2020.12.26

2020/12/26. - írta: Netarzenál

Németországban a Bundestag költségvetési bizottsága december 16-án biztosította a szükséges összeget a haderők által kért módosítások elvégzésére. Körülbelül 255 millió euróért 45 Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet akarnak ellátni önvédelmi rendszerekkel, bár eddig még csak 36 példányt vettek át. A tehertér padlózatát megerősítik, így az jobban ellenállóbb lesz a lánctalpas járművek okozta hatásokkal szemben. Továbbá a pilóták számára rendszeressé fog válni az éjjellátó szemüvegekkel történő repülés végrehajtása is. Öt gépet képessé tesznek légi üzemanyag-átadásra és légi teherdobás végrehajtására. Az eddig feleslegesnek tartott és továbbértékesítésre szánt példányokat is érintenek majd ezek a beavatkozások, ugyanis a Bundeswehr igénye az A400M képességeire az utóbbi időben jelentősen megnövekedett.

Az átalakításokat az időszakos karbantartások alatt fogják elvégezni a német Atlas-okon. Nagyjából 33 millió euróért két raktér másolatot is beszereznek az elkövetkező időszakban, ezeket Altenstadtban és Wunstorfban helyezik el. Az elsőn az ejtőernyősök gyakorolhatják majd a gépelhagyás mozzanatait, míg a másikon a rakodásért felelős személyek sajátíthatják el a különféle áruk és járművek be-és kirakodását, illetve rögzítését is. Másik 133 millió euróért hat előszériában már legyártott NHIndustries NH90TTH szállítóhelikoptert módosítanak. Öt ezekből a szériagyártású gépekkel lesz megegyező kivitelű és üzemidő-hosszabbításon is átesnek a módosítások során. A hatodik gép a műszaki személyzetek oktatóeszközeként kerül majd hasznosításra.

A német és holland fegyveres erők képviselői a közelmúltban megállapodást írtak alá a PzH 2000 önjáró tarackok közös modernizációjáról, amelynek célja a szolgálatuk meghosszabbítása a 2040 utáni időszakig. Ez a két ország mélyreható katonai együttműködésének újabb példája. Jelenleg még nem áll rendelkezésre konkrét információ arról, hogy milyen változtatásokat fognak végrehajtani a páncélosokon. Gyaníthatóan arról van szó, hogy a hollandok csatlakoztak a németek 2019 júniusában elindított korszerűsítési programjához. Itt azonban lehetnek kisebb eltérések, például a nagy hatótávolságú lőszerek típusában. Hollandia az amerikai Excalibur lőszert választotta, és több százat meg is vásárolt belőlük. Berlinben ezzel szemben a Diehl Defense és a Leonardo által kifejlesztett Vulcano lőszereknek szavaztak bizalmat.

Továbbá tervezik a Diehl Defense és a Rheinmetall által kifejlesztett GIWS SMArt 155 lőszerek gyártásának folytatását is. Eme különbségek ellenére a német-holland együttműködés eddigi tapasztalatai nagyon biztatóak. Az eljárások és a katonai kultúra mindkét országban annyira hasonló, hogy a rendszerek és a katonák egy egységbe való integrálása nagyon hatékonyan megvalósítható. A Bundeswehr jelenleg 101 PzH 2000-vel rendelkezik, de a modernizáció néhány eddig tárolt tarackra is kiterjed majd, így azok száma a jövőben eléri a 108-at. Hollandia 57 darab PzH 2000NL-t rendelt meg, de a költségvetési megszorítások miatt felük a szállítás után azonnal tartós tárolásba került. 2019-ben úgy döntöttek, hogy felállítanak egy további üteget, így reaktiváltak hat önjáró tarackot ezek közül.

Belgium részére 2020. december 22-én az Airbus leszállította a hét megrendelt közül az első A400M-et. Ez a CT02 lajstromjelű gép a 106. legyártott Atlas. Belgiumban ez a típus az egy szem luxemburgi A400M-el egy repülőtéren, a Melsbroek légibázison lesz megtalálható a 15. Szállítórepülő Ezrednél. A második A400M Belgium számára 2021 elején kerül leszállításra. A Covid-19 okozta kihívások ellenére a gyártónak sikerült az idei évre tervezett mind a 10 repülőgépet leszállítania, aminek eredményeként a világon már 98 ​​darab A400M szállítógép repül. A típus további felhasználói: Franciaország, Németország, Luxemburg, Malajzia, Spanyolország, Törökország és az Egyesült Királyság. Belgiumban az új A400M az 1972 óta használt régi C-130-ast váltja le. 2020.december 17. óta a még szolgálatban álló belga C-130H-k darabszáma már csak hat.

Ezen a napon ugyanis a CH09-es lajstromjelű példány a 16:21-kor végzett repülésével befejezte az 1973 februárja óta tartó szolgálatát. A 22 Fairchild C-119 Flying Boxcar pótlására 1972-ben megrendelt 12 Lockheed C-130H még szolgáló féltucat példánya az elkövetkező két évben kivonásra fog kerülni. Az első C-130H-t (CH01) ugyanabban az évben, tehát 1972-ben leszállították és 1973 végére mind a tizenkét repülőgépet átadták. 2007-ben egy C-130H-ra átépített használt, anno WC-130E jelzésű példányt is beszereztek, ez a CH14, majd 2009-től már mint CH13 lajstromjellel repül. Jelenleg ez, valamint a CH01, CH05, CH07, CH11, és a CH12 van még szolgálatban.

Hollandia egy újabb Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóval lett gazdagabb. 2020. december 24-én ugyanis az F-015-ös jelzésű példány is megérkezett az olaszországi Cameri-ből. A Leeuwarden légibázison települő 322. Repülőszázad mostantól az F-009, F-010, F-011, F-012, F-013, F-014 és F-015-ös gépeket birtokolja. Az USA-ban a földi-és légi személyzetek képzésében az F-001, F-002, F-003, F-004, F-005, F-006, F-007 és F-008 példányok vesznek részt.

Végérvényesen is a végéhez közeledik Nagy-Britanniában a Bombardier BD-700-1A10 Sentinel R.1-es radargépek története. A népszerű Global Express üzleti repülőgépet a Raytheon földi/vízi célok felderítésére képes rádiólokátorával és kiterjedt kommunikációs és hírszerző rendszerekkel látták el. Hasznosságát a közel egymilliárd font (1,3 milliárd dollár) költséggel létrejött típus a 2008-as szolgálatba állástól számítva már számtalan esetben bizonyította (Líbia, Mali, Afganisztán, és legutóbb az Iszlám Állam ellen Szíria és Irak felett), ennek ellenére 2013-ban felmerült az előrehozott 2015-ös kivonás képe. Ezt akkor elhalasztották, de a típus 2021 márciusában véglegesen nyugdíjazásra fog kerülni. További korszerűsítését túl drágának találták a döntéshozók.

Jelenleg az öt gépes állományból már csak négy repül, a repülőgépek életkora 16 és 19 év közötti. A ZJ693-as lajstromjelű Sentinel R.1 2017. május 23-án repült utoljára. A Sentinel R.1-es radargépek szétszerelésére, két Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítővel, valamint számos földi kiszolgáló berendezéssel együtt az Egyesült Királyság Védelmi Berendezések Értékesítési Hatósága (DESA) január 31-ig várja a jelentkezőket. Kikötés, hogy a repülőgépek újbóli szolgálatba állítása nem valósítható meg. Bizonyos alkatrészeik természetesen újrahasznosíthatók lesznek. A Boeing E-3D Sentry AEW.Mk 1-es légtérfelderítőkből London hét darabot szerzett be, ezek közül 2017 óta már csak három repül.

Megmutatta képességét a Francia Légi és Űrhaderő a 2020. december 15-én végrehajtott Minotaurusz hadgyakorlat alatt. Ennek során három Rafale B a Saint-Dizier légibázison állomásozó 4. Vadászrepülő Századtól és két Rafale C a Mont-de-Marsan-i 30. Vadászrepülő Századtól egy Airbus A330 MRTT (Multi Role Tanker Transport) Phénix és két KC-135-ös tartálygép, valamint egy Boeing E-3F Sentry légtérfelderítő repülőgép támogatásával szimulált csapásmérést hajtott végre Dzsibutiban. A több mint 10 órán át tartó repülés során a kötelék 8000 kilométert tett meg a levegőben. A kétüléses Rafale B-k feladata a csapásmérés volt, míg a két Rafale C a vadászvédelmet biztosította részükre. Utóbbiak Dzsibuti felett „össze is csaptak” az ellenséges ország légvédelmét játszó Mirage 2000–5-ös gépekkel.

Az első két új Leonardo T-345 sugárhajtású oktató repülőgépet (az Alenia Aermacchi által kifejlesztett M-345 helyi megnevezése) 2020. december 22-én átadták az Olasz Légierőnek. Az MM55234/61-202 és az MM55235/61-203 gépeket az Olaszország délkeleti részén, a Lecce közelében lévő Galatina légibázion települő 61. Repülőezrednél fogják alkalmazni. A 2018. december 21-én első repülését végrehajtó, a sorozatgyártásban elsőként elkészült példányt még további négy fogja követni 2020 végéig. Várhatólag az 1982-ben megjelent és 137 darabos mennyiségben rendszeresített MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban.

Eddig csak 18 darabot rendeltek meg belőle az olaszok. Az egy darab, 1540 kilogrammos tolóerejű Williams International FJ44-4M-34-es sugárhajtóművel ellátott típus világszerte számos érdeklődést kiváltó, a képzési hatékonyságot növelő és az üzemeltetési költségeket csökkentő géppé válhat a jövőben. Tény, az M-345-ös repülési teljesítményben több, az alapkiképzésben használatos típust felülmúl, így a már eleve korszerű kabinnal rendelkező gép (HOTAS rendszer, az első fülke műszerfalán 3, a hátsón 4 darab színes, folyadékkristályos kijelző), amennyiben még fegyverzet hordozására is képessé válik, alacsony beszerzési és üzemeltetési költségeivel több állam figyelmét is felkeltheti. A T-345 sugárhajtású oktató repülőgépeket később a Frecce Tricolori műrepülő csapat is használni fogja.

A görög parlament védelmi beszerzéssel foglalkozó albizottsága jóváhagyta tizennyolc Dassault Rafale többfeladatú harci repülőgép Franciaországból történő megvásárlását. A megállapodást minden politikai párt jóváhagyta. A pilótaképzés várhatóan 2021 elején kezdődik. A repülőgépek teljes beszerzési költsége 1,92 milliárd euró lesz. További 400 millió eurót különítenek el a Meteor nagy hatótávolságú légi-harc rakéták megvásárlására és a görög arzenálban már meglévő fegyverek (MICA, SCALP és Exocet) időszakos karbantartási munkáinak finanszírozására. Jelenleg ezeket a fegyvereket a Mirage 2000 és a Mirage 2000-5 harci gépek hordozzák, és a Rafale-ok bevethetik majd őket. A megrendelt tizennyolc repülőgépből tizenkettő a Francia Légierő állományából származik majd. Ezekből tíz együléses és kettő kétüléses lesz. Az első hat használt Rafale leszállítását a szerződés aláírásától számított hat hónapon belül meg kell kezdeni. Így az első Rafale tehát a jövő év közepe táján megérkezhet Görögországba. A további szállítás havonta egy repülőgép ütemben történik.

A vadonatúj gyártású példányok szállítása húsz hónappal az első használt repülőgép-tétel megérkezése után megkezdődik, szintén havonta egy repülőgéppel. Végül, huszonhat hónappal a szerződés aláírása után, a másik hat használt vadászbombázót is leszállítják. Az új és használt repülőgépek keverékét Athén a költségek csökkentése miatt választotta. A franciák nyolc új és tíz használt gépet ajánlottak, de Görögország hat újat és tizenkettő használtat igényelt. A használt példányokat 2012–2018-ban szállítottak le a Francia Légierőhöz, F3-O4T változatban. Ezek AESA RBE2 radarral vannak felszerelve, és képesek SCALP EG csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére, de nem képesek hordozni a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétákat. Várható azonban, hogy a szállítást megelőzően a jelenlegi F3-R szintre történik majd meg a korszerűsítésük. Gyaníthatóan a Rafale-ok a korszerűsítésre nem került görög Mirage 2000-ek pótlására kerültek megvásárlásra.

Megrendelték az Orosz Légierő részére az első tíz Iljusin IL-78M-90A légi üzemanyag-utántöltő repülőgépet december 18-án. A típus első repülését még 2018. január 19-én hajtotta végre. A PS-90А-76 új generációjú, magas kétáramúságú sugárhajtóművel ellátott típus zaj-és károsanyag kibocsátása is csökkent, de ugyanilyen fontos, hogy a takarékosabb üzemnek köszönhetően a fogyasztás is csökkent 12-14%-al, így növelve a lerepülhető távolságot, vagy az átadható üzemanyag mennyiségét. Moszkva 2027 végéig legalább 14 darab új tartálygép beszerzését tervezi végrehajtani.

Az előző mondatban szereplő legalább szót 2018 augusztusában megerősítették az orosz Védelmi Minisztériumból származó értesülések is. Ott ugyanis a repülőcsapatok gördülékeny kiszolgálása érdekében több mint 30 darab Iljusin Il-78M-90A hadrendbe állítását tartanák szükségesnek. A gyártást az Aviastar uljanovszki üzeme végzi. A levegőben az egy-egy szárny alatti, illetve a törzsvégbe épített szintén egy hajlékonycsöves rendszerrel történhet az üzemanyag átadása, míg a földön egyszerre négy repülőgép tankolható az Iljusin IL-78M-90A-ból. Az IL-78M-90A a tehertérben elhelyezett 18183 literes tartály segítségével összesen 28 tonna üzemanyagot hordozhat. Némi átalakítást követően a tartály eltávolításával az IL-78M-90A alkalmassá tehető szállító feladatok ellátására is.

Várhatólag még ebben az évben elkezdődik majd a következő generációs nagy hatótávolságú orosz bombázógép, a PAK-DA hajtóművének próbapadi vizsgálata. Az erőforrást a Kuznyecov tervezőintézet készítette el, részletes adatok nem került napvilágra róla. Ettől az évtől már folyik az első PAK-DA csökkentett észlelhetőségű bombázógép építése Oroszországban. Ezt a tevékenységet legutóbb 2019-ben szerették volna elkezdeni. Mostanra a Tupoljev tervezőiroda teljesen befejezte a típus megalkotását, ezt jelenleg 80-as gyártmányként hívják, illetve illetik még a Courier néven is. Ez futárt, idegenvezetőt és útikalauzt is jelent. Az első gép építési státuszáról eltérő hírek érkeztek 2020 májusának végéig, egyesek szerint már folyamatban volt a pilótafülkét magába foglaló szekció készítése.

Annyi egyértelmű az első példánnyal kapcsolatban, hogy 2021 végére el kell készülnie. Az Izvesztyija orosz lap értesülése szerint a PAK-DA bombázógép sorozatgyártása 2027-től veheti majd kezdetét. A géppel 2023 áprilisától kezdenék el a berepülést, ami gyorsan haladna, hiszen a meglévő szerződés előírja a bombázó három prototípusának elkészítését. Ezt követően a rendszeresítést megelőző állami tesztekre 2026 februárjától kerítenének sort. A PAK-DA-val szemben elvárás a Tu-160-nál nagyobb repülési idő és fegyverterhelés is. Várhatólag 30 órán át is a levegőben tud majd tartózkodni, 30 tonnányi fegyverterhelést cipelve. 2017-ben a PAK-DA első prototípusainak repülési próbáit 2025-re várták, míg a gyártás elindítását 2028-2029-ra prognosztizálták.

Év vége előtt újra cikkeztek a Mikojan–Gurjevics tervezőiroda új harci gépéről, a MiG-41-ről. A PAK-DP névvel is illetett tervezeten már 2013 óta dolgoznak, első felszállását 2023-ra várják, a tesztekkel két év alatt végeznének, így a típus 2025-től már szolgálatba is állhatna. Ez egy a hatodik generációs, együléses, egy hajtóműves hiperszonikus repülőgép lesz, amely képes lesz bevetésre elindulni legénység nélkül is. A MiG-31 Foxhound nehézvadászok utódtípusának az északi terültek még jelenleg is ritkának mondható a repülőtér hálózat miatt nagy hatótávolsággal kell majd rendelkeznie. A MiG-41 hiperszonikus sebességgel fog tudni repülni (4000-4500 km per órás sebességig), 1500 kilométeres hatótávolsággal fog bírni, és akár 100 kilométeres magasságig is felemelkedhet majd rendeltetésszerűen. A csökkentett észlelhetőségű nehézvadász képes lesz nagy mennyiségű fegyverzet (Kindzsal, R-37, KS-172) belső hordozására, továbbá hiperszonikus rakéták megsemmisítésére is. Légi és űri célpontok ellen a MiG-41-es még egy lézerfegyverrel is el lesz látva.

Közel két éves tárgyalási időszak után, Tunézia megállapodást írt alá Törökországgal felfegyverezhető pilóta nélküli repülőgépek megvásárlásáról. Ennek értelmében a Turkish Aerospace Industries (TAI) által gyártott Anka-S típusú repülőgépből három példányt vásárolnak meg három földi irányítóállomással együtt, körülbelül 65 millió euróért. Fontos megemlíteni, hogy a vásárlás finanszírozását a Türk Eximbank biztosítja, amely Tunéziának kölcsönöz hitelt, így a jövőben várható még megrendelés a típusra. Az Anka-S drón, 200 kilogrammos hasznos terhelhetőséggel és több mint 24 órás repülési idővel rendelkezik, 200 kilométer per órás utazósebesség mellett. Képes akár nyolc Cirit 70 rakéta, vagy négy 22,5 kilogrammos MAM-L könnyű lézerirányítású bomba hordozására.

Nigériában eladásra kínálnak számos Mikojan–Gurjevics MiG-21-et. A légierő számára feleslegessé vált Fishbed-ek között megtalálható öt együléses MiG-21MF vadászgép, 250 és 469 óra közötti repül idővel, négy kétüléses MiG-21UM harci gyakorlógép 199-től 547-ig terjedő repült órával, és tizenegy együléses MiG-21bisz repülőgép is 43–165 levegőben töltött órával. Mindezek mellé kínálnak még 15 darab hajtóművet is, amelyek az állítás szerint újak, továbbá számos pótalkatrészt is. A Nigériai Légierő 1975-ben 24 MiG-21MF és hat MiG-21UM repülőgépet szerzett be a Szovjetuniótól. Az elhasználódás miatt ez a flotta az 1980-as évek közepére lecsökkent (12 MiG-21MF és 5 MiG-21UM), ezért további 13 MiG-21bisz és 2 MiG-21UM repülőgépet rendeltek meg.

Az eladásra kínált példányok az 1990-es évek eleje óta nem repültek, tárolásuk a szabad ég alatt történt a kelet-nigériai Makurdiban. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került beszerzésre, majd a közelmúltban megrendelésre került a JF-17-es Thunder 3 példánya is.

Végrehajtották első repüléseiket az elsőnek elkészült katari NHIndustries NH90-es helikopterek. A NFH haditengerészeti változat 2020. december 17-én repült Olaszországban, míg a szállító TTH első példánya december 18-án Franciaországban. A Katar által megrendelt 28 NH90-t (tizenhat TTH és tizenkét haditengerészeti NFH helikopter) tartalmazó szerződésben további tizenkettő is megtalálható opcióként, mindkét változatból hat-hat. A szállató TTH-k Franciaországban az Airbus Helicopters Marseille-i üzemében, míg az NFH-k Olaszországban a Leonardo velencei gyárában kerülnek legyártásra. A forgószárnyasok átadását 2021 vége előtt meg kell kezdeni és 2025 végéig be kell fejezni. Napjainkig a két NH90-es változatból már mintegy 430 darab került legyártásra, összesített repült idejük túllépte a 270000 repült órát.

Egyes hírek szerint Kínában már elkezdődött a továbbfejlesztett J-11B vadászbombázók sorozatgyártása. Az egyesek által J-11BG-nek nevezett Szu-27-es továbbfejlesztésről az első hírek még 2019-ben láttak napvilágot. Akkor az állami médiában jelent meg egy képanyag, amelyben az addigi fekete radardóm helyett világosszürke radardómmal ellátott J-11B-k voltak láthatók. Az akkori sejtések máig nem lettek megerősítve, így csak továbbra is jó eséllyel arról lehet szó, hogy továbbfejlesztésen esett át a fedélzeti rádiólokátor. Gyaníthatóan az eddig használt mechanikusan mozgatott radarantennával ellátott impulzus-Doppler üzemű lokátor került lecserélésre egy AESA, vagy egy PESA rendszerű berendezésre. Előbbit talán kizárhatja az, hogy a fotókon a radom elején mintha a pitot-cső látszódna, ez pedig kompatibilitási problémákat okozhat az AESA antennával ellátott radarral.

Kanadában keresni kezdték a CC-150 Polaris (Airbus A310) gépek utódjait. A 2027 márciusában nyugdíjba vonuló típust egy olyannal szeretnék leváltani, amelyik mindkét utántöltési megoldás használatára képes. Méghozzá annyi üzemanyagot szállítva, hogy egy négygépes rajt át tudjon kísérni az Atlanti-óceán felett repülve Európába. Továbbá képesnek kell lennie VIP, valamint egészségügyi szállítási feladatok ellátására is.  A Kanadai Királyi Légierő (RCAF) öt CC-150 Polaris gépéből csak kettőt használnak légi utántöltésre. A nyilvánvaló jelöltek a Boeing KC-46A Pegasus és az Airbus A330 MRTT. Az ajánlatok előzetes értékelése várhatóan 2021 tavaszán fejeződik be, ezt követően a kormány tárgyalásokat kezd a kiválasztott ajánlattevővel az ajánlat véglegesítéséről. A szerződés aláírását 2022-re, a szállítások megkezdését 2025-re tervezik.

December 19-én az amerikai hadsereg sikeres tesztet hajtott végre az XM1299 önjáró tarack prototípusával, amely három M982A1 Excalibur lövedéket lőtt ki 70 kilométerre lévő célpontra. A lövészetre az arizonai Yuma lőtéren került sor. Az egyik lövedék közvetlenül a célba csapódott be, míg másik kettő a kijelölt pont közelében. A tesztekhez egy átépített M109A7 Paladin tarackot használták, amely egy 155 milliméteres XM907 ágyút kapott, 58-as kaliber hosszúsággal. Az XM1299-et eredményező ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön.

A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni. Az optimista tervek azt feltételezik, hogy 2023-ra tizennyolc XM1299-ből (amelyeket szolgálatban M109A8-nak hívnak majd) álló század léphet szolgálatba.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed C-5M Super Galaxy

Kawasaki T-4

Bell AH-1W Super Cobra

Panavia Tornado GR.4

Boeing KC-135R Stratotanker

Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

De Havilland DH-115 Vampire T.55

Boeing C-17A Globemaster III

Szuhoj Szu-27UB1M

Westland Sea King Mk.41

PZL-Mielec TS-11 Iskra

Douglas A-4N Skyhawk

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Lockheed P-3C Orion

Aérospatiale SA 318C Alouette II

Boeing B-52H Stratofortress

Alenia Aermacchi C-27J Spartan

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Breguet 1150 Atlantic

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

AMX International AMX-T

Mitsubishi SH-60K

MiG-29UB Fulcrum

Boeing P-8A Poseidon

NHIndustries NH90TTH

Lockheed KC-130H Hercules

Dassault Rafale C

Bell/Boeing MV-22B Osprey

 

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

 

süti beállítások módosítása