2019.08.17
Kifejlesztett egy új 60 milliméteres aknavetőt a Rheinmetall. A különleges egységek igényeinek figyelembe vételével megalkotott RSG60 teljes méretű talplemezzel és állvánnyal együtt 15,8 kilogramm, míg ezekről leszerelve csak 6,8 kilogramm. Teljes méretű talplemezzel és állvánnyal a lőtávolság 3200 méter, míg a felszerelhető 30 centiméter hosszú csőtoldattal ez a távolság nagyjából 500 méterrel növelhető meg. Kommandós aknavetőként, a teljes méretű talplemez és állvány nélkül a lőtávolság 2000 méterre csökken. Az állvány kialakítása nem a megszokott kétlábú, hanem ez az RSG60-as esetében egy teleszkópos rúd, ami két csukló segítségével van összeköttetésben a talplemezzel és a csővel. A felső csuklós részen van a finomabb oldalirányzást lehetővé tevő menetes szár. Az aknavető csöve körülbelül 70 centiméter hosszú és acélból készült, de a külső részén szénszálborítású. Ez biztosítja a szükséges szerkezeti stabilitást, valamint ezzel egyidejűleg az alacsonyabb súlyt is.
Így a cső tömege körülbelül 30 százalékkal kisebb, mint egy hagyományos csak acélból készült aknavető esetében. A csövön nyert elhelyezést a szállítást segítő fogantyú, valamint ide szerelhető fel az irányzóműszer is. A teljes méretű talplemez szénszál kompozit anyagból készült, szintén a tömeg csökkentése okán. Ennek az aknavetőnek az újszerű kialakítása nemcsak helymegtakarítást jelent, hanem másodpercek alatt felállítható és készen áll a tüzelésre. Ezenkívül a rögzítőcsavarok meglazításával körülbelül harminc másodperc alatt elválasztható az RSG60 a teljes méretű talplemezről, így könnyebb súlyú kommandós aknavetővé alakul. Az új aknavető kifejlesztése 2017 októberében kezdődött a Rheinmetall Waffe Munition-nál. A Rheinmetall célja az volt, hogy kibővítse a 60 milliméteres aknavető lőszereinek sokoldalú családját egy megfelelően jövőorientált fegyverrendszerrel. Ezért a fejlesztés már a kezdetektől fogva az alacsony súlyra és az ergonómiára összpontosított és innovatív tervezési és műszaki tulajdonsággal ruházta fel új aknavetőt.
Június 13-án, 12:13 órakor az olasz haditengerészet második Lockheed Martin F-35B Lightning II-es repülőgépe (lajstroma 4-02) felszállt az olaszországi Cameri-ból. A gép az Egyesült Államokba repült át, ahol a tengerészgyalogság Beaufort-i bázisán fogja segíteni a föld-és a légi személyzetek képzését. Az izlandi Kelfeavik-on és a Washingtonhoz közeli Andrews légierő támaszponton végzett leszállások után a gép június 17-én érkezett meg a célállomásra. A hosszú útra egy-egy Eurofighter F-2000A vadászbombázó, KC-767 tartálygép és C-130J Hercules teherszállító kísérte el a Lightning II-t.
A BAE Systems Air bejelentette, hogy hamarosan a RAF megkapja utolsó Eurofighter Typhoon vadászbombázóját. A királyi légierő 160 repülőgépet rendel meg, a szállítások 16 évvel ezelőtt kezdődtek el. A brit rendelés befejeződése után a BAE Systems folytatja 24 katari és 28 kuvaiti Typhoon előállítását. Jelenleg ezek a közel-keletre kerülő példányok lesznek a legfejlettebb Eurofighter-ek, mivel mindegyik a Captor-E AESA antennával ellátott radarral lesz felszerelve. Ezt Németországban már repülés közben is tesztelik az IPA8 (Instrumented Production Aircraft 8) gép fedélzetén, és hamarosan a légi próbákat az IPA5 fedélzetén is el fogják kezdeni Wartonban. Szintén a katari és kuvaiti gépek lesznek azok, melyek elsőként használhatják majd a Lockheed Martin Sniper célzókonténerét az eddigi Litening helyett. A kuvaiti repülőgépek leszállítását a jövő évben kell megkezdeni, míg a katari példányokat 2022-től adják át. A brit légierőnél 2040-ig számolnak a Eurofighter Typhoon vadászbombázó szolgálatával, addig még számos korszerűsítés programot szeretnének végrehajtani a típuson.
Ezen héten, egészen pontosan augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával kezdetét vette a 2. CITY-osztályú (Type 26) fregatt építése Nagy–Britanniában. A majdani HMS CARDIFF és a London által eddig megrendelt 7 testvérhajója mellett további ilyen egységek is épülni fognak, hiszen Kanada 15-öt, míg Ausztrália 9-et rendszeresít majd belőlük.
Oroszországban hamarosan újraindulhat a MiG-31 Foxhound nehézvadászokban alkalmazott D30F6-os utánégetős sugárhajtóművek egyes részegységeinek gyártása. Ezt a munkát a hírek szerint a Permi Motorgyár (PMZ) végzi majd. Az 1979-1992 közötti időben nagyjából 1600 darab hajtóművet készítettek el és az elmúlt évtizedben a tartalékban lévő sugárhajtóművek készlete elfogyott. A nagyjavítások során a magas hőmérsékletnek kitett alkatrészek cseréje következtében egyre égetőbb lett a nagynyomású turbina és az égőtér gyártásának minél előbbi újraindítása. Mivel leginkább ezekre van szükség, így nem tervezik a teljes hajtómű gyártásának elindítását. Ezért 2022 elejétől egyfajta javítókészletben fognak elkészülni az új alkatrészek, amik majd később kerülnek beépítésre a már meglévő alkalmazott D30F6-os utánégetős sugárhajtóművekbe. Persze ha sikerülne a polgári szféra részére eladni a MiG-31-ben alkalmazott D30F6-os módosításával létrejött 32 MW-os gázturbinát, akkor lenne esély a teljes erőforrás újbóli gyártásba vételére.
Izraelben újra közel kerültek a Bell-Boeing V-22-es billenőrotoros gép beszerzéséhez. Washingtonból ugyanis információt kértek 12-14 konvertiplán esetleges megvásárlási lehetőségéről. Ugyanakkor ez a beszerzés még közel sincs kőbe vésve, hiszen a jövő hónapban egy hétre az Egyesült Államokba utazik az izraeli légierő küldöttsége, hogy a Lockheed Martin/Sikorsky CH-53K King Stallion, valamint a Boeing CH-47 Chinook helikoptereit még jobban megismerje.
Kínában hivatalosan is bejelentették, a még mindig név nélküli Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója, 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz igénybe vett LIAONING (ex-VARJAG) hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. A LIAONING-et még a Szovjetunióban kezdték építeni, majd félkész állapotban vásárolták meg. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításról már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott.
Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Pár hónapja az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad.
Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt. A Type 001A hordozó hadrendbe állítása igencsak közeleg, hiszen a május végén befejeződött, immáron hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Augusztus 1-től újra nyílt vízen van a Type 001A, ez már a hetedik próbaút, ami ahírek szerint igen hosszú időtartamúra van tervezve. Várhatólag még ebben az évben átadásra fog kerülni a haditengerészet részére a Type 001A repülőgép-hordozó.
Új-Zélandon 2023-ig el kell készülnie a szigetország által megvásárolt Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrrepülőgépek támaszpontjának. Az RNZAF Ohakea bázisa fog szolgálni az új típus otthonául, ahol két hangárt, egy műveleti központot, illetve raktározási, kiképzési és karbantartási létesítményeket terveznek létesíteni. A 4 darabos mennyiségben, 2018 júliusában megrendelt amerikai gépekhez két szimulátort is beszereznek, ezek elhelyezése szintén ezen a támaszponton fog megvalósulni.
Jelentős mennyiségű AIM-9-es légiharc-rakétát tervez beszerezni az Amerikai Haditengerészet. A Raytheon Missile Systems kezdheti dörzsölni a tenyerét, hiszen 1400 darab AIM-9X Sidewinder Block II és Block II+ (vagy AIM-9X-2 és AIM-9X-2+) rakéta megvásárlására mutatkozik esély. Ez utóbbiból az Amerikai Légierő 160 darabot már meg is rendelt ebben az évben. Ezek az F-35A Lightning II-ek fegyverzetébe fognak kerülni, méghozzá külső függesztményként hordozva. Ugyanis az AIM-9X Block II+ külseje kis mértékben megváltoztatásra került, így sikerült csökkenteni a radar-keresztmetszetét. Az AIM-9X Block II-es Sidewinder nem ismeretlen a flottánál, hiszen a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében már 2015-ben megjelent.
A Block II-es új lézeres közelségi gyújtót kapott, a Block I-eken ez még a régebbi AIM-9M rakétákon használt típus volt látható. A nagyobb hatótávolság érdekében megváltoztatták a rakétamotor összetevőit, illetve a hatótávolságra szintén kihatással lévő belső profiljának kiképzését. Továbbfejlesztették az infravörös detektort is, ami jobb zavarvédelmet kapott, így sivatagi körülmények között még nagyobb hatásfokkal alkalmazható földi célpontok ellen. Azonban a legnagyobb előrelépést a kétutas adatátviteli rendszer megjelenése hozta, ezzel ugyanis lehetővé vált a célpont kijelölése az elindítás után is. Vagyis a célpont akár az indítást végző gép háta mögött is repülhet az indításkor, a Block II-es Sidewinder veszélyt jelent rá.
Újabb megrendelés érkezett a Lockheed Martin/Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterekre. Májusba a 2. és a 3. rendelés tétel összesen 12 gépet foglalt magába. A mostani 4. rendelési tételben 6 darab forgószárnyas szerepel, 107 millió dollár ellenében.
Befejeződött az USAF Fairchild Republic A-10C Thunderbolt II csatarepülőinek szárnycseréje. A 2007-ben indult program 173 darab repülőgépet érintett a jelenleg még szolgálatban lévő 281-ből. 2011-ben a 80-0173-as gyártási számú repülőgép volt az első, amelyen végeztek a szárnycserével. Ezek a szárnyak 10000 repült órás élettartammal bírnak és a Boeing készített el őket 1,1 milliárd dollár ellenében. Így az 1976 óta szolgálatban lévő A-10-es a 2030-as évek végéig repülhet, amennyiben költségvetési okok miatt nem kerül előbb kivonásra.
Megkapta első két Boeing KC-46A Pegasus tartálygépét a New Hampshire-i Légi Nemzeti Gárda 157. Légi Utántöltő Ezrede augusztus 8-án. Korábban a 157. Légi Utántöltő Ezred nyolc Boeing KC-135R tankergépet üzemeltetett, ezek közül az utolsótól március 24-én vettek búcsút. Ezeket a gépeket más utántöltő egységek kapták meg, hiszen még jelentős szolgálati idővel rendelkeznek. Az alakulat otthonául szolgáló Pease-i támaszpont fejlesztése a típusváltás miatt körülbelül 115 millió dolláros beruházást igényelt.
Peruban a hírek szerint az Antonov An-32B szállítógépek utódjául az Antonov An-178 került kiválasztásra. Az ukrán gép vetélytársa a megrendelését a C-27 Spartan és a C-295 volt. Az értékelések során a 65 millió dolláros darabáron kínált An-178 80,02 pontot szerzett meg. Másodikként a harcban a szintén ugyanennyiért kínált Leonardo C-27J Spartan végzett 66,22 ponttal. A harmadik helyet a legolcsóbb, 55 millió dollárt kóstáló Airbus C295M szerezte meg 58,60 pontot elérve.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16BM Fighting Falcon
British Aerospace Harrier GR.7
Lockheed Martin KC-130J Hercules
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
