2015.09.12
Lengyelországban a Rozsomák gyalogsági harcjármű több továbbfejlesztett változatát mutatták be szeptember elején. A Rozsomák-M egy továbbfejlesztett Hitfist-30P tornyot kapott a harcvezető rendszer és a javított légkondicionáló, valamint aknarobbanás esetén nagyobb védelmet adó ülések mellett. Védelmét Németországból beszerzett acélpáncélzattal növelték meg plusz 1600 kilogrammal. Ez a súlytöbblet még nem veszélyeztetni a Rozsomák-M úszóképességét. A toronyra két Spike-LR irányított rakéta szerelhető fel, de az Mk 44 Mod 2 Bushmaster II-es 30 milliméteres gépágyú lőszereiből is több málházható az átalakításoknak köszönhetően. Az így már majd 28 tonnás gyalogsági harcjármű vízben történő haladást a módosított propellerek teszik könnyebbé.
Még súlyosabb egyéniséggé vált a Rozsomák XP. A 30 tonnás járműnél a páncélvédelem további növelése már megkövetelte a felfüggesztés erősítését is, így nincs akadálya a jövőbeli további 2 tonnás tömegnövelésnek sem. Az új felfüggesztés további előnye, hogy a régebbi változatokon is alkalmazható lesz. A nagyobb tömeg az erőforrás cseréjét is magával hozta, így egy 604 lóerős Scania DC 13 motor került beépítésre. Egy másik variánsra a Cockerill XC-9 120HP tornya került felszerelésre, ebben egy 120 milliméteres L/47-es kaliberhosszal rendelkező löveg került beépítésre. A jövőben a Huta Stalowa Wola (HSW) által gyártott távirányítású ZSSW-30 torony is felszerelésre kerülhet majd a Rozsomákokra, amely toronygyűrűjének mérete megegyezik a Hitfist-30P tornyával, így az nagyobb átalakítások nélkül felhelyezhetővé válik.
A német légierő Panavia Tornado ASSTA 3.0-as szintre modernizált vadászbombázói megjelentek az Egyesült Államokban található Holloman légibázisán is. Az USA-ban összesen 15 aktív Tornado található, ezekkel a német pilóták és fegyverzetkezelő navigátorok képzését végzik az európainál sokkal kevésbé zsúfolt légtérben. A 15 gép közül hat a hátsó ülésből jobban vezethető, elsősorban a pilóták képzésére/gyakorlására szolgáló IDS(T) variáns. Az ASSTA 3.0-ás modifikációból jelenleg már 5 található meg az Államokban, ez év decemberében továbbiak fognak megérkezni és a 15 gépes flotta 2016 közepére fog teljes egészében már korszerűsített változatokból állni. Az ASSTA (Avionics System Software Tornado Ada) 3.0-ra összesen 760 millió eurót költenek el Németországban, míg a további elektronikai korszerűsítést és a RecceLite felderítő konténer integrációját is magába foglaló ASSTA 3.1-re már elő van irányozva 339 millió euró a légierő költségvetésében.
Ezt a szintet 2018-ig kell majd elérnie a 2025 után is szolgálatban tartható Tornadóknak. A közelmúltban Irakban és Afganisztánban szerzett tapasztalat, mely szerint jól jön, ha van gépágyú egy harci gépen, amivel közeli légi támogatást nyújt a földi csapatoknak, nem jelenti azt, hogy a gépágyú nélkül gyártott Tornado ECR változatokba beépítenék az IDS változatban is alkalmazott 27 mm-es Mauser gépágyúkat, bár ezt terv szinten sokáig szorgalmazták. Legfőbb változást a Link-16-os adatátviteli rendszer beépítése, az LJDAM bombák integrációja és a digitális video-és hangrögzítő beépítése jelenti. A Németországban 2012. február 8 óta repülő ASSTA 3.0-as változat (ugyanis az elsőnek elkészült gép, a 45+57 ekkor szállt fel első alkalommal) 2019-ig biztosan megtalálható lesz majd a Holloman légibázison, mivel a két állam által megkötött szerződés eddig él. Berlin tervei szerint ez követően egy évre szóló szerződésekkel, csak a legszükségesebb időpontig állomásoztatnának német gépeket az Egyesült Államokban.
Hollandia a jelenlegi hat CH-47F Chinook szállítóhelikopter mellé további 14-et szerez be 2019-tól kezdődően. A forgószárnyasok költségvetési okokból nem új építésűek lesznek, hanem az amerikai hadsereg által használt, de átadás előtti nagyjavításon és modernizáláson átesett példányok közül kerülnek ki. Az 1 milliárd dolláros programban a már meglévő hat CH-47F azonos képességekkel történő felruházása is szerepel. Az 1995 és 1998 között beszerzett 13 Chinook közül a napjainkban szolgálatban álló 11 CH-47D ezzel egyidőben nyugdíjazásra kerül. Ezekkel 2012-ig, mint még modernizálás után további szolgálatra alkalmas példányokkal számoltak. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak.
Olaszországban a Lecce-Galatina-i bázison kezdetét vette a pilótaképzés az Alenia Aermacchi T-346A (M-346A) típusával. A légierő az eddig megrendelt 15 gépből 5-öt vett át, a fennmaradó 8 várhatólag 2016 márciusáig leszállításra kerül. Az oktatás 4. fázisában szerepet kapó új típust a gyártó harci képességekkel is el szeretné látni. Ez a változat 10%-al nagyobb tolóerejű Honeywell F124-es hajtóműveket kapna. Az M-346A Master gépekből Szingapúr 12-t, Izreael 30-at, Lengyelország 24-et rendelt meg.
Az orosz állami fegyverexportot lebonyolít Rosoboronexport cáfolta azon értesüléseket, melyek szerint Egyiptom Kamov Ka-52-es harci helikoptereket rendelt volna. Annyit közöltek csak, hogy júniusban a Paris Air Show alatt megszületett az első külföldi megrendelés a típus történetében, de megrendelt gépek mennyiségéről és a vásárló kilétéről nem nyilatkoztak.
Viszont Moszkva részéről komoly, 200 darabos megrendelés érkezett a BMP-3-as gyalogsági harcjárművekre. Az új lövészpáncélosok 2017-ig átadásra fognak kerülni, így ekkorra már 920 BMP-3-as lehet az orosz hadsereg tulajdonában. Nem zárható ki, hogy ezen 200 darabos mennyiségből pár már az 57 milliméteres gépágyúval ellátott AU-220M távirányítású toronnyal ellátott BMP-3-57-es lesz. A 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával is felszerelt AU-220M távirányítású torony ugyanis a hírek szerint egyre közelebb került a próbák és ezek zárultával a megrendelés idejéhez is. A típus továbbélésére jó esély mutatkozik, hiszen egy újabb, átépített verzió is bemutatásra került. Ez a BMP-3M-100 Dragun, aminek 2A70 100 milliméteres lövegből, 2A72 30 milliméteres gépágyúból és 7,62 milliméteres PKTM koaxiális géppuskából álló fegyverzetét egy távirányítású toronyba szerelték. A motort és a sebességváltót a páncéltest orr-részébe szerelték. Az eddig használt UTD-29M típusú, 10 hengeres, 4 ütemű, vízhűtéses 500 lóerős erőforrást egy UTD-32-es 816 lőerősre cserélték le. A járműtest hátsó részébe került deszanttérben 8 lövészkatona szállítására van lehetőség.
Izrael eddig még nem erősített meg azt, hogy India számára további két Iljusin Il-76-os szállítógépet vásárolt meg az Israel Aerospace Industries és ezek radargéppé történő átalakítását már el is kezdték az üzbegisztáni Taskentben. A hírek szerint a két légtérellenőrző a már eddig is használt Elta Systems Phalcon radarrendszer egy modernizált változatával lesz felszerelve. India 2004-ben határozta el az orosz szállítógép izraeli elektronikával történő radargéppé átalakítását. A három gépet 2009 és 2011 között vehette át Új-Delhi. Az akkori szerződésben opcióként egy további gép is szerepelt.
Szeptember 7-én volt 50 éve annak, hogy végrehajtotta első felszállását a világ első harci helikoptere, a Bell AH-1 Cobra. A típust a vietnami harcok tapasztalatai hívták életre, és az UH-1 Huey átépítésével létrejött típus mindössze 18 hónap alatt vált tervrajzból valósággá. Az elképesztő iram továbbra is jelen volt a Cobra történetében, ugyanis a hadsereg négy nappal az eső repülés után már egy 110 darabos megrendelésről írt alá szerződést, amit még abban az évben majd 500 darabra bővítettek.
Argentínában szeptember 3-án kezdődött el az Ariete hadgyakorlat, melyen a különféle változatokban 43 éves szolgálatot a háta mögött tudó Mirage gépcsalád utolsónak még szolgálatban álló és repülésre képes öt tagja is részt vesz végső alkalommal. A Rio Gallegos légibázis ad otthont hadgyakorlatnak, amely a típus életében jelentős szerepet játszott a Falkland-szigeteki háborúban. A dél-amerikai ország szolgálatában több mint 131000 repült órát teljesítő Mirage gépek kivonásával Argentína légiereje hangsebesség feletti típus nélkül marad, mivel harci gépként már csak az amerikai segítséggel modernizált A-4AR Fighthawk gépek jöhetnek számításba.
Továbbra is a légi matuzsálemeknél maradunk, hiszen egy kétüléses MiG-15UTI-val gyarapodott Argentínában az Országos Légiforgalmi Múzeum. A LIM-2UTI, mint az a típusjelzésből kiderül, Lengyelországban látta meg a napvilágot. 1955-től számítva 200 órányi szárnyalás után kerül kivonásra. A kommunista rendszer bukását követően került az Amerikai Egyesült Államokban, tehetős magánszemélyek jóvoltából, akik újra repülőképes állapotba hozták. 1997-ben vásárolták meg argentin vállalkozók, akik most a magas üzemeltetési költségek miatt adományozták az UTI-t a múzeumnak.
NETARZENÁL GALÉRIA
