2018.07.28
Beszerzési pályázatot írt ki a Magyar Honvédelmi Minisztérium 81 milliméteres aknavetőkre. A szovjet eredetű 82-BM-37-es aknavetők utódjából 40-et, illetve opcióként további 20-at kívánnak megvásárolni. Az aknavetőkhöz szükséges lőelemképző műszerből 12 darabot szereznének be, de itt is található egy opció, további 12 darabra. Az aknavetőkhöz 28000 darab repesz-romboló gránátot, 7500 darab világító gránátot, 2500 darab ködgránátot, és több száz kiképzésre és oktatásra szolgáló gránátot vásárolna meg a hadsereg.
Az Olasz Védelmi Minisztérium 159 millió eurós szerződést írt alá az Iveco-Oto Melara konzorciummal az első tíz Centauro II-es beszerzéséről. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció felett. A 21. évezred eleji utód a Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.
A löveggel párhuzamosítotton7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. További érv az új változat nagyobb mérvű rendszeresítése mellett, hogy az eredeti variáns üzemben tartása a Freccia gyalogsági harcjárművekkel nagyobb kiadással járna, hiába rendszeresítettek belőle 359 darabot. Az olasz haderő részéről egy további, immáron 136 darabos Centauro II megrendelésről is folynak tárgyalások. Ezekről annyit tudni, hogy a fent említett darabszámot két részletre lebontott mennyiségben rendelnék meg.
Hamarosan újabb két Gripen E prototípus fogja növelni a légi tesztetekhez felhasználható mennyiséget. A tavaly június óta repülő 39-8-as mellé nemsokára megérkezik a 39-9-es és a 39-10-es jelzést viselő példány is. A 39-8-ast az általános repülési jellemzők vizsgálatára használták, míg a 39-9-es fő feladata a harci rendszerek kipróbálása lesz. A 39-10-es Gripen E viszont már a sorozatgyártású változatokkal fog megegyezni felszereltségében és képességekben. Éppen ezért ez utóbbi két gép repülőelektronikája nagymértékben különbözik a 39-8-tól.
Megkapta ötödik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattját is a Francia Haditengerészet. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre és a terveket tartva ez év közepén került átadásra. Párizs 2019 közepe előtt hat FREMM fregattot szeretne a flotta kötelékébe tudni a megrendelt nyolcból. A 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fragattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig (az ALSACE és a LORRAINE nevet viselő egységek) légvédelmi feladatokra lesznek „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra.
Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul. Ez a terv most még tarthatónak tűnik, két további egység a NORMANDIE és az ALSACE tartózkodik az építés különféle fázisaiban. Február elsején vízre került a hatodik francia megrendelésre épített FREMM-osztályú fregatt, a NORMANDIE is. Ha csak a nevet nézzük ez egyszer már megtörtént, mégpedig 2012. október 18-án, ugyanis a harmadiknak elkészült fregatt viselte eredetileg ezt a nevet, ezt azonban az idő sürgetése miatt exportálták Egyiptomba. Tehát valójában a NORMANDIE II-ről van szó, amit rekordidő alatt, 12,5 hónap alatt állítottak össze a hajógyári munkások, fanyarul meg lehet jegyezni, könnyű volt, egyszer már megtették. Tehát a NORMANDIE (II) az ősszel kezdi majd el tengeri próbajáratait és 2019 nyarán lép majd szolgálatba.
Franciaországban elindult a MICA légiharc-rakéták továbbfejlesztését célzó MICA NG program. Párizs tervei szerint a jelenleg is használt MICA rakéták 2030-ig kivonásra fognak kerülni és helyüket egy minden területen többet nyújtó variáns veszi majd át. A fejlesztési költségek jelentős részét az azt lefolytató cégek, az MBDA, a Safran és a Thales viselik. Az exportlehetőségek szélesítése érdekében a beszerzési árat megpróbálják minél alacsonyabban tartani a MICA NG-nél, mely ugyancsak kétféle irányítás móddal, vagyis infravörös és aktív radaros önirányítással fog majd elkészülni.
Törökországban az Aselsan átadta a hadsereg számára az első modernizált M60T FIRAT harckocsikat. Az amerikai eredetű páncélosok ezen modifikációja jelentősen eltér az M60 Sabra harckocsitól, melyet szintén Ankara igényei szerint hoztak létre. A 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért. Tavaly év eleji hírek szerint a döntéshozók leginkább a páncélvédelem növelését várták el az újabb modernizációs csomagtól, akár a hagyományos páncélzat megerősítésével, vagy pedig ezzel párhuzamosan az aktív páncélzat alkalmazásával is. Az M60-ra jellemző, M2-es 12,7 milliméteres nehézgéppuskát magába foglaló parancsnoki búvónyílás is lecserélésre került egy hagyományosabb megoldásra, de a nehézgéppuskától nem kell búcsút venni, hiszen a torony tetejére egy Aselsan gyártmányú SARP távirányítású fegyverállvány került felszerelésre. Erre a 12,7 milliméteres nehézgéppuska helyett egy 40 milliméteres gránátvetőt, vagy egy 7.62 milliméteres géppuska is felszerelhető. Az önvédelmet növeli a TLUS lézeres besugárzás-jelző is a 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszer mellett.
Izraelben, helyi lapértesülések szerint, egy igencsak nagyméretű beszerzés előkészítése van folyamatban. A 11 milliárdos haderőfejlesztés a légierőre koncentrál és amerikai beszerzéssel valósulna meg. A légi utántöltő repülőgépek esetében a Boeing KC-767-es kerülne megvásárlásra, míg harci repülőgépekből a belső fegyvertérrel is rendelkező F-15IA (Israel Advanced) kerülne rendszeresítésre egy századnyi mennyiségben. Nehéz szállítóhelikopterek esetében szintén a Boeing tűnik a befutónak a CH-47 Chinook legújabb verziójával, de mutatkozik esély a Bell- Boeing V-22 Osprey rendszeresítésére is.
További hat Boeing F-15S Eagle vadászbombázót fognak modernizálni SA szintre a Szaúdi Légierő részére. Az átalakításhoz szükséges 59,7 millió dolláros szerződést már meg is kötötték az Alsalam Aerospace Industries-el. Ez a szaúdi vállalat végzi ugyanis a munkálatokat, amik 2020. augusztus 9-ig fognak befejeződni.
Iránban a legújabb hírek szerint elkezdődött a Fakour-90-es légiharc-rakéták sorozatgyártása. Az amerikai eredetű Grumman F-14A Tomcat vadászgépek fegyverzetét erősítő, az AIM-54 Phoenix továbbfejlesztésének tűnő rakétával már egy sikeres próbalövészetet is tartottak 2013 februárjában. A helyi fejlesztésű és gyártású Fakour-90-es hatótávolságáról több adat is napvilágot látott. Ezek 150 kilométertől 220 kilométerre teszik ezt az értéket. Amennyiben valósak azok az értesülések, melyek arról szólnak, hogy a fedélzeti elektronika lecserélésével egy 30%-al kisebb térfogatú hely is elegendő a számára, mutatkozik esély a Mach 5 (közel 4000 kilométer per óra) legnagyobb sebességelérésére képes fegyver hatótávolságának növelésére.
További Iránhoz kapcsolódó hír, hogy nagyjavítás és korszerűsítés után hadrendbe állítottak tíz Szuhoj Szu-22-es vadászbombázót. A hazai iparra támaszkodva végzett munkálatok eredményeképpen a típussal, mint precíziós támadások végrehajtására képes repülőgéppel számolnak, melynek fegyverzetében csapásmérő robotrepülőgépek is megjelennek. Képi bizonyíték alapján az együléses M4-es változatok mellett 3 kétüléses Szu-22UM3K kétüléses példányt is repülőképessé tettek.
Már rég nem került megemlítésre a Netarzenálon India első saját építésű hordozója, az INS VIKRANT. Most azonban újra előkerül a hányatott építési idejű hajó, ugyanis a legújabb hírek szerint 2020-ban lekezdődhetnek majd a tengeri próbái. Ezeket 2010-ben még 2014-re tervezték, majd ez az időpont folyton csak tolódott. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás vízkiszorítású, 262 méter hosszú hordozó számára a meghajtást biztosító gázturbinákat a Hindustan Aeronautics Ltd tengeri gázturbinák előállítására szakosodott divíziója, a Industrial & Marine Gas Turbine (IMGT) állította elő licencben a General Electric LM2500-ös gázturbinái alapján. Ezekből négy került a hajótestbe, de nem ezek voltak az elsők ebből a típusból Indiában, hiszen a haditengerészet INS SATPURA, INS SAHYADRI és INS SHIVALIK nevű fregattjaiban is már ezek kerültek beszerelésre. A 2013 augusztusában vízre került VIKRANT-on jelenleg már a különféle navigációs, kommunikációs és fegyverzeti rendszerek szerelése, telepítése folyik, így minden eddiginél helytállóbb lehet a tengeri tesztek tervezett időpontja.
Szeretnék minél tovább üzemben tartani a SEPECAT Jaguár vadászbombázókat Indiában. A francia-brit fejlesztésű repülőgépek Indiában szolgálatba lépő példányainak gyártását túlnyomó részben a helyi HAL végezte el és szintén ők voltak a felelősek a Darin (Display Attack & Ranging Inertial Navigation) modernizációs programért is. Ez nemrégiben a 3. szintjére érkezett, így a Darin III-as jelzést viselő Jaguar-ok új generátorokat kaptak, így a fedélzeti elektronika átalakítása előtt is megnyílt az út. Ezt ki is használták, ugyanis a Jaguar új fedélzeti számítógépet, repülési műszereket, új HUD-ot – az LCA Tejas-al megegyező típust - és a műszerfalra két többfunkciós kijelzőt, digitális videófelvevőt, új fedélzeti adatrögzítőt és műholdas, valamint inerciális navigációs rendszert, radar besugárzásjelzőt és rádióelektronikai ellentevékenységi rendszert kaptak.
Szintén új a robotpilóta és a hajók elleni feladatra szánt Thompson-CSF Agave radarral ellátott IM változatok után az IS variánsok orrába is fedélzeti rádiólokátor, az AESA antennával rendelkező ELM-2052 kerül beépítésre. A szükséges orrkúp szintén hazai gyártmány, az első darabot 2010 áprilisában adták át. Természetesen ezek a modernizálások maguk után vonják egyrészt a bevethető fegyverzet bővítését is, valamint a gép üres tömegének növekedését is. Ez utóbbira az új hajtóművek beépítése, a Honeywell Aerospace F125 IN sugárhajtóművek lettek a gyógyír. A Honeywell a nagyszámú hajtómű miatt (majd 300 darab) egy helyi üzemet is létesítene a zökkenőmentes kiszolgálás végett. A 2030-ig szolgálatban maradó modernizált Jaguar vadászbombázó képességeivel elégedettek az indiai légierőnél.
Csakhogy a szükséges alkatrészek forrása lassan elapadónak bizonyul az annak idején 190 darabos mennyiségbe rendszeresített, napjainkban azonban már csak 118 meglévő példány (ebből 26 kétüléses harci-gyakorló variáns) számára. Éppen ezért a légierő vezetése ez év végéig Franciaországból, Nagy-Britanniából és Ománból szerezne be a szolgálatból már kivonásra került Jaguár vadászbombázókat. Párizs, gyaníthatóan a Dassault Rafale vadászbombázók rendszeresítése okán és továbbiak megrendelésében reménykedve, térítésmentesen adna át 31 repülőgépet. Ománból két repülőgépet, valamint nyolc Rolls-Royce Adour hajtóművet és egy több mint 3500 darabosra rúgó alkatrészmennyiséget terveznek megvásárolni Új-Delhiben. London két kétüléses harci-gyakorló repülőgépet, valamint 619 darab pótalkatrészt kínált fel India számára.
Július 20-án első alkalommal repült dél-koreai pilóta a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázón. Kiyun Jung őrnagy egy évet felölelő képzés után szállhatott fel a világ egyik legkorszerűbb harci gépével az Egyesült Államokban található Luke légibázisról, ahol a világ összes, a típust rendszeresítő ország légi és földi személyzetének képzése folyik.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
