditengerészethez tartozó Lockheed P-3CK Orion tengeri járőrgépről fegyverek potyogtak a vízbe. Reggel 6:10 perc körül ugyanis az őrjáratozást végző gép fedélzetén véletlenül aktiválták a fegyverek vészleoldóját, így három AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgéptől, egy torpedótól és több mélységi bombától szabadult meg az Orion. Bár a környéken egy halászhajó tartózkodott, sérülés, vagy anyagi kár nem keletkezett. A flotta azonnal a térségbe vezényelt egy aknamentesítő hajót és egy kutatóhajót a fegyverek hollétének felderítésére.
Argentínában továbbra is napirenden van a légierő új, hangsebesség feletti repülésre képes harci gépekkel történő ellátása. Számos kitérő, vargabetű után most, 2013 után újra az izraeli Kfir Block 60-ok tűnnek befutónak. Igaz az akkori 12-18 darabos mennyiség helyet most 12-14 gép esetleges beszerzéséről szólnak a hírek. Az Israel Aerospace Industries Mirage III-as késői leszármazottját a létező legkorszerűbb elektronikával látja el, míg hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső General Electric J79-es marad. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is.
Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen. A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti.
Az esetleges eladásra mások is figyelnek, így például Nagy-Britannia, ahol 2014-ben személyesen a brit miniszterelnök, David Cameron kérte arra Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők.
Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.
Persze a használt spanyol vadászbombázók beszerzése is csak átmeneti megoldásnak lett volna jó, nagyjából a 2018-2020 körüli időpontig, mivel addigra már 35-38 évesek lesznek. Ekkor ezeket is ki kell majd vonni és újabb beszerzést kell megkezdeni a pótlásukra. Nagyjából pont ekkor kerülhettek volna kivonásra a franciák Mirage 2000-5F gépei, amik beszerzésük esetén a szükséges élettartam-hosszabbítás és nagyjavítás (és talán korszerűsítés) után újabb 10-15 évig biztosíthatták volna a légierő képességének fenntartását a jól ismert francia technika minimális változásával.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas QF-4E Phantom II.
McDonnell Douglas F-15J Eagle.
North American F-100F Super Sabre.
