2021.01.02
Ukrajnában a 2021-es évben kezdik el majd rendszeresíteni a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatát. Ez a 2020. december végén bejelentett megrendelés egy ütegnyi, vagyis hat USzPU-360-as indítójárművet foglal magában, összesen 24 darab hajók elleni robotrepülőgéppel. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített USzPU-360-as szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.
Utolsó repülését hajtotta végre Belgiumban egy Airbus A321-es repülőgép. Ezt a példányt a portugál Hi Fly légitársaságtól bérelte az ország védelmi minisztériuma. A gép 2014. május 20. óta tartó bérleti idejét két alkalommal is meghosszabbították, mivel eredetileg csak négy évig tervezték használni. Utolsó repülését 2020. december 24-én tette meg az Airbus A321-es repülőgép, mely a személyszállításra szolgáló Embraer ERJ135 és ERJ145 gépek után egy hónappal került kivonásra. 2021 januárjától a személyszállítást már a két új Dassault Falcon 7X mellett az Airbus A400M Atlas, illetve az A330 MRTT típusok végzik el. Továbbá megállapodást kötöttek az ABELAG (Association Belge d'Aviation Général) és az eseti charter járatokra szakosodott LUXAVIATION belga társaságokkal, hogy a védelmi minisztérium igényeinek megfelelő repülőeszközt biztosítsanak a kívánt időpontban.
Szerződés került aláírásra brit szárazföldi erők számára beszerzésre kerülő új Rheinmetall/KMW BOXER 8×8 típusú gyalogsági harcjárműveket érintőleg. Ennek értelmében a lövészpáncélosok a Kongsberg Defense & Aerospace AS által gyártott PROTECTOR RS4 távirányítású fegyverállvánnyal lesznek ellátva, körülbelül 114 millió dollár értékben. A PROTECTOR RS család tagjait a 2000-es évek eleje óta már 23 ország rendelte meg, több mint 20000 darabos mennyiségben.
A Svájci Légierő 2020. december 29-én bejelentette, hogy az év utolsó napjától kezdődően újra két Boeing F-18 Hornet áll felfegyverezve készen arra, hogy a nap 24 órájában megvédje az ország légterét. A 15 percen belül felszálló készültségi vadászok csaknem 7 év elteltével jelentek meg újra az országban, miután 2014 februárjában az Ethiopian Airlines egy másodpilótája által eltérített, Addisz-Abebától Rómába tartó járattal landolt a genfi repülőtéren. Az eltérített gépet olasz és francia vadászgépek elfogták és kísérték saját légterükben, azonban Svájcban nem szállt fel sem egy F-5-ös, sem egy F-18-as sem, mivel itt a vadászgépek nem adtak egész napra kiterjedő készültséget. A nap 24 órájára kiterjedő készültség megvalósítás Svájcban további 30 millió svájci frank (34 millió dollár, 28 millió euró) kiadással jár évente. Ezt az összeget főleg a nagyjából 100 főt érintő személyi költségek, a légiforgalmi irányítás és az üzemeltetési költségek teszik ki. A svájci pilóták éjszakai körülmények között végzett elfogási gyakorlataira Nagy-Britanniában kerítettek sort november 24. és december 18. között az észak-angliai Yorkshire-ben.
Spanyolországban a T.10-03/31-03 C-130H Hercules teherszállító repülőgép átrepült Zaragozából Madrid közelébe. Tette mindezt azért, mert a típus kivonásával ezt az 1974. március 12-án átadott példányt jelölték ki, hogy a típusra emlékeztetve bekerüljön a légierő múzeumának gyűjteménybe.
Franciaországban további gépkarabélyokat rendelt meg a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség. A 2016 szeptemberében kiválasztásra került Heckler&Koch HK416F (HK416A5 áttervezése) gépkarabélyokból kezdetben a megrendelés 93000 példányra szólt. Ezekből 54500 darab HK416FC (Compact) a 280 milliméteres csőhosszal, a betolható válltámasszal 741 és 842 milliméter közötti teljes hosszal és 38500 darab HK416FS (Standard) a 368 milliméteres csőhosszal, a betolható válltámasszal 831 és 931 milliméter közötti teljes hosszal kerül átadásra. Utóbbiakból 14915 darabot fognak elsőként ellátni a Felin (Fantassin à Equipements et Liaisons Intégrés) rendszerrel. A FELIN segítségével a szokásos harcmező mellett a francia gyalogosok a digitális harcmezőre is léphetnek, ugyanis mindannyijuk felszerelésében megtalálható a koponyacsont rezgéseit használó - ezért a füleket és a szájat szabadon hagyó - rádióadó-vevő, a GPS, valamint a képek, adatok, szöveges üzenetek megjelenítésre alkalmas miniatűr kijelző.
Az 1972 óta használatban lévő FAMAS gépkarabélyon, melyeket az HK 406-ok váltanak fel, is megjelentek a FELIN rendszerhez szükséges nyomógombok, valamint egy OPTRONICS (optika + elektronika) nevet viselő irányzék is, mely lehetővé teszi éjjel is a 400-600 méteres távolságra történő pontos lövések leadását. A századparancsnokok a SITComDE terminálon követhetik nyomon katonáik harctéri ténykedését és helyzetüket valós időben. A FELIN rendszer megismerését, kezelésének elsajátítását a Sagem segítségével hajtják végre a francia katonák, már 2011 januárjától kezdődően. 2017. május 3-tól a mai napig 45340 Heckler&Koch gépkarabélyt szállítottak le ebből a mennyiségből, az utolsók átadása 2025-ben várható. Ezek mellé 10767 HK2969F (44 milliméterszer 46 milliméteres) cső alá szerelhető gránátvető is beszerzésre kerül. Most Párizs további 12000 darab HK416F gépkarabélyt rendelt meg, várhatólag a teljes mennyiség 2028-ig elérheti a 117000 darabot is.
Helyi lapértesülések szerint Párizs hamarosan aláírja a szerződést, további CAESAR önjáró tarackok (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. Ennek köszönhetően az eddig rendszeresített 77 darab mellé még további 32 kerülhet majd beszerzésre. A francia haderőben éppen ennyi, vagyis 32 darab régi AMX-30 AuF1-es önjáró tarack található meg még. Az 1994-ben bemutatott új tüzérségi eszközből az elsők 2002 végén kerültek átadásra a francia hadsereg részére. A 40 kilométeres lőtávolságú tarack hordozását végző Arquus (korábban Renault Trucks Defense) Sherpa 6×6 teherautók Renault dCI 6 dízelmotorral és, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval vannak ellátva. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhatnak fel. Egy ilyen teherautó összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani. Maximális hatótávolsága 600 kilométer.
Az eddig megrendelt 10 darabon felül további Iveco-Oto Melara Centauro II-es páncélvadászt rendelt meg Róma 2020. december 30-án. A 10, még 2018 júliusában szerződésben foglalt páncélos mellé most 86 darabot rendelt meg Olasz Védelmi Minisztérium, további 10 Centauro II-es opcióként szerepelt a megállapodásban. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció felett. Az utód a Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.
A löveggel párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. További érv az új változat nagyobb mérvű rendszeresítése mellett, hogy az eredeti variáns üzemben tartása a Freccia gyalogsági harcjárművekkel nagyobb kiadással járna, hiába rendszeresítettek belőle 359 darabot. Az olasz haderő részéről már egy összesen 150 darabos Centauro II megrendelésről is folynak tárgyalások. Ezekről annyit tudni, hogy a fent említett darabszámot két részletre lebontott mennyiségben rendelnék meg, talán ennek első részét képezi ez a 86 darab.
Újra átadásra került az első sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázó a légierő részére. Ez igazából már a második sorozatgyártású gép. Még 2020. október 31-én hajtotta végre első repülését ez a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es vesztét. A gép állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből.
A szolgálatba állt sorozatban gyártott példányok a Felon nevet kapták a NATO keresztségben, aminek jelentése gonosztevő, tettes, bűnös, aljas. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik. A típus előállításában a 2019-es év nyarán változás történt. Ugyanis a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelése létfontosságúvá vált, így a gyártást alaposan átszervezték. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése vált szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű 18 tonnás tolóerővel rendelkező hajtóművek kerülnek beszerelésre a jelenleg is használt 15 tonnás tolóerejű Szaturn AL-41F1S-ek helyett. Jelenleg ezen új erőforrás több prototípusával a légi tesztek már zajlanak. Az új hajtóművekkel ellátott Felon-ok gyártása 2023-ban veheti majd kezdetét. A sorozatgyártású példányokon talán már egy új bevonatot is alkalmazni fogak a pilótafülke plexijén. A szerződésben foglalt 76 repülőgép nagy részét ebben a továbbfejlesztett változatban gyártják majd le.
Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget használni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. A 2021. január 29-én immáron első repülésének 11. évfordulóját ünneplő Szu-57-es ezen első 76 darabja három repülőezred két-két századánál lesz majd megtalálható. Az egyik ezredet a Távol-Keleten, a másodikat az ország nyugati részén, a harmadikat pedig a Fekete-tenger délnyugati részén található repülőterekre fogják telepíteni. A jövőben egy hiperszonikus rakétával is fel kívánja fegyverezni az orosz légierő vezetése a Szuhoj Szu-57-es repülőgépeit. A MiG-31K-n megjelent Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal azonban túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a lopakodó képességű Szu-57-es belső fegyverterében el lehessen helyezni. Éppen ezért egy kisebb méretű fegyvert terveznek megalkotni az oroszok 2027-ig, ami a Kinzsalhoz hasonló képességekkel rendelkezik majd, mégis kényelmesen elfér majd a rendelkezésre álló térben.
Érdekesség, hogy a 2020. december 25-án átadott második első Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázó ugyanazt a kék 01-es oldalszámot viseli, mint a szerencsétlenül járt példány, amelyik átadására 2019. december 24-én került sor. A hírek szerint a balesetben elveszett gépet a Szuhoj saját forrásiból fedezve fogja pótolni. A komszomolszki üzemből, Novoszibirszk közbenső leszállással az aktyubinszki Állami Repülési Tesztközpont repülőterére megérkező Szu-57-est a hírek szerint fegyverzetkísérleti, illetve integrációs tesztekhez fogják használni. A következő évben 4 Szu-57-es átadása várható, míg 2022-től évente 10-12 gép fog elkészülni, és a típust repülő első ezred várhatólag Krasznodarban fog felállni. Várhatólag a gyártósor a termelés felfutása után évente akár 16 Szu-57-es elkészítésére is képes lesz. További a típushoz kapcsolódó hír, hogy orosz források tudni vélik, jól halad a Szu-57-es hordozófedélzeti változatának fejlesztése. Információik szerint az első ilyen gép két év múlva kezdheti majd meg repüléseit. A szárazföldi Szu-57-től nem sokban eltérő változat így a már felújításon frissen átesett KUZNYECOV ADMIRÁLIS orosz repülőgép-hordozón kezdhetné meg fedélzeti tesztjeit.
Ugyancsak december 25-én készültek el a legutóbb megrendeltek közül az utolsó MiG-31 Foxhound nehézvadász korszerűsítésével a Nyizsnyij Novgorodban található Szokol repülőgépgyárban. A MiG-31-et korábban sorozatban gyártották a Szokolnál. Jelenleg a létesítmények korszerűsítésén dolgoznak a Szokol repülőgépgyárban annak érdekében, hogy növeljék a vállalat hatékonyságát, és teljes mértékben képesek legyenek, időben és magas színvonalon teljesítse a szerződésekben foglalt kötelezettségeiket. Az üzemben jelenleg a MiG-31 és MiG-29UB repülőgépek korszerűsítése és javítása, valamint a MiG-29K/KUB, illetve MiG-29M/M2 vadászbombázók több részegységének gyártása is folyik.
Moszkva 2027-re szeretné megduplázni a hadrendben álló Tupoljev Tu-160-as szuperszonikus stratégiai bombázóinak darabszámát. Ez azt jelentené, hogy mindössze hét év alatt tizenhat Tu-160-ast gyártanának le. A szerződéseket állítólag már megkötötték, az első gép még 2021-ben el fog készülni. A továbbfejlesztett Tu-160M 2023-as sorozatgyártásának elindulására egy 50 darabos megrendelésről is szólnak hírek.
A török STM (Savunma Teknolojileri Mühendislik) hajógyár bejelentése szerint már folyik egy új rakétás-gyorsnaszád terveinek készítése. A török flotta által igényel hajók a FAC projekt keretében kerülnek megalkotásra. Magát a szerződést 2020. augusztus 31-én írták alá, de az információkat az STM csak december 29-én hozta nyilvánosságra. Feltételezések szerint a FAC az STM által 2016-ban bemutatott FAC-55 projekten alapul. Ennek tervezése lehetővé teszi, hogy a rakétás-gyorsnaszád mellett, némi átalakítással egy őrhajó típusú hajó is könnyedén legyártható legyen. Az 535 tonnás vízkiszorítással és 62,67 méteres hosszal rendelkező FAC-55-ös mozgatásáról egy 38000 lóerős COGAG meghajtórendszer gondoskodik, amellyel képes elérni az 55 csomót meghaladó sebességet is. A meghajtást három vízsugaras hajtómű biztosítja. Rakétás-gyorsnaszádként fegyverzetét egy 76 milliméteres löveg, RAM légvédelmi rakéták és nyolc amerikai Harpoon, vagy török ATMACA alkotja.
Izraelben ki tudja mikor, de használatba vehetik az állami vezetők szállítására átalakított Boeing B767-es repülőgépet. Éveken át az ilyen feladatokat a légierő gépeivel hajtották végre, majd később az El Al légitársaságtól béreltek erre a célra egy repülőgépet. Azonban a titkosított kommunikációs rendszerek biztosítása az ilyen repülőgépek fedélzetén jelentős többletkiadással járt. 2014-ben egy kormánybizottság engedélyezte egy külön repülőgép megvásárlását, amely átalakítva képes a tengerentúli utak lebonyolítására is. Három év kaliforniai raktározás után, miután tulajdonosa a Qantas már nyugdíjazta, 2016 júliusában az Israel Aerospace Industries (IAI) megkezdte a munkát egy Boeing 767-300ER repülőgépen. A kiber és rakétatámadások ellen egyaránt védetté vált géppel az első tesztrepülést 2019 novemberében hajtották végre, már az új kék-fehér színben pompázva. A projekt költségeivel kapcsolatos becslések szerint nagyjából hozzávetőlegesen 213 millió eurót költöttek el a 767-300ER repülőgépre. A koronavírus okozta járvány miatt idén nem használták a gépet, de időnként ellenőrző repülések végrehajtására a levegőbe emelkedtek vele.
Egyiptom részére Washingtonban a Külügyminisztérium jóváhagyta húsz Lockheed Martin Aeronautics Company AN/AAQ-33 Sniper ATP célzókonténer eladását. A program becsült összköltsége 65,6 millió dollár.
Kuvait számára viszont a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek lett elérhetőek. A 4 milliárd dolláros beszerzésben Kuvait nyolc új AH-64E-t akar vásárolni, és tizenhat, 2005-ben vásárolt AH-64D-t tervez modernizálni az AH-64E Guardian szintre.
Szaúd-Arábia pedig akár 3000 darab GBU-39 SDB I (Small Diameter Bomb I) kisméretű irányított bombát is megvásárolhat majd a jövőben. A 110 kilogrammos, 1,8 méter hosszú, akár 110 kilométerre is elrepülő fegyverből ezt a mennyiséget nagyjából 290 millió dollár ellenében lehet beszerezni.
Pakisztánban 2020. december utolsó napjaiban jelentették be, hogy elkezdték a pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázók legfejlettebb Block 3-as változatának gyártását. Ez majd egy éves csúszást jelent a 2019-ben is hangoztatott időponthoz képest. Az első Block-3-as elkészülte 2021-re, szolgálatba lépése 2022-re várható, 2024 végére 62 darabot szeretnének szolgálatba állítani. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor helyett egy másik berendezés is beépítésre kerülhet. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A döntést a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán.
Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szólt még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Ennek ellenére, na és persze mivel India a fejlettebb Talios-t rendelte meg, még 2017-ben 24,9 millió dollárért a török Aselsan Aselpod célmegjelölője lett kiválasztva az integrációra. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szintén kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Oroszországban viszont egy nagyobb tolóerejű sugárhajtómű van születőben, talán a JF-17 számára. Az RD-93MA, amely a JF-17-en használt RD-93 továbbfejlesztett változata már 9300 kilogrammnyi tolóerő előállítására képes a 8300 kilogramm helyett.
Továbbá megérkeztek a Pakisztáni Légierőhöz az első kétüléses JF-17B (FC-1B Xiaolong) változatok is. A légierő terveiben 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel, 2020. december 31-ig 14 példány átadása történt meg. A 20-613-tól 20-626-ig terjedő gyártási számú gépekből több még csak az alapozó festéssel volt ellátva ekkor. Néhány példány esetében nem zárható ki, hogy gyártása Kínában történt meg. Az első kétüléses JF-17B a Kínában található Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. Pakisztánban 2019. december 29-én készült el az első JF-17B. A JF-17B prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A módosított orr-részbe egy AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor kerülhet beépítésre. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben.
A Hindustan Times jelentése szerint hamarosan legalább három újabb Dassault Rafale vadászgépet szállítanak Indiába. Ezek már a harmadik leszállított csoportot képeznék, és a legutóbbi, novemberben érkezettekhez hasonlóan ez a legalább három gép is leszállás nélkül tenné meg a hazáig vezető utat. A szállítás időpontja még nem ismert, az üzemanyag ellátást francia és indiai tartálygépek segítségével közösen oldanák meg. További három Rafale vadászbombázót szállítanak márciusban, hetet pedig áprilisban.
Ukrán segítséggel kerülnek majd korszerűsítésre Malajzia PT-76-os úszó harckocsijai. A szovjet érában kifejlesztett PT-76-os úszó harckocsik modernizációja esetében a páncélteknőről lekerül a 76,2 milliméteres huzagolt csövű D-56T löveget és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskát tartalmazó torony és helyét a nagyobb méretekkel rendelkező John Cockerill által tervezett és gyártott belga LCTS 90 torony foglalja el. Így 6-8 lövés per perces tűzgyorsaságú szovjet fegyvert egy Cockerill 90 milliméteres Mk 3M-A2 löveg váltja, amihez egy töltőautomata is társul. A fejlett digitális, stabilizált, nappali/éjszakai célzó és tűzvezető rendszer képes együttműködni a csőből indítható Falarick 90 páncéltörő irányított rakétával is. Ez 4 kilométeres hatótávolsággal és 550 milliméteres páncélátütési képességgel rendelkezik. Az indonéz tengerészgyalogság állományában lévő 71 darab PT-76-os mindezen felül aktív páncélzatot, új motort, erőátviteli rendszert, Harris rádiókat is kaphat majd.
Indonéz halászok hálójába akadt december 20-án egy víz alatti drón a Flores-tengeren, a Selayar-szigetek közelében. Fotók alapján bizonyosan kijelenthető, hogy a drón a kínai Sea Wing családhoz tartozik. Ezek a víz alatt a felhajtóerő változásával haladnak, így igen energiatakarékosak és nagy távolság megtételére képesek. Egy kínai cikk szerint az egyik ilyen járművük több mint 6400 napot töltött a tengeren, ez alatt több mint 160000 kilométert tett meg, és a Marianna-árokban 7076 méter mélységet ért el. A 225 centiméter hosszú eszköz fedélzeti rendszerei elemzik a víz a hőmérsékletét, a zavarosságát, a sótartalmát, valamint a klorofill és az oxigén szintjét. De képes az áramokkal és a mozgás irányával kapcsolatos információk valós időben történő továbbítására is. Ezek az adatok ártalmatlannak tűnhetnek, és gyakran használják tudományos kutatásokhoz. De rendkívül értékes lehet a haditengerészek számára is. Különösen a tengeralattjáró-műveletek megtervezése során vehetik ezeknek hasznát. Minél jobban ismeri a haditengerészet a tengeralattjárók műveleti területeinek számító vizeket, annál jobban képes elrejteni ott a tengeralattjáróit. Valószínűleg ez a drón a Dél-kínai-tengertől Ausztráliáig tartó stratégiai tengeri útvonal vizeit derítette fel útja során, mivel a hálóba kerülése idején is még üzemelt.
A Hyundai Rotem dél-koreai vállalat december 22-én jelentette be, hogy 481,4 millió dollár értékű szerződést kapott K2 Black Panther harckocsik harmadik tételének legyártására a Koreai Köztársaság Hadserege részére. A vállalat nem közölt részleteket a megépítendő páncélosok darabszámáról, de a hírek szerint a harmadik tétel várhatóan összesen 54 K2-t fog tartalmazni, helyben kifejlesztett motorral és német gyártmányú erőátviteli rendszerrel. A vállalat szerint a K2 Black Panther harckocsik szállítását 2023-ra kell befejezni. A még 2010-ben megrendelt 100 darab K2 szállítását, melyek az első rendelési tételt képezték, 2015-re elkészítette a Hyundai Rotem. A 2014-ben megrendelt következő 106 darabbal várhatólag 2021-ben fognak végezni, mivel a gyártást kénytelenek voltak felfüggeszteni. Ugyanis az átvételi próbák során bizonyossá vált, hogy a tervekben foglaltakat nem sikerül teljesíteni. Ugyanis ezek a páncélosok már hazai tervezésű és gyártású motorral, illetve erőátviteli rendszerrel rendelkeztek volna.
Azonban a német MTU 883 dízelmotort és a Renk erőátviteli rendszerét nem tudta az 1500 lóerős Doosan DST DV27K motor és az S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automata váltó párosa kiváltani. A megbízhatósági és tartóssági problémák miatt, mivel nem sikerült 320 üzemórát meghibásodás nélkül teljesíteni, újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz, amelyekkel a vezetési és hidegindítási próbákon már sikerült megfelelő eredményt felmutatni. Az első kettő példány 2019. május 27-én került átadásra. A hírek szerint egy K2-es 8,5 millió dollárba kerül, így jelenleg ez a világ legdrágább harckocsija. 2020-ban a dél-koreai fegyveres erők összesen 2221 fő harckocsival rendelkeztek, ezek között 1000 darab K1/K1E1, 484 darab K1A1/K1A2, 100 darab K2, 597 darab M48A5 és 40 darab T-80U volt megtalálható. A dél-koreai kormány várhatóan több mint 600 darab K2-t rendel majd meg az M48 Patton tankok és a már üzemelő K1 harckocsik korábbi modelljeinek pótlására.
Növelni szeretné vízi akadályokon való átkelési képességét a dél-korai szárazföldi haderő. Ezért egy már bevált rendszer megvásárlását tervezik, a helyi gyártási képesség megteremtésével együtt. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) által előállított M3-as úszó gépkocsikból nagyjából 100 darabot gyártanának le a Hyundai Rotem-nél. A körülbelül 460 millió dolláros beszerzés eredményeképpen az első M3-ok átadása M3K jelzéssel már 2023-ban meg is valósulhatna. Így Dél-Korea lenne az M3-at üzemeltető hatodik ország Németország, az Egyesült Királyság, Tajvan, Szingapúr és Indonézia után. Az M3-okból 30 darab összekapcsolásával kevesebb, mint 35 perc alatt össze lehet állítani egy 350 méteres úszó hidat. Nyolc összekapcsolásával egy 100 méter hosszú jöhet létre, mindkettő esetében a teherbírás több mint 70 tonnás járművek áthaladását teszi lehetővé. A 400 lóerős dízelmotorral hajtott 28 tonnás M3 a szárazföldön akár 80 kilométer per órás sebességgel is képes mozogni, míg maximális sebessége vízen 14 kilométer per óra, hatótávolsága 750 kilométer.
Tajvanon végrehajtotta első felszállását az AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) T-5 Yung Ying (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép második prototípusa. Még 2019. szeptember 24-én az első prototípus bemutatásakor derült ki, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A gép addigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselhette a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. A 2020. december 25-én végrehajtott első repülésen a 11002-es oldal, valamint 08-9002-es gyártási számot viselő új gép 15 percet töltött a levegőben. A T-5 Yung Ying kialakítása az AIDC F-CK-1 Ching-Kuo kétüléses verzióján alapul, bár némileg nagyobb és több üzemanyag szállítására képes.
A 80%-ban új alkatrészekből álló T-5-ös repülőgépet két Honeywell/ITEC F124-200TW utánégető nélküli sugárhajtóművel látták el az F-CK-1-ben használt Honeywell/ITEC F125-70-ek helyett. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító új gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva. A légi teszteket 2021 szeptemberéig tervezik befejezni. 2021 novemberében már indítanák a sorozatgyártást, igaz még csak visszafogott tempóban, míg a termelés a teljes sebességét 2023 márciusában érné el. A ROKAF számára az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett igényelt 66 darab repülőgép legyártása várhatóan 2026 júniusáig be fog fejeződni.
Ausztráliában december 28-án bejelentették, az ország Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázói elérték a korlátozottan bevethető státuszt, a korlátozások nélküli bevethetőségre 2024-ig kell várni. Ez azt jelenti, hogy a beépített 25 milliméteres gépágyú mellett az ausztrál F-35A-k bevethetik még a Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú, az AIM-9X rövid hatótávolságú Sidewinder légiharc-rakétákat, valamint a JDAM és a SDB bombákat. Az első gépet 2018-ban kapták meg a gyártótól, és még az év december hónapjában már otthon is látható volt az első két Lightning II-es vadászbombázó. A kengurus felségjel eddig 33 darab F-35-ösre került fel. A 3. Repülőszázad után másodikként a 77. Repülőszázad fog átfegyverzésre kerülni az új típusra. Az ausztrál pilóták közül eddig 45-en, míg a földi személyzet közül 600-an ismerkedtek meg az új típussal, a repült órák száma több mint 8780. Az F-35-ös gyártási láncában 50 ausztrál vállalat érdekelt, több mint 2400 új munkahelyet teremtve.
Növelni szeretné Boeing P-8A Poseidon tengeri járőr repülőgépeinek darabszámát Ausztrália. Az eddig megrendelt tizenkét gép mellé most további kettő beszerzését fontolgatják. Az utolsó a 12 ausztrál P-8A repülőgépből 2023 márciusáig lesz leszállítva.
Kanadai média beszámolói szerint további egy évvel később fog csak szolgálatba állni a VICTORIA-osztály (ex-UPHOLDER-osztály) egyik legszerencsétlenebb sorsú egysége, a HMCS CORNER BROOK (SSK 878) tengeralattjáró. A még 1998-ban megvásárolt hajóosztály ezen tagja de facto leszerelésre került, miután a Csendes-óceánon, a Vancouver-sziget közelében egy 2011-es gyakorlat során a Nootka-szorosban tengerfenéknek ütközött. Az emberi mulasztás okozta hiba a mai napig kihatással van a CORNER BROOK-ra. Persze a 2019 áprilisában történt tűzesett éppenséggel nem tartozik ebbe a kategóriába. Mindenesetre a fő ballaszttartállyal az ütközés óta számos probléma adódott, így szárazdokkban került megjavításra.
Úgy hírlik ez nem járt sikerrel és a szivárgás továbbra is fennáll, éppen ezért a tengeralattjáró újra szárazdokkba kerül majd. Az ok állítólag a Victoria Hajógyárban nem megfelelően végzett nyomáspróbában keresendő. Ennek köszönhetően a CORNER BROOK tengeren való felbukkanása 2021 júniusára várható. Így a hajó felújítása összesen hét évet vesz igénybe. A VICTORIA-osztály többi egysége sem tud sokkal jobb eredményt felmutatni, 2019-ben például a három másik tengeralattjáró a VICTORIA (SSK 876), a HMCS CHICOUTIMI (SSK 879), és a HMCS WINDSOR (SSK 877) egyetlen napra sem futottak ki a tengerre, igaz itt a szükséges javítások és karbantartások elmaradása volt okként megjelölve. A VICTORIA-osztályú tengeralattjárókat 1983 és 1993 között tervezték és építették Nagy-Britanniában, naptári élettartamuk 2027-ben jár majd le.
A 2020-as évben 123 darab Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó került le a gyártósorokról. Ezekből 74 darab került az Egyesült Államok valamelyik haderőneméhez. Alváltozatok szerinti lebontásban 94 F-35A, 20 F-35B és 9 F-35C készült el. A 2020-as év utolsónak elkészült Lightning II-ese egy olasz részre megépített F-35A volt. Az éves gyártási mennyiség így a koronavírus járvány miatt 14 darabbal lett kevesebb, mint az tervezték. Összesítve a repült idejük túllépte a 350000 órát, már több mint 600 darab F-35-ös került átadásra, és több mint 1200 pilóta végezte el a típusátképzést. Ebben az évben két F-35-ös, egy A és egy B variáns került veszteséglistára, mindkettő amerikai volt. Május 19-én a floridai Eglin támaszponton egy gyakorló légiharcból 21:30 körül hazafelé tartó F-35A gép (12-005053) pilótája több hibát is elkövetett. A kelleténél gyorsabban és nagyobb magasságvesztéssel közeledett a futópályához, nem volt kellően pihent a repülés megkezdése előtt, és ezt a helyzetet tetézte a sisakkijelzőn megjelenő szimbólumok nem megfelelősége.
Mindezek következtében a leszállás során az orrfutómű elpattant a betontól, a kormánykorrekciók gyorsak voltak és sűrűn következtek egymás után, ami túlterhelte a vezérlőrendszert. Szeptember 29-én egy F-35B ütközött egy KC-130J Hercules tartálygéppel. A két tengerészgyalogos gép esetének kivizsgálása folyamatban van. Az F-35B pilótája az ütközés után azonnal katapultált, a Hercules pilótái viszont megpróbáltak eljutni a közeli repülőtérre, de végül egy termőföldön landoltak. A egy KC-130J Hercules súlyos károkat szenvedett, de senki sem sérült meg. A típust alkalmazó alegységek száma egyre emelkedik, nemrégiben reaktíválták az USAF 355. Repülőszázadát is tizenhárom év elteltével. Az alaszkai Eielson bázison a 354. Repülőezred így már két F-35A-t repülő századdal fog rendelkezni, hiszen 2019-ben állították fel a 356. Repülőszázadot is, ugyanitt. A 355-ök 2007-es feloszlatásakor szintén az Eielson bázist tudhatták otthonukul, igaz akkor még Fairchild A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgépeket repültek. Ez a típus 1978 óta volt itt használatban, igaz akkor még csak az A változatban, melynek elődei az A-7 Corsair II, az F-4 Phantom II, az F-100 Super Saber, illetve a 2. újjáalakítás előtt még a P–51 Mustang és a P-39 Airacobra voltak. Rövid idő belül az alaszkai Eielson bázison a 354. Repülőezred két századában így összesen 54 Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lesz megtalálható.
Dél-Koreában lefotóztak olyan amerikai Sikorsky UH-60L Black Hawk helikoptert, melyen a M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer volt megfigyelhető. A helikopter oldalára felszerelt M87 és M87A1 kereteken elhelyezhető aknákkal percek alatt létre lehet hozni egy 960 darab aknából álló aknamezőt. A keretenként 40-40, oldalanként tehát 80-80 indítótubust használó M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer tubusonként 5 harckocsik elleni és 1 gyalogsági, vagy 6 harckocsik elleni aknát rejt magában. A helikopter oldalától 35-70 méterre eltávolodó aknákon 4, illetve 48 órás, vagy 15 napos önmegsemmisítési időintervallum állítható be telepítésük előtt. Az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer dél-koreai jelenlétéről az amerikai csapatoknál volt információ, csak eddig az UH-60M-en nem volt megfigyelhető. A gyalogsági aknák használatát tiltó Ottawa-i Egyezményt az Egyesült Államok sem írta alá. A nemzetközi megállapodást lehet, Washington sem hagyja figyelmen kívül az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer esetében, bár az UH-60M-en 2017 történt felbukkanása óta sem nyert megerősítést, hogy gyalogság elleni aknákkal is folytatnának gyakorlatot. A harckocsik elleni aknák alkalmazására az egyezmény nem terjed ki. Az M139 Volcano légi aknatelepítő rendszer alkalmazása az UH-60M esetében számos korlátozást von maga után, így harcszerű körülmények között az aknatelepítést végző helikopter védelmét AH-64 Apache harci helikopterek biztosítják.
December 21-én és 22-én megérkeztek Uruguayban a Spanyol Légierőtől megvásárolt Hercules repülőgépek. A spanyolországi Zaragozából induló gépek a Kanári-szigeteken, a brazíliai Recifeben és Montevideóban szálltak le az Uruguayba tartó út során. A gépeket spanyol személyzet repülte át és a költségeket is a spanyol állam állta. Ezeket a megvásárolt repülőgépeket 1975-ben és 1976-ban gyártották. A KC-130H-kért Uruguay esetében gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Az elsőt még a 2020-as évben teljesítették, ennek összege 11 millió. A fennmaradó másik 50%-ot 2021-ben és 2022-ben fizetik ki 5,5-5,5 millió eurós elosztásban. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.
A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek a 2000-es évek elején és repülésre képes állapotban érkeztek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A gépeket az Uruguayi Légierő 3. Repülőszázada fogja használni a Cesáreo Berisso tábornok légibázison. Itt évente 450-500 repült órát terveznek az egykori spanyol gépekkel a levegőben tölteni, így a nagyjából még bennük lévő 17000 repült óra sokáig ki fog tartani. Még úgy is, hogy a következő időszakos karbantartásukra 2023-ban kell majd sort keríteni. Uruguay eddig három C-130B Hercules-el rendelkezett, ezek közül az 1967-ben gyártott 591-es oldalszámú karbantartásra vár, jelenleg nem repülőképes. Az 1960-ban gyártott 593-as oldalszámú Hercules selejtezésre került, és csak az 1961-ben gyártott 592-es oldalszámú van repülőképes állapotban, így a Madridtól megvásárolt gépek nagy segítséget jelentenek.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas Phantom FGR.2
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
Aerospatiale AS-332B1 Super Puma
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Boldog Új Évet!
