2020.10.31
A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma nemrégiben jelentette be, hogy új sugárhajtású kiképző repülőgépek vásárlását fontolgatják a légierő korszerűsítése érdekében. Az opciók között szerepelnek az Olaszországban, Angliában és a Cseh Köztársaságban gyártott repülőgépek is. A fő cél a majdani Lockheed Martin F-16-os pilóták képzési rendszerének megfelelő szintre történő emelése. Szlovákia 2019-ben vásárolt 14 Lockheed Martin F-16 Block 70 vadászgépet, ezekből 12 együléses és 2 kétüléses variáns lesz. Jelenleg a Szlovák Légierő gépállományában hat L-39 Albatrosz oktató repülőgép található meg, amelyek várható élettartama a következő hat évben a végéhez ér. A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma nyolc, vagy tíz modern kiképzőgéppel kívánja lecserélni őket. Jelenleg különböző gyártókkal folynak a tárgyalások, így most még esélyes Leonardo M345 és M346, a BAE Systems Hawk és az Aero Vodochody L-39NG is. Pozsony gépenként 10 millió eurót kíván fordítani a beszerzésre, amelynek követelménye lesz például a szlovák vállalatokkal való ipari együttműködés lehetősége is.
Ukrajnában az Ukrinnmasz bemutatta a Kevlar-E gyalogsági harcjárművének prototípusát. A jármű fejlesztését az egyébként mezőgazdasági és építőipari berendezéseket gyártó magánvállalkozás már 2018 áprilisa óta végzi. Alapja a 2S1 Gvozdgyika önjáró tarack, melynek lövegét és tornyát eltávolították. A páncéltest ezen egykori küzdőtérnek helyet adó részének tetőpáncélzatát megemelték, ezért az itt lévő új desznattér mellső és oldalpáncélzat döntött kialakítású lett. A deszanttér ajtaja hidraulikusan lefelé nyitható. A deszanttér tetejének mellső részére került felszerelésre az ukrán eredetű KBA-105 Skval távirányítású torony. Ennek fegyverzete egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, egy ugyancsak 30 milliméteres KBA-117 automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska. Továbbá a torony jobb oldalán két 6 kilométeres hatótávolságú félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V irányított páncéltörő rakéta nyert elhelyezést. A Kevlar-E gyalogsági harcjármű kezelőszemélyzete 3 fő és 6 lövész szállítására képes. A már a prototípuson is látható némi pluszpáncélzat mellett a jármű elejét a harckocsikon már alkalmazott Knife reaktív páncélzat könnyebb változatával is tervezik védeni a jövőben. Jelenleg még kevéssé ismert a jármű meghajtása, amely valószínűleg még mindig a 300 lóerős JaMZ-238N motor. Nagyobb teljesítményű motor beépítését tervezik, mert a járműnek 70 kilométer per órás sebességgel kell haladnia aszfaltozott úton.
Hamarosan újabb F-16-ok érkezése várható Romániába. Ez év januárjában Bukarest további öt Fighting Falcon beszerzéséről kötött egyezséget Portugáliával, 130 millió euró értékben. Ezekből az első kettő, a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány még 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) és repült át a megrendelőhöz. A szerződés értelmében október hónapban további két gép leszállítása van beütemezve. Október 8-án és 19-én két újabb, korszerűsítésen és nagyjavításon átesett F-16AM volt megfigyelhető már a román gépekre jellemző álcázó festést viselve. Ezek a 1613-as (a Portugál Légierőnél egykor 15122) és 1617-es (a Portugál Légierőnél egykor 15141) oldalszámot viselték. Az ötödik és egyben utolsó F-16-ot 2021 elején tervezik leszállítani, és ez a 1615-ös (a Portugál Légierőnél egykori 15134) oldalszámot kapja. Az utolsó szállítás után a Román Légierő állományában tizenhét F-16-os lesz, tizennégy együléses AM és három kétüléses BM repülőgép.
Bulgáriában immáron három nagyjavításról hazatért Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép található meg. A szovjet érában tervezett gépeket a fehérorosz 558-as repülőgép-javító üzem vette kezelésbe, Baranovicsiben. A Szu-25-ök 1988-ban jelentek meg Bulgáriában és a csúcsidőszakban összesen 35 példányt lehetett megtalálni a légierő állományában. A túlélőnek tekinthető 14 bolgár gépből nem mind került a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatba. Az ezekben érintett 8 példányból (hat együléses és kettő kétüléses) az első 2019. augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák 85,5 millió dolláros kiadással járnak. Kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére, de azt csak a nyolc repülőgép nagyjavításának befejezése után mérlegeli a Bolgár Légierő, hogy további hat repülőgépét elküld-e Fehéroroszországba nagyjavításra. A tervek szerint az első két Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép szeptember 23-án tért haza. Ezek a fehér 246-os együléses Szu-25K, illetve a fehér 002-es kétüléses Szu-25UB-k voltak. A harmadik Szuhoj október 20-án érkezett meg, ez a fehér 253-as, ami szintén egy együléses Szu-25K változat. Könnyedén felismerhetők a Belorussziát megjárt példányok, hiszen sötét, illetve világoszöld és barna digitális festésmintát kaptak.
Érdekes kijelentést tett az Egyesült Államok Külügyminisztériumának politikai és katonai ügyekért felelős helyettes titkára, R. Clarke Cooper a bulgáriai Graf Ignatievo és Bezmer légibázisokat is érintő látogatása során. Elmondása szerint az Egyesült Államok kormánya, természetesen az amerikai kongresszus jóváhagyásával, kész két F-16-os átadására Bulgária számára. A gépek használtak lennének és a Bolgár Légierő személyi állománya számára lehetővé tennék a típussal való alaposabb megismerkedést, még mielőtt a megrendelt nyolc újgyártású Block 70-es változatú példány megérkezne.
Lengyelországban már a lőgyakorlatokon, valamint a terepen végzett tesztelésen van a Huta Stalowa Wola (HSW) is kifejlesztett Borsuk (Borz) gyalogsági harcjármű. A prototípust az NPBWP platform (Nowy Pływający Bojowy Wóz Piechoty - Új kétéltű gyalogos harci jármű) elvárásainak megfelelően tervezték meg. A BWP-1/BMP-1-ek utódjaként megalkotott Borsuk egy 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított ZSSW-30 torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával van ellátva. Ezt a tornyot a lengyel WB Electronics és HSW cég közösen fejlesztette ki. A jármű mozgatásáról egy 885 lóerős MTU 199TE20 hathengeres motor gondoskodik, egy Perkins X300 sebességváltóval együttműködve. A gépágyúhoz 200, míg a géppuskához 400 darab lőszer került elhelyezésre a Borsuk belső terében. A parancsnok és a lövész számára a célok felderítését a GOC-1 Nike és GOD-1 Iris rendszerek segítik, ezek megtalálhatók a PT-17-es harckocsin is. Háromfős személyzete mellett hatfőnyi lövész szállítására képes a Borsuk. A 120 milliméteres aknavetővel ellátott mellett parancsnoki, egészségügyi és műszaki feladatokra átalakított járművek is megvalósíthatók az alváz felhasználásával. Továbbá a 24-25 tonnás úszóképes variáns mellett egy erősebb páncélzatú, így már 30 tonnás, igaz így már nem úszóképes változat is kidolgozásra került.
Lengyelországba is érkeztek repülőgépek ez év októberében. A még 2018 márciusában megrendelt Leonardo M346-os (Alenia Aermacchi M346 Master) sugárhajtású képzőgépekből szállt le a 7709-es oldalszámú október 5-én, majd a 7710-es oldalszámú október 20-án. Várhatólag hamarosan megérkezik a 7711-es is.
Megrendelték a holland CV9035NL gyalogsági harcjárművekre is a teljesen gumiból gyártott lánctalpakat. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. A CV90-esek távoli országba történő telepítését természetesen az otthon lefolytatott tesztek előzték meg, ahol kedvező tapasztalatokat szereztek. A 28 tonnás jármű több mint egy tonnával vált könnyebbé az új lánctalpakkal és a CV90-es által keltett zajt sikerült 10 dB-el, míg a rezgést 65%-al csökkenteni. E két utóbbi nem csak a szállított személyek komfortérzetét növeli, hanem az elektronikai rendszerek élettartama is növekedni fog, csökkentve ezzel az üzemben tartási költségeket. A lánctalpak afganisztáni tesztelését, a megerősített páncélzat miatt már 35 tonnás CV90-esekkel 2011-ben kezdték meg, akárcsak a robbanások okozta sérülésekkel szembeni ellenállóság kivizsgálását.
A Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalatának tervei között további lánctalpak megalkotása is szerepelt a norvég BvS10 és az M113 páncélozott szállító járművek részére. A norvég CV9030-as gyalogsági harcjárműveken ilyen teljesen gumiból készült lánctalpakat már évek óta használnak. Továbbá a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő a piacon elérhető öt rendszer elemzését is elvégezték még 2019-ben. Ezek közül kerül kiválasztásra az Elbit Systems Iron Fist rendszere. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et.
Hollandiába megérkezett az F-013-as jelzésű Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázó. A Leeuwarden légibázison 2020. október 27-én leszálló gép építését az olaszországi Cameriben végezték. Már előbb meg kellett volna érkeznie hazájába, azonban nem részletezett problémák miatt leszállítása csúszott, akárcsak az F-014-es jelzésű példányé, amely várhatóan szintén hamarosan megérkezik majd Hollandiába.
Újra a levegőbe emelkedett egy helyreállított Vickers Supermarine Spitfire Mk.IX vadászrepülőgép. Ezt a példányt még a II. világháború alatt rakták hajóra és indították el a Szovjetunió felé a Lend-Lease program keretében. Sok más társától eltérően meg is érkezett ide és repült is egészen 1945. május 18-ig, amikor is egy másik Spitfire-el történő ütközést követően lezuhant a Kola-félszigeten. A maradványokat 1997-ben vásárolták meg Nagy-Britanniából, ahol hosszú éveken át folyt a Spitfire helyreállítása. A gép nem rejtegeti múltját, a géptörzsön, a függőleges vezérsíkon és a szárnyakon egyaránt vörös csillag rikít.
Franciaországban kiválasztás került az a fegyverrendszer mellyel a flotta hadihajóit tervezik oltalmazni a jövőben drónok ellen. A Thales és a Nexter által kifejlesztett RAPIDFire fegyverrendszer alapját a CTA International (CTAI), a Nexter Systems és a BAE Systems nemzetközi leányvállalata által kifejlesztett új 40 milliméteres gépágyú alkotja. Ezt egy toronyba szerelve optikai célzórendszer és fejlett algoritmusok segítségével teszik képessé a kisméretű légi járművek elleni harcra, akár 4 kilométeres távolságból is. Az első RAPIDFire fegyverrendszerek átadását már 2022-re tervezik.
A francia Constructions industrielles de la Méditerranée (CNIM) bemutatta az L-CAT partraszálló katamarán továbbfejlesztett változatát. A projekt válasz azokra a követelményekre, amelyeket az erősen védett partszakaszokon végrehajtandó partraszállási műveletek növekvő valószínűsége jelent. E kihívásoknak való megfelelés érdekében a CNIM a partraszálló katamaránok legfontosabb paramétereinek javítására összpontosított. Az L-CAT Mk2-t elsősorban a nagyobb sebesség jellemzi. Ennek érdekében a négy korábbi, egyenként 1658 lóerős MTU motort ugyanannyi, de egyenként már 1820 lóerős, szintén MTU erőforrásra cserélték ki. A második új megoldás már innovatívabb. Mindkét hajótörzs között, a merülési vonal alatt, egy összekötő elem található, amely azonban nem a szilárdságot növeli, hanem a szárnyashajókhoz hasonlóan nagyobb sebességnél még jobban kiemeli a hajótörzseket a vízből. Mivel így kisebb a hidrodinamikai ellenállás, ez az erősebb motorokkal együtt ez lehetővé tette a maximális sebesség 30-ról 35 csomóra növelését.
Továbbá mindkét hajótörzs mellső részére felszerelésre került egy-egy 20 milliméteres gépágyúval ellátott távirányítású fegyverállvány. Mindezeken felül az L-CAT Mk2-n megnövelték a kormányállás méretét is, amit még plusz páncélzattal is elláttak. Francia flotta jelenleg négy L-CAT-et birtokol, míg Egyiptom kettőt szerzett be. Mindkét országban a MISTRAL partraszállást támogató helikopterhordozókon kerültek alkalmazásra. Mivel Párizs jelenleg nem kívánja frissíteni az L-CAT-eket, az Mk2 verzió az exportlehetőséget szem előtt tartva került kialakításra. A CNIM már az amerikai LCAC leszálló légpárnás jármű alternatívájaként népszerűsíti legújabb termékét. A francia katamarán összehasonlítható sebességet kínál sokkal egyszerűbb üzemeltetéssel és alacsonyabb üzemeltetési költségekkel.
Olaszország külföldi partnereket keres egy modern harckocsi kifejlesztésére és megépítésére, és hivatalos ajánlatot tett Lengyelországnak, valamint Spanyolországnak, hogy csatlakozzanak ehhez a projekthez. Ez a kezdeményezés lehetőséget jelenthet a két országnak, akik - akárcsak Olaszország - szintén nem vesznek részt a francia – német MGCS programban, hogy fejlesztési és gyártási kapacitást hozzanak létre a harckocsik területén. Az olaszok látnak rá lehetőséget, hogy a jövőben tovább bővítsék a résztvevő országok körét. Például az utóbbi években igencsak jó úton járó olasz-izraeli védelmi együttműködéseknek és beszerzéseknek köszönhetően akár a zsidó állam is felbukkanhat majd a csapatban. Lengyelország részéről már közölték, elemzik az olaszok ajánlatát.
Megkapta utolsó Eurofighter Typhoon, vadászbombázóját is az Olasz Légierő. Az október 23-án, az észak-olaszországi Istrana légibázison landoló MM7356-os gép a Tranche 3-as szintnek megfelelően került legyártásra a Torino melletti Caselle-i üzemében. Így jelenleg ezzel a géppel együtt Olaszország 96 darab F-2000-t üzemeltet, amelyekből 82 F-2000A együléses és 14 TF-2000A kétüléses példány, a helyi megjelölésben. Az Istrana-i repülőtéren települő 51. Repülőezrednél az MM7356-ot is beleszámítva már 22 darab Tranche 3-as vadászbombázó található meg. A Caselle-i gyárban nem maradnak munka nélkül, hiszen itt jelenleg már tavaly óta a Kuvait Légierő Eurofighter-eit gyártják. A négy partnerország mellett, amelyek már 472 Typhoon-t rendeltek (Nagy-Britannia: 160, Németország: 143, Spanyolország: 73), a nemzetközi ügyfelek között ma már szerepel, Szaúd-Arábia (72 repülőgép), Ausztria (15), Omán (12), Kuvait (28) és Katar (24), így eddig összesen 623 Eurofighter Typhoon repülőgépet rendeltek meg.
Spanyolországban a Navantia hajógyárban elkezdték az S-70-es GALERNA-osztályba tartozó MISTRAL (S-73) tengeralattjáró szétszerelését. Ez az egység ez év június 10-én került kivonásra és 35 évvel ezelőtt, 1985 júniusában lépett szolgálatba. Ezek a tengeralattjárók a francia AGOSTA-osztály helyben készült, minimális eltérést felmutatni tudó példányai. A MISTRAL még jó állapotban lévő alkatrészeit felhasználni tervezik a két, még továbbra is szolgálatban maradó S-70-es tengeralattjárón, a TRAMONTANA (S-74) és a GALERNA (S-71) nevet viselőkön, valamint a tengeralattjárósok képzését végző intézményben, mint szemléltető eszközök. Az 1980-as évek első felében építeni kezdett testvérhajók közül a másodiknak elkészült SIROCO (S-72) 2012 közepén került kivonásra. 2019. december 20-án jelentették be, hogy elvetették a MISTRAL tengeralattjáró tervezett nagyjavítását. Az egység élettartama során az utolsó nagyobb hajógyári munkára azért nem volt szükség, mivel az S-80-as osztályba tartozó ISAAC PERAL (S-81) hadrendbe állítása ezt szükségtelenné teszi. Az 1985-ben szolgálatba állt MISTRAL esetében ez volna az ötödik ilyen nagyjavítás, amit 2015-ben hagytak jóvá. A TRAMONTANA esetében a pár évvel ezelőtti nagyjavítás és korszerűsítés során majd 60 millió dollárt költöttek el. A MISTRAL lecsupaszított hajótestét átverésre tervezik majd bocsátani a 2021-es évben.
A Spanyol Nemzeti Repüléstechnikai Intézet, az INTA megadta az Airbus A330 MRTT Voyager légi utántöltő repülőgépek számára azt az engedélyt, melynek birtokában a törzsvégi hajlékonycsöves rendszeren keresztül is láthatnak el üzemanyaggal nagyméretű repülőgépeket. Jelenleg a Brit Királyi Légierő (RAF) az egyetlen olyan MRTT ügyfél, aki ezt a rendszert használja. Innentől fogva tehát az A400M Atlas teherszállító repülőgép számára is mindennapos eseménnyé válhat a törzsvégi hajlékonycsöves rendszeren keresztüli üzemanyag felvétel a 14 brit Voyager valamelyikéből, ahogy az már megvalósult a Panavia Tornado, az Eurofighter Typhoon, a C-130J Super Hercules, az E-3D Sentry, és az F-35B Lightning II típusok esetében is.
Görögország számára négy MH-60R Seahawk helikopter legyártására kapott megbízást a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky. A 180 millió dolláros beszerzés kiegészül egy 3,98 millió dollárossal is, ez három AN/AQS-22 merülőszonárt foglal magába. A négy helikoptert és a szonárrendszereket várhatóan 2025 februárjáig szállítják le a Görög Haditengerészet számára.
A görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni. Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át.
Az Orosz Hadsereg részére elkezdték átadni a korszerűsítésen átesett BMP-1AM jelzést viselő gyalogsági harcjárműveket. A 2018-ban bemutatott variáns legfőbb jellegzetessége az új távirányítású torony. Ezzel mindegy 1,5 méterrel növekedett meg a magassága, de fegyverzet is módosult, a jól ismert 30 milliméteres 2A72 gépágyúra, amelynek csöve függőlegesen 74 fokig emelhető fel. Ez egészül ki egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint 9K115 Metisz irányított rakétával. A BMP-1-ben lévő UTD-20 motort egy ugyancsak 300 lóerő teljesítményű, de gazdaságosabb UTD-20S1 váltotta fel, mint ami a BMP-2-ben is megtalálható. A teljes tömeg 14,2 tonnára növekedett, de a maximális 65 kilométer per órás közúti sebesség és az 550 kilométeres hatótávolság változatlan marad. A régi R-123M rádió berendezést a modern R-168-25U-2 váltotta fel, amely védett kommunikációt biztosít. A BMP-1AM legénysége továbbra is 3 fő és változatlanul 8 lövész szállítására képes. Hátrányaként a meg nem erősített páncélvédelmet és a némileg lecsökkent mozgékonyságot lehet felróni, azonban azt tudni kell, hogy Moszkva terveiben mintegy 10 évnyi szolgálati idő szerepel az BMP-1AM neve mellett, így egy ilyen kismérvű korszerűsítése elegendőnek bizonyulhat a jármű számára.
Arab médiainformációk szerint az első néhány MiG-29M/M2-es vadászbombázó már megérkezett Algériába. Az Algériai Légierő a közel 2 milliárd dolláros szerződésben újabb Szuhoj Szu-30MKA és MiG-29M/M2 vadászbombázók megvásárlása mellett kötelezte el magát 2019-ben. Előbbi változatból már rendelkezik 58 darabbal az észak-afrikai ország, ezek mellé akkor 16-ot rendeltek meg 14 darab MiG-29M/M2-es mellett. Utóbbiakkal Algéria 36 elavult MiG-29-ének némelyikét kívánja kicserélni, amelyeket Fehéroroszországból és Ukrajnából vásároltak a 2000-es évek elején, és 2020 után nem sokkal kivonásra kerülnek majd. Ezek helyére anno 34 új MiG-29SzMT-t rendetek meg, de az első 15 gép megérkezéséig kiderült, ezek nem voltak minden részletükben újak, elkészítésükhöz régebbi példányok alkatrészeit is felhasználták az oroszok. Ezért az észak-afrikaiak elálltak a beszerzéstől és rendeltek helyettük 16 darab Szu-30MKA-t. Ebből a típusból a legutóbbi szállítmányt 2017-ben vették át. A hírek szerint az első pár új együléses MiG-29M és a kétüléses MiG-29M2 szétszerelve érkezett meg a vevőhöz és összeállításukat helyben végezték el. A gépek felszereltsége állítólag megegyezik az Egyiptom által megvásárolt példányokéval. A szállítás módja, miszerint az vízen, vagy levegőben történt-e meg most még nem tisztázott.
Pakisztánban még október 6-án jelentette be Zafar Mahmood Abbasi tengernagy, hogy a flotta számára 10 új tengeri járőrgépet fognak beszerezni a jövőben. Ezek a jelenleg is használt amerikai Lockheed P-3C Orion-ok utódjai lesznek. Azt is megemlítette, hogy ezek az új gépek egy kereskedelmi típus átalakításával jönnek majd létre. A konkrét géptípus nem került megnevezésre eddig. Most kiderült, a pakisztániak a brazil Embraer Lineage 1000-et szemelték ki, mint a jövőbeli tengeri járőrgépük alapját. A pakisztániak eddig csak egyetlen repülőgépet rendeltek meg, tehát a program a kezdeti szakaszában van. A pakisztáni szolgálatra átállított repülőgép neve Sea Sultan lesz. Egy ilyen mérvű átalakítás igencsak időigényes és kétséges kimenetelű is lehet, hiszen a polgári célra tervezett és gyártott repülőgépet alaposan át kell majd építeni az új feladat ellátásához. Jelenleg még nem tudni az Embraer részt fog-e venni az átépítésben bármilyen módon is.
A gerincfektetés ünnepélyes ceremóniájával Pakisztánban kezdetét vette egy MILGEM-osztályú korvett építése. Iszlámábád négy ilyen török tervezésű egység beszerzését határozta el még 2018-ban. Az elsőt még Törökországban készítették el, azonban a többit már helyben, a Karachi Hajógyárban építik meg licenc alapján. A most építetni kezdett második egység várhatólag 2024-ben kerül majd átadásra. A MILGEM-osztályú korvettek a Pakisztáni Haditengerészet egyik technológiailag legfejlettebb felszíni egységei lesznek. Ezek a hajó a legmodernebb fegyverekkel és modern érzékelőkkel lesznek felszerelve, beleértve a légvédelemre, a felszíni célpontok, valamint a tengeralattjárók ellen alkalmazható fegyverzetet is. A felszíni célok elleni fegyverzetet a török fejlesztésű Atmaca (Héja) hajó elleni robotrepülőgép képviseli, amivel az tengeri első lövészetet 2019. november 3-án hajtották végre.
Akkor a Fekete-tengeren, egy szintén török tervezésű és gyártású hajóról, a MILGEM-osztályú KINALIADA (F-514) korvettről történt az indítás. A Roketsan által fejlesztett 800 kilogrammos tömegű Atmaca egy 200 kilogrammos harci résszel van ellátva, hatótávolsága 200 kilométer. A végfázisban aktivizálódó aktív radaros önirányító rendszerét tehetetlenségi navigációs rendszer és műholdas navigációs rendszer egészíti ki. Hossza 5,2 méter, (így az Atmaca nem lett hosszabb, mint az RGM-84F variáns, vagyis 5,23 méter) törzsátmérője 350 milliméter, szárnyainak fesztávolsága 1,4 méter. Mozgatásáról egy Microturbo TRI 40 sugárhajtómű gondoskodik, ezt szeretnék majd kiváltani egy török tervezésű és építésű gázturbinára a jövőben. A gázturbina beömlőnyílását a szárnyak mögött alakították ki. Az Atmaca fejlesztését 2012-ben kezdte meg a Roketsan, az első indításra, igaz még csak szárazföldről, 2017 márciusában került sor.
A világhálóra felkerült kép alapján, már folyik Oroszországban Vietnam részére a Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgépek gyártása. Januárban tudósított arról a világsajtó, hogy az ázsiai ország legalább 12 darab Jak-130-at fog beszerezni 350 millió dollár ellenében.
Egyre közelebb van az az időpont, amikor ismét új gyártású orosz helikopterek kerülnek majd leszállításra Dél-Koreába. Az ázsiai országban jól ismertek a Kamov és Mil gyártmányú helikopterek és most az egyeztetések során bebizonyosodott, mindkét fél hajlik arra a megállapodásra, hogy Oroszország helikopterek leszállításával törlessze a még fennálló államadósságát Szöul felé.
Tajvan számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma úgy döntött, hogy jóváhagyja 100 Harpoon partvédelmi robotrepülőgép-rendszer (Harpoon Coastal Defence Systems, HCDS) és a hozzájuk kapcsolódó berendezések eladását. Ez a partvédelmi robotrepülőgép-rendszer indítóként négy RGM-84L-4 Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgépet szállíthat négytengelyű teherautókra telepítve. A tajvaniak számításai szerint egy esetleges kínai inváziós erők 50% -ának feltételezett megsemmisítéséhez a meglévő készleteiket legalább 112 darab Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgéppel kell kiegészítenünk. A beszerzés becsült összköltsége 2,37 milliárd dollár körül fog alakulni..
Japán érvényesítette az eddigi végleges két Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépen felüli további igényét is. Így már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. Japán számára a Boeing 2019. szeptember 13-án, pénteken kezdte el az első KC-46A Pegasus építését a szárny összeszerelésével. Az everetti gyártósorról – ahonnan polgári megrendelésre már több mint 1150 darab különféle 767-est adtak át - az eddigi megrendelések köszönhetően így már négy KC-46A fog lekerülni Tokió számára. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. Japán lett a típus első külföldi megrendelője, de a KC-46A Pegasus-al kapcsolatos problémák miatt a 2020-ra tervezett átadásra csak 2021-ben fognak sort keríteni. Az első japán Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép festésével 2020. szeptember 17-én végeztek az USA-ban. A 3. és a 4. gépet várhatólag 2023. június 30-ig szállítják majd le.
Nem keltett túl nagy meglepetést, amikor Japánban bejelentették, kiválasztásra került az a cég, mely fővállalkozóként fog részt venni a következő generációs harci repülőgép létrehozásában. Ezt a szerződést természetesen az ezen téren is már tapasztalatokkal rendelkező Mitsubishi Heavy Industries nyerte el. Ez a döntés egy 40 milliárd dollár feletti katonai szerződést hozott számára tető alá. Meg kell jegyezni, a Mitsubishi eddig még nem állt elő repülőgépe részletes terveivel. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek az ATD-X gépre. Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz.
Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek a nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.
Tokió ez év végéig kiválaszt egy tengerentúli partnert is a repülőgép-technológiával kapcsolatos együttműködésre, amelynek egyik fókuszpontja a lopakodó technológia. A gép tervezését még ebben a pénzügyi évben el szeretnék indítani, amire van még pár hónap, hiszen az csak 2021. március 31-én zárul le. Ezt követi a tervezés és gyártási tervek véglegesítésének befejezése után az első prototípus építése, amelyet a tervek szerint 2024-ben kezdenek el, majd 2028-ban jöhetnek a repülési tesztek is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető repülőgép 2030-ban, vagy 2031-ben gördül majd le a szerelősorról, és az új vadászgép, melynek legfőbb szerepe a légiharc lesz, 2035-ben kezdi majd meg a Mitsubishi F-2 vadászgépek leváltását.
Mint az köztudott, nem minden ausztrál Boeing F/A-18A/B Hornet repülőgép került eladásra. Az egyik ilyen gép az A21-022 lajstromjelű példány is, amelyik múzeumban lesz kiállítva. A 30 éves ausztrál szolgálat alatt 6131,5 órát repült Lódarázs jelenleg szétszerelt állapotban található meg, ugyanis hamarosan összeszerelésre kerül és Canberrában lesz kiállítva.
Szintén a testet öltés folyamatában leledzik az első ausztrál megrendelésre építeni kezdett Northrop Grumman MQ-4C Triton pilóta nélküli felderítő repülőgép. A 360 fokos körülfordulásra képes AN/ZPY-3 több üzemmódú AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorral rendelkező Global Hawk haditengerészeti megfelelője hasznos társa lesz a P-8A Poseidon tengerészeti járőrgépeknek, amely szintén viselni fogja a kengurus felségjelet. Az első ausztrál Northrop Grumman MQ-4C Triton pilóta nélküli felderítő repülőgép átadása 2023-ban várható. Ausztrália még 2018-ban határozta el hat darab MQ-4C Triton beszerzését, a hatodik példányt 2025 végére tervezik leszállítani. A típus bázisaként a dél-ausztráliai Edinburgh-i repülőtér fog szolgálni, de Tindalban is létrehozzák a típus üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúrát.
A jövő szavát meghallva, korszerű fegyverzettel szeretnék ellátni az Amerikai Haditengerészet ARLEIGH BURKE-osztályú rombolóit. Ez nem jelent mást ebben az esetben, mint hiperszonikus rakétákat. Érdekes lesz ennek az elképzelésnek a megvalósítása, hiszen jelenleg még nem ismert olyan hiperszonikus rakéta, amelyik méretéből kifolyólag könnyedén elhelyezhető lenne az ezen hajóosztályon is alkalmazott Mk 41-es függőleges indítókonténerekben. Ezekben legfeljebb 6 méter hosszú és 53 centiméter átmérőjű rakétákat lehet elhelyezni. Amennyiben kitartanak az átfegyverzés megvalósítása mellett, egy megfelelő befoglaló méretekkel rendelkező rakétára lesz szükség.
Az Amerikai Haditengerészet 2020. október 21-én ünnepelte a Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítő repülőgép első repülésének hatvanadik évfordulóját. A két hajtóműves turbopropeller repülőgépet az 1950-es évek végén tervezték és fejlesztették ki a dugattyús motorral hajtott Grumman E-1 Tracer típus helyettesítésére. Az E-2A-ból 59 darabot építettek meg, ezekből 49-et korszerűsített E-2B-re. Az E-2C-ből már 63 épült meg, míg a napjainkban a legkorszerűbb E-2D Avdanced Hawkeye gyártása folyik, amelyből eddig 86 darabot rendeltek meg. Külföldön is népszerű lett a típus, Egyiptom 5+1 E-2C-t, Franciaország 3 C-t és 3 D-t, Izrael 4 C-t, Japán 13 C-t és 4D-t (további 5 D opció jelenleg) Mexikó 3C-t, Szingapúr 4 C-t, míg Tajvan 4 továbbfejlesztett C-t vásárolt.
További halasztást könyvelhet el a Lockheed Martin F-35-ös típus teljes sebességgel történő gyártásának elindítása. Ugyanis az ennek feltételeként szabott próbákat 2020 decemberéről 2021 elejére halasztották el. Ezeket egyébként már 2017 decemberében el kellett volna végezni, azonban eddig nem sikerült teljesíteni ezt a követelményt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy ennek ellenére is olyan mennyiségben készülnek az F-35-ök, hogy más gyártók erről csak álmodozhatnak saját gépeik esetében. 2020 végéig a tervezett 141 F-35A/B/C helyett csak 121 fog elkészülni, a Lockheed Martin szerint ez az elmaradás a koronavírus járvány számlájára írható.
Az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy az USAF első pilótája elérte az 1000 repült órát a típuson. Jared „Vic” Santos alezredes 2000-ben diplomázott a Légierő Akadémián. F-15C-n 1200 órát repült, majd egy csereprogram keretén belül a tengerészgyalogság F/A-18 Hornet gépein is sikerült összegyűjtenie 800 órát.
Hat CH-53K King Stallion helikopter is megrendelésre került a Sikorsky-tól ezen a héten. Az Amerikai Tengerészgyalogság tervezett 200 gépes állományát gyarapítandó forgószárnyasok a IV. rendelési tételt képezik. Ezekért 550 millió dollárt kell kifizetni, átadásukra 2024 júliusáig kerülhet sor. Így már 24 darab CH-53K King Stallion helikoptert rendeltek meg a tengerészgyalogság részére.
Nagy-Britanniától vásárol repülőgépet az Egyesült Államok. A 2020. október 28-án közé tett szerződésben egy Boeing E-3D Sentry AEW.1-t említenek. Tény, a RAF az anno beszerzett hét gépéből párat már úgy sem használnak. A tengerentúlon viszont némi átépítést követően a CFM56-os gázturbinákkal ellátott Boeing 707-320-as gépeket oktatógépként használnák. Méghozzá az Amerikai Haditengerészet által repült E-6B Mercury légi harcálláspontra kerülő pilóták képzésénél. A brit gépek előnye, hogy a hajlékonycsöves rendszer mellett képesek a merevcsöves rendszerrel is üzemanyagot vételezni a levegőben, így ezt a rendszert már nem kell kiépíteni és a pilóták ezt a kényes mozzanatot is gyakorolhatják majd segítségével. Jelenleg a pilótaképzéshez magukat az E-6B Mercury légi harcálláspontokat használják fel, ami negatívan befolyásolja a típus hadrafoghatóságát és a képzés ideje is hosszabb. Ez a megoldás évi 600 plusz repült órát és 2400-al több fel-és leszállást ró a meglévő tizenhat E-6B-re. A típust egyébként három század repüli a VQ-3 Ironman, a VQ-4 Shadows és a VQ-7 Roughneck.
Végrehajtotta első repülését az első korszerűsített Embraer T-27M Tucano turbólégcsavaros kiképző repülőgép október 23-án. Az első repülést Marcelo Zampier Bussmann repülő ezredes tesztpilóta, a Repülési Kutató és Tesztintézet (IPEV) vezetője hajtotta végre, Matheus Pacheco Guanabara Santiago hadnaggyal, aki tesztmérnökként foglalta el a hátsó ülést. A 2 óra és 5 percen át tartó első repülés során az elektromos rendszer különböző szintű meghibásodásainak hatását, valamint a vészhelyzeti rendszerek működését vizsgálták, és az újonnan beépített berendezések integrációját tesztelték. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósítható lesz a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt a következő év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
De Havilland DH-115 Vampire T.55
McDonnell Douglas EF-18M Hornet
