2018.07.21
Romániában hajók elleni rakéták beszerzése fog megvalósulni hamarosan, helyi médiaértesülések szerint. Az szovjet eredetű P-15 Termit utódjának azonban nem csak szárazföldről, de hajóról is indíthatónak kell majd lennie, hiszen Bukarest a tengeri flotta egységein is látni szeretné majd az új fegyvereket. A 137 millió eurósra becsült kiválasztásra és a beszerzésre 2018 és 2023 között szeretnének sort keríteni.
A hajók elleni fegyverbeszerzés egyik résztvevője a Harpoon hajók elleni robotrepülőgép, de ettől a tendertől függetlenül is gyarapodhat az amerikai eredetű fegyverek mennyisége Romániában. Mint azt a héten nyilvánosságra hozták, újabb F-16-ok beszerzését szeretnék végrehajtani. Első lépésben még ez év decemberéig 5 Fighting Falcon beszerzéséről állapodnának meg Portugáliával. Ezekből négy együléses A, egy pedig kétüléses B variáns lenne. A már meglévő 12 példány mellé további 36-ot is vásárolnának a fent említett 5-ön felül az USA-tól, Görögországtól, vagy akár Izraeltől is.
Két megrendelővel is szerződést írt alá a cseh Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző repülőgépek ügyében a Farnborough International Airshow-n. Az RSW Aviation 12 példányban szerezné be az Albatrosz utódját, valamint a már meglévő 6 L-39-ét is modernizáltatná L-39CW változatra. Emellett a SKYTECH nevű vállalkozás is megvásárolt 10 darab NG-t, valamint a szerződésbe további 6 példány is belekerült, mint opció. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal.
A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket.
Július 10-én immáron a tervezett teljes felszereltségében hajtotta végre első felszállását az NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikopter második prototípusa. Az első repülését, még nem teljes felszereltségben, ez a gép 2017. november 24-én hajtotta végre. A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak.
Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt további módosításokat kellett végrehajtani a típuson. Az első német haditengerészeti helikopter 2019. októberben történő átadása van tervbe véve, ennek azonban előfeltétele az, hogy a flotta elvárásait teljesítse a gép és fedélzeti rendszerei. Németország elképzeléseiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin az utóbbi években jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érinti. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 68 darabos mennyiségben és további 61 darabra van megrendelés. Ezek a helikopterek már több mint 30000 órát töltöttek a levegőben.
Egy eddig még meg nem nevezett afrikai ország rendelte meg Fehéroroszországtól a szovjet érában tervezett és gyártott BRDM-2-es felderítő páncélosok alvázának felhasználásával létrejött, szintén felderítésre szánt járművet, a Kajmánt. A Fehéroroszországban 2015-ben bemutatott és 2017-től rendszeresített Kajmánt a 140-es számot viselő javítóüzemben alkották meg úgy, hogy az úszóképessége is megmaradt, de eltávolították a páncéltornyot, a két-két mankókerék helyét oldalanként egy-egy ajtó foglalja el, valamint a jármű elején is nagyméretű ablakok kerültek beépítésre.
A hat fő számára biztonságot nyújtó páncélos számára a független torziós rudas felfüggesztés és az új, D-245.30E2 erőforrás 110 kilométer per órás sebesség elérést teszi lehetővé, míg a vízben történő haladást oldalanként egy-egy vízsugárhajtómű garantálja. Az 1000 kilométeres hatótávolságú, 7 tonnás Kajmán hossza 6 méter, szélessége 2,82 méter, magassága 2,07 méter, hasmagassága teljes terhelésnél 490 milliméter. Fegyverzetét a távirányítású toronyba szerelt 12,7 milliméteres NSZV nehézgéppuska (300 darab lőszer), vagy egy AGS-30 30 milliméteres automata gránátvető (174 darab lőszer) alkothatja a PKSZ 7,62mm-es géppuska (2000 darab lőszer) mellett. Mellső páncélzata a 7,62×54 milliméteres puskalövedékek, míg oldalsó páncélzata 7,62×39 milliméteres karabélylövedékek ellen nyújt védelmet, fenékpáncélzata a felrobbanó aknák hatását csökkentendő V kialakítású.
Megkapta 20. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét a Brit Királyi Légierő. Az Egyesült Királyság 22 Atlas repülőgépet rendelt meg, amelyekből a fennmaradó két példányt a 2020-as években szállítják majd le az Oxfordshire-i RAF Brize Norton légibázisra. A még mindig nem teljes képességgel rendelkező Atlas légi üzemanyag felvételi próbáira a közelmúltban kerítettek sort. Itt egy RAF A330 Voyager tanker volt a másik szereplő és segítségével több magassági és sebességi tartományban végeztek összekapcsolódást Spanyolország közelében. A helikopterek üzemanyaggal történő feltöltésére is folytatódnak majd a tesztek a következő évben.
A szárnyak alatt elhelyezett Cobham által gyártott utántöltő konténerekkel végzett szélcsatorna kísérletek bíztató jeleket mutatnak. A légcsavarok által keltett zavaró örvényléseket egy 36 méteres, hosszabb tömlő alkalmazásával küszöbölik majd ki, az eddig használt 28 méteres tömlőt leváltva. Ennek hátránya, hogy a konténer méreteinek változatlanul hagyása miatt vékonyabb is lett, így az utántöltési sebesség lassabbá vált, vagyis a tervezetthez képest növekedni fog az utántöltési idő. A próbákat nem csak házon belül szeretnék elvégezni egy Airbus Helicopters H225M segítségével, hanem, egy Leonardo Helicopters AW101-et is felhasználva.
Az utolsó RB199-es utánégetős sugárhajtóművek is átadásra kerültek a RAF számára. Nagy-Britanniában a 2019-es évben kivonásra kerülő Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók erőforrásiból az utolsó darabokat a Rolls-Royce képviselői adták át. A brit cég egyre inkább az F-35-ösök hajtóművére fókuszál már.
Olaszországban 2019-től indítja el a pilótaképzését az IFTS (International Flight Training School) Nemzetközi Pilótaképző Iskola. Az Olasz Légierő és a Leonardo együttműködési megállapodásának gyermeke az olasz csizma sarkában található Galatina melletti légibázison lelt otthonra. Itt a 61. Repülőezred személyzete és felszerelése adott az oktatáshoz, akárcsak a géptípus az M-346 Master sugárhajtású kiképzőgép, amely az olasz légierőben a T-346A jelzést viseli. Mindenesetre a képzés zökkenő mentesebbé tétele érdekében további négy M-346 Master sugárhajtású kiképzőgép került majd a bázisra 2019-től kezdődően.
Spanyolországi lapértesülések szerint újabb kínos probléma adódott a helyi építésű S-80-as tengeralattjárókkal. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 "Plus" néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.
A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása.
Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb hírekben szintén megemlítésre került a rendszer még mindig nem kielégítő víz alatti időtartamot biztosító képessége. Meglepő módon a hajótest módosítást elsőként a másodiknak épülő S-82-es egységen, az NARCISO MONTURIOL-en hajtotta végre a gyártást végző Navantia hajógyár, mivel a szinte már készen lévő ISAAC PERAL (S-81) átalakítása bonyolultabban hajtható csak végre.
A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az nemrégiben kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagen-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény. A kikötői létesítmények kénytelen-kelletlen módosítása tehát szükséges és végre is lesz hajtva, hogy az ISAAC PERAL, az NARCISO MONTURIOL, a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) végre nyugodt otthonra lelhessen.
A Farnborough International Airshow ideje alatt Leonardo bemutatja a Grifo radar-család legújabb változatát, a Grifo-E-t. A világon több mint 450 darab repülőgépbe beépített Grifo utódja a korszerűbb elektronikai összetevők mellett az AESA antennát is fel tudja mutatni, mint a továbbfejlesztés eredményét. Az egyszerre több feladat végrehajtására képes, költséghatékony, könnyű és alacsony energiaigényű Grifo-E-t várhatólag már a következő évtől meg lehet majd rendelni a gyártónál, amik 2020-ban kerülnek majd átadásra.
A Turkish Aerospace Industries (TAI) bemutatta a Hürjet könnyű kiképző/támadógépének teljes méretű makettjét. A prototípus építése várhatólag a következő évben veszi majd kezdetét, míg az első felszállást 2022-re, vagy 2023-ra tervezi a gyártó. A Törökországban 70 darabos mennyiségben használt Northrop T-38A Talon gyakorlógépek utódja 13,4 méter hosszú lesz, szárnyainak fesztávolsága 11 méter, fegyverterhelése 3 tonna, maximális sebessége Mach 1.2 lesz. Az eddigi fantáziarajzokon ábrázolt kéthajtóműves Hürjet helyett a Farnborough Airshow-on látott makett csak egyhajtóműves volt, szárnyai alatt Roketsan L-UMTAS félaktív lézeres vezérlésű levegő-föld rakéta, Teber-81 és -82 lézeres/GPS vezérlésű bombák, valamint a HGK-82 műholdas irányítású bombák lettek elhelyezve. A fedélzeti avionika nagyobb része meg fog egyezni a Hurkus turbópropelleres kiképzőgép felfegyverezhető C változatának pilótafülkéjében alkalmazottakkal.
Közös vállalkozást hoz létre az ukrán Zorya Mashproekt és az indiai Bharat Heavy Electricals Indiában. A cég tevékenységi köre az indiai haditengerészetnél szolgáló hadihajók gázturbináinak időszakos ellenőrzése, karbantartása és javítása lesz. A volt Szovjetunióban a haditengerészeti hajók gázturbináinak fejlesztésében egykor monopóliummal rendelkező ukrán cég termékei a RAJPUT és DELHI osztályú rombolók 5, valamint 3 tagjában találhatók meg a 16 egységet számláló VEER-osztályú rakétás korvettek mellett.
A valóságot a legjobban megközelítő körülmények között tesztelték az F-35B Lightning II-es vadászbombázók JPALS (Joint Precision Approach and Landing System) precíziós megközelítési és leszállító rendszerét. A Raytheon Company által kifejlesztett JPALS a USS WASP partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetére lett telepítve, ahol a legmostohább időjárási körülmények között is képes volt a leszállások megkönnyítésére. A műholdas helymeghatározó rendszerből, valamint titkosított, zavarvédett adatátvitelt megvalósító rendszerből álló JPALS eléggé kisméretű és könnyű ahhoz, hogy egy egytengelyes utánfutóra rögzítsék és akár ejtőernyővel ledobják, így segítve az elhagyatott repülőtérre települő tengerészgyalogsági vadászbombázók földet érését. A JPALS sorozatgyártása a 2019-es évben veszi kezdetét.
Befejeződtek a USS WICHITA (LCS 13) FREEDOM-osztályú fregatt átvételi tesztjei. Ezek július 9-12 között zajlottak le és az irányíthatóság mellett a fegyverrendszerek próbáit is tartalmazták. A nyáron a flotta számára átadásra kerülő hetedik egységet hamarosan követni fogja nyolcadik is, hiszen a USS BILLINGS (LCS 15) már vízen van és próbajáratai még az idén elkezdődnek.
Szintén vízen van a legújabb ARLEIGH BURKE-osztályú romboló is. A USS FRANK E. PETERSEN JR. (DDG 121) az építést végző Huntington Ingalls Industries (HII) szárazdokkjának tervezett elárasztását követően kerülhet majd sor az építést befejező szerelési munkálatok megkezdésére. Ebben a hajógyárban már 30 darab ARLEIGH BURKE-osztályú rombolót készítettek el és továbbiak építése (USS PAUL IGNATIUS-DDG 117, USS LENAH H. SUTCLIFFE HIGBEE-DDG 123, JACK H. LUCAS-DDG-125) is folyik.
A Tactical Air Support Inc. által kiképzőrepülések céljaira használt F-5 Tiger II-es repülőgépek pilótafülkéjét a Garmin G3000-es műszeregyüttessel fogják korszerűsíteni. A Garmin véleménye szerint a G3000-es képes kommunikálni az F-5-ös számítógépes rendszerével és kijelzőin megjeleníteni a radarról származó adatokat. Az egy nagyméretű fő érintőkijelző mellett még két kisebbet is magába foglaló műszerfallal az első próbarepülés az év vége felé várható.
Egyre több F-15C vadászgép orrkúpja alá kerül beszerelésre a Raytheon APG-63(V)3 AESA antennával ellátott rádiólokátora. Ez a radar 2010-ben jelent meg a típuson, azóta évente különféle mennyiségben, de folyamatosan érkeznek megrendelések a Pentagontól az APG-63(V)3-ra. 2015-ben 17 darabot vásároltak meg 281 millió dollárért, 2016-ban 558,4 millió dollárért 42-őt, 2017-ben pedig további 18 darab lokátorra érkezett megrendelés. Idén igen szerény, 5,2 millió dollárt szántak az APG-63(V)3-s beszerzésre, de az eddigi megrendelések állománya is elegendőnek fog bizonyulni 123 darab Eagle modernizáción való részvételéhez, az évekkel ezelőtt bejelentett 179 darabból.
Következő év elején kezdi majd meg a tengerészgyalogság MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépek fedélzetére szánt légi utántöltő rendszerrel, a VARS-al (V-22 Aerial Refueling System) az utántöltési tesztek következő szakaszát a Bell-Boeing. A terv szerint 2020-ig a próbáknak véget kell érniük és a rendszernek hadrendbe állíthatónak kell lennie. A VARS minél előbbi rendszerbe állítása jelentősen segítené a Lockheed Martin F-35B Lightning II harcászati alkalmazásának bővítését. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere fogja képezni, ami már használatban van a KC-130-as gépeken, de a légi utántöltésre bérelhető Omega KC-707 tankerein is ezt alkalmazzák. Segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. 2019 végén az amerikai haditengerészet várhatóan megkapja az első két CMV-22B Osprey gépét, amely változat a szállítási feladatok ellátása érdekében több üzemanyag hordozására képes. Éppen ezért, na meg a flottánál lévő tankergondok okán, a VARS minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén.
Már folyik a brazil haditengerészek megismertetése az immáron ATLANTICO (A140) nevet viselő egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozóval Nagy-Britanniában. A hajó augusztusban fog megérkezni új hazájába. A következő év június 29-én hadrendbe álló ATLANTICO fedélzetéről üzemeltetni szeretnék a Sikorsky SH-16 Seahawk (az S-70B helyi megjelölése) tengeralattjáró-vadász helikoptereket is. A hat példányban beszerzett, jelenleg a HS-1-es századnál, a Sao Pedro da Aldeia tengerészeti bázison állomásozó forgószárnyasok majdani alkalmazására már elkezdték a felkészülést Brazíliában, ahol egyébként nemrégiben jelentették be, hogy az SH-16 helikopterek túl vannak az összesített 5000 repült órán. A fedélzeten előfordulhat a Bell AH-1W Super Cobra harci helikopter is, mely után Brazília élénken érdeklődik az amerikai tengerészgyalogságnál feleslegessé váló készletének exportra történő felajánlásának bejelentése óta. függetlenül attól, hogy évekkel ezelőtt eldőlt, a légierő, a haditengerészet és a szárazföldi haderő számára Airbus forgószárnyasok beszerzése, modernizációja fog megvalósulni.
Minderre a szükséges anyagi fedezet elő is lett teremtve, így többek számára is kérdéses az újabb program finanszírozása. Mindenesetre tény, a tárgyalások folynak a felek között, sőt a legújabb információk már 26 darabos beszerzendő mennyiségről tesznek említést. Ezek a szárazföldiek mellett a haditengerészet/tengerészgyalogság kötelékében is rendszeresítésre kerülnének. A nagyjavítással egybekötött korszerűsítés után új fegyverzetet is szóba hoztak az Bell AH-1W Plus Super Cobra esetében, ez pedig a félaktív lézeres irányításúvá tett 70 milliméteres GATR-L (Guided Advanced Tactical Rocket) rakéta, amelyet az Elbit Systems fejlesztett ki. Az ATLANTICO légvédelme még továbbra is kérdéses, hiszen az eredetileg felszerelt amerikai Phalanx Block 1B közelkörzeti légvédelmi rendszereket Brazília nem vásárolja meg. A radarvezérlésű gépágyúk darabjáért sokallták a több 13 millió dollárt. A hasonló képességű holland Goalkeeper iránt is alábbhagyott az érdeklődés, hiszen majd kétszer annyit kértek érte, mint amerikai társáért.
Argentínában megkapta légialkalmassági bizonyítványát a Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép. A dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága által a tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A FAdeA folytatja az első három, sorozatgyártású Pampa III-as repülőgép gyártását, amelyet ebben az évben szállítanának le az argentin légierőnek.
Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására öt évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.
Napjainkra úgy tűnik három példány gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből Argentína számára. A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által a közelmúltban biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.
A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.
A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.
Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.
NETARZENÁL GALÉRIA
