2021.05.08
Olybá tűnik nem sikerült túl megnyerőre alakítani a franciáknak a németek számára tett múlt havi ajánlatát. Párizs célja, hogy megpróbálja a közös MAWS-programban bent tartani Németországot. Éppen ezért négy Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépet ajánlottak fel Németországnak. A koros, de korszerűsítésen átesett Standard 6-os szabványnak megfelelő tengeri járőrgépek áthidaló megoldásként szolgálnának addig, amíg a közös fejlesztésű új tengeri járőrgép szolgálatba nem állhat. A Washington által Berlin részére megvásárolhatóvá tett Boeing P-8A Poseidon-ok ellenfelét Párizs egy képzési és logisztikai csomaggal megerősítve próbálta meg még ínycsiklandóbbá tenni. Azonban a fegyverekért és az önvédelmi rendszerekért már külön kellene fizetni. 2013-ban Franciaország megbízta a Dassault Aviation and Service Industriel de l'Aéronautique-ot, hogy tizennyolc ATL2 repülőgépet frissítsen a Standard 6 változatra. A modernizáció alapeleme az AESA Thales Searchmaster radar telepítése volt. A gyártó szerint ez viharos időben akár 320 kilométeres távolságból is képes detektálni a tengeri tárgyakat. Ezenkívül, egy új rendszert telepítettek a tengeralattjárók felderítésére használt hidroakusztikus bójákból származó jelek feldolgozására és elemzésére, valamint cserélik a navigációs berendezést is. Továbbá a Wescam MX-20-es szenzortorony is felszerelésre került a Breguet Atlantic 2-ekre. A közelmúltban változás történt a haditengerészet parancsnoki posztján. Az előző parancsnok, Andreas Krause altengernagy az amerikai Poseidon-ok megvásárlását támogatta. Az új parancsnok, Kay-Achim Schönbach altengernagy még nem foglalt állást ebben az ügyben.
A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.
A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantic 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.
Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, de a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is. 2021 májusának elején megtudható lett, a németek nem bíznak a Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépekben, hiszen ezek csak a fedélzeti rendszereikben jelentenének előrelépést, a hajtómű és a sárkányszerkezet tekintetében nem. Így jó eséllyel ugyanott tartanának, mint a P-3C Orion-ok esetében. Vagyis magas karbantartási költségekért cserébe, egy várhatólag alacsony hadrafoghatósági mutatóval rendelkező gépet kapnának. De azért az is megerősítést nyert, hogy mindkét oldalon van politikai akarat a MAWS életre hívására. A németek csupán csak nem annyira optimisták a program időtervét illetőleg, mint a franciák. Véleményük szerint a MAWS 2035 helyett csak jóval később, 2038-2040 körül lesz rendszeresítésre érett rendszer. Így a Boeing P-8A Poseidon beszerzés segítséget jelenthetne az addig hátra lévő időintervallum áthidalásában.
Egy teljesen új géppuskát mutatott be a belga FN Herstal. Az FN EVOLYS nevezetű fegyverrel a társaság szeretne egy új fejezetet nyitni a lőfegyverek történelemkönyvében. Az FN EVOLYS két kaliberben került kifejlesztésre, így a 5,56x45 milliméteres NATO, illetve a 7,62x51 milliméteres NATO lőszerekkel való tüzelésre is képes. Tömege 5,5 és 6,2 kilogramm között van, kalibertől függetlenül sokkal könnyebb, mint a jelenlegi géppuskák túlnyomó többsége. Ez a géppuska a sorozatlövések mellett képes egyeslövésekkel is tüzelni, így a gépkarabélyokhoz hasonlítható pontosságú lövések is leadhatók vele. Természetesen a behajtható válltámasz hossza igény szerint beállítható, a géppuska használata egyaránt lehetséges a bal és jobb kezesek által, továbbá szereléksínekkel is rendelkezik a kiegészítő felszerelések, optikák elhelyezésére.
Mindössze hat hónap alatt került megalkotásra a John Cockerill Defense és a Thales által, az előbbi vállalat Cockerill 3030 tornyának továbbfejlesztése. Az eddig csak 7,62 milliméteres géppuskával és egy 30 milliméteres Mk44-es gépágyúval ellátott torony két oldalára rakétaindítók kerültek felszerelésre. Ezekre az irányítás nélküli, vagy akár félaktív lézeres irányítású FZ275 LGR 70 milliméteres rakéták 2, 7, 12, vagy 19 darabját magukba foglaló indítóblokkok is felszerelhetők. A továbbfejlesztett Cockerill 3030 toronnyal az első lövészeteket már végre is hajtották.
Svédországgal a BAE Systems körülbelül 200 millió dollár értékű szerződést írt alá 127 darab BAE Systems Hägglunds BvS10 MkIIB páncélozott szállító harcjármű megvásárlásáról. A tervek szerint a 127 jármű leszállítását 2022-ben kezdik meg, és 2024-ben fejezik be. Svédország már üzemelteti a BvS10-et, valamint elődjét, a Bv206-ot is. A BvS10-ből legutóbb 2012 januárjában rendeltek 48 darabot. Akkor a 15 tonnás páncélosokból 19 lövészpáncélos, 10 páncélozott sebesültszállító, 17 logisztikai és 2 parancsnoki kivitelben került legyártásra.
Május elsején vélhetőleg a hadrafoghatósága előtti utolsó gyakorlatra futott ki Nagy-Britannia HMS QUEEN ELIZABETH (R08) repülőgép-hordozója. A Portsmouth kikötőjéből útra kelt hajó és kísérete a Skócia északnyugati partjainál, két héten át tartó Strike Warrior hadgyakorlaton vesz részt. Ebben 11 nemzet több mint 20 hadihajója és 150 repülőgépe érdekelt. A QUEEN ELIZABETH esetében bizonyíthatják, hogy készek a harci őrjáratokban és/vagy valós hadműveletekben való részvételre. Az QUEEN ELIZABETH első harci őrjárata várhatólag május vége felé indul, és 28 héten át fog tartani. Az ekkor CSG21 (Carrier Strike Group 21) nevet viselő harci kötelék repülőerőit a RAF 617. repülőszázadának (The Dambusters) nyolc Lockheed Martin F-35B Lightning II ötödik generációs többfunkciós lopakodó vadászbombázója, illetve ezeket kiegészítve 10 amerikai tengerészgyalogos F-35B fogja alkotni. Utóbbiak a VMFA-211-es századtól (Wake Island Avengers) érkeztek meg a hordozóra. Az amerikai század gépei és legénysége 2021. április 26. és 28. között települt át az Egyesült Királyságba, a RAF Lakenheath-i támaszpontjára.
A CSG21 - mely a Falklandi háború óta a legnagyobb, brit parancsnokság alatt álló flottakötelék lesz - feltűnik majd a Földközi-tengeren, az Indiai-óceánon és a csendes-óceáni térségben is. A QUEEN ELIZABETH mellett ezt a harci köteléket a DIAMON (D34), és a DEFENDER (D36) DARING-osztályú rombolók, a KENT (F78), és a RICHMOND (F239) DUKE-osztályú fregattok, a FORT VICTORIA (A387), valamint a TIDESPRING ellátóhajók, továbbá egy ASTUTE-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjáró fogja alkotni. Két további egység is csatlakozik a britekhez. Egy amerikai ARLEIGH BURKE-osztályú romboló a USS SULLIVAN, illetve a holland EVERTSEN fregatt, mely a ZEVEN PROVINCIEN-osztály tagja. Meg kell említeni azt is, hogy ekkor 2010 óta első alkalommal fognak brit repülőgépek repülőgép-hordozóra települni, nem kiképzési jelleggel. A teljes repülőerő a 18 darab F-35B-n felül 4-4 darab Leonardo Wildcat HMA.2, és Leonardo Merlin HM.2, valamint 3-3 darab Merlin HM.2 Crowsnest AEW, és Merlin HC.4 helikopterből tevődik össze. Május 3-án az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma azt is megerősítette, hogy a QUEEN ELIZABETH brit F-35B gépei eme út során csatlakoznak majd az Irakban és Szíriában, az Iszlám Állam elleni hadműveletekhez is. A 617-ek 2019 nyarán a ciprusi Akrotiri támaszpontról felszállva már hajtottak végre bevetéseket Szíria légterében. A VMFA-211-ek is harcedzettnek tekinthetők az F-35B-vel is, hiszen 2018-ban a Perzsa-öbölben hajózó USS ESSEX (LHD-2) fedélzetéről felszállva hajtottak végre bevetéseket Afganisztán felett.
Spanyolországban elkezdték átadni a Standard 3 konfigurációnak megfelelő felszereltségű NH90TTH szállítóhelikoptereket. A 2016-tól leszállítani kezdett forgószárnyasok a Standard 1, illetve a Standard 2 felszereltséggel rendelkeztek, ezekből összesen 14 darabot állítottak hadrendbe. Feladataik a taktikai légiszállítás, a különleges műveleti erők támogatása, a harci felkutató-mentő feladatok ellátása, továbbá az elektronikai hadviselés, és az orvosi evakuálás. Fegyverzetüket az M3M MK3-as 12,7 milliméteres nehézgéppuskák alkotják. A 2016-tól ketyegő repülési időt mutató óra már túllépte a 6000-et. Az idők során megjelent a fedélzeten a kiegészítő páncélzat, a korszerűsített elektronikai hadviselési rendszerek, további rakományrögzítő fülek, és a gyorsköteles rendszer is. Eddig csak két NH90-be került beszerelésre az IRIDIUM műholdas telefon, valamint az új széles látószögű infravörös képalkotó kamerarendszer is. A Standard 3 konfigurációra való korszerűsítés folyamatos, így beépítésre kerül egy több gépbe az 5. móddal rendelkező idegen-barát felismerő rendszer is a DIRCM önvédelmi csomaggal együtt. A személyi állomány képzése folyamatos, így a spanyol NH90-ek hamarosan áttelepítésre fognak kerülni Maliban, a nemzetközi erők támogatására.
Négy olasz Lockheed Martin F-35A Lightning II-es települt át április 30-án a délkelet-olaszországi Amendola légibázisról az észt Tallinntól nyugatra fekvő Amari légibázisra, hogy a NATO balti országok légterét védő feladatban vegyenek részt. A kitelepülést egy olasz Boeing KC-767A légi utántöltő/szállító repülőgép támogatta. Ez az első alkalom, amikor az F-35-öt ebben a feladatban használják, bár hasonló feladatot már elláttak a talján villámok. Először 2019-ben, másodszor 2020-ban Izland légterét védték. Ezek a 32. repülőezred állományába tartozó repülőgépek váltották a német 74. repülőezred Eurofighter Typhoon gépeit, amelyek 2020 augusztus vége óta települtek át Amariba. Jelenleg a térségben megtalálhatók még a spanyol légierő 14. ezredének 4 Eurofighter vadászbombázója is a litván Siauliai bázison. A NATO-tagállamok légierői 2004. március 29. óta őrzik Észtország, Lettország és Litvánia légterét. Az F-35-ös nem jelent akkora újdonságot, hiszen a típus már megfordult Amariban, mégpedig 2017 áprilisában két USAF F-35A képében. Az első olasz F-35-t 2015 decemberében szállították le a megrendelőnek, bevethetőségüket 2018 végére érték el.
Oroszországban a Szaturn AL-41F1Sz gázturbinák késleltethetik a Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázók hadrendbe állítását. A legfrissebb hírek szerint az új hajtóművek beépítésével akadt gondjuk az oroszoknak. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. A 16%-al erősebbé vált és a tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek. Moszkva 2020 augusztusában rendelte meg a Szu-30SzM2-es vadászbombázók 21 darabját, 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgéppel együtt 1,4 milliárd dollárért. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázók fejlesztése 2015-ben vette kezdetét, ennek a célja, hogy a Szu-35Sz minél több rendszerét alkalmazzák ezen a változaton is. Moszkva Szu-35Sz-ből 98 darabot rendelt meg, ezek már mind leszállításra kerültek. A Szu-30SzM-ek átépítése az eredeti tervek szerint 2027-ben fejeződött volna be.
Átadták az Izraeli Haditengerészet részére május 4-én a Kiel-i kikötőben a második SAAR 6 osztályú rakétás korvettjét, az INS OZ-t. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épült hajóról szóló szerződést 2015 májusában írták alá, míg az építése 2018 februárjában kezdődött el. A hajóosztály másik két egységét még a 2021-es évben tervezik átadni. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére. Jelenleg már folyik az izraeli gáz exportálása Egyiptomba és Jordániába is. Izrael Görögországgal és Ciprussal közösen elindított egy projektet abban a reményben, hogy létrejön egy keleti mediterrán gázvezeték Európa irányába.
Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Seahawk helikopter fogja alkotni.
A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.
Meg nem erősített hírek szerint ebben az évben még nem repültek egyetlen egy alkalommal sem az Iraki Légierő Szuhoj Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépei. A típusból a Husszein rezsim bukása után 2014-től kezdődően 21 példányt szerzett be Bagdad, ezekből 8 került veszteséglistára. Az alkatrészek hiánya a Szu-25-ök mellett a földön tartja a Kínából beszerzett CH-4 pilóta nélküli repülőgépeket is, amik utoljára 2019 szeptemberében repültek. A hírek szerint utóbbiak esetében már megrendelésre kerültek a szükséges anyagok és ezek leszállítását várják. Viszont a cseh AERO Vodochody repülőgépgyár által kifejlesztett és gyártott L–159 ALCA (Advanced Light Combat Aircraft) típus a közelmúltban újra visszatért az iraki levegőbe.
A Reuters arról számolt be, hogy Franciaország 3,75 milliárd euró (4,5 milliárd dollár) értékben további 30 Dassault Aviation gyártmányú Rafale vadászbombázó eladása valósulhat meg Egyiptom irányába. Az Egyesült Államok több hónapja szankciókkal fenyegeti Egyiptomot a Szuhoj Szu-35-ök megrendelése miatt. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy még több repülőgépet rendeltek Franciaországból. A lap azt is megjegyezte, a tárgyalások igencsak a befejezéshez közelednek, hamarosan megtörténik majd a hivatalos bejelentés is. Emmanuel Macron elnök 2020 decemberében kijelentette, hogy nem kötné az emberi jogokhoz az Egyiptomba történő fegyvereladást, mert nem akarja gyengíteni Kairó képességét a térségben, a terrorizmus elleni harcban. Az arab állam védelmi minisztériuma később elismerte, valóban ennyi vadászbombázót szeretne megvásárolni, ehhez 10 éves futamidejű hitelt vesznek fel. Az első 24 gép megvásárlásának anyagi fedezetét 50%-ban francia banki kölcsönből sikerült előteremteni. Ezzel a francia repülőgép legnagyobb külföldi üzemeltetője lesz Egyiptom, megelőzve Indiát (huszonnyolc együléses EH, és nyolc kétüléses DH) és Katart (huszonhét együléses EQ, és kilenc kétüléses DQ). Egyiptom már 24 Rafale (nyolc együléses EM és tizenhat kétüléses DM) repülőgépet vásárolt meg, ezeket a 2015 februárjában aláírt 5,9 milliárd dolláros szerződésben rendelték meg. Ezekből 2019 áprilisában egy EM veszteséglistára került.
Lassan kezd valóra válni India 24 darab Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépekről szőtt álma. Még 2009 januárjában rendelték meg az első 8-at, ezeket 2016 júniusában további 4 követte. Helyi szinten 2019 decemberébe hagyták jóvá újabb 6 példány beszerzését. Ez egy csökkentett mennyiség, hiszen 10 gépet vásároltak volna meg, de költségvetési okok miatt megkurtították ezt a darabszámot. Ezeket 2021. április 30-án Washingtonban a Külügyminisztériumban is eladhatónak találta Új-Delhi részére. Az első nyolc repülőgépet (IN320-IN327) 2013 májusa és 2015 októbere között szállították le a 312. Albatrosz repülőszázadhoz, míg 2020 novemberétől érkeznek a további példányok. Az újabb hat P-8-as beszerzési költsége 2,42 milliárd dollár körül fog alakulni. Az USA-ban a Kongresszusnak 30 napja van arra, hogy kifogást emeljen az eladás ellen. Az indiai P-8I Neptune tengeri járőrgépek leginkább a Telephonics APS-143 OceanEye rádiólokátorban és a mágneses anomália detektorukban különböznek a többi megrendelő részére gyártott példányoktól. További eltérés, hogy a P-8I-k összetevőinek egy részét Indiában állítják elő. A gyártásban érdekelt helyi vállalatok közé tartozik a Hindustan Aeronautics Limited, a TATA Advanced Materials, a BDynamatic Technologies, a Bharat Electronics, az India Electronics Corporation, a Rossell Techsys, az Avantel, a Fokker Elmo Sasmos és a Kineco. A már 2009 óta élő megállapodás érelmében a Boeing az indiai megrendelések összegeinek 30%-át visszaforgatja Indiába.
Dél-Koreában vízre bocsátották az 5. FFX-II osztályú fregattot. A DAEJON nevet viselő egység a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx Block 1B közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett K-SAAM légvédelmi rakéta, Hong Sang Eo (vörös cápa) tengeralattjáró elleni rakéta, SSM-701K Haeryong (tengeri sárkány) 180-200 kilométeres hatótávolságú, 718 kilogrammos tömegű 5,46 méter hosszú, 0,34 méter átmérőjű hajók elleni robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok, valamint a már említett Hong Sang Eo tengeralattjáró elleni rakéták mellett. A DAEJON testvérhajói a DAEGU (FFG-818), a GYEONGNAMOR (FFG-819), a SEOUL (FFG-821), és a DONGHAE (FFG-822). Utóbbi két fregattot a Hyundai Heavy Industries építette meg.
A világhálóra felkerült képi bizonyíték arra enged következtetni, hogy a PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder vadászbombázó Block 3-as szériája igencsak figyelemreméltó harci képességgel fog rendelkezni. Ugyanis a lencsevégre kapott, még nem teljesen lefestett 3001-es oldalszámú példányon az egyik legfejlettebb kínai légiharc-rakéta volt látható. A szárnyvégeken az amerikai AIM-9X Sidewinder képességihez közelinek tartott PL-10-ek voltak felfüggesztve. Az JF-17-ek eddig csak a PL-5-ökkel voltak láthatóak, a 2018-ban bemutatott PL-10-et eddig a korábbi verziókon nem figyelték meg. Még 2019. december 15-én hajtotta végre első felszállását az elsőnek elkészült Block 3-as verzió Kínában. Eme jelenleg legkorszerűbb változat mondhatni már a tervezőasztalról elkelt, hiszen Pakisztánban évekkel ezelőtt eltervezték, hogy legalább 50 darabot rendszeresítenek majd belőle. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátort szánták beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A 2019-es évben hír érkezett arról, hogy egy másik AESA radar is beépíthető lesz a gépekbe. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere mivel ez már levegőhűtésű, míg a KLJ-7A folyadékhűtésű. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A radarok képesek egyidejűleg 30 célpontot követni. A 3000-es oldalszámot viselő prototípus állítólag még rádiólokátor nélkül hajtotta végre első repülését. Azt, hogy a két berendezés közül melyik fog beépítésre kerülni a gépekbe a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. A 2021-es hírek szerint a KLJ-7A rádiólokátor nyerte el a döntéshozók bizalmát. Külső jegyek alapján nehéz különbségeket felismerni a JF-17 korábbi verziói és az új Block 3-as között.
A Block 3-as pilótafülkéjében egy, a J-20-on használthoz igencsak hasonló külső megjelenéssel bíró nagyméretű, holografikus széles látószögű HUD is megtalálható. Az elektronikai rendszerek tekintetében több, a J-20-as gépen alkalmazott rendszer is beszerelésre került, ilyen például az infravörös tartományban dolgozó rakétákra figyelmeztető rendszer is. A Block 3-as JF-17-hez terveztek egy új hajtóművet is, de jelenleg arról sincs hír, hogy a prototípusba mi került beszerelésre. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Mivel sok konkrétum most még nincs a Block 3-as verzió képességeiről, így az idő majd eldönti mi igaz abból a gyártói állításból, mely szerint ennek a képességei közel állnak az F-16V Viper képességeihez, de ahhoz képest 50%-al olcsóbb.
Április 30-án, pénteken Taitung város partjainál lévő vizekből kiemelték a még 2020. október 29-én reggel lezuhant Northrop F-5E Tiger II-es harci repülőgép maradványait. Tajvan délkeleti részén a felszállás után nem sokkal szerencsétlenül járt gép esetében eddig azt gyanították a kivizsgálók, hogy a hajtóműben bekövetkezett mechanikai meghibásodás okozta a vesztét. A kiképzőrepülésre induló 29 éves pilóta bár katapultált a Tiger-ből, de nem élte túl az esetet. A roncs a baleset hatása ellenére viszonylag sértetlen maradt, és valószínűleg több nyomot kínál a folyamatban lévő nyomozás befejezéséhez, mivel a hatóságoknak eddig még nem sikerült meghatározniuk a baleset okát.
Új képességekkel ruházza fel néhány repülőgépét a védelmi szektorban tevékenykedő kanadai Top Aces vállalkozás. A hírek szerint a németországi Wittmund-i légibázison egy McDonnell Douglas A-4N Skyhawk már meg is kapta a Luftwaffe által igényel képességeket. A C-FGZT lajstromjelet viselő példány orrába egy AESA antennával rendelkező rádiólokátor került, valamint igény van arra is, hogy ellássák egy infravörös képalkotó kamerával is. Ez utóbbi légi célok elleni alkalmazásra lesz optimalizálva és valószínűleg konténerben nyer elhelyezést. Az orrkúp alá szerelt berendezésről a cég nem adott ki információkat, így csak gyanítani lehet, hogy vagy az izraeli EL/M-2052, vagy az olasz Leonardo Vixen 500E került alkalmazásra. Az A-4-es a függőleges vezérsíkja elé egy GPS antennát is kapott. Az EL/M-2052 a közelmúltban már felmerült egy másik légi béragresszorkodással foglalkozó cég, az Air USA esetében is. Itt a BAe Hawk sugárhajtású oktatók lennének a hordozóeszközök.
Egy, a repülőgépek külső mosását elvégző robotot mutattak be a texasi San Antonio-Lackland légibázison. A kereskedelmi forgalomba kapható robotkar és egyéb összetevők alkotta szerkezet jelenleg az F-16C-k alapos tisztítására képes, de a jövőben több típus mosását is végre tudja majd hajtani a továbbfejlesztett rendszer, a fejlesztést végző Wilder Systems szerint. A zsír, olaj és hidraulikafolyadék, valamint a hajtómű égéstermékeinek és a rovarok maradványainak eltávolítását 180 naponta szokták elvégezni. A vegyi anyagok képesek korróziót okozni, így nem célszerű túl sokáig a repülőgépek felületén hagyni őket. Az időszakos ápolás 2 napig tart, 3-4 főnek. Ezt a munkát a robotizált mosó víz- és szappanpermet segítségével egy óra alatt elvégzi, hasonló eredményt produkálva. A rendszer további felhasználási lehetőségei közé tartozik a jégtelenítő folyadék felhordása, valamint a biológiai és radiológiai fertőtlenítés is. A távolabbi jövőben a festék lemaratása és a gép újrafestése is végrehajtható lesz hasonló rendszerek segítségével.
Mindössze négy év alatt szeretné ellátni hiperszonikus fegyverekkel a ZUMWALT-osztályú rombolóit az amerikai haditengerészet. Így ez a három lenne az első amerikai hadihajó, melyeken ezek a korszerű fegyverek megjelennének. Eredetileg azt tervezték, hogy 2025-ig a hiperszonikus fegyverekkel elsősorban a robotrepülőgépekkel átfegyverzett OHIO-osztályú nukleáris tengeralattjárókat fogják ellátni, majd ezek után jönnek a Block V-ös VIRGINIA-osztály tagjai. A testvérhajók közül eddig csak az két első, a USS ZUMWALT (DDG-1000) és a USS MICHAEL MONSOOR (DDG-1001) állt szolgálatba. A USS LYNDON B. JONHSON (DDG-1002) még építés alatt áll. Érdekessége a tervnek, hogy jelenleg még semmilyen rendszeresíthető hiperszonikus fegyverrel sem rendelkezik az Egyesült Államok. Talán a haditengerészet és a szárazföldi haderő közös fejlesztése, a C-HGB (Common Hypersonic Glide Body) kerülhet legelőször rendszeresítésre alkalmas állapotban. Ezeket az egyik AGS ágyútorony helyére beépített silóban helyezhetnék el. Mivel a C-HGB mérete nagyobb, mint egy Tomahawk robotrepülőgép, így mindössze 4-6 darab lenne elhelyezhető nagyobb módosítások nélkül egy ZUMWALT-osztályú rombolón ezzel a módszerrel.
A Raytheon átadta az amerikai tengerészgyalogság számára az APG-79(V)4 (régebben VX) jelzést viselő fedélzeti rádiólokátorának prototípusát. Még 2018 nyarán mindössze a felkéréstől számított öt héten belül befejezték azokat az igazoló teszteket, mellyel a Raytheon és Northrop Grumman bebizonyította, megrendelés esetén igen rövid idő belül képesek lennének az amerikai tengerészgyalogság F/A-18C/D Hornet vadászbombázóit ellátni a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változatával. Ennek mérete pont akkora, hogy még befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyen. Az adó-vevők megalkotásánál a jelenleg legkorszerűbb, gallium-nitrid technológiát alkalmazták. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. Elképzeléseik szerint összesen 88 Hornet kaphatna új radart. Az első 25 APG-79(V)4 fedélzeti rádiólokátort 2021 decemberétől fogják leszállítani a 2020-ban elnyert 83,6 millió dolláros szerződés értelmében. A tengerészgyalogságnál még a 2030-as évekig számolnak a régi gépekkel.
Hét hónapnyi tesztelést követően az amerikai hadsereg arra a megállapításra jutott, hogy a meglévő Boeing CH-47 Chinook flottája alkalmas lehet erősebb hajtóművek beépítésre. Jelenleg az USA szárazföldi erői 510 Chinook helikoptert tartanak hadrendben. Még 2009 szeptemberében hajtotta végre első repülését az a CH-47 Chinook, amelyet próbaképpen szereltek fel General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákkal. Az eredetileg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek számára tervezett erőforrás 7500 lóerő teljesítmény leadására képes, ami körülbelül 56%-kal több, mint a CH-47-en napjainkban használt Honeywell T55-ös által nyújtott teljesítmény. A CH-47-ekben jelenleg is alkalmazott Honeywell T55-ös legkorszerűbb változata, mely a T408 ellenfelének tekinthető, a T55-GA-714C, 25%-kal erősebb, mint elődje és 10%-kal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és 6000 lóerő leadására képes. A Honeywell azonban azt állítja, hogy a T55-GA-714C üzemanyag-takarékosabb és könnyebben beépíthető a helikopterekbe, mint a konkurencia gázturbinája.
A T408-as nagyobb és nehezebb, mint a meglévő Chinook-okon használt Honeywell T55 így a próbarepülések során a T408-asok elhelyezéséhez szükséges új, négyzet alakú motorburkolatok voltak láthatók az helikopteren. Továbbá megerősítették azokat a pilonokat is, amelyek a hajtóműveket a törzs hátsó részéhez rögzítik. Persze a General Electric T408-as gázturbinák is küzdenek még gyermekbetegségekkel. Idén márciusban például az amerikai tengerészgyalogság jelentősen korlátozta az új Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek esetében a felvert porban eltölthető időt. Az úgynevezett bebarnulás időtartamát egy-egy le-és felszállás során 70 másodpercben szeretnék maximalizálni, ugyanis az eddigi tesztek során a General Electric T408-as gázturbinákra ráégő homokszemcsék jelentősen csökkentik a leadható teljesítményt. A hajtóművenként 7500 lóerő előállítására képes gázturbinák 21 percnyi ilyen üzem után kezdtek el érezhetően veszíteni erejükből a tesztek során. Tehát ez a jelenlegi 21 perc, ami természetesen egy túlléphető határt jelent, a hajtóművek védelmét szolgálja.
Ez a 70 másodperces időintervallum a gyakorlatban nem nagyon lesz tartható, (például egy külsőleg szállítandó rakomány felvétele, majd a felemelkedés több mint 70 másodpercet vesz igénybe), de egyébként is a gyártó az üzemeltetővel együtt már munkálkodik a hiba kijavításán. Már csak azért is, mert az ilyen körülmények előfordulása a helikopterek harctéri bevetéseinél szinte mindennaposak lehetnek. Ez a jelenlegi helyzet elfogadhatatlanul sok hajtómű cserét eredményezne, maga után vonva a javítóbázisok leterheltségét is, mindezt egy már így is túl drágának tartott, és eddig nem túl nagy példányszámban megrendelésre került Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopter esetében.
A texasi Fort Worth-i Lockheed Martin gyártóüzemében megkezdték az első olyan F-35A Lightning II-es építését, mely majd az angliai Lakenheath támaszpontra fog kerülni. Az összeszereléssel még az idén végezni fognak, sőt az AF-302-es gép még a 2021-es év vége előtt meg fog érkezni kijelölt állomáshelyére. A 48. repülőezredből elsőként a 495. század kapja meg az típust, mely alegységet 1991. december 13-án deaktiváltak, addig a General Dynamics F-111F Aardvark bombázókat repülték. A 495. századot az idei nyáron újra felállítják, még az első őszi F-35A megérkezése előtt. A tervek szerint 48 példányt fognak üzemeltetni Lightning II-ből a brit támaszponton, két századnál, hámom századnyi Boeing F-15C/D Eagle (493. Grim Reapers század) és E Strike Eagle (492. Madhatters és a 494. Panthers századok) mellett.
Május 6-tól újra repülnek a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázók egyes példányai. Egészen pontosan csak azok, amelyek már átestek a kötelező ellenőrzésen. A felszállási tilalomra az okot egy április 8-ai esemény adta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el.
Kínai küldöttség látogatása várható Argentínában. A repülésben történő export és import feladatkörben érintett CATIC emberei a hírek szerint egy ajánlattal érkeznek majd meg a JF-17 Thunder vadászbombázókra vonatkozólag. A kínai küldöttség felméri a különböző, már meglévő repülőipari kapacitásokat, mind a gyártás, mind a karbantartás tekintetében. Buenos Aries a hírek szerint 12 vadászbombázót vásárolna meg, ezekből 10 lenne az együléses, míg 2 a kétüléses változat. Továbbá szeretnék elérni azt is, hogy a helyi repülőipar valamilyen szinten vegye ki a részét a beszerzésből. Itt az összeszerelés, részegységek gyártása jöhet szóba.
Repülőgépek eladása okán is megemlítésre került az argentin légerő a közelmúltban. Ugyanis 7 darab Szuhoj Szu-29-es műrepülőgép és számos alkatrész kiárusítása vette kezdetét. Ezeket a gépeket egy nyolcadik társukkal együtt még 1997 és 1998 között szerezték be a Cruz del Sur bemutatócsapat részére. Egy példány sajnos 2003-ban elveszett egy halálos balesetnek köszönhetően. Pénzügyi okok miatt a gépek egyre kevesebbet repültek 2005 óta, így most számos tartalék alkatrésszel, valamint kilenc M-14P motorral együtt eladóvá váltak. A nehéz üzemeltetést bizonyítandó több gépen nincs motor, vagy légcsavar.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Lockheed F-104S-ASA-M Starfighter
