2016.04.16
Megkezdte tengeri próbajáratait Németország első F125-ös osztályú fregattja, a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) április 6-án. Az új hajók esetében nem meglepő az új rendszerek, berendezések megjelenése a fedélzeten és ez a 2014 márciusában vízre tett BADEN-WÜRTTEMBERG esetében is így van. A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás hajtómű rendszer (CODLAG). Az Északi és a Balti-tengeri területeken végzett próbák befejeztével várhatólag 2017 közepén lép majd szolgálatba a BADEN-WÜRTTEMBERG fregatt. A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú fregatt a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le.
Spanyolországban már a végéhez közeledik az S-80-as tengeralattjárók törzsének meghosszabbításával járó munka. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, mint az kiderült 2013-ban. Ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyelő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.
A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása.
Spanyol források fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását is, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. Meglepő módon a hajótest módosítást elsőként a másodiknak épülő S-82-es egységen, az ARGUELLES-en hajtotta végre a gyártást végző Navantia hajógyár, mivel a szinte már készen lévő ISAAC PERAL (S-81) átalakítása bonyolultabban hajtható csak végre. A hajógyárban úgy számolnak, hogy az ARGUELLES 2017-re készülhet el.
Továbbra is periszkópmélységben maradunk, de hidegebb vizekre evezünk, ugyanis Norvégiában kiválasztották azt a két céget, mely esélyes lehet a skandináv ország új tengeralattjáróinak legyártására. A DCNS (melyről tudni lehet, hogy a chilei, indiai, maláj és a brazil megrendeléseket elnyerő SCORPENE- osztállyal indul a megmérettetésen) és a TKMS a legnagyobb tengeralattjáró-gyártók Nyugat-Európában és széleskörű tapasztalattal rendelkeznek. Az norvég beszerzés további megrendelések előtt is kinyithatja az ajtót, hiszen Oslo a költségek csökkentése érdekében társakat keres egy közös tengeralattjáró beszerzési programhoz. Eddig Hollandiával és Lengyelországgal vették fel a kapcsolatot ez ügyben, de ezek csak tapogatózásnak tekinthetők, konkrét megállapodás még nem született a közös beszerzésről.
Megkapta a Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállványait a DIXMUDE (L9015) MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó. Az önvédelmi képesség növelését célzó munkát elsőként ezen az egységen kezdték meg 2015 végén. A MISTRAL (L9013) ezen 2016-ban, míg a TONNERRE (L9014) 2017-ben fog átesni. Ezek után a hajók fedélzetén megtalálható lesz két-két Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállvány. Az egy 20 mm-es 20M693-as gépágyúval és éjjel-nappal alkalmazható optikai célzó rendszerrel ellátott NARWHAL 20B már megtalálható a FREMM-osztályú fregattok fedélzetén is. A hasonló célokra eddig használt 20F2-es gépágyúk eltávolításra fognak kerülni.
Április 5-én Olaszországban vízre került egy algériai megrendelésre épített aknamentesítő hajó. Az Intermarine által épített EL-KASSEH megépítéséről 2014-ben állapodtak meg a felek, de a szerződés egy további egységre is tartalmaz opciót. A finn haditengerészet számára épített KATANPAA-osztályon alapuló algériai egység(ek) hasonló adottságokkal és képességekkel fognak rendelkezni. Az MHC KATANPAA (40) valamint másik két testvérhajója a PURUNPAA (41) és a VAHTERPAA (42) hajóteste és felépítménye kompozit anyagokból készült, így a 52,45 méter hosszú, 9,47 méter széles és 3,15 méteres merüléssel rendelkező egységek vízkiszorítása 680 tonna. A vízfelszín alatti tárgyak felderítését a beépített Kongsberg EM-710 RD, valamint a vontatott amerikai gyártmányú Klein Associates Klein 5500-es szonárok teszik lehetővé. A hajók legfőbb feladata a partmenti vizek aknamentesítése lesz. Másodlagosan a tengerfenék feltérképezésben is részt fognak venni.
Ezen feladatok során a Kongsberg Hugin 1000 autonóm víz alatti járművét alkalmazzák, mely képes 4500 méteres mélységben is tevékenykedni. Hajónként két Hugin 1000-es és két vezetékes távirányítású Remus 100-as víz alatti jármű is a felszerelés részét képezi. A több mint négy méter hosszú, több mint 800 kg súlyú Hugin 1000-es oldalra néző szintetikus apertúrájú szonárjával képes a tengerfelszín felderítésére. A 41 kg-os Remus 100-as azonban csak 100 méteres mélységig képes lemerülni. A felderített aknák megsemmisítéshez szintén távirányítású víz alatti járművekkel juttatják el a robbanóanyagot. A dízel-elektromos meghajtású hajók legénysége 34 fős, hatótávolságuk 2400 km, legnagyobb sebességük 24 km/h, fegyverzetüket egy Bofors 40 milliméteres gépágyú alkotja.
Újra egy érdekes ötlettel rukkolt elő ez izraeli haderő. Pár év elteltével megint arra kérték a szolgálati idejüket már letudó egykori sorozott és hivatásos katonáikat, hogy a leszerelést követően „véletlenül” náluk maradt katonai felszerelési tárgyakat, lőszereket, robbanóanyagokat és fegyvereket szolgáltassák vissza a hadsereg részére. Cserébe szemet hunynak az eltulajdonítás vétsége felett. Az egy hónapig tartó kampány során kijelölt gyűjtőhelyként száz rendőrös és laktanya várta a katonai felszerelések visszatérését. Csak az első három héten 220 lőfegyver (ezek közül több az 1948-as és az 1973-as harcokban részt vett veteránoktól származott), 20000 darab ruházati felszerelés, 700000 darab lőszer, és tetemes mennyiségű robbanóanyag került visszaszolgáltatásra. Legutóbb 2008-ban volt ilyen akció, akkor több mint 2 millió dollárnyi felszerelés került leadásra, és ezek jelentős része olyan állapotban volt, hogy további használatra megfeleltek, így jelentős kiadást sikerült lefaragni a hadsereg költségvetéséből.
Jordániában módosításra került a svájci Pilatus PC-9M turbólégcsavaros kiképzőgépek beszerzésére 2015 augusztusában megkötött szerződés. A kilenc PC-9M helyett így nyolc, jóval fejlettebb PC-21-es került majd a légierő állományába.
Moszkvából pár hete még titokzatosan megfogalmazott információk terjedtek el, amik a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók iránti érdeklődés erősödésének tényét erősítették meg, konkrét államok megnevezése nélkül. A Szíriában 2015 szeptemberétől bevetett típus iránt a Közel-Kelet, Afrika, Latin-Amerika, valamint Ázsia több állama is érdeklődést mutat. Az egyik érdeklődő kilétére már fény derült, ez pedig nem más, mint Jordánia.
Nigériában is igen komolyan fontolgatják a haderőfejlesztést. A legújabb hírek szerint igencsak színes flottába gondolkodnak, hiszen közepes kategóriában a Mil Mi-17-es, könnyűként az Airbus H125 (ex-AS350), harci helikopterként pedig a dél-afrikai gyártmányú Denel AH–2 Rooivalk Mk2 került szóba, de Kínából is vásárolnának forgószárnyasokat. A beszerzések létjogosultságát a Boko Haram elleni harccal indokolták.
A néhány évvel ezelőtt kudarcba fulladt tárgyalások ellenére újra kapcsolatot keres az indiai Hindustan Aeronautics Limited repülőgép a svéd Saab-al. A téma most is a régi, az európai féltől a Tejas Mk II-es létrehozásához várnak segítséget. A jövő héten a svéd gyártó küldöttsége meg is fog érkezni Indiába az első megbeszélésre.
Mindeközben a szomszédos Pakisztánban már a harmadik harci század átfegyverzése fejeződött be a kínai segítséggel létrehozott JF-17 Thunder vadászbombázókkal. A 26., majd a 16. repülőszázad után most a Masroor légibázison az F-7P-et búcsúztató 2. repülőszázad vált a típust alkalmazó harmadik harci alegységgé. Az eddig csak vadászfeladatokra alkalmas repülőszázad a JF-17-es megjelenésével a földi és a vízfelszíni célpontok ellen is alkalmazható alakulattá válik.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II.
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.
LTV Aerospace A-7A Corsair II.
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.
