2019.11.30

2019.11.30. 05:57

Több mint fél éves kényszerszünet után újra levegőbe emelkedtek a Lengyel Légierő MiG-29 Fulcrum vadászgépei. A gépek és pilótáik a márciusi gépveszteség óta nem repülhettek, addig is a MiG-29-eket egy alapos átvizsgálásnak vetették alá, míg a pilóták esetében egy speciális eljárást fejlesztettek ki, amely lehetővé tette a számukra a repülési képességeik bizonyos szinten való tartását. Persze ez nem lehetett teljes körű, így az eredeti repülési képességek visszaállítása egy hat hónapos időszakot fog még felölelni. Lengyel források szerint a döntés meghozatala előtt kikérték a pilóták véleményét is a típussal kapcsolatosan és ők a történetek ellenére is (2017. decemberi és 2018. júliusi események) továbbra is megbíznak a szovjet/orosz eredetű technikában. Jelenleg öt darab lengyel MiG-29 Fulcrum van repülőképes állapotban, további 12 pedig a berepülés különféle stádiumában tartózkodik. A gépekhez szükséges tartalék alkatrészek mennyisége három-négyévnyi további hadrendben tartást tesz lehetővé, helyi források szerint.

Más fegyvernem esetében hírek láttak napvilágot Lengyelország esetében ezen a héten. Ugyanis Varsó tárgyalásokat kezdeményezett Svédországgal tengeralattjárók megszerzésének lehetőségéről. A lengyelek egy gyors piackutatást végeztek, hogy az Orka programban majdan beszerzendő tengeralattjárók szolgálatba állításáig ugyan milyen használt tengeralattjárók rendszeresítésére nyílna lehetőség a még meglévő két KOBBEN-osztályú egység pótlására. A megfelelő ár-érték arány esetében az egyik legjobb értékelést a svédek A17-es osztálya érte el. A SÖDERMANLAND-osztályként is ismert két egységnek, a SÖDERMANLAND-nak és az ÖSTERGÖTLAND-nak 2020-2022 körül esedékes a kivonása. Lengyelországban nem túl rózsás a tengeralattjárók helyzete már jó ideje. Bár a mennyiség csökkentése az előre prognosztizált ütembe halad, a pótlásukról ez év végig úgy tűnt még jó ideig nem fognak gondoskodni. 2017 decemberében került nyugdíjazásra az első KOBBEN-osztályú lengyel tengeralattjáró, az ORP KONDOR december 20-án állt utoljára móló mellé. A Norvégiában gyártott hajóosztály a német TYPE 205-ös tervei alapján épült meg és tagjai a norvég szolgálat után a dán és a lengyel haditengerészetet erősítették. A 47,2 méter hosszúságú, 572 tonnás vízkiszorítású KONDOR lengyelországi szolgálati ideje 13 évig tartott, ez idő alatt több mint 77000 kilométert hajózott, míg tengeren töltött napjainak száma elérte a 600-at. A következő egység, az ORP SOKOL 2018. júniusban került kivonásra.

Jelenleg két további KOBBEN-osztályú tengeralattjáró (a BIELIK és a SEP) tekinthető aktívnak, hiszen Lengyelország évek óta javításon lévő KILO-osztályú tengeralattjárójáról még mindig nincsenek olyan hírek, melyek szerint újra szolgálatba állna. Az ORZEL nevű egység, mely a Project 877E terveinek megfelelően épült meg 1986-ban Rigában, 2014 februárja óta van hajógyárban. 2016-ban is késedelmeket okozó sérülések érték a tengeralattjárót itt, de 2017. szeptember 27-én tűz ütött ki rajta. A hírek szerint senki sem sérült meg, de a sérülések mértékéről nem lehet tudni semmit sem, így arról sem, hogy valaha újra szolgálatba fog állni az ORZEL. A legújabb információk szerint Varsó 2022 előtt nem is tervezi új tengeralattjárók beszerzését, a négy évvel ezelőtt bemutatott Orka programban összesen három darab, igen korszerűen felszerelt, hajók elleni rakéták indítására is képes egység hadrendbe állításával számolnak. Eme versenyben a francia Naval Group SCORPENE-osztályú tengeralattjárója a tengeralattjáróról indítható NCM csapásmérő robotrepülőgépekkel felszerelve, valamint a német ThyssenKrupp Marine Systems 212CD és 214 típusa méri össze erejét a SAAB Kockums új A26-os osztályával. A használt svéd tengeralattjárókat egy 2,5 milliárd svéd korona értékű nagyjavítással egybekötött korszerűsítés után adnák át a lengyeleknek, akik most még nem biztos, hogy megvennék ezeket, lehetséges egy fajta lízing megvalósulása is. Mindenesetre az egységek több, a legkorszerűbb A26-os osztály számára tervezett rendszert is kapnának a munkálatok során.

November 27-én jelentették be, hogy a Német Haditengerészet mégsem kezdi meg repüléseit a nemrégiben átvett NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikopterrel. Pedig a nem egészen egy hónapja a Nordholz haditengerészeti légibázisra megérkező első példány, valamint a többi is olyan felszereltséggel bír, ami haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Sea King utódjakét 2013 márciusában választották ki, és a vonatkozó szerződést 2015 júniusában írták alá. A német hadsereg a szárazföldi szállító TTH verzióból 72 darabot üzemeltet és további 7 példányra van megrendelésük. Szerte a világban már több mint 399 NH90-es repül, és ezek már több mint 230000 órát töltöttek a levegőben. A német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között kerülnek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra.

Az NHIndustries gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, hanem kiterjedt tengeralattjárók és hajók elleni felszereltségüknek köszönhetően a Lynx helikoptereké is. Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt az eddig tervezeteken felül további módosításokat is szükségessé fog tenni. Németország terveiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin 3 évvel ezelőtt jelentette be, hogy jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érintette. A Eurocopter dél-németországi Donauwörth-ben található üzemében készülő és az előrejelzés szerint időben átadott NHIndustries NH90 Sea Lion-t ebben az évben még további kettő fogja majd követni. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 90 darabos mennyiségben, és ezek a helikopterek már több mint 50000 órát töltöttek a levegőben.

Mint már említve lett a német haditengerészet az 1981 óta üzemben lévő 22 Sea Lynx Mk 88A helikopterek utódjaként is az NH90-et választotta. Érdekes módon csak most derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoznak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már a régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a helikopter 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését.

Spanyolországban eldöntötték, a Casa C-101-es kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani igencsak hamarosan, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101-es helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak, - ez utóbbiakból az elsőt szintén megkapják a spanyolok 2020 márciusáig - így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben került majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101-ek kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Ezzel azonban nincs még vége a spanyol repülő iskolapadok cseréjének, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop F-5B-k utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni pár év múlva.

Franciaországban hivatalosan is elindították az ARCHANGE (Avions de Renseignement à CHArge utile de Nouvelle GEnération) programot, amelynek célja, hogy erősítsék a francia fegyveres erők elektronikus hírszerzési képességeit. A programot a francia védelmi beszerzési és technológiai ügynökség, a DGA irányítja. Az új generációs ARCHANGE hírszerző repülőgép a Dassault Aviation Falcon 8X üzleti repülőgépen fog alapulni, amelynek legnagyobb felszállótömege 33113 kilogramm és három Pratt & Whitney Canada PW307D sugárhajtóművel rendelkezik. Ezeket a módosított Falcon 8X-eket a fedélzeti és a földi rendszerükkel együttesen hívják ARCHANGE-nek. Az új típussal a két Transall C-160G Gabriel SIGINT elektronikai hírszerző repülőgépet fogják felváltani, amelyet a Francia Légierő 1/54 Dunkerque Elektronikai Harci Százada üzemeltet. Az ARCHANGE fedélzetén megtalálható érzékelőket és egyéb rendszereket is a Thales fejleszti majd ki. Ezek olyan hasznos innovatív technológiákat fog tartalmazni, mint például a multi-polarizációs antennák, vagy a mesterséges intelligencia, amelyek javítják az automatikus jelfeldolgozást, és felismerik, valamint elemzik az ellenséges rádiólokátorok és kommunikációs eszközökből származó jeleket. Az első ARCHANGE rendszert 2025-ben tervezik átadni a légierőnek. Az új repülőgépek székhelye várhatólag az Évreux-Fauville légibázison lesz.

Oroszországban elkészültek az első, immáron nem prototípusnak tekintett Tupoljev Tu-160M Blackjack modernizált bombázóval. A változtatható szárnyilazású, stratégiai bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt a már átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.

Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-es hajtóművek gyártása már több mint egy éve elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően legalább 30-ra szeretnék emelni a jövőben.

Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. Ez év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.

A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak.  A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati ​​navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.

A Török Haditengerészet várhatólag a következő évben fogja majd megkapni a hazai építésű partraszállást támogató helikopter-hordozóját. A TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egység esetében mindössze 3 hónapot sikerül csúszni a 2019-es vízrebocsátási időponthoz képest. Ez betudható az ez év április 29-én történt tűzesetnek is, de egy ekkora, 27000 tonnás hajó esetében, pláne, hogy ez az első, amit építenek, igencsak figyelemre méltó teljesítmény. A spanyol a JUAN CARLOS I (L-61) tervei alapján 2016 áprilisa óta készülő egységet a Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában építik, mégpedig a lehető legkorszerűbb hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállítva, 68%-ban a hazai ipar által előállított összetevőkből. Kevésbé ad okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-et követő szolgálatba lépéskor.

Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok. Ankara komolyan kacérkodott a flottafejlesztéssel pár éve, hiszen 2017 végén érdeklődését fejezte ki a török kormány a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt, ami végül Brazíliában kötött ki. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója leszerelésre került. A 202 méter hosszú ex-HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására képes.

November 25-én a Turkish Aerospace Industries (TAI) bemutatta az első helyben elkészített Sikorsky T-70-es (vagy ha úgy tetszik Lockheed Martin Company S-70i) Black Hawk szállítóhelikoptert. A többcélú helikopterekből összesen 109 darab kerül majd beszerzésre a szárazföldi erők, a légierő, a csendőrség, illetve a különleges erők számára a 2016-ban aláírt 3,5 milliárd dolláros szerződés értelmében az elkövetkező 10 évben. A gyártásban részt vevő török cégek (Aselsan, Turkish Engine Industries =TEI és az Alp Aviation) előtt nyitva áll a lehetőség az exportpiacon való megjelenésre is a típussal. A fővállalkozó természetesen a Turkish Aerospace Industries, ők készítik a rotorlapátokat és helikopter törzsét is. A TEI felelős a General Electric (GE) engedélyével gyártott T700-TEI-701D gázturbinákért, amelyekből az első hazai gyártásút ez év májusában szállították le. Az Aselsan fejleszti és integrálja az avionikát, és együtt dolgozik a Sikorsky Aircraft-al egy továbbfejlesztett digitális pilótafülkén is. Az Alp Aviation felel a futóművek, az erőátviteli és több más alkatrész gyártásáért és összeszereléséért.

Indiában jóváhagyásra került egy igencsak tekintélyes, 3,2 milliárd dolláros fegyverbeszerzési csomag. Ebben a 12 eddig már megrendelt és nyolc példányban már át is adott Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépek további darabjai is benne vannak. Azonban az előre jelzett 10 P-8I helyett mindössze csak 6-ra biztosít 1,8 milliárd dolláros fedezetet ez a pénzmennyiség. De a jövőben nem zárható ki a fennmaradó 4 Neptune megrendelése sem, hiszen Új-Delhiben nem tettek le a tervezett mennyiség rendszeresítéséről. A fennmaradó rendelési állományban megtalálható két Airbus A330-on alapuló radargép is az DRDO által fejlesztett rádiólokátorral és fedélzeti rendszerekkel ellátva. A hírek szerint ezen légtérfelderítőket az MRTT légi utántöltő és szállítógépek sárkányszerkezetének felhasználásával hoznák létre, természetesen a légi utántöltő alrendszerek elhagyásával.

A PT Dirgantara Indonesia (Persero) vagy PTDI, egy újabb, immáron a második CN-235-220 katonai teherszállító repülőgépét szállított le a Nepáli Hadsereg részére. Az AX-2347-es lajstromszámú repülőgép még október 30-án indult az indonéziai Bandungból és november 2-án érkezett meg a nepáli Katmanduba. A repülőgép helyi átvételi berepülésével november 19-én végeztek és ekkor került átadásra a hadsereg részére. Az első CN235-öt még 2017-ben rendelte meg Nepál, majd egy évre rá a másodikat.

Kínai források tudni vélik, hogy kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A hamarosan átadásra kerülő TYPE 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításával felhagytak Pekingben. Pedig az ez év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett.  A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.

Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból, még ebben az évben. Ténylegesen a maghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.

Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.

November utolsó hetében megérkezett a Fülöp-szigetekre az a két Bell AH-1F Cobra harci helikopter a négyből, amelyeket a Jordán kormánytól kapott a szigetország. A Clark légibázisra leszállított gépek várhatólag december fogják végrehajtani első repüléseiket új hazájukban. Tavaly szeptemberben jelentette be Jordánia, hogy két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben a Fülöp-szigetek részére. A forgószárnyasok átadása mellett az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is. Ennek értelmében eddig négy fő típusátképzését hajtották végre, akik közül ketten oktatói és berepülői vizsgát is tettek.

Megkapta első McDonnell Douglas KDC-10 légi utántöltő repülőgépét a civil kézben lévő Omega Air november 4-én, hétfőn, a texasi San Antonio-ban. A korábban a Holland Légierőnél T-264-es lajstromszámot viselő repülőgép a jövőben az N264DE azonosító alatt lesz majd látható a levegőben. Ez a példány 1978-ban készült el és repült a Garuda, a Qantas, a KLM és a World Airways légitársaságok színeiben is, míg 1992-ben a holland légierő vásárolta meg és alakította át tankergéppé. Az Omega Air tavaly ősszel állapodott meg mind a két KDC-10-es megvásárlásáról Amszterdammal, de eddig nem tették közzé a beszerzési árat, valamint a második tartálygép leszállítási időpontját sem. Annyit tudni, hogy a második KDC-10-et 2021-ben adják majd át. Így a már meglévő két Boeing KC-707-es mellé két nagyobb kapacitású típust is sikerült beszereznie az Omega Air-nek, ami már rendelkezik merev töltőcsővel is, ezzel tovább tágítva a megrendelők által igénybe vehető szolgáltatás mértékét.

Befejeződtek a légi üzemanyag feltöltési tesztek az Embraer KC-390 repülőgéppel. Már ami a brazil légierő F-5 és A-1M típusait illeti. Mindgép harci gépet immáron lehetőség nyílik nappal és éjszaka is üzemanyaggal ellátni repülés közben. Az utántöltés kevesebb, mint két perc alatt végrehajtható mindkét repülőgép esetében. A KC-390-es 220 és 560 kilométer per órás sebességi és 610-től 7750 méteres repülési magasságig képes utántöltési feladatok ellátására. Az elmúlt negyedévben lezajlott próbákat továbbiak fogják követni, jövőre a H-39-es helyi típusjelzéssel ellátott Airbus Caracal szerepel majd a tesztekben, míg ezt követően az F-39 Gripen érkezik majd. A KC-390-es esetében a 23 tonnás üzemanyag mennyiség beszerelhető három tartállyal megnövelhető 35 tonnára is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Northrop T-38C Talon

Szuhoj Szu-30MK2

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Eurofighter Typhoon EF2000

Xian H-6K

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Kawasaki C-1

Boeing KC-767J

Chengdu JF-17 Thunder

Agusta-Westland Merlin HM.2

Dassault Falcon 7X

McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II

Bell AH-1F Cobra

Gloster Meteor NF.11

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Panavia Tornado ECR

Szuhoj Szu-34 Fullback

Dassault Mirage 2000B

Lockheed TF-104G Starfighter

SAAB J35Ö Draken

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Tupoljev Tu-160 Blackjack

Westland Sea Lynx Mk.88A

McDonnell Douglas AF-1A Skyhawk

Xian JH-7A

North American B-25J Mitchell

MiG-35UB Fulcrum F

Boeing B-52H Stratofortress

Alenia Aermacchi M-346 Master

Westland Apache AH.1

Chengdu J-10B