2019.03.02
Ausztria a múlt héten megkapta első négy BvS10 páncélozott járművét. A BAE Systems Hägglunds páncélozott szállító harcjármű változatban gyártja le a páncélosokat, amelyek hegyvidéki terepen való működésének képessége különösen fontos az osztrák fegyveres erők számára. A távirányított fegyverállvánnyal és 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszerrel felszerelt BvS10-ből 32 darabot vásárolt meg Bécs 2016-ban és ezeket ez év végig át is fogják adni a 24. lövész zászlóalj és a 6. hegyi lövész zászlóalj számára.
Lengyelországban a védelmi miniszter már jóváhagyta az ország 2026-ig tervezett haderőfejlesztési tervét. A 49 milliárd dolláros elképzelésben szerepel a rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerek, a harci helikopterek, a kiberbiztonsági rendszerek és a lengyel haditengerészet új tengeralattjárói mellett a légierő fejlesztése is. A program keretében végrehajtandó kiemelt beszerzések közé tartozik a 32 darab ötödik generációs harci repülőgép beszerzése, amiket a Szuhoj Szu-22M4-ek és MiG-29-ek pótlására vásárolnának meg.
Az Artec konzorcium átadta az 500. Boxer 8x8 páncélozott járművet a német hadseregnek. Összesen 696 járművet rendelt eddig Németország, Hollandia és Litvánia, de a további ügyfelek és a további megrendelések megduplázhatják ezt a számot a program élettartama alatt.
Svájcban átvizsgálják az összes Boeing F/A-18C/D Hornet harci gépet, mivel február 19-én egy időszakos átvizsgálás során repedéseket találtak egy gépen. A február 20-tól kezdődően a törzs felső részén folytatott roncsolás mentes vizsgálaton már lassan az összes gép átesett a 31-ből. A flotta leellenőrzése március 3-ig befejeződik majd.
Nagy-Britanniában nyilvánosságra hozták az DREADNOUGHT-osztály harmadik tagjának nevét. A ballisztikus rakétákat hordozó új fejlesztésű tengeralattjárók legújabb tagja egy igen régi hajónevet kap majd meg, ez pedig a WARSPITE. Ennek a hajónévnek a születése 1595-ig nyúlik vissza, az első, ezt a nevet viselő hajó ekkor hajózott brit lobogó alatt. A felszín alatti egységek esetében sem első alkalommal fogja ezt a nevet viselni egy tengeralattjáró, hiszen a VALIANT-osztály egyik nukleáris meghajtású egysége viselte ezt a neve 1967-től 1991-ig.
A Szuhojtól származó információk alapján az Orosz Légierő még ebben az évben meg fogja kapni az első sorozatgyártásúnak tekinthető Szu-57-es gépét. A típus első repülését 2010. január 29-én hajtotta végre. A komszomolszki üzemben már folyik ennek a repülőgépnek az építése és a 2020-as évben egy további példány is átadásra fog kerülni az Orosz Légierő számára az érvényben lévő szerződés szerint. Ugyancsak a Szu-57-hez kapcsolódó hír, hogy Oroszország kész arra, hogy párbeszédet folytasson Indiával a típus eladásával kapcsolatban.
Nem tűnik egyszerűnek a Mil MI-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út sem. Jelenleg ugyanis a hadsereg túl magasnak tartja a gépek árát ezért nem rendeltek még belőle, a megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következik be. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat tételre a beszerzés véglegesítése előtt.
Viszont a Szuhoj Szu-27-es igencsak szerteágazó családfája a tavasz közeledtével egy újabb, talán nem egy újabb vadhajtással fog gazdagodni. A nemrégiben szárba szökkent elképzelés szerint a Szu-30SzM kétüléses vadászbombázóba ugyanis a lehető legtöbb rendszert szeretnék átültetni a Szu-35-ből. A remények szerint az új verzió egyaránt gyökeret tud majd verni odahaza és külföldön is. A fedélzeti elektronika beszerelése mellett az AL-31FP hajtóműveket a továbbfejlesztett AL-41F-1S-ek váltanák. Ezekkel, a Szu-57-ben használt sugárhajtómű változataival lehetőség nyílna tágabb magassági tartományban az utánégető nélküli hangsebesség feletti repülésre. Az így szabványosított fedélzeti rendszerekkel növekedne a gépek harcértéke, csökkenthetők lennének az üzemeltetési költségek, egységesedne az alkalmazandó fegyverzet is. A fegyverpiacon évek óta üdén virágzó kétüléses többfeladatú típus különféle modifikációinak igen csak vaskos, nagyjából 600 legyártott gép alkotta ága messzire nyúlt, az új verzióval a hazai megrendelés mellett elsősorban Indiát célozták meg, ahol napjainkban 198-darab Szu-30MKI repül. A remények szerint az első átépített Szu-30-as még idén végrehajthatja első repülését.
Oroszországból érkező hírek alapján elképzelhető, hogy a BMPT Terminator harctámogató jármű egy alapos áttervezés után nem a jelenlegi formájában és fegyverzetével fog nagyobb darabszámú rendszeresítésre kerülni. A szíriai harci tapasztalatok alapján a 30 milliméteres gépágyúk hatékonysága a beépített területen folytatott harcokban nem volt elégséges. Bár a fedezékként használt tégla és betonfalak átütése nem okozott gondot, a rombolóerő messze kevés volt a fal mögött védelmet keresők semlegesítésére, így a rakéták elfogytával a 125 milliméteres harckocsilövegek segítségére volt szükség. Persze a rakéták nem csak elfogytak, hanem sokszor indításra képtelen állapotba kerültek a városi harcokban, így a jövőben szükség lesz lövésbiztos konténerekben elhelyezni ezeket. A csöves tűzfegyverzet esetében a nemrégiben bemutatott 57 milliméteres gépágyúk használata várható a harmadik generációs BMPT esetében, ahol a hordozó jármű is változhat, szóba került már a T-14-es Armata harckocsi alváza.
A fegyverzet elhelyezésére ideális megoldás lehet a már létező 3,6 tonnás tömegű AU-220M távirányítású torony. Ez kis mérettel rendelkezik, így a könnyebb, akár kerekes futóművel ellátott páncélosokon is alkalmazható. A főfegyverzet +60 és -5 fok között emelhető, illetve süllyeszthető, de a kis méret legfőbb hátránya a lőszerkészlet, ami az 57 milliméteres lőszerek esetében 80 darab. Ezt ellensúlyozza az, hogy egy, vagy két 57 milliméteres gépágyúlövedék 15 darab 30 milliméteressel ér fel. További terület ahol még várható előrelépés, az a drónok elleni harc, illetve a rossz látási viszonyok közötti alkalmazhatóság. Az 57 milliméteres gépágyú (mely páncéltörő lövedékével 2600-2900 méteres távolságból 200 milliméteres homogén acélpáncélzat átütésére képes) az előbbinél is hasznos lehet, programozható gyújtókkal ellátva más légi célok elleni is hatékony fegyver, főleg, hogy lőtávolsága 16 kilométer. Utóbbinál a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászok fegyverrendszerének felszerelése jelenthet már létező és könnyedén felhasználható megoldást.
A BMP-3-as gyalogsági harcjármű bázisán létrehozott 9P157-2 Krizantém-Sz a lézeres, vagy radaros félaktív irányítással ellátott 9M123/AT-15 Springer rakétákat alkalmazza. Így hatásosan képes harcolni rossz időjárási viszonyok között is, amikor nem lenne lehetőség a lézeres félaktív vezérlést használó rakéták indítására. Ezekből az indítócsővel együtt 54 kg-os, 2 méter hosszú, 15 centiméter átmérőjű rakétákból egyszerre kettő van tűzkész állapotban, a járműtestből kinyúló indítóállványon. Ezt az állványt, ha nem használják, automatikusan be lehet hajtani a jármű testébe a rádiólokátorral együtt. A 6 km-es hatótávolságú rakéták rátöltését az állványra automata végzi. A 9P157-2 Krizantém-Sz belső terében lévő automata töltőben összesen 15 irányított rakéta helyezhető el. Ezek lehetnek a félaktív lézervezérlésű 9M123 páncéltörő, illetve a 9M123F termóbarikus robbanófejjel szerelt változatok éppúgy, mint a radarvezérlésű 9M123-2 páncéltörő és a 9M123F-2 termóbarikus robbanófejjel ellátott variánsok. A nagyfokú automatizálásnak köszönhetően a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadász személyzete mindössze két fő.
Szingapúr januárban hozta nyilvánosságra, hogy a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázóját szeretnék majdan rendszeresíteni. Akkor azt sem titkolták, hogy első körben csak kisebb mennyiséget vásárolnának meg a típus megismerése érdekében és csak később rendelnének nagyobb mennyiséget belőle. A városállam, amely Ázsia egyik legjobban felszerelt haderejével rendelkezik, most azt is bejelentette az első F-35-ös rendelési állomány 4 darab gépet foglal majd magába, míg a későbbiekben nyolc további Lightning II-est vásárolnának meg.
Malajzia számára több gyártó is igyekszik eladni könnyű harci repülőgépét. A halmozottan hátrányos helyzetű HAL Tejas mellett teljes mellszélességgel versenyben van még a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder, valamint a dél-koreai KAI T-50-es felfegyverzett változat is. A három gép repülési jellemzői nem térnek el jelentősen egymástól, azonban az általuk képviselt színvonalban már felfedezhetők különbségek. Ebből a szempontból a dél-koreai FA-50 van egy kicsit előrébb. A korszerű fedélzeti rendszerek mellett további előnye a General Electric F404-es hajtómű, mely megtalálható a Malajziában már jól ismert F/A-18D Hornet vadászbombázókban is. A nagyjából 30 millió dolláros darabára viszont a legmagasabb konkurensei közül.
A JF-17 Thunder ár szempontjából a másik végletet képviseli, a hírek szerint a pakisztániak 25 millió dollár ellenében már megválnak egy példánytól, ez pedig jelentős megtakarítást jelenthet egy 36 darabos megrendelés esetén. Hátránya az orosz eredetű Klimov RD-93-as hajtómű, mely ugyancsak ismert az ázsiai országban. Ugyanis a 90-es években rendszeresített MiG-29N vadászbombázókban ennek elődje az RD-33-as volt megtalálható és igen sok gondot okozott a malájoknak. Ár szempontjából a HAL Tejas az FA-50-es közelében helyezkedik el, szintén General Electric F404-es hajtómű által hajtva. Azonban az eddigi hírek nem túl bíztatóak, a fejlesztés több évtizede folyik igen kevés eredménnyel, ráadásul egyes információk szerint Malajzia számára az izraeli eredetű fedélzeti rendszerek közül jó párat le kellene cserélni, ami újabb problémákat szülhet és az ár alacsonyan tartására sincs jótékony hatással.
Ausztráliában 2018 decemberétől már 2 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó található meg a RAAF Base Williamtown bázisán, Sydney-től északra. További nyolc ausztrál gép az Egyesült Államokban állomásozik a Luke légibázison, Arizonában, a nemzetközi F-35-ös típusátképző egységnél. Ez a két gép, mely hetente öt-hat repülést hajt végre repüléseket nemsokára társakat fog kapni, ugyanis április hónapban újabb F-35-ös géppár tér majd haza, míg az év végéig Ausztráliában már nyolc Lightning II-es repülőgép lesz megtalálható.
Northrop Grumman befejezte az F-35 Lightning II 500. törzsközép részének gyártását. Ez a részegység az Ausztrália megrendelésére épülő egyik A változatba, méghozzá az AU-18-ban kerül majd felhasználásra. A február 21-én befejezett munkát 2018 júniusában kezdte meg a Northrop Grumman, amelyik mindhárom F-35 változathoz állít elő részegységeket.
Elérte a bevethetőséghez szükséges szintet az Amerikai Haditengerészet első F-35C-vel felszerelt repülőszázada, a VFA-147 Argonauts. Az alegység 10 darab Block 3F szoftververzióval ellátott Lightning II-ével várhatólag 2021-ben fog első alkalommal több hónapos útra indulni a USS CARL VINSON (CVN 70) repülőgép-hordozó fedélzetén. Az alegység jelenleg a haditengerészet Lemoore-i támaszpontján állomásozik, amit elsőként tettek alkalmassá az új típus tartós üzemeltetésére és javítására is.
Talán ez év közepén már végrehajthatja első repülését az Amerikai Légierő harci kutató-mentő feladatkör ellátására tervezett Sikorsky HH-60W helikoptere. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. Az első felszállást erre nem is olyan régen még 2019 februárjára, kicsit régebben pedig 2018 elejére tervező HH-60W számos hibával küzd a legutóbbi hírek szerint, amelyek orvoslása veszélyt jelenthet a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítására is. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal van, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem megfelelő a katonák által támasztott igények szerint.
További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is. Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 112 darab állhat majd hadrendbe. Jelenleg két példány várakozik a repülési fázis megkezdésére a West Palm Beachben található Sikorsky gyárban. Amennyiben a további kilenc, jelenleg még a gyártás különféle fázisában lévő példány segítségével végrehajtott berepülések sikerrel végződnek, a HH-60W alacsony ütemű gyártása még ebben az évben kezdetét veheti.
Venezuelában egyre romlik a légierő hadrafoghatósága. A 13 darab F-16A/B-ből csak 6 együléses A és egy kétüléses B variáns repülőképes. Az amerikai embargó miatt ezen nem is lehet csodálkozni, sőt elismerésre méltó, hogy még ennyi repül a típusból. Az viszont már kevésbé elismerésre méltó, hogy az Oroszországból beszerzett Szuhoj Szu-30MK2V gépek esetében is hasonló mutatót láthatunk. Az kéttucatnyi gépből eddig egy darab került veszteséglistára, míg 10 másik társa ismeretlen ok(ok) (talán a szükséges pénz hiánya, vagy meg nem rendelt, illetve le nem szállított alkatrészek) okán nem tud felszállni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas A-4L Skyhawk
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II
