2014.01.25
Nagy-Britanniában jól haladnak a Brize Norton-i légibázison végzett fejlesztésekkel, amelyeket az Airbus Military A400M teherszállítók rendszeresítése miatt kezdetek el. A szükséges infrastruktúra nagyobb része már készen áll az új gépek fogadására, például egy új hangárt is felhúztak, ahol a gépek időszakos átvizsgálását fogják elvégezni. A gyártósoron jelenleg három, majdani RAF Atlas található meg az összeszerelés különféle fázisaiban, ezek közül az első még idén átadásra fog kerülni.
A brit miniszterelnök David Cameron arra kérte Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők. Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.
Olaszországban a Fincantieri hajógyár a múlt héten vízre bocsátotta az algériai megrendelésre épített KALAAT BENI-ABBES partraszállító hajót. A 8000 tonnás vízkiszorítású egység fedélzetén a 150 fős legénységen felül még további 440 katona számára van hely, továbbá képes szállítani 15 harckocsit, vagy 30 könnyebb lövészpáncélost. A hasonló tervek alapján Olaszország számára a három egységből álló SAN GIORGIO-osztály (SAN GIORGIO-L 9892, SAN MARCO-L 9893, SAN GIUSTO-L 9894) 133 méter hosszú, 20 méter széles és rendelkeznek elárasztható fedélzettel, azonban helikopterhangárral nem. Így a helikoptereket csak a repülőfedélzeten lehet tárolni. Az olaszok jellemzően öt nagyobb méretűt (CH-47, SH-3, EH-101) szoktak alkalmazni az osztály egységeiről. Algéria még 2011 nyarán két, módosított hajót rendelt meg, ezek fegyverzetében már megtalálhatók lesznek az ASTER 15-ös légvédelmi rakéták is. A partraszálló naszádokból hármat Algériában készít el licenc alapján a Mers El Kebir hajógyár. A KALAAT BENI-ABBES novemberben kerül majd átadásra, míg szolgálatba a következő évben fog lépni.
Franciaországban végrehajtotta első repülését a kibővített fegyverzettel a Dassault Rafale vadászbombázó. A gépre négy MBDA Mica és két Meteor légi célok elleni rakétán felül hat Sagem AASM Hammer rakéta-póthajtású bomba és három 2000 literes pót-üzemanyagtartály került felfüggesztésre.
Oroszországban egy új tüzérségi eszköz fejlesztését kezdték meg. Ez nem más mint a 2010-ben bemutatott Volk (Farkas) kerekes páncélozott jármű 6x6-os kerékképletű VPK-39273-as változata és a 120 mm-es 2B16 Nona-K vontatott könnyű tarack összeházasítása. Az 1970-es években kifejlesztett és 1986-ban szolgálatba állított 1200 kg-os 2B16 Nona-K alkalmas a 120 mm-es aknavetőgránátok kilövésére is, tűzgyorsasága 8 lövés/perc, lőtávolsága 12 km. A Volk VPK-39273-as könnyű önjáró tarack hátsó részén elhelyezett fegyver alá egy hidraulikusan működtethető talplemez került felszerelése, ez segít a lövés közben fellépő erőket elviselni a 30%-os hatékonyságú csőszájfékkel együtt.
Az internetre felkerült képek alapján Algériában kínai önjáró tarackot tesztelnek. Autópályán, közúti szállítás közben fotóztak le egy kamiont, ami egy PLZ45, vagy PLZ52 155 mm-es önjáró tarackot szállított. A NORINCO által gyártott 45, illetve 52-es kaliberhosszúságú tüzérségi fegyverek beszerzéséről és rendszeresítéséről eddig még nem érkezett hivatalos jelentés.
Februárban tervezi bemutatni új mobil légvédelmi rendszerét az izraeli Rafael. Az Iron Beam névre keresztelt nagy energiájú lézerfegyver rakéták és tüzérségi lövedéke elleni védelem céljára készült. A szingapúri airshow-n debütáló Iron Beam várhatólag a következő évben már bevethetővé is fog válni.
Izraelben fontolgatják a Namer nehéz gyalogsági harcjárművek darabszámának csökkentését. A tervekben 386 Namer hadrendbe állítása szerepelt, ezt most 170-re csökkentenék le, így a gyártás már 2017-ben véget érne 2019 helyett, mivel évente 60 darabot készítenek el. Ezzel párhuzamosan a Merkava MK4-es harckocsik előállítási ütemét is visszafognák.
Néhány héten belül végrehajtják majd az első éles lövészetet az izraeli Arrow 3-as ellenrakétával. Az IAI annyira biztos, hogy az iráni Shahab ballisztikus rakétát szimuláló célpont megsemmisítésre sor kerül, hogy még a teszt előtt elkezdi, természetesen saját költségére az Arrow 3-as gyártását, így a ballisztikus rakéták elleni védelemre készített fegyver már 2015-től bevethetővé válna.
Szerdán egy 17 tagú szaúdi delegáció tért haza Pakisztánból, ahol három napon át a védelmi együttműködési lehetőségek felől tájékozódtak. Annyi információ már napvilágot látott, hogy a szaúdiak élénk érdeklődést mutattak a Pakisztánban gyártott JF-17-es Thunder vadászbombázó iránt és a már Szaúd-Arábiában is szolgálatba állított Super Mushshak alapfokú kiképzőgép újabb példányainak beszerzése is szóba került a látogatás során.
Irak 500 AGM-114K/R Hellfire irányított rakéta megvásárlási szándékával fordult Washingtonhoz. A fegyverekért, a képzésért és a tartalék alkatrészekért 82 millió dollár fizetnének.
Január 9-én az Egyesült Államokban letartóztattak egy iráni születésű amerikai állampolgárt, aki a Lockheed Martin F-35-ös Lightning II-es titkait próbálta kicsempészni az országból. Az 59 éves, korábban a Pratt&Whitney-nél dolgozó mérnök végzettségű Mozaffar Khazaee Németországon keresztül készült Iránba repülni, amikor lecsaptak rá. A neves hajtóműgyártónál az összes típuson a szilárdsági és tartóssági vizsgálatokban munkálkodó Khazaee augusztusban került elbocsátásra (több száz munkatársával együtt), egy leépítés keretén belül. Ő rajzok, műszaki kézikönyvek, és egyéb titkos minősítésű dokumentumokkal távozott munkahelyéről és ezeket megpróbálta Iránba eljuttatni egy konténerszállító hajóra felcsempészve, ám a csomag a vámosok kezére jutott. Mozaffar Khazaee várhatólag 10 éves börtönbüntetést fog kapni tettéért.
Indiában élesen bírálták az Oroszországgal közösen fejlesztett FGFA vadászbombázó programját. Jó eséllyel ezt azért tették, mert szeretnék elérni az oroszoknál, hogy hadiiparuk nagyobb hányadban részesülhessen a Szuhoj T-50-esen alapuló FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft - ötödik generációs vadászgép) fejlesztési munkálataiból. Jelenleg ugyanis Új-Delhi a költségek 50%-át állja, míg az indiai cégek nagyjából 15%-al veszik ki részesedésüket a kutatási és fejlesztési munkából. Jelenleg 11 milliárd dolláros fejlesztésről szólnak a hírek, de mire a gép elkészül ez várhatólag 25-30 milliárdra fog emelkedni. Moszkvában hajlanak arra, hogy nagyobb részt biztosítsanak az indiaiak számára ezekből a munkákból, erről egyébként még novemberben elkezdődtek a tárgyalások a felek között, de eddig említésre méltó eredményt nem tudtak felmutatni.
India terveiben eredetileg 166 együléses és 48 kétüléses FGFA rendszeresítése szerepelt, ezt tavaly változtatták meg 144 darab együléses megvásárlására. A helyi termelés a tervek szerint 2020-ban indul meg. A két ország közötti szerződés véglegesítését 2013-ra, vagy 2014-ra várták, bár egyesek már egy évvel ezelőtt tudni vélték, hogy a 2012-ben megkötött előszerződésben foglalt időpontok csúszást fognak szenvedni. India 35 milliárd dollár elköltése árán 200 darab ötödik generációs vadászbombázóval és előállításuk titkaival lesz gazdagabb két évtized alatt. Az első három prototípus 2014-ben, 2017-ben és 2019-ben érkezne meg Oroszországból Indiába, de gyaníthatóan ezeket a határidőket is érinteni fogja a módosítás.
Washington felajánlotta Új-Delhi számára az F-35 Lightning II-es programhoz való csatlakozás lehetőségét, azonban ez már túl nagy anyagi és logisztikai teherrel járna az ország számára, főleg úgy, hogy már sok időt és pénzt fektettek a FGFA-ba. India egy további, szintén az ötödik generációban sorolható többfeladatú harci gép, az AMCA megalkotását is napirenden tartja. Ez a gép elsősorban az MiG-27M és a SEPECAT Jaguar vadászbombázók feladatkörét venné át, tehát elsősorban földi célpontok megsemmisítése lenne a feladata. Új-Delhi elképzelése szerint a hajtómű és a fedélzeti elektronika tekintetében csupa hazai fejlesztés lenne megtalálható az AMCA belső tereiben. Itt fontos szerepet kapnak majd a Tejas és az FGFA fejlesztése során megszerzett tapasztalatok, de a Kaveri hajtómű is alkalmazásra fog kerülni, hiszen ha Tejas-ról le is csúsztak, ez a fejlesztési ütem elegendő lehet az AMCA számára.
Az AMCA projekt még életben tartása egyben azt is jelentheti, hogy az indiaiak nem bíznak túlságosan az 50-50%-os részesedésű FGFA programban. Ezen félelem legfőbb táplálója az orosz technológia egyes területeken még meglévő elmaradottsága, ugyanis a Szuhoj T-50-es prototípusok még nagyrészt a hagyományosnak tekinthető fém alkatrészekből állnak, az indiaiak szerint kevés kompozitot tartalmaznak. Ezzel szemben a hazai Tejas-ok sárkányszerkezetében a kompozitok aránya eléri a 43%-ot. Az AMCA esetében szintén jellemző lenne a kompozitok széleskörű használata, a lopakodó kialakítás, a belső fegyvertér, tolóerővektorálható hajtómű, az AESA antennájú rádiólokátor, valamint a számítógépes kormányzás, de a fedélzeti rendszereket már a száloptikás adatbusz kötné össze.
Az újra napfényre kerül elégedetlenség oka az oroszok által ígért teljesítmény elmaradása. A Szuhoj T-50-es még mindig az AL-41F1-es hajtóművekkel repül, új konstrukció nincs a láthatáron. Új-Delhiben továbbá magasnak találják a költségeket is, pláne annak fényében, hogy az oroszok még mindig vonakodnak megosztani a kritikus tervezési információk Indiával. Legutóbb január 15-én találkoztak a felek.
Új-Zéland úgy döntött, hogy lecseréli a pilótaképzésben használt Beech King Air repülőgépeit Beechcraft T-6C Texan típusúakra. Az első két példány még ebben az évben megérkezik a szigetországba.
Január 21-én, kedden volt 60 éve annak, hogy vízre bocsátották a világ első nukleáris meghajtású tengeralattjáróját a USS NAUTILUS-t (SSN 571). A lemerülve 3100 tonnás vízkiszorítással rendelkező egység egészen 1980-ig volt megtalálható a hadrendben, azóta múzeumhajóként látogatható meg a Connecticut államban lévő Groton kikötőjében.
Szintén 21-én vette át az USAF az első IBS (Integrated Battle Station) programban modernizált Rockwell B-1B Lancer nehézbombázót a Dyess légibázison. Az Oklahoma City közelében található Tinker légibázison folyó modernizálás nyolc éven át fog tartani és 63 B-1B-t fog érinteni. Az eredeti tervekben még 76 példány átépítéséről volt szó, azonban a gépek mennyisége folyamatosan csökkent 66 darabra, sőt, 2012. szeptemberben még tovább. Akkor ugyanis három újabb Bone került kivonásra, így ezek a gépek már lehetnek tanúi a típus történetében az eddigi legnagyobb előrelépést jelentő korszerűsítési programnak.
A B-1B digitális harcmezőre történő lépését már egy teljes mértékben integrált adatátviteli rendszerrel oldották meg a Boeing-nél végzett fejlesztés során, ezért a helyzeti tudatosságot több nagyméretű kijelző beépítésével javítják mind a pilóták, mind a védelmi és a támadó elektronikát kezelő operátorok számára. Így a célpontok koordinátáinak, de a képi információk vételének és adásának is lehetőségének biztosítottak a Lancer-ekben helyet foglalók számára. További újdonság, hogy egy új diagnosztikai rendszer is beépítésre került, így remélhetőleg csökkenni fognak az üzemben tartási költségek. A 975 millió dollárba kerülő modernizálás során Tinker-en 5-6 bombázó lesz megtalálható a kezdeti időkben (a már 2012 novemberében elkészült első két példány az év szeptember 13-án érkezett meg), míg a csúcsidőszakban akár 8 B-1B is látható lesz majd a bázison a munkálatok különféle szakaszában.
Persze nem minden fenékig tejfel odaát, az Atlanti-óceán túloldalán, mivel az új Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek képességei terén még számos hiány tapasztalható. Bár a gép a radar és az egyéb szenzorok mellett még az adatátviteli rendszer területén is küzd kihívásokkal, már most többre képes, mint elődje a P-3C Orion.
Már kilenc hónapos késében van a Lockheed Martin által gyártott AGM-158B JASSM-ER manőverező robotrepülőgépek szállítása. A közel 1000 km megtételére képes változatokból a hajtóművek szabályzórendszerében talált hibák miatt nem került átadásra időben a 30 darabos megrendelt mennyiség, ezek április 30-ig kerülnek leszállításra a gyártó közleménye szerint.
Hamarosan elkezdődik a Block 4-es szoftvercsomag tesztelése az F-35 Lightning II-es vadászbombázón. Ez egyaránt kibővíti majd a gép elektronikai rendszereinek képességét, a fegyverzettel és az üzemeltetési körülményekkel együtt. Fegyverzet terén az összes kisméretű precíziós bomba mellett megjelenik majd a Kongsberg Joint Strike Missile és a Raytheon AIM-9X Sidewinder Blokk II-es légiharc-rakéta is. A Lightning II-es a Block 4-es szoftvercsomag segítségével biztonságosan tud majd fel- és leszállni csúszós, jeges futópályákon is.
Rövidesen elkezdődik az új légpárnás partraszálló járművek gyártása az Egyesült Államokban. A jelenleg használt LCAC-k helyett a hasonló kialakítású SSC (Ship-to-Shore Connector) kerül majd rendszeresítésre. Első lépésben kilenc darabot készít el a Textron Marine & Land System az adatátviteli rendszerrel is felszerelt légpárnásokból, amik meghajtására a Rolls-Royce szállítja majd a gázturbinákat. Építésük során kompozit anyagokat és új alumíniumötvözeteket használnak fel, így korrózióállóbbá téve őket, de a kevesebb alkatrész miatt üzembiztosabbá is válnak az SSC-k, mint elődeik. Ezek közül 72 üzemidő-hosszabbításon fog átesni. Az 50 csomó feletti sebességre képes, 74 tonna terhelhetőségű SSC-ből 73 darabot terveznek beszerezni a 81 LCAC pótlására.
NETARZENÁL GALÉRIA
Távirányítású géppuska egy BMP-3-on.
Viggen a levegőben és a földön.
F-14 Tomcat: 1., 2., 3., 4., 5., 6.
General Dynamics F-16BM Fighting Falcon.
Lockheed MC-130H Hercules: 1., 2.
