2018.11.17
Bár a típus kiválasztása még nem történt meg, Berlin részéről nem jelent már problémát a német hadsereg számára beszerzésre kerülő nehéz szállítóhelikopterek megvásárlásának anyagi része. A múlt héten, pénteken megszületett döntés értelmében a gépek beszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet már a következő évi költségvetés részét fogja alkotni. Így, amint kiválasztásra kerül a Sikorsky CH-53K King Stallion, vagy a Boeing CH-47F Chinook a kifizetések el is kezdődhetnek, hogy az első forgószárnyasok a beszerezni kívánt 45-ből, 60-ból 2023-ban megérkezzenek a sokat látott és repült CH-53G/GA/GS leváltására. A gépek korszerűsítése több lépcsőben valósult meg, hat évvel ezelőtt a Eurocopter-nek köszönhetően átadásra került az első német CH-53GA helikopter is.
A Bundeswehr Sikorsky licenc alapján gyártott óriásai közül 40 kapott új, öt Rockwell Collins kijelzőt tartalmazó műszerfalat a pilótafülkébe, korszerű repüléselektronikai és kommunikációs rendszereket, - melyek megtalálhatók a Németországban szintén rendszeresített Tiger harci és NH90-es szállító helikopterekben – négy tengely mentén manőverezni képes robotpilótát, automatikus repülésirányító rendszert, valamint elektronikus hadviselési és elektronikus önvédelmi rendszert. Az éppen aktuális igények szerint a modernizált CH-53GA-k elláthatók még Selex EO/IR toronnyal, műholdas kommunikációs rendszerekkel és a raktér hátsó részébe beszerelhető 1200 km-es hatótávolságot biztosító pótüzemanyag tartályokkal is. Mindezek mellett a helikopterek sárkányszerkezetét is alkalmassá tették arra, hogy az 1970-es években a Dornier által gyártott helikopterek 2030 után is szolgálatba maradhassanak a 6000-ről 10000 órára növelt élettartamnak köszönhetően.
Ez év elején a Pentagonban elkészült a legújabb elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az áll, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Az új nehéz kategóriás forgószárnyas estében elengedhetetlenül fontos képesség lesz a légi üzemanyag felvétel. Nem véletlenül kerültek bele a Franciaországgal közösen üzemeltetett repülőalakulat gépállományába a német tulajdont képező Lockheed Martin KC-130J légi üzemanyag átadásra is képes Super Hercules variánsok. A CH-53K King Stallion előnye lehet, hogy már eleve rendelkezni fog ezen képességgel, míg a tandemrotoros társ, a Boeing CH-47F Chinook esetében ez csak a különleges műveletek támogatására kifejlesztett MH-47G esetében jelenthető ki.
London további SA80-as gépkarabélyokat fog modernizáltatni a Heckler&Koch céggel. Ebben az évben Nagy-Britanniában elkezdték az SA80-as gépkarabély A3-as jelzésű változatának bevezetését a lövészalakulatoknál. Az új modifikáció "Flat Dark Earth" fantázianevet viselő festékkel lett lefestve, ami csökkenti a szabad szem általi, illetve az infravörös tartományban történő észlelhetőségét is. Mindezeken túl jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, valamint a mechanikai sérüléseknek és jobb a kopásállósága is. A kor kihívásaira a könnyedén eltávolítható előagy mind a négy oldalára felszerelhető Picatinny sínek jelentik a választ. Erre könnyedén felszerelhetők a szükséges kiegészítők és kialakítása olyan, hogy nem csatlakozik a fegyver csövéhez, csak a tokhoz, így nem rontja lövések pontosságát. A Heckler&Koch által végrehajtandó 5,4 millió fontos beruházást igénylő korszerűsítés lehetővé tette, hogy az SA-80A3-as, vagy L85A3-as tömege 100 grammal könnyebb legyen és még tovább javuljon az ergonómiája. Elsőnek 5000 darab SA-80A3 kerül átadásra a katonák számára, de az ebben a hónapban megkötött szerződés értelmében további 44000 darab SA80-as korszerűsítésére is sort fognak keríteni az elkövetkező négy-öt évben.
Egy újabb Type 26-os osztályú fregatt nevét jelentették be Londonban a héten. A CITY-osztálynak is nevezett egységek közül az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni. Érdekes módon az ötödik, hatodik és hetedik hajót még nem nevezték el, azonban a nyolcadikat igen, ez a brit főváros nevét veszi fel. A LONDON egy történelmi hajónév a Brit Királyi Haditengerészetnél, hiszen az első ezt a nevet viselő hajó 1657-ben állt szolgálatba és a legújabbal együtt így már 10 hajó viselte az évszázadok folyamán.
Oroszországban 2019-ben fejeződik majd be az Iljusin IL-276-os szállító repülőgép tervezése. A 20 tonnás terhelhetőségű gép első repülését 2023-ra várják, míg az orosz légierőben 2026-ban fog megjelenni. A kéthajtóműves szállítógépek első példányainak meghajtásáról még a PS-90A-76-os hajtóművek, míg a gyártósorról később lekerülők esetében a korszerűbb PD-14 fog gondoskodni.
Törökországban szerződést kötöttek a TF-X (Turkish Fighter - Experimental) jövőbeli lopakodó képességű vadászbombázó hajtóművének fejlesztéséről. Az erőforrást a TR Motors készíti el, mely a Hadiipari Igazgatóság (SSB, korábban SSM) által létrehozott társaság. Természetesen a hajtómű megalkotásában a törökök nem zárkóznak el külföldi segítségnyújtástól, együttműködéstől sem. Ez magának a repülőgépnek a létrehozására is vonatkozik, ahol a BAE Systems, a kínai AVIC és az Európai Repüléstechnikai Védelmi és Űrkutatási Vállalat, az EADS technikai segítségnyújtásával folyik a munka. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már tavaly elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. Az F-16 utódának szánt TF-X első felszállást Ankarában 2023-ra várják. A fejlesztési időszak az első felszállások során gyűjtött adatok elemzésével és továbbfejlesztéssel fog kiegészülni, így az új gép a kezdeti bevethetőséget 2028-ra 2029-re fogja elérni, míg a teljes ütemű sorozatgyártásra 2031-ben, vagy 2032-ben kerülhet majd sor.
További Törökországhoz tartozó hír, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani? A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Atlay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay –T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Jó eséllyel az Altay-on bevezetésre fog majd kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
Bemutatta új irányított páncéltörő rakétáját a Roketsan. A Karaok testének átmérője 125 milliméter, hossza 110 centiméter. Indítható zárt térből is, tömege a célzórendszerrel együtt kevesebb, mint 25 kilogramm. Az 1000 méter feletti lőtávolságú Karaok irányítását képalkotó infravörös rendszer végzi. A Roketsan jelenleg tárgyalásokat folytat a Török Védelmi Minisztériummal a jövőbeli megrendelésről.
Az eddig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az izraeli Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.
A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Omán a dél-koreai Hyundai Rotem által kifejlesztett K2 Black Panther harckocsikat vásárolt, dél-koreai sajtóértesülések szerint. A közel-keleti ország 76 darab harckocsit szerez be 884,6 millió dollár ellenében. A K2-es sivatagi körülményekre továbbfejlesztett variánsát éppen ebben az évben, szeptemberben mutatta be az ázsiai gyártó. A jobb porkiválasztó és hűtési rendszerrel (ennek árulkodó jele a torony jobb oldalán látható ventilátor) ellátott páncélos iránt több közel-keleti állam is érdeklődött már a Hyundai Rotem szerint. A K2-es sivatagi körülményekre továbbfejlesztett variánsával egy eddig meg nem nevezett közel-keleti országban már menet és lőgyakorlatokat is tartottak. Ezek alapján további módosítások szükségességére derült fény. Mindenesetre a típus kiválasztása nem okoz túl nagy meglepetést, hiszen 3 évvel ezelőtt a Németország részéről politikai okokból talán eladásra nem kerülő 70 darab Leopard 2-es harckocsi helyett már felmerült a török Altay beszerzésének gondolata. Akkor még minden rendben lévőnek tűnt a török harckocsi fejlesztésével és gyártásával kapcsolatban. Azonban, az erőforrás körül támadt bonyodalom miatt az eredeti változat, a K2 Black Panther harckocsi szerezheti meg a megrendelést.
Bahrein megállapodást írt alá a Bell Helicopter Textron-al 12 AH-1Z Viper harci helikopter megvásárlásáról. A nagyjából 912 milliós szerződésbe 26 T-700 GE 401C gázturbinás hajtómű, valamint AGM-114 Hellfire és APKWS II-es irányított rakéták, valamint Thales TopOwl sisakkijelző is beletartozik. Ezzel Pakisztán után, mely szintén 12 darabot rendelt, Bahrein lett a típus második exportmegrendelője. Az első AH-1Z-k 2022 második felétől fognak megérkezni, a régebbi Cobra variánsokból már 22 darabot haderejében tudható Bahrein-be. Ezeket nem tervezik kivonni az új harci helikopterek megérkeztével, hanem korszerűsítést terveznek végrehajtani rajtuk.
További Bahrein-hez kapcsolódó hír, hogy átvették az első, Nagy-Britanniától használtan vásárolt Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépüket. A majd 20 éves szolgálatot már maga mögött tudó gépet a Marshall Aerospace and Defense Group nagyjavította az átadást megelőzően.
Kínában befejeződött az AR-1B irányított rakéta fejlesztése. A munkát a China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) végezte el és a már ismert AR-1 jelzésű irányított páncéltörő rakéta alapjain létrehozott egy új fegyvert. Ezt UAV-k, vagyis távolról irányított repülőeszközök részére szánták. A lézeres félaktív önirányítás megmaradt, azonban az indulótömeg 80 kilogrammra változott. Az 500 és 5000 méteres repülési magasságból alkalmazható AR-1B Mach 1 sebességre képes, hatótávolsága 10 kilométer. Az AR-1-es 10 kilogrammos harci részével szemben az AR-1B 43 kilogrammossal lett ellátva, ami nagyobb rombolóerőt biztosít számára. A lézeres félaktív önirányításnak köszönhetően az AR-1B körkörös szórása 1,5 méter.
November 9-én elhagyta építésnek helyszínét, a General Dynamics tulajdonában lévő Bath-i Hajógyárat a második ZUMWALT-osztályú romboló a USS MICHAEL MONSOOR (DDG 1001). A 2010 márciusában építeni kezdett romoló haditengerészet részére történő átadása 2019. január 26-ra van időzítve, addig a flotta felügyeletéve végzett próbajáratok során történő ellenőrzési feladatok várnak a hajóra.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier GR.7A
General Dynamics F-16B Fighting Falcon
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
