2020.11.28
Kecskeméten november 17-én szállt le az Aero Vodochody L-39NG sugárhajtású kiképző repülőgép második prototípusa (0476/7004). A géppel magyar pilóták is megismerkedhettek repülés közben az elkövetkező napokban. Három felszállás során repült magyar pilóta a géppel, Molnár Tibor őrnagy az első ülésből is vezethette az L-39NG-t. A gyártótól származó információk szerint a magyar pilóták elégedettek voltak a gép képességeivel. Továbbá azt is elmondták, a Magyar Légierő az L-39NG kiképzőgépet rendszeresítésre alkalmasnak tartja, az L-39 Albatrosz utódjaként. A vállalat szerint Magyarországnak szüksége van a pilótaképzés költségeinek csökkentésére. Ezek a költségek jelenleg igencsak magasak, a magyar pilóták képzése rendkívül költséges. Olcsóbb lenne Magyarországon és nem Kanadában, vagy más képzési központokban kiképezni a pilótákat.
Négy cseh Saab JAS39 Gripen vett rész Svédországban 2020. november 2. és 6. között egy légi utántöltési kiképzésen. A cseh pilóták közül hárman most első alkalommal vettek részt ezen, így első alkalommal kapcsolódhattak össze az általuk irányított vadászbombázók a Svéd Légierő tankergépként is használható Lockheed C-130H Hercules gépével. Más cseh pilóták viszont már részesültek ebben a képzésben, így csak az ismereteik felelevenítésére és a jártasságuk fenntartása miatt volt szükségük a részvételre. Ezek a repülések a szárazföld és a tenger felett egyaránt végrehajtásra kerültek, az F17 Ronneby-i légitámaszpontról felszállva. A tenger feletti repülések és a svédországi tavak nagy száma miatt minden pilótának évente egyszer speciális vízi túlélő képzésen is át kell esnie. A víz felett repülve a Gripen pilótái speciális neoprén ruházatot használnak, amely megakadályozza a pilóta gyors kihűlését a vízbeérkezést követően. A cseh Gripen-ek számára a következő évtől új lehetőség fog megnyílni a légi üzemanyag felvétel gyakorlásában, hiszen a közös NATO Airbus A330-as flottának köszönhetően évi 30 óra csak erre lesz szánva a Prága által bérelt repülési időből.
Németországban a parlament jóváhagyott egy 2,3 milliárd eurós (2,7 milliárd dolláros) beszerzést. Ennek keretén belül a haditengerészet számra megvásárlásra kerül 31 darab NHIndustries NH90MRFH haditengerészeti helikopter. Az MRFH jelzés mellé ez a változat új nevet is kapott, méghozzá a Sea Tiger-t. Ezek a forgószárnyasok az 1981 óta üzemben lévő 22 darab Westland Lynx Mk88A pótlására fognak szolgálni. Az aktív merülő szonárral, a legújabb generációs Leonardo LEOSS-T elektrooptikai rendszerrel, MU90 torpedókkal, vagy irányított rakétákkal felfegyverkezve a tengeralattjárók és felszíni hajók ellen egyaránt bevethető NHI NH90MRFH-k közül az első 2024-ben érkezik majd meg. A típus 30 példányát a haditengerészet 5. Repülőezrede, vagyis a Marinefliegergeschwader 5 (MFG5) fogja repülni a Cuxhaven közelében lévő Nordholz bázison, míg egy helikopter a tesztfeladatokat ellátó Wehrtechnische Dienststelle für Luftfahrzeuge 61 (WTD61) gépállományát fogja gazdagítani Ingolstadtban. Az NH90-es versenytársai a német flotta megrendelésért az AgustaWestland AW159 Wildcat és a Sikorsky MH-60R Seahawk volt. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy a típus logisztikai és képzési infrastruktúrája már megvan, hiszen a haditengerészet igényei alapján fejlesztett NH90NTH (Naval Transport Helicopter) Sea Lion (Oroszlánfóka) változatból 18-at már megrendelt Berlin. A németek arra számítanak, hogy ez előnyökkel jár a képzés és a karbantartás, valamint az üzemeltetési anyagok és alkatrészek raktározása terén is.
Ezek a NH90NTH Sea Lion helikopterek a tengeri kutató-mentő, felderítő és a különleges erők tagjainak és felszerelési eszközeinek szállítási feladatait fogják ellátni. Eme variánsból az első éppen ez év június 4-én ténylegesen is átadásra került a flotta részére, egy év csúszással. Az első példányt még 2019 végén adta át az Airus Helicopters, amely már olyan felszereltséggel bírt, ami a haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Egyébként ez a német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es. Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Westland Mk.41 Sea King-ek utódjaként 2013 márciusában választották ki, és az erről szóló szerződést 2015 júniusában írták alá. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd meg a Nordholz haditengerészeti légibázisra. Érdekes módon csak 2019 novemberének végén derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoztak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, az egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a NH90NTH helikopterek 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését.
Egy igencsak újszerű kiképzésen vesz részt a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) három NHIndustries NH90NFH helikoptere. Az N-088, N-195 és N-228 lajstromú forgószárnyasok ugyanis a Holland Királyi Haditengerészet HNLMS JOHAN DE WITT (L-801) partraszálló hajójára települve együttesen vesznek részt egy a hadviselés különböző aspektusait felvonultató gyakorlaton. Ilyen gyakorlatot szerveztek már a holland helikoptereseknek, de akkor a brit Culdrose haditengerészeti támaszpontra települtek át és innen felszállva gyakorolták a felszíni hajók, illetve a tengeralattjárók elleni tevékenységek végrehajtását. A koronavírus miatt azonban a mostani áttelepülés elmaradt, viszont a JOHAN DE WITT tökéletes vízi otthonnak bizonyul a gépek és személyzetük részére. Ez az egység ugyanis három hétig Dél-Anglia partjai közelében hajózik, így az eddigi gyakorlatok helyszíne elérhetővé vált.
Végrehajtották az utolsó tesztlövészetet a francia-brit együttműködésben fejlesztett MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navire Léger) hajók elleni rakétával. Az Ile du Levant-i tesztlőtéren november 17-én végrehajtott próba során a célpont közelében lévő hajókról bizonyosodtak meg a Sea Venom/ANL találati pontosságáról. Az elmúlt időszakban próbára tették a rakétát a hordozás és az indítás határát jelentő tényezők mellett is. A tesztciklus vége azt jelenti, hogy a Sea Venom rakéta hamarosan szolgálatba állhat az Egyesült Királyságban és Franciaországban, az AW159 Wildcat, illetve a H160M Guépard helikoptereken. Az MBDA Sea Venom/ANL hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható.
Végérvényesen eldőlt, nem lehet majd többet a levegőben látni a De Havilland Sea Vixen FAW.2 típusú vadászrepülőgép G-CIVX (XP924) lajstromjelet viselő példányát. A Navy Wings tulajdonában lévő példány 2017. május 27-én egy leszállás során szenvedett el sérüléseket. A jelentős anyagi kár helyreállítására gyűjtést szervezett a Navy Wings, azonban a becsült munkák ellenértékét képviselő 2 millió fontot, sajnos nem sikerült összeszedni eddig. Ezért megszületett a döntés, letesznek a helyreállításról és inkább egy Sea Fury FB.11-es helyreállítására fordítják a költségvetésüket.
Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd bejelentették a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az öt forgószárnyas leszállításra fog kerülni. 2020 novemberében viszont már arról tudósítottak, hogy a Portugál Haditengerészet első négy pilótájának már folyik a típusátképzése Yeovilban, az Egyesült Királyságban. Öt hét alatt 50 repült órát gyűjtenek majd össze a korszerűsített helikopterek fedélzetén. A tervek szerint a helikoptereket hajón szállítják majd vissza Portugáliába.
Megállapodás született, hogy öt NATO-ország fejleszti ki a közepes méretű, több feladat ellátására is alkalmas helikopterek következő generációját. A Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország és az Egyesült Királyság által létrehozandó új forgószárnyas 2035 utántól lesz képes arra, hogy felváltsa elődjeit. A most elindított Next Generation Rotorcraft (NGRC) projekt célja, hogy megoldást dolgozzon ki ezekre a követelményekre, kihasználva a technológia, a gyártási módszerek és az üzemeltetési koncepciók legújabb fejleményeit. Az elkövetkező években mind az öt nemzet szakértői egy széles körű programot vázolnak fel, kezdve egy átfogó követelményrendszer és egy többfázisú együttműködési terv meghatározásával. A költségeket, valamint az öt nemzet közötti munkamegosztást és a konkrét ütemterveket még nem tették közzé, de azt megemlítették, hogy további NATO-tagok előtt nyitva áll a lehetőség arra, hogy csatlakozzanak a fejlesztéshez.
Az orosz Rostec State Corporation részeként működő United Engine Corporation (UEC) megkezdte az М55Р dízel-gázturbina egységek szállítását az Orosz Haditengerészet Project 22350 ADMIRAL GORSKOV-osztályú fregattjaihoz. Az М55Р dízel-gázturbina egység sikeresen teljesítette az állami teszteket, így beépítésük jóváhagyásra került Moszkvából. Nagy valószínűséggel az első egység, amelyikbe beépítésre fog kerülni az M55P, a harmadiknak építeni kezdett fregatt, az ADMIRAL ISZAKOV lesz. Mint arról már több alkalommal is írt a Netarzenál, a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készültek, és a fegyveres összetűzések miatt a harmadiknak és a negyediknek megépített egységek számára ezek már nem kerültek leszállításra. Az ADMIRAL GOLOVKO és az ADMIRAL ISZAKOV számára az orosz kormány a Szaturn-t kérte fel a megfelelő gázturbinák legyártására. A Severnaja Verf hajógyár által épített hadihajókból összesen 15 egységre tart igényt a haditengerészet. Egy ilyen fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni.
Elkészült a Moszkva által megrendelt utolsó Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázóval is a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyár. Az öt évvel ezelőtt megrendelt 50 darab gépet a 2020-as év végig kellett leszállítani, ezt a cég tudta is teljesíteni. Az utolsónak elkészült három Szu-35Sz-ből kettő a lipecki kiképzőközpontban lesz megtalálható, míg a harmadik Komsomolszk-Amurban marad a 23. Vadászrepülő-ezrednél.
Orosz lapértesülés szerint a közelmúltban került véglegesítésre a Szuhoj Szu-57-ről szóló első exportmegrendelés. A Szputnyik tudósítása szerint a Szu-57-es 14 példányát Algéria rendelte meg. Algériából már majd egy évvel ezelőtt, még 2019 decemberében érkeztek hírek a Szu-57-es megrendeléséről. Akkori információk szerint ez a 2 milliárd dolláros megrendelés a tizennégy Szu-57-es mellett még tartalmazott tizennégy Szu-34 vadászbombázót és tizennégy Szu-35-ös repülőgépet is.
Jelenleg még nem került megerősítésre, hogy Marokkó megállapodást írt alá a Nexter Systems-szel harminc 155 milliméteres CAESAR önjáró tarack (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. A majdan a szárazföldi erőkhöz kerülő tüzérségi eszközöket az Arquus Sherpa 6×6 teherautókra fogják felszerelni, nem pedig új Tatra T-815-as 8x8-as kerékképletű teherautókra. Az Arquus Sherpa 6×6-os teherautó Renault dCI 6 dízelmotorral van ellátva, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhat fel. Összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani, ez a Tatra T-815 esetében 36 darab lövedéket és kivetőtöltetet jelent. Az első információ arról, hogy Marokkó CAESAR-okat vesz, 2020 januárjában jelent meg a La Tribune című francia napilap oldalán. Az akkori adatok szerint a marokkóiak harminchat tarackot vesznek, ezek összesen 230 millió euróba kerülnek. A mai napig több mint 300 CAESAR-t gyártottak és szállítottak le a megrendelőknek. Többek között Dánia, Franciaország és Indonézia döntött eme francia fegyver használata mellett.
Iránban a hadsereg állítólag hamarosan átveheti az első Karrar harckocsiját. A 2017 márciusában bemutatott páncélos leginkább a T-72-es továbbfejlesztésének tűnik, melyet az orosz T-90MSz inspirált. Az utóbbival való nagyfokú hasonlóság nem teszi kizárhatóvá a fejlesztés során az orosz részvételt, segítséget sem, de leginkább azokat a 2015-ös híreket erősítheti meg, amelyek szerint az iráni szakembereknek lehetőségük volt a hadsereg által lefolytatott tesztek során alaposan megismerni a T-90MSz harckocsit, melyet akkoriban úgy hoztak szóba helyi portálok, mint lehetséges beszerzést. Mindenesetre, ami biztos az az, hogy a Karrar egy hátrafelé keskenyedő hegesztett tornyot kapott, melynek első részét reaktív páncélzattal erősítették meg. Az erőforrás teljesítményének növeléséről, vagy cseréjéről nincs hír, így a Karrar mozgékonysága megegyezhet a T-72-ével, vagy annál egy kicsit rosszabb is lehet, az erősebb páncélzat okozta plusz súly miatt.
Az ágyúcső torony és a füstgázelszívó közötti részén, a hőkiegyenlítő burkolat felett, egy további szögletes, a csövet körülölelő alkatrész látható az első fotókon. Ennek szerepe nem volt tisztázott akkor, de rövid időn belül ez el is tűnt a harckocsiról. Az iráni védelmi ipar szerint a Karrar képes páncéltörő irányított rakéták kilövésére a 125 milliméteres simacsövű lövegéből. Az orosz Relikt reaktív páncélzatra hasonlító reaktív páncélzat kazettái a páncéltest mellső részén a vezető előtti páncélzaton is megtalálhatók, ezek körülbelül kétszer olyan vastagok, mint a T-72-en alkalmazott Kontakt-1. Továbbá míg a motortéren és a torony hátsó részén rácsos előtétpáncélzatot alkalmaztak, addig a kötényzet többi részét páncéllemezek alkotják. A torony két oldalára kerültek felszerelésre a ködgránátvetők hat-hat darab indítócsövei. Újabb, a T-90MSz-el való hasonlóságot mutat a parancsnok éjjel-nappali figyelőműszere fölé elhelyezett távirányítású fegyverállvány, melyre egy 7,62 milliméteres géppuskát helyeztek el. 2018 júliusában az iráni állami média arról számolt be, hogy a Honvédelmi Minisztérium akár 800 Karrar harckocsit is be szándékozik szerezni az ország fegyveres erőinek modernizálása részeként.
Az Arab-tenger felett repülve lezuhant az Indiai Haditengerészet egyik MiG-29KUB vadászbombázója 2020. november 26-án helyi idő szerint 17:00 óra körül. A kétfős személyzetből egy főt igen gyorsan megtaláltak a kutatóegységek. A haditengerészet vizsgálatot rendelt el az eset kivizsgálására. 2018 januárja óta ez már a negyedik MiG-29K/KUB amelyik veszteséglistára került. Ez év február 23-án, illetve 2019. november 16-án zuhant le még indiai MiG-29K/KUB. A 2019-es eset felszállás után nem sokkal történt, gyaníthatóan madárral történt ütközés miatt gyulladt ki előbb a bal, majd a jobb oldali hajtómű is. 2004-ben India 12 MiG-29K együléses, és 4 MiG-29KUB kétüléses vadászbombázót rendelt meg, és további 29 darab MiG-29K-t rendelt meg 1,2 milliárd dollár értékben 2010 januárjában. A 45. repülőgépet 2017 februárjában szállították le.
Kínában végrehajtotta első repülését új hajtóműveivel a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép. Mindezt az internetre felkerült fotók alapján lehet sejteni, hivatalosan nem került megerősítésre ez a tény. A típusból eddig már több mint 20 darab készült el, ezeket az Iljusin Il-76-os teherszállító repülőgépről jól ismert Szolovjov D-30KP-2-es kétáramú gázturbinák emelik a magasba. Az Y-20-at két ezred, a 12. és a 37. repüli. Az orosz erőforráshoz képest a régóta várt, hazai fejlesztésű, növelt kétáramúsággal rendelkező Shenyang WS-20-ok egyenként várhatólag 14 tonnányi tolóerőt hoznak létre a D-30KP-2-ek 12 tonnájával szemben. A WS-20 sugárhajtóművek Y-20-ason történő használata nagyobb hatótávolságot és nagyobb teherbírást tesz majd lehetővé, továbbá javítja a fel-és leszállási jellemzőket, így az Y-20-as alkalmazható lesz a rövidebb futópályákkal rendelkező repülőtereken is.
Újabb hírek láttak napvilágot a Fülöp-szigetek tervezett BrahMos beszerzéséről. Helyi források szerint a haderő és a politikai vezetés egyértelműen az orosz-indiai fejlesztésű rendszer rendszeresítése mellett döntött. Az elképzelés szerint két partvédő üteg lenne ellátva a hajók elleni robotrepülőgépekkel. Az ütegek 3-3 teherautó alvázra szerelt indítóval rendelkeznének, ezeken 2-3 BrahMos lenne elhelyezhető. A kormányközi megállapodásban megvásárlásra kerülő fegyvereket említő 2019. decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lettek volna a szárazföldi indítású változat beszerzésére. De a megrendelést jelenleg lehetetlenné teszi az, hogy nincs meg a megfelelő anyagi fedezet egy ilyen üzlethez.
Japánban 2020. november 20-án a Tokiótól mintegy 75 kilométerre északkeletre, a Hyakuri légibázison állomásozó 301. Taktikai Vadászrepülő Század végrehajtotta búcsúrepülését a McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II vadászgépekkel. A Japán által megrendelt 140 F-4EJ-ből csak az első kettőt gyártották az Egyesült Államokban, a többit a Mitsubishi Heavy Industries készítette el. Ezek közül 96 F-4EJ-t módosítottak az F-4EJ Kai szabványra, amelynek során a Westinghouse APG-66J impulzus doppler radar váltotta fel az APQ-120-at, több üzemmódot és jobb képességeket kínálva. A frissítés lehetővé tette a hajóelleni rakéták, a Mitsubishi által gyártott ASM-1 és ASM-2, valamint egyéb földi célok elleni fegyverzet alkalmazását is. Másik 15 F-4EJ és F-4EJ Kai-t átalakítottak RF-4EJ felderítő repülőgépekké. Az utolsó RF-4E-k idén márciusban vonultak nyugdíjba. Az utolsó Phantom II is Japánban épült meg, ez az F-4EJ a 17-8440-es gyártási számot kapta és 1981. május 21-én gördült le a gyártósorról. Ez a század volt az első japán repülőegység, amely 1972 augusztusában megkapta az F-4EJ-t. Viszont a 301-ek lesznek a második század, amelyik átfegyverzésre fog kerülni Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. A gifui bázison azonban az ott található repülési tesztközpontban lévő F-4EJ-ek 2021. március végéig még repülni fognak.
Politikai és katonai szándék is egyaránt mutatkozik Japánban két újabb légvédelmi romboló megépítésére. A 9000 tonna vízkiszorítású hajók az idén júniusban megszüntetésre került Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek szerepét betöltő haditengerészeti erőt gyarapítanák. Az USA-ban kifejlesztett Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek telepítését a technikai kérdésekre és a felmerülő költségekre hivatkozva vetették el. Ez a rendszer a Lockheed Martin Aegis rendszert és a Raytheon SM-3 Block IIA Standard rakétát használja a ballisztikus rakéták jelentette fenyegetések követésére és megsemmisítésére. Az Aegis Ashore-ok Japánba történő telepítést az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentett veszély okán kezdték el a kormány 2017-ben meghozott döntése értelmében. Két létesítményt terveztek felhúzni 2,15 milliárd dolláros becsült költséggel. Az északi Akita városa közelében, míg a déli Jamagucsi városa mellett létesült volna. Miután 1,7 milliárd dollárt költöttek el a programra megállapítást nyert, hogy az utóbbi telepítési hely esetében a függőleges indítórendszerből elinduló SM-3 Block IIA Standard rakéta gyorsító fokozata jó eséllyel lakott terülten ér földet. Ugyanis a polgári élet és az infrastruktúra veszélyeztetésének elkerülése érdekében a rakéta szerkezetének esetleges módosítása nem volt megvalósítható. Továbbá eddigre az egész japán Aegis Ashore program becsült költség már elérte a 4 milliárd dollárt. Így Japán az elkövetkező időben első lépcsőben a haditengerészet rombolóira telepített Aegis rendszerekre fog hagyatkozni rakétavédelem terén. A két új romboló megépítése azonban nem mehet gördülékenyen, hiszen létrehozásuk nagyjából 4,8 milliárd dollárba kerülne. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy az első hajó legkorábban öt év múlva készülhetne csak el.
November 23-án az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy a Lockheed Martin több mint 9 millió dolláros szerződést nyert el, így az F-35A Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetébe megkezdődik majd a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) növelt hatótávolságú AARGM-ER rádiólokátorok elleni rakétáinak integrációja. Az AGM-88 HARM utódjának tekinthető AARGM-ER-t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein. A fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejleszti a Northrop Grumman Innovation Systems az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. Az elődökhöz képes kétszeres hatótávolsággal rendelkező AARGM-ER makettjével a függesztési próbákat már elvégezték az F-35C esetében, és természetesen elfér a belső fegyvertérben is, így várható képességeinek okán is joggal keltette fel a légierő érdeklődését. A belső fegyvertér kisebb mérete miatt az F-35B esetében az AARGM-ER belső szállítása nem lesz lehetséges. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.
Egyre közelebb kerül egymáshoz az ipari résztvevők és a haditengerészet elképzelése a Block VI-os változatú VIRGINIA-osztályú tengeralattjárók képességét illetőn. A 2024–2028-as költségvetési években megépülő tengeralattjárók jobb lopakodási képességgel, érzékenyebb szonárokkal fognak rendelkezni. Jelenleg még mérlegelik új hajócsavarok alkalmazását, a legénység nélküli víz alatti járművekkel való együttműködés mértékét, illetve a tengeralattjáró személyzetének életét még kényelmesebbé tevő módosítások végrehajtását. Az első ilyen módon megépülő egység az SSN 790 SOUTH DAKOTA lesz.
Első alkalommal hajtottak végre le-és felszállásokat az Amerikai Haditengerészet Bell-Boeing CMV-22B Opsrey billenőrotoros szállítógépeivel. 2020. november 22-én a típussal elsőként felszerelt VRM-30 Titans két gépe érkezett meg a USS CARL VINSON (CVN 70) NIMITZ-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóra. Míg a 169437 gyártási számú példányhoz az első le-és felszállás fűződik, addig az ezt követő 169440-es lett az első, melynek tartályaiba egy hordozó fedélzetén töltöttek üzemanyagot. Az első repülését a Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép január 21-én hajtotta végre. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében mutat eltérést a tengerészgyalogság által már évek óta használt MV-22B változattól. Az új szállítógépre igencsak szükség mutatkozott, hiszen a Grumman C-2A Greyhound szállítógépek igencsak elöregedtek az évtizedek alatt.
A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.
A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén 2021-től várható. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a mutató a tavalyi évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni.
A közelmúltban egy paraguayi katonai küldöttség érkezett Brazíliába. Feladatuk az volt, hogy felmérjék a brazilok által átadásra felajánlott M108-as önjáró tarackok állapotát. Ezek a 105 milliméteres fegyverzettel ellátott járművek szinte minden részletükben megegyeznek a 155 milliméteres tarackkal ellátott M109-el. Jelenleg a paraguayi hadseregnek csak régi M101-es, 105 milliméteres amerikai gyártmányú vontatott tarackjai vannak. Az Egyesült Államok feleslegéből származó M108-ból 50 darab az 1970-es években került eladásra Brazíliába, ahol 2018-ig voltak szolgálatban. 2020 februárjában az Uruguayi Hadsereg tárgyalásokat kezdett Brazíliával, legalább nyolc M108 105 milliméteres önjáró tarack adományként történő átvételéről. Majd szintén nyolc darab M108-as vált elérhetővé Paraguay számára is. A 11,5 kilométeres lőtávolsággal rendelkező M108-ok 1 lövés per perces tűzgyorsaságra képesek, ezt rövid időre 3 lövés per percre lehet növelni. Az M108-at egy Detroit Diesel turbófeltöltős 8V-71T motor mozgatja, amelynek teljesítménye 425 lóerő. Legfeljebb 56 kilométer per órás közúti sebességgel képes haladni, maximális hatótávolsága 360 kilométer.
Együttműködési megállapodást írt alá a Brazil Légierő és az Avibras Indústria Aeroespacial november 23-án, hétfőn. Ennek a memorandumnak az a célja, hogy formalizálja az Avibras azon szándékát, hogy nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépek családját fejlessze ki. Ebben a projektben a légierő is részt vesz, főként a szakértelemének megosztásával, annak érdekében, hogy egy megbízható, hatékony és fejlett technológiai termék kerüljön kifejlesztésre, ami majd megfelel a légierő igényeinek. Az Avibras által fejlesztett MICLA-BR (Míssil de Cruzeiro de Longo Alcance) 2027-re kerülne megalkotásra, 300 kilométeres hatótávolsággal. Irányítását kombinált inerciális/műholdas rendszer végezné, végfázisban infravörös, vagy szintetikus apertúrájú fedélzeti rádiólokátor által pontosítva. A fegyverből készülne konténeres indítású változat is, melyet az Astros 2020 járművek indítanák a jelenleg is használt MTC-300 (AV-TM 300) rakétáik helyett. Az MICLA-BR légi indítású változatát a helyi jelöléssel F-39-nek nevetett Saab JAS39E/F Gripen fegyverzetébe szánják.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T
General Dynamics F-16B Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
