2019.12.14
Dániában eldőlt, milyen távirányítású fegyverállvánnyal fogják ellátni a hadsereg Piranha V 8x8-as kerékképletű páncélozott szállító harcjárműveit. A nemzetközi tenderben a Kongsberg Defense & Aerospace PROTECTOR-a lett a befutó. A gyártó már több mint 20000 darab különféle távirányítású fegyverállványt gyártott le napjainkig, és Dánia a 23. ország, melyben rendszeresítésre került a PROTECTOR típus. Dánia 2015 végén rendelte meg a General Dynamics European Land Systems (GDELS) Piranha V-ös járműveket csapatszállító, parancsnoki, műszaki, egészségügyi, valamint aknavetőt hordozó változatokban, összesen 309 darabos mennyiségben. Az első példányokat 2019 márciusában adták át.
Jól halad a víz alatt is használható lövedékek fejlesztésével egy norvég cég, a DSG. Az évek óta folyó fejlesztésben természetesen a szuperkavitáció játssza a fő szerepet. A CAV-X lőszerek különféle űrméretben készülnek (5,56, 7,62, és 12,7 milliméteres átmérővel is), de mindegyik esetében a mozgásukat a vízfelszín alatt egy gázbuborék teszi lehetővé. Ennek hiányában a vízbe lőtt lőszer a sűrűbb közegbe érve nagyjából 600 milliméter megtételét követően ártalmatlannál válik, míg a felszín alatt kilőve körülbelül 5 méter után elveszíti a mozgási energiáját. A DSG lövedékei éppen ezért egy olyan gázbuborékban haladnak, amit a lövedék hajtógáza generál. Ez lehetővé teszi, hogy a szuperkavitációs lövedék sokkal hatékonyabban haladhasson a víz alatt, mint hagyományos társai. Természetesen nem mindegy, hogy a lövedék a kilövés után hatol be a vízbe, vagy eleve ott történik a fegyver elsütése. Éppen ezért kétféle lőszertípust lehet megkülönböztetni, az A2-est és az X2-est. Előbbi a vízbe hatoló, míg utóbbi a vízben használható.
Az első generációs CAV-X 5,56 milliméteres lőszer a vízbe érése után akár 14 méter megtételét követően is hatásosnak bizonyult, míg a nagyobb lövedékek, mint például a 7,62 milliméteres 22 méter, illetve a 12,7 milliméteres 60 méter megtétele után is halásos volt, miután belépett a vízbe. Ezek az értékek igencsak biztatóak voltak, így a DSG mérnökei elkezdték finomítani műveiket és ennek eredményeként a legtöbb esetben sikerült megduplázni ezeket a távolságokat. Amennyiben rendszeresítésre éretté válnak ezek a lövedékek, akkor egy új fejezet nyílhat majd a hajók búvártámadások elleni védelmében. Itt, a nagyjából 2000 méteres lőtávolsággal rendelkező 12,7 milliméteres lövedék lehet majd az, amelyiket a leginkább alkalmazhatják a jövőben a vásárlók. Első megrendelőként talán az USA SOCOM (Különleges Műveletek Parancsnoksága) tűnhet fel, ők már kifejezték érdeklődésüket a DSG-nél, elsősorban a SEAL egységeiket szeretnél ellátni ezekkel a lövedékekkel.
Franciaországban december 6-án jelentették be, hogy a légierő Dassault Rafale F3-R vadászbombázói elérték a bevethetőségüket. Erre a szériára jellemző az RBE2 AESA antennájú radar, a Spectra önvédelmi rendszerbe integrált ellenség-barát azonosító, illetve a DDM NG rakétaindításra figyelmeztető rendszer, a korszerűbb szoftverek, és a pilótafülke szélvédője elé épített, szintén továbbfejlesztett képalkotó infravörös kamera a lézeres távolságmérővel. Eme alváltozat képességei most még nem teljesek, hiszen az MBDA Meteor légiharc-rakéták, valamint a TALIOS célmegjelölő konténer (a Thales Optronique PDL NG = Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération konténere 2014 nyarától hallgat a TALIOS névre a hivatalos közleményekben) integrációja csakis a 2020-as évben fejeződik be. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölő konténer szolgálatba állítását 2016 októberében - az első repülése alkalmával - még 2018-ra várták. A Meteor esetében még érdekesebb a hír azon része mely az integráció befejezéséről szól, hiszen ezt már 2017 áprilisának vége előtt lezártként adták a nagyvilág tudtára.
Jelentősen sikerült lerövidíteni a Szuhoj Szu-34-ek és a Szu-35-ök gyártását Oroszországban. Ezt elsőként a Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, röviden a KNAAPO és a Novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a NAPO üzemében tették meg. Első üzemben a Szu-35-ök, míg utóbbiban a Szu-34-ek gyártása folyik, most már gyorsabban. Várhatólag a jövőben a termelékenység hatékonyságát jelentősen megnövelő módszereket bevezetik majd az irkutszki és az uljanovszki gyárakban is. A gyártási idő 30%-os lerövidítését a munka átszervezésével és az alapanyagok, alkatrészek megfelelő időben történő, a munkások, szakemberek keze ügyébe készítésével érték el. A változtatás előtt a teljes munkaidő mindössze 55%-a jutott a tényleges gyártásra, a többi a különféle beszerzésekre, anyagmozgatásra, ügyintézésre, valamint a raktárban tárolt anyagok kivételezésre ment el.
Jelenleg még nem tudni mi lesz a sorsa a Törökország számára legyártott, de leszállításra már politikai nézeteltérés miatt nem került Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóknak. A Kongresszus a Védelmi Minisztérium számára lehetőséget kínált a 6 gép megvásárlására, de ehhez még további jóváhagyásokra is szükség van. A 2020-as költségvetésben már szerepel egy 30 millió dolláros tétel, ami a gépek tárolására, megőrzésére lett elkülönítve a szintén törökök számára gyártott szimulátorokkal együtt. Most annyi tűnik bizonyosnak, hogy 2020 első negyedévében a féltucat Lightning II-es vadászbombázó eltárolásra kerül az USA-ban.
Július 27. után újra Boeing AH-64E (I) Apache Guardian harci helikopterek érkeztek meg Indiába. Most is egy Antonov An-124-100-as teherszállító repülőgép segítségével történt a szállítmányozás és most is négy forgószárnyast rejtett a raktér. Ide egyébként összesen 5 AH-64-es is bezsúfolható a leszerelt rotorlapátok mellett. Most azonban a 39 tonnás terhelést csak 4 gép adta az Egyesült Államok Phoenix-Mesa Gateway repülőtérről induló és az indiai főváros, Új-Delhi közelében, az indiai légierő Hindan légibázisán leszálló járaton. A rakomány biztonságos rakodási és szállítási feladatainál az Antonov Airlines csapatát a gyártó emberei segítették, így zökkenőmentesen zajlott le mindkét folyamat. Az eddig leszállított mind a 8 Boeing AH-64E (I) Apache Guardian harci helikopter a pakisztáni határhoz közeli Pathankot légibázison lesz megtalálható, ahol a 125. helikopter század - melynek neve „Gladiators” - lesz az első, amelyik átfegyverzésre kerül.
Ez az alegység korábban a Mil Mi-35 Hind harci helikoptert repülte. A Gladiátorok két további AH-64E-t is fognak majd kapni 2020-ban, így teljessé válik majd a tíz darabos gépállományuk. Szintén ez az év lesz az, amikor a többi helikopter is megérkezik majd Indiába. A légierő második Apache századát az indiai-kínai határ közelében lévő Jorhat légibázisra fogják telepíteni, szintén 10 forgószárnyassal. Ezen a támaszponton jelenleg az An-32 szállítógépeket és a Mi-17 helikoptereket repülik. A 22 megrendelt AH-64E-ből a fennmaradó két példány hadműveleti tartalékot fog képezni. További AH-64E-k megjelenésére is lehet számítani Indiában, ugyanis a hadsereg is rendelt már belőlük hat darabot és tervek vannak további 30 másik beszerzésére is. Ezekkel három századot állítanának fel, mindegyiket egy-egy gépesített magasabbegység parancsnoksága alá rendelve.
Készen áll a sorozatgyártásra az Arjun Mk.IA (Mark 1-A) harckocsi. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna, a torony és a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb, mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mk.IA harckocsi nem csak könnyebb, és mozgékonyabb de harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben. Az Arjun harckocsi Mk.I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk.II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun Mk.I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel azelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatására már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót.
Az Arjun Mk.IA harci hatékonyságának növelésére az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre egy-egy hőkamerás-lézer távmérős optikai rendszer. Ez természetesen lehetővé teszi a vadász-gyilkos felállás megvalósítását, vagyis a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi a rendszer, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. A toronyra szerelt távirányítású fegyverállványba egy géppuska került, ezt a töltő kezelheti, földi és légi célpontok ellen egyaránt használható. A védelmet reaktív páncélzat, atom, vegyi és biológiai támadásokra figyelmeztető érzékelő is növeli. Ez utóbbi veszély észlelése esetén automatikusan megnövelik a harckocsi belsejének nyomását a káros anyagok bejutásának megakadályozása érdekében. Szintén a védelmet erősíti a lézeres besugárzást érzékelő rendszer, ami összeköttetésben áll a füstgránátvetőkkel és önállóan képes álcázó füstfüggöny létesítésére.
Elefánt sétával demonstrálta képességét Ausztrália légiereje. A hatalmas méret és a szürke szín teljesen megfelelt a november 15-i eseménynek, hiszen a 33. repülőszázad öt Airbus KC-30A (A330 MRTT) légi utántöltő/szállító repülőgépe cammogott végig az Amberley légibázis gurulóútjain. Tette mindezt a bevethetőség demonstrálására, hiszen csak egy KC-30A volt ekkor időszakos karbantartáson, míg egy másik a Közel-Keleten támogatja a szövetséges erőket. Ez a kapacitás akár több mint 1000 főnyi katonai személyzet szállítását, illetve 40 F/A-18 Hornet repülés közbeni üzemanyaggal történő ellátását teszi lehetővé. Ausztrália számára 2011 és 2015 között 5 KC-30A-t szállítottak le, míg a 6. és a 7. gépét 2018-ban, illetve 2019-ben kapta meg. A típussal szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy tervezetten csak egy gép legyen távol a századtól az éppen esedékes időszakos ellenőrzés miatt.
További jövés-menés is volt a kontinensnyi országban ebben a hónapban, ugyanis december 11-én újabb hét Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgép került leszállításra. A RAAF Williamtown-i támaszpontján landoló kötelék az Egyesült Államokban található Luke légibázisról indult útnak légi utántöltő repülőgépek támogatásával. Ezekkel együtt így már 13 darab kengurus felségjelzésű példány található meg az ausztráliai támaszponton, míg az USA-ban további 5 repül. Az összmennyiség 72 darab lesz, ugyanis az ausztrál kormány nemrégiben jóváhagyta az utolsó 24 példány beszerzését is. A még nem végleges tervekben további F-35-ök is szerepelnek, így ha ezek is beszerzésre fognak kerülni akár 100 darabot is elérheti majd a példányszámuk. Érdekesség, hogy a gépek darabára 5%-al alacsonyabb, mint ahogy azt még 2014-ben várták.
Búcsúzkodásra is sort kerítettek az ausztrálok a héten, ugyanis december 12-én megtörtént a svájci Pilatus PC-9/A turbólégcsavaros kiképzőgépek kivonása. Az európai típus 1987-ben lépett szolgálatba és 1989-től vett részt a pilótaképzésben. Az 54 darabos mennyiség több mint 1500 pilóta képzésében játszott igencsak jelentős szerepet a több mint 30 éves szolgálati idejük alatt.
Megpróbálják a Rockwell B-1B Lancer nehézbombázók élettartamát a lehető legtovább kitolni az Amerikai Légierőnél. A gépek tervezett kivonása 2036-ban lesz esedékes, azonban addig az 59 darabos szolgálatban lévő mennyiség lehet, hogy nem bírja ki. Ugyanis a típus tervezése idején a túlélés záloga a nagy sebességű terepkövető repülés volt, amit a B-1B személyzetek rendszeresen gyakorolnak is. Azonban ez a repülési mód jelentősen megterheli a gép sárkányszerkezetét és rövidíti annak élettartamát. Éppen ezért gondolkodnak azon az USAF illetékesei, hogy ezt a repülési módot megszüntetik a Lancer-ek esetében. Döntésüket segítheti, hogy a jelen és a jövő fegyvertárában számos olyan csapásmérő robotrepülőgép és rakéta alkalmazása lesz elérhető a B-1B számára, melyekkel nem kell majd túlságosan megközelíti a célpontot és az azt védő légvédelmi rendszereket sem. A jelent képviselő, majd 1000 kilométerre is elrepülő AGM–158B JASSM-ER (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extended Range) és a hajók elleni feladatra módosított, nagyjából feleakkora hatótávolságú AGM-158C LRASM (Long Range Anti-Ship Missile) mellett a jövőt a hiperszonikus eszközök jelentik. Ezekből 4-8 darabot is hordozhat majd egy Lancer.
A további alkalmazási lehetőség kiterjesztését a minél gyorsabb reakcióidő jelenti, akár nagyobb távolságba történő áttelepüléssel és onnan történő tartós üzemeltetéssel kiegészítve. Ezt az F-22 Raptor vadászbombázók esetében a Rapid Raptor program keretében már megvalósították és hasonlóra törekednek a B-1B esetében is. Az első gyakorlatra már sor is került. Ekkor a texasi Dyess légitámaszpontról indult útnak két Lancer, míg a szükséges földi kiszolgálást végző személyzetet és az üzemeltetéshez szükséges eszközöket az Arkansas-i Little Rock bázisról érkező két Lockheed C-130J Super Hercules tehergép vitte a bombázók után.
December 7-én megtörtént a második FORD-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó névadó ünnepsége. A 2011-ben építeni kezdett egység a USS NIMITZ (CVN 68) pótlására fog szolgálni. A Virginia állambeli Huntington Ingalls Industries-Newport News Shipbuilding hajógyárban elkészült hordozó a JOHN F. KENNEDY (CVN 79) nevet kapta. Így már a 2020-tól hadrendbe álló CVN 79-es lett a második olyan hadihajó, mely az egykori amerikai elnök nevét viseli, a hagyományos meghajtással épült CV 67 után. A FORD-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozók 50 évesre tervezett élettartamuk során várhatólag hajóként 4 milliárd dollárral kerülnek majd kevesebbe, mint a NIMITZ-osztályba tartozó elődeik és kevesebb időt kell majd a móló mellett és a szárazdokkban tölteniük a karbantartások miatt. A JOHN F. KENNEDY (CVN 79) építése egyébként 3 hónappal a tervezett időpont előtt fejeződött be és 1,5 milliárd dollárral kevesebbet fizettek érte, mint az első egységért.
A Boeing egy lézeres távolságmérő alkalmazásának lehetőségét vizsgálja a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépeken. Ezzel próbálnák meg segíteni a törzs alatti merev utántöltő cső irányítását végző személy munkáját, hiszen a KC-46A esetében ezt már egy három dimenziós kamerarendszer segítségével végzik. Jobb esetben, ugyanis a kamerarendszer által szolgáltatott kép néha igencsak torz, megnehezítve így a távolság megbecslését. Ezen a Boeing olyan algoritmusok segítségével próbál meg segíteni, amelyek a pixeleket a megfelelő helyre teszik át. A lézeres távolságmérő által szolgáltatott adatok itt jönnek a képbe, segítve a töltőcső kezelő munkáját. További hiba a kamerarendszerrel kapcsolatban még, hogy nem mindig sikerül alkalmazkodnia a fényviszonyokhoz.
Sikeresen kipróbálta a következő generációs nagy hatótávolságú rakétáját a Lockheed Martin. Az amerikai hadsereg rakétatüzérsége számára fejlesztett fegyver a PrSM (Precision Strike Missile) program végén megkapható megrendelés elnyerésére került kifejlesztésére. Indítása az 1990-es években tervezett és már régen rendszeresített M142 HIMARS rendszer konténeréből, indító/szállító járművéről végezhető el. Az Új-Mexikóban lévő White Sands lőtéren most 240 kilométert tett meg az új rakéta. A PrSM program célja olyan rendszer kifejlesztése, amely 400 kilométernél nagyobb hatótávolsággal rendelkezik. A győztes kihirdetése 2023-ban várható.
Brazília további Shorts C-23B Sherpa szállítógépeket kíván megvásárolni az Egyesült Államokból a 2018 közepén biztossá vált 4 mellé. A dél-amerikai ország szárazföldi erői pár éve az Amazonas környéki szállítási feladatokra kerestek két hajtóműves, 2 tonna rakomány szállítására képes, a törzs hátsó részén nyitható rámpával ellátott repülőgépet. 2016 végén már megjelölték és meg is nézték az amerikai nemzeti gárda állományából 2014-ben nyugdíjazásra került Shorts C-23B Sherpa szállítógépeket. A 15 leállított és tartós tárolásba helyezett gépből eddig 4 darabot vásároltak meg, ezek közül hármat 1984-ben, egyet 1985-ben gyártottak. Az ország legeldugottabb zugaiban lévő kisebb bázisok, helyőrségek ellátásában alkalmazható típusok közül a merevszárnyúak messze gazdaságosabban alkalmazhatók egy kimutatás szerint, így ezek beszerzése mellett döntöttek. A Shorts C-23B Sherpa szállítógépek megérkezése a földi és a légi személyzetek képzésének befejeződése, valamint egy a gépeket érintő modernizációt követően, 2021 első felére van betervezve. Az érintett terülteken található repülőtereken és leszállóhelyeken addig elvégzik az üzemeltetéshez, kiszolgáláshoz szükséges fejlesztéseket, többek között két új hangárt is felhúznak. Most decemberben további 4 darab C-23B Sherpa beszerzése vált biztossá, ezek közül 2 csak tartalék alkatrészként fog szolgálni a többi számára.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Agusta-Westland AW-159 Wildcat AH.1
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
North American Rockwell OV-10B Bronco
McDonnell Douglas F-4EJ-KAI Phantom II
