2021.03.06
Ukrajnában már ez év nyarától szeretnék beindítani a licenc alapján történő helikoptergyártást. A termelés megszervezése jelenleg már az utolsó fázisban van. Az első példányt Ukrajna függetlenségének 30. évfordulójára, azaz 2021 nyarára kell elkészíteni. Típusként a Bell UH-1 Iroquois lett megjelölve, ez készülne az Odesszai Repülőgépgyárban. Mivel ez nem konkrét változatot takar, így a Bell 212, a Bell 412 és az UH-1Y variánsokat lehet elképzelni, mint gyártandó helikoptereket, de talán egy civil verzióra nyílhatna a nagyobb esély. A helyiek igen komolyan veszik a gyártást, hiszen erre támaszkodva az Odesszai Műszaki Egyetemen repülőgép-tervező szakirányt is létre szeretnének hozni.
Idő előtt hagyta el két gyakorlóbomba a német légierő egyik Panavia Tornado vadászbombázóját. A bombavetést éppen géppárban gyakorolták, amikor az egyik gépről leestek a gyakorló változatú eszközök. A holland határ közelében található Nordhorn városának környékén található egy gyakorlótér, ami a legnagyobb területű Németországban. Itt vált le idő előtt ez a két gyakorlóbomba is, amit a Bundeswehr katonái rövid időn belül megtaláltak. Az eset kivizsgálását megkezdték. A gyakorlótéren igen sűrűn jelennek meg a nörvenichi Eurofighter-ek, mellett a Büchel és Jagel bázisokon állomásozó Tornado alakulatok gépei is, valamint belga és holland F-16-osok is.
Belgium március 3-án megkapta a második Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét is. A CT-03-as lajstromszámú repülőgép a másik hat belga és az egy szem luxemburgi A400M-el együtt a Melsbroek légibázison lesz megtalálható a 15. Szállítórepülő Ezrednél. Belgiumban az új A400M az 1972 óta használt régi C-130-ast váltja le. 2020. december 17. óta a még szolgálatban álló belga C-130H-k darabszáma már csak hat. A Covid-19 okozta kihívások ellenére a gyártónak sikerült a tavalyi évre tervezett mind a 10 repülőgépet leszállítania, és a második belga gépet is időben adták át.
Olaszországban bejelentették, a flotta számára 2 újgyártású U212 NFS (Near Future Submarine) jelzésű tengeralattjárót fognak megépíteni. Ez a szerződés 2 további egység opcióját is tartalmazza. Ennek a négy tengeralattjárónak a beszerzési programját a 2020-as év végén, december jelentették be. Az első két egységért 1,35 milliárd eurót fizetne ki Róma, ahol a másik két tengeralattjáróról még nem született meg a végleges döntés. Az építést a Fincantieri olasz hajógyártó cég végezi majd el, az elkészült tengeralattjárókat 2027-ben és 2029-ben adják majd át. Az U212 NFS-ek esetében az olaszok megtartják az eredeti német levegőtől független meghajtó rendszert, de valószínűleg saját tervezésű lítium-ion akkumulátorokat építenek majd be. Új bevonatot is kapna a hajótest, ez javítja majd a hajó hidrodinamikai tulajdonságait. A hajógyár dolgozói kissé meghosszabbítják majd a hajótestet, hogy nagyobb tér álljon rendelkezésre az elektronikai berendezések számára. A fegyverzetet a torpedók mellett a vetőcsövekből indítható hajók elleni rakéták tennék teljessé.
Március 1-én két Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép megkezdte a tengeri próbákat az olasz CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Ezen speciálisan műszerezett amerikai F-35B típusú repülőgépek a VX-23 század állományából érkeztek, amelyek a Maryland állambeli Patuxent River bázist tudhatják otthonuknak, ahol az amerikai flotta repülőeszközeinek tesztelését és kiértékelését végzik. Az olasz hajón várhatólag négy hétig tartanak majd a próbák. Az olasz felségjelű F-35B-k 2024-ben érik majd el a korlátozottan bevethető minősítést a CAVOUR repülőgép-hordozó fedélzetén. Olaszország részére eddig 3 F-35B került legyártásra. Ezek közül az első két példány az USA-ban található meg a Beaufort támaszponton, Dél-Karolinában, ahol a pilóták és a műszaki személyzet képzésében vesznek részt. A harmadik olasz F-35B a légierő állományát gyarapítja. A negyedik építése közel van a befejezéshez, a tervek szerint ezzel végzik majd el a típus otthoni első repüléseit a hordozóról.
Március első napjaiban spanyol spotterek egy érdekes festésű Boeing TAV-8B Harrier II repülőgépet fotóztak le az ország délnyugati részében fekvő Rota melletti bázis légterében. A gépen látható festésminta és sötétszürke színárnyalat megegyezett az amerikai tengerészgyalogságnál használttal, azonban a felségjel spanyol volt akár csak minden más felirat is. Ez a példány ugyanis régebben tényleg az Atlanti-óceán túloldalán repült a bőrnyakúaknál és Madrid egy másik kétüléses spanyol Boeing TAV-8B Harrier II pótlására szerezte be. Az „új” repülőgépet néhány hónappal ezelőtt tengeri úton szállították Spanyolországba, és 2021. március 3-án az volt az első repülése, immáron az Armada Española (Spanyol Haditengerészet) jelzéseivel ellátva. Így a típust repülő 9. Század állományában így újra 12 darab Harrier található meg.
Átvette második Bell 505-ös helikopterét is a Montenegrói Légierő február 12-én. A volt jugoszláv tagköztársaság két forgószárnyast rendelt meg a Bell Textron Inc.-től, pilótaképzési feladatokra. Ezáltal váltak ennek a típusnak az első katonai üzemeltetőivé. A megállapodásban további két Bell 505-ös opcióként szerepelt, de a 2020 végi kormányváltás és Montenegró pénzügyi helyzete okán nagyon kétséges, hogy élnek-e az opcióval. Az első Bell 505-ös helikoptert még 2020. szeptember 15-én szállították le. Ennek a helikopternek a műszakai átvételére még az év júliusában kerítettek sort. A Bell három pilótának nyújtott képzést a Dél-Franciaországban. A Bell 505-öseket a Bell Textron Canada gyártotta a quebeci Mirabelben található létesítményében. A második helikopter megérkezése 2021 januárjára volt ütemezve.
A Rafael Advanced Defense Systems Ltd. befejezte az I-Derby ER (Improved-Derby Extended Range) légiharc-rakéta légvédelmi változatának fejlesztését. Itt a kettős impulzusú rakétamotornak köszönhetően megnövekedett hatótávolság esetében 100 kilométeres értéket ad meg a gyártó, ez földi indításnál egyértelműen kevesebb. Az idén februárban, Izrael déli részén lezárult tesztsorozat során a Rafael több földi indítást hajtott végre, hogy tesztelje a rakéta képességeit. Az I-Derby ER rakéta alakja és mérete megegyezik a jelenleg világszerte üzemben lévő Derby rakétával. A rakéta földi légvédelmi változata szinte azonnal beépíthető a Rafael SPYDER légvédelmi rendszerébe. Így eddigi 40 kilométeres hatótávolság helyett már 80 kilométerre is hatásos lehet a SPYDER légvédelmi rendszer. Az I-Derby ER, akárcsak a Derby aktív lokátoros önirányítással és kétirányú kommunikációval rendelkezik.
Indiában úgy tűnik, sínen van az Oroszországtól félkészen megvásárolt hányatott sorú ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú fregattok sorsa. Ezeket az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában tartozó egységeket (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/) a kalinyingrádi Jantar Hajógyárban tervezték elkészíteni. Ez nem sikerült, ugyanis a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készülnek, és a fegyveres összetűzések miatt a fent említett egységek számára már nem kerültek leszállításra. Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és Új-Delhi már akkor hajlandóságot mutatott a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek mellé a két félkész, valamint egy harmadik és egy negyedik fregatt megvásárlására is.
Ezek az egységek az Indiában már szolgálatba állított TALWAR-osztály továbbfejlesztett verziói, némi eltéréssel, amik (orosz állítás szerint) nem okozhatnak komoly problémát a hadrendbe állítás után. Az ex-ADMIRAL BUTAKOV, valamint az ex-ADMIRAL ISZTOMIN 950 millió dollár ellenében került megvásárlásra India részéről, míg a négy hajóért összesen mintegy 3 milliárd dollár kerül kifizetésre. Természetesen hajtóművek nélkül kerültek a leszállításra ezek a félkész fregattok, így az M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét az indiaiaknak kellett magukra venni. A négy újabb fregatt közül kettő, igaz nem teljes mértékben a fent részletezett okból kifolyólag még Oroszországban került részben megépítésre. A másik kettő viszont már Indiában, méghozzá az ország délnyugati partján található Goa Hajógyárban. Az állami megrendelések teljesítése miatt a Mazagon, a Cochin, és a GRSE hajógyár már nem rendelkezik szabad kapacitással, így egy újabb üzemet kell alkalmassá tenni a flotta számára készülő egységek építésére. Ez pedig a Goa Hajógyár lesz, ahol a maradék két fregatt készülhet majd el a jövőben. Az orosz Jantar Hajógyár szakemberei megfelelőnek találták a Goa Hajógyárat az építés elvégzésére.
Bár az ukrán gázturbinák indiaiak általi megvásárlása akár sikerként is értelmezhető, azonban annak is ékes bizonyítékaik, hogy a teljes egészében helyben végzet hajóépítés még nem valósult meg. Egy ilyen TALWAR-osztályú fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni. A következő hajóosztály is a TALWAR-on fog alapulni. A NILGIRI-osztályú egységek nagyobbak lesznek, vízkiszorításuk már 6600 tonnás lesz és képességeiket tekintve összehasonlíthatók lesznek az orosz rokonokkal, hála a több, szintén az oroszoktól megvásárolt hajóépítési technológiának.
A Thaiföldi Királyi Légierő szerződést kötött a Saab JAS39 vadászbombázók korszerűsítéséről. A svédek 20,84 millió dollár ellenében mind a 11 Gripen esetében elvégzik a legújabb, MS20-as szabványra történő hardver- és szoftverfrissítést. Az ázsiai országból már 2018-ban érkeztek olyan hírek, melyben megemlítésre került eme korszerűsítés szándéka.
Várhatólag ez év áprilisában fog elkészülni az első KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó prototípussal a Korea Aerospace Industries (KAI), melynek építését 2018 februárjától végzi. Eme példány végszerelését 2020 augusztusában kezdték el. A gyártósoron összesen nyolc prototípus építését végzik, a 2. és a 3. még ebben az évben, míg a 4, az 5. és a 6. jövőre fog elkészülni. A földi tesztekre két gép készül el és szintén két, de kétüléses példányt is megépítenek. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának első repülését 2022 júliusára várják. A hat prototípus elkészülte után - melyekből egy Indonéziában fog majd repülni - a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-X-ből. A gép hossza 16,9 méter, fesztávolsága 11,2 méter, magassága 4,7 méter lesz.
Erőforrásként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első még a 2020-as év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-X-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-X-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni. A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni. De a KF-X továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt. A 7,9 milliárd dollárért kifejlesztendő típusból 2028-ig 40, 2032-ig 80 példányt vásárolna meg Szöul. A KF-X festésének színei és mintázata a Dél-Koreában rendszeresített F-15K vadászbombázókéra fog hasonlítani. A koreaiak azt várják, hogy a KF-X az ár és a technológia szintjén versenyképes lesz a globális piacon az olyan ötödik generációs géppel, mint az amerikai Lockheed Martin F-35. A KAI szerint a KF-X bár egy 4,5 generációs repülőgépként lett kialakítva, de alapvető hardvereit és platformjait tekintve tovább lehet fejleszteni és így ötödik generációssá válhat, például a továbbfejlesztett lopakodó technológiáknak köszönhetően.
Vízre bocsátották Japán következő generációs többfeladatú fregattjai közül a másodikat is március 3-án. Egy folyó nevét viselő MOGAMI (FFM-1), bár a hajóosztály első egysége lenne, mégiscsak másodikként merülhetett a habokba. Ugyanis még 2020. november 19-én, a 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály első egysége a KUMANO, hadrendi jelzése FFM-2, került vízre. Az FFM-1 ekkor még építés alatt áll a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában. A késés okát a meghajtó rendszerben lévő gázturbina környékén lehet keresi a hírek szerint. A 132 méter hosszú, 16 méter széles, 9 méteres merülésű, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénység létszáma mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is.
A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba, míg a MOGAMI átadása 2022 márciusára várható. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel, amit úgy tudnak majd megvalósítani, hogy egy ilyen fregatt építési költsége a hasonló hajókhoz viszonyítva alacsonyabb lesz. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. Nem is olyan rég, a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap úgy tudja, a beszerzésről politikai szinten már meg is állapodtak az országok vezetői.
Helyi lapértesülések szerint Ausztrália közel áll ahhoz, hogy felbontsa a francia Naval Group-al megkötött szerződését. Így a BARRACUDA-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjárók átdogozott, reaktor nélküli, a Block 1A terv alapján megvalósuló ATTACK-osztályú egységei nem fognak megépülni. Úgy tudni Pierre Eric Pommellet, a Naval Group vezérigazgatója Ausztráliában tartózkodik és miniszterekkel találkozik, hogy megpróbálja megmenteni a 2016 áprilisában aláírt szerződést. A 2030-tól rendszeresítésre várt ATTACK-osztályú tengeralattjárókról való lemondás okairól nem érkezett információ.
Az amerikai tengerészgyalogság jelenleg jelentősen korlátozza az új Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek esetében a felvert porban eltölthető időt. Az úgynevezett bebarnulás időtartamát egy-egy le-és felszállás során 70 másodpercben szeretnék maximalizálni, ugyanis az eddigi tesztek során a General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákra ráégő homokszemcsék jelentősen csökkentik a leadható teljesítményt. A hajtóművenként 7500 lóerő előállítására képes gázturbinák 21 percnyi ilyen üzem után kezdtek el érezhetően veszíteni erejükből a tesztek során. Tehát ez a 21 perc, ami természetesen egy túlléphető határt jelent, a hajtóművek védelmét szolgálja. Ez a 70 másodperces időintervallum a gyakorlatban nem nagyon lesz tartható, (például egy külsőleg szállítandó rakomány felvétele, majd a felemelkedés több mint 70 másodpercet vesz igénybe), de egyébként is a gyártó az üzemeltetővel együtt már munkálkodik a hiba kijavításán. Már csak azért is, mert az ilyen körülmények előfordulása a helikopterek harctéri bevetéseinél szinte mindennaposak lehetnek. Ez a jelenlegi helyzet elfogadhatatlanul sok hajtómű cserét eredményezne, maga után vonva a javítóbázisok leterheltségét is, mindezt egy már így is túl drágának tartott, és eddig nem túl nagy példányszámban megrendelésre került helikopter esetében.
Új feladatkörben tesztelték az USAF egyik Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóját. A már eddig is igen sokoldalú típust meglepő szerepkörben, szállítógépként vizsgálták meg. Persze nem a megszokott módon, nehéz, méretes rakományok belsőleg történő szállítását szerették volna elvégeztetni vele. Inkább egyfajta taktikai fegyverszállító szerepkört ruháznának az F-15E-re, amelyik az összes külső felfüggesztési pontján precíziós bombákkal felpakolva a harctérhez közelebbi bázisokra átrepülve juttatná el eme értékes fegyvereket az ideiglenesen odatelepült – ACE = Agile Combat Employment koncepciót követve - F-22-es és F-35-ös vadászbombázók részére. Erre képes, hiszen egyszerre akár 15 darab teljesen összeszerelt és használatra kész GBU-38/B JDAM-et is szállíthat (hat a baloldali, hat a jobboldali illeszkedő póttartályokon, míg három a törzs alatt, vagy a törzs és a szárnyak alatt egy-egy egytonnás GBU-31/B is hordozható), bár ennyi bevetésére képtelen, hiszen nem mindegyik felfüggesztő van bekábelezve. Szállításra viszont ezek is megfelelnek, sőt az F-15E a leszállás előtt, vagy a landolás után újra felszállva immáron kevesebb precíziós bombával, harci feladatot is végrehajthat majd, amennyiben a harci helyzet ezt igényelné. Sőt az is lehetséges lesz, hogy a fel nem használt bombákkal magát a hordozó gépet fegyvereznék fel és így indulhatna a következő bevetésre egy már az ellenség által rombolt, vagy éppen nem kellően kiépített repülőtérről.
A flotta állományába tartozó F/A-18 A/B/C/D Hornet vadászbombázók után a tengerészgyalogság ilyen gépei is búcsút intettek a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek. A múlt héten, egy tíz hónapos távollét után az USS NIMITZ (CVN-68) befutott San Diego kikötőjébe, és ez egy történelmi esemény volt, mivel az F/A-18 Hornet utolsó telepítésének végét jelentette - egy majd 4 évtizedes korszak lezárásaként - az amerikai tengerészgyalogság számára. A VMFA-323 Death Rattlers századának gépei 2021. február 25-én, egy nappal azelőtt, hogy a hordozó horgonyt vetett volna, szálltak fel a típust repülők közül utolsóként a NIMITZ fedélzetéről. A század egyébként 1982 szeptemberétől repüli a Hornet-et de ők is átfegyverzésre kerülnek majd Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázókra. A kivonásig, vagyis egészen 2030-ig azonban maradnak a régebbi Hornet-ek, mivel a 2023-ban feloszlatásra kerülő VMFAT-101-es típusátképző század feladatait is a VMFA-323 Death Rattlers veszi át. Így ők lesznek az utolsó ezekkel repülő század is.
Nem csak a NIMITZ fedélzete búcsúzott el a Hornet-ektől, de az amerikai flotta VFA-97-es repülőszázad is, igaz ők a korszerűbb F/A-18E Super Hornet variánstól. A 2013-tól repült F/A-18E-t a Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázók váltják fel, így ez a század lesz a második az amerikai haditengerészetnél, ahol megjelenik az új típus. A Lemoore támaszponton állomásozó VFA-97-es repülőszázad utolsó repülését február 27-én hajtotta végre a Super Hornet-tel.
Az amerikai haditengerészet további Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket rendelt meg 309 millió dolláros áron. Ezért az összegért négy gépet tudnak megvásárolni, így a megrendelt mennyiség már elérte a 46 darabot. Évekkel ezelőtt 48 darabban határozták meg a hordozófedélzeti szállításokért felelős Grumman C-2 Greyhound-ok pótlásához szükséges mennyiséget, így a terv lassan beteljesül. Várhatóan mind a négy most megrendelt repülőgépet 2025 márciusáig leszállítják majd. Az első szerződést a CMV-22B-re 2018 júniusában írták alá, ez 39 darabot foglalt magába nagyjából 2,9 milliárd dollárért. Ugyanezen év decemberében további három gépet rendeltek 366,8 millióért. A CMV-22B az első repülését 2019. december 19-én hajtotta végre, és 2020 februárjában adták át az első gépet a flottának. Egy hordozóhoz a tervek szerint két-három CMV-22B Osprey billenőrotoros repülőgép lesz majd hozzárendelve a szállítási feladatok elvégzése végett. Az F-35-ökben használt F135-ös sugárhajtómű hordozóra történő CMV-22B Osprey általi szállítására első alkalommal 2021. február 24-én került sor. Elsőként a USS CARL VINSON hordozó repülőezredét fogja támogatni a típus a VRM-30 Titan század színeiben, még ebben az évben. Az F-35C és a CMV-22B sikeres integrációjának köszönhetően az USS USS CARL VINSON lett az első repülőgép-hordozó, amely teljes mértékben felkészült az ötödik generációs repülőgépekkel végzett fedélzeti üzemre.
A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében fog eltérést mutatni a tengerészgyalogság által jelenleg is használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzett fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt. A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben.
A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban kezdetét vette és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a 2019-es évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyzetek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
Lockheed Martin F-35B Lightning II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
