A japán védelmi minisztériumban mérlegelik az infravörös érzékelőkkel felszerelt pilóta nélküli repülőgépek használatát ballisztikus és hiperszonikus rakéták felderítésére.

Ezekkel szeretnék időben felderíteni az ilyen kategóriájú fegyvereket, amelyek egyre nagyobb számban jelennek meg Kína és Oroszország arzenáljában. A ballisztikus rakéták felderítése a drónokra telepített infravörös érzékelőkkel nem új keletű dolog, az elképzelés életképességét 2019-ben már igazolták. Az USA-ban a 2016-tól lefolytatott tesztek során módosított MQ-9-ekkel követtek ballisztikus rakétákat.

A hiperszonikus rakétatámadás korai észlelésének problémája abban rejlik, hogy röppályájuk alacsonyabb, mint a ballisztikus rakétáké, továbbá az igen nagymértékben képesek is módosítani. Nem meglepő, hogy az ilyen típusú fegyverek puszta sebessége arra késztetett egyes elemzőket, hogy azt állítsák, hogy teljesen új parancsnoki és irányítási architektúrára van szükség a legyőzésükhöz. Ezt szem előtt tartva Japánnak nemcsak az észlelési rendszerek sokféleségére és a bejövő fegyvereket megsemmisítő eszközökre lehet szüksége, hanem egy átfogó harcvezetési hálózatra is, amelyben ezeket az eszközöket össze lehet kapcsolni, és a védelmet teljes biztonsággal, gyorsan, zökkenőmentesen lehet garantálni.

Az orr-részre szerelt infravörös rendszerrel a ballisztikus rakéták felderítésére képessé tett MQ-9-ek

A japán elképzelésben több pilóta nélküli repülőgép egyidejű levegőben tartózkodása szerepel, és a gépek fedélzetéről az észleléseket egy földi központba továbbítanák. Eme feladatra használható gépek típusát még nem döntötték el, azonban mindenképpen egy hosszú repülési idővel, nagy magasságokban repülni képes gép lehet erre a feladatra a legalkalmasabb. Tokió már megrendelt 3 darab RQ-4B Global Hawk Block 30-as gépet. Ezek közül az első idén áprilisban hajtotta végre első felszállását. A 32 órán át a levegőben tartózkodó, 18000 méterre is felemelkedő gépek elméletileg kellő fedélzeti berendezésekkel ellátva képesek lennének a rakéták észlelésére, de a mindössze 3 darabos mennyiség kevés.

Gyaníthatóan, mivel az infravörös érzékelőknek számos korlátozó tényezője van az időjárás tekintetében, ezek a kombinált felderítő rendszernek csak az egyik elemei lennének a továbbiak mellett. Jelenleg már folyik egy kutatóprogram, melyben a hiperszonikus rakéták minél előbbi észlelhetőségét vizsgálják rádiólokátorok által. Ezeket már az űrbe telepítenék, műholdakra, így valósítva meg az állandó lefedettséget több tucat kis műhold felhasználásával. Egy ilyen összetett védelmi rendszer létrehozására természetesen jelentős kiadással jár majd, ennek mértéke elérheti a több 10 milliárd dollárt is.