2013.03.21
Négy különféle feladatú 120 mm-es harckocsi lövedék leváltására fejleszti ki az AMP (Advanced Multi-Purpose) nevű, többfeladatú lőszerét az amerikai hadsereg. Az M1 Abrams harckocsik fő fegyverzetét képező 120 mm-es M256 sima csövű lövegnél az M830 típusú kumulatív páncéltörő lövedéket (HEAT), valamint ennek 1993-ban rendszeresített, helikopterek ellen is alkalmazható M830A1 MPAT (Multi-Purpose Anti Tank) változatát, továbbá a 2005-ben gyalogság ellen rendszeresített M1028-as kazettás lövedéket, és az M908-as jelzést viselő akadály-romboló lövedéket váltanák ki az AMP-vel az elképzelés szerint. Mindezen feladatok ellátására egy programozható gyújtóval lett ellátva az AMP, így további két feladatra is alkalmassá válik. Az egyik az irányított páncéltörő rakéták, illetve az irányítást végző kezelőik elleni alkalmazás, a másik pedig a bunkerek és megerősített építmények elleni alkalmazhatóság.
Tíz hónapon belül szeretné befejezni az AGM-114 Hellfire irányított rakéták integrációját az AC-130W Stinger II gépeken az Amerikai Légierő Különleges Műveleti Parancsnoksága (AFSOC). Az AFSOC MC-130W Dragon Spear gépeinek fegyverzetében már megtalálható a Hellfire rakéta, azonban az AC-130W-k esetében a munkálatok, melyek szintén nem túl bonyolultak, a költségvetés folyamatos csökkentése véget nem haladnak az elvárt ütemben.
Már várja az NH Industries NH90NFH, az AS565 MB Panther és az AgustaWestland AW159 Wildcat haditengerészeti helikopterek fegyverzetébe szánt FASGW/ANL (Future Anti-Surface Guided Weapon/Anti-Navire Léger) hajó elleni rakétákra vonatkozó fejlesztési megbízást az MBDA. A fegyver létrehozásáról és közös finanszírozásáról Franciaország és Nagy-Britannia állapodott meg még 2008 márciusában, míg a szándéknyilatkozatot 2009 januárjában írták alá. Ám az európai rakétagyártó legnagyobb sajnálatára 2012 júniusában elhalasztották a megkeresésüket. Az új rakétával a két országban rendszeresített, hasonló feladatkörű Sea Skua és AS15TT rakéták kerülnének leváltásra.
Anno még 2015-re tűzték ki a 100 kg tömegű, 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, infravörös képalkotóval és kétirányú adatátvitellel ellátott (ez lehetővé tenné a már elindított rakéta számára egy másik célpont kijelölését) FASGW/ANL hadrendbe állításának évét. A 30 kg-os robbanófejjel felszerelt rakétával szemben elvárás, hogy az 50 és az 500 tonnás vízkiszorítású gyorsnaszádok mellett a nagyobb korvettek és a szárazföldi célpontok ellen is bevethető legyen. További előnye lenne, hogy rendszeresítését minimális befektetéssel meg lehetne oldani, és még számos helikoptertípust alkalmassá lehetne tenni hordozására.
Fontolgatja az amerikai haditengerészet, hogy F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázói számára megvásárolja, a törzs felső részére szerelhető illeszkedő póttartályokat. A hírek szerint az elsősorban az exportmegrendelések miatt létrehozandó illeszkedő póttartályokkal még a nyáron elkezdi a teszteket a flotta. A haditengerészet nem tagadta, hogy érdeklődnek a Hornet-ek hatótávolságának eme eszközökkel történő növelésén, azonban hivatalosan nem erősítették meg a próbák időpontjának kezdetét. Mindenesetre a gépek repülési jellemzőit némileg rontó illeszkedő póttartályok mellé nem ártana a továbbfejlesztett, 12000 kg tolóerejű General Electric (GE) F414-GE-400 EPE hajtóművek beszerzése.
Március 8-án átadta a 100. F-35 Lightning II törzsközéprésszét a Northrop Grumman. A majdani AF-41-es jelzésű gép egyik fő alkotóelemét még 2012 márciusában kezdték el gyártani és ez év február 26-án készültek el vele. A törzsközéprész március 5-én került átszállításra a Lockheed Martin üzemébe. Az F-35-ök gyártási ütemének felfutását jól jellemzi, hogy alig másfél éve, 2011-ben készült ez az 50. Lightning II-es törzsközéprésze, míg a tavalyi évben összesen 32-t állított elő a Northrop Grumman.
NETARZENÁL GALÉRIA
