2020.03.07
A Szlovák Védelmi Minisztérium szerződést írt alá az Eurospike-al (amely a Rafael Advanced Defense Systems Ltd., a Diehl Defense és a Rheinmettal Electronics vegyesvállalata) az 5. generációs SPIKE LR2 irányított rakéták beszerzéséről. A szlovák hadsereg a hatodik fegyveres erő, mely a modern 5. generációs SPIKE LR2-et választotta, és a szlovák a harmadik NATO-nemzet lehet, amely a SPIKE LR2-t használja. A SPIKE LR-t alkalmazzák a szlovák hadseregben rendszeresített Patria AMV gyalogsági harcjárműre szerelt Turra távirányított toronyról is. A SPIKE LR2 tömege 12,7 kilogramm, hatótávolsága 5,5 kilométer a földről indítva, míg helikopterről bevetve akár 10 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhet.
Megkapta második F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 3-án. Az átvételi ünnepségre a Wilhelmshaven-i haditengerészeti támaszponton került sor. Az NORDRHEIN-WESTFALEN (ÉSZAK-RAJNA-VESZTFÁLIA) egy nappal korábban érkezett meg oda, mivel a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában készült el. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A most átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még ebben az évben átadásra fog kerülni a harmadik egység, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.
A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 mm-es lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.
Néhány érdekes részinformáció látott napvilágot, a Finnországban, a légierő 2020. január 9-től folytatott, jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáiról. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőségének a vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor került. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vett részt. Ezek során ellenőrzésre kerültek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települt át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között hajtották végre, de sort kerítettek néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kellett szembenézniük.
Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről. A próbák során eddig begyűjtött adatokat még elemzik, de annyi már bizonyos, minden jelöltnek még sok tennivalója van, ha meg szeretnék nyerni a kiválasztási folyamatot. Érdekes volt a Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázók szereplése. A négy kijelölt gépből a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és leszállni a Pirkkala támaszponton. Ezek közül az egyik száz százalékos megbízhatóságot felmutatva minden repülésen részt tudott venni. A másik F-35A viszont több repülési feladatból is kimaradt meghibásodás miatt. A svéd JAS39 Gripen a próbán szereplők közül a legtöbb hiányosságot tudta felmutatni, bár azt a finnek is elismerték, hogy a típus és képességei még nem teljesen kiforrottak.
Norvégiában jól haladnak a tengeralattjárók elleni harcra felkészített NHIndustries NH90 NFH helikopter hadrendbe állításával. A skandináv ország a típusból nyolcat már szolgálatba állított, azonban ezek csak kutató-mentő bevetések végrehajtására alkalmasak. A merülőszonárral ellátott variánsból az elsőt 2019 augusztusában adta át a gyártó. A FRIDTJOF NANSEN-osztályú fregattok fedélzetén is végrehajtott próbák során bebizonyosodott, az NH90 NFH igen eredményes tengeralattjáró-vadász lehet. Ebből az alváltozatból további öt átadása fog megvalósulni áprilisban és májusban.
Nagy-Britanniában is haladás tapasztalható egy tengerek feletti harci bevetésekre szánt forgószárnyas esetében. Ez pedig nem más, mint a Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 modellje. A fegyverzet elhelyezésére a törzs mindkét oldalára felszerelhető szárnycsonkok szolgálnak, két-két felfüggesztési ponttal. Ezek azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. De elsődlegesen mégiscsak a Martlet, illetve a Sea Venom rakéták hordozására szolgálnak. Előbbiből 20, utóbbiból 4 darab függeszthető fel összesen egy Wildcat HMA.2-re. Természetesen lehetőség van 10, illetve 2 darabos vegyes felfüggesztés hordozására is. Mindkét rakétatípussal befejezték a hordozási próbákat, így talán a helikopter 2021-ben bevethetővé fog válni mindkettővel.
Az angol-francia közös fejlesztésű MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navires Léger) hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható. Franciaországban a Sea Venom-mal februárban kezdődtek el a rakéta képességeit igazoló próbalövészetek. A Martlet jóval kisebb, mindössze 13 kg kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel, valamint félaktív lézeres irányítással.
Egy érdekes fotó került nyilvánosságra a Dynamic Manta tengeri hadgyakorlatról. A TORADO-osztály egyik tengeralattjárója látható rajta felszíni menetben. Az Olasz Haditengerészet a német U212A-osztály licence alapján elkészített tengeralattjárókból négy egységet birtokol. A névadó a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba, majd 2016-ban és 2017-ben megérkezett a 2008-ban megrendelt a PIETRO VENUTI (S 528) és a ROMEO ROMEI (S 529) is. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a 1509 tonna vízkiszorítású, 56 méter hosszú tengeralattjáró szállítani egy Siemens/HDW PEM 9 üzemanyagcellás, levegőtől független meghajtóegység segítségével messze hosszabb időn át, mint a hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók esetében ez lehetséges. Nos, visszatérve a fotóra, a tengeralattjáró tornyát követő törzs felső részén összesen kilenc darab, eddig nem észlelt négyzet alakú kitüremkedés volt látható a tatrészen.
Nyolc ezekből két sorban helyezkedett el, míg egy a toronyhoz közelebb a törzs középvonalában. Hivatalos megerősítés, vagy bejelentés elmaradása okán a talány még fennáll. De nem zárható ki, hogy ezek egy mini-tengeralattjáró szállító és rögzítő egységének, vagy egy, a búvárok felszereléseinek és akár gumitestű motorcsónakok szállítására alkalmas hangárnak a rögzítési pontjai lehetnek. Bár az olaszok nem sok információval szolgálnak a víz alatti harci képességeik mértékéről, azt azért lehet tudni, hogy a milánói székhelyű CABI Cattaneo mindkét lehetséges megoldásban érdekelt. Mini-tengeralattjárójuk a Deep Shadow névre hallgat és hat fő szállítására képes. A hangár esetében a Deep Guardian jöhet számításba cég portfóliójából.
Sebességrekordot állított fel egy Mil Mi-171A2-es helikopter. A polgári változatot a Mi-28-as harci helikopterben is használt erőforrások polgári variánsai, a VK-2500PS-03-ok emelték a magasba. Vagyis nem is olyan magasba, hiszen a mért 1,6 kilométer hosszú szakaszon 20 méteres volt a legkisebb repülési magasság a többszöri repülés alkalmával. Az Ulan-Ude Repülőgépgyár személyzet által irányított helikopter átlagsebessége a mért szakaszon 268 kilométer per óra volt.
Izrael számára Washingtonban engedélyezték a Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek megvásárlását. A 2,4 milliárdos beszerzés 8 gépet foglal magába tizenhét PW4062 hajtóművel (16 beszerelt, 1 tartalék), AN/ARC-210 rádió adóvevőkkel és APX-119 barát vagy ellenség azonosítókkal, tartalék alkatrészekkel, képzéssel és helyszíni, üzemeltetést segítő személyzettel. Japán után így Izrael lehet a következő külföldi állam, ahol az új KC-46A-k rendszeresítésre kerülhetnek. Február közepén az izraeli állami média arról számolt be, hogy az ország prioritásként kezelt további F-35I és F-15 vadászbombázó repülőgépek, valamint Boeing KC-46A vásárlását. Ezek a gépek váltják majd fel az elavult Boeing B707-300 Re'em repülőgépeket, amelyekből hét darab szolgál átalakított légi utántöltő repülőgépekként. Ezek igencsak korosak már, 2019-ben ideiglenes repülési tilalom alatt is álltak. A gyorsabb csere érdekében egyesek úgy tudják, hogy az első két izraeli légi utántöltő még az USAF részére építeni kezdett példányok közül fog kikerülni.
Február 15-én megjelent heti hírösszefoglalóban volt szó a NETARZENÁL-on az iráni Raad 500-as ballisztikus rakétáról. Létezik azonban egy nagyobb testvére is, ennek Dezful a neve. Hatótávolsága 1000 kilométer és testének megalkotásához szintén kompozit szénszálat használtak fel. A Dezful 2019 végén már elért a fejlettség azon szintjére, hogy szolgálatba állhatott. Nem meglepő módon a Dezful nem teljesen új fejlesztés, hanem a 750 kilométeres hatótávolságú Zolfaghar rakéták továbbfejlesztésének tekinthető. Erről a rakétáról izraeli és amerikai hírszerzési értesülések is jelentették, hogy nem volt kellően kiforrott konstrukció, üzembiztosságával és pontosságával egyaránt gondok voltak.
Nemrégiben Kínából, a CAIC (Chengdu Aircraft Industries Company) által kiadott filmfelvételen egy olyan J-10C volt látható, mely hazai sugárhajtóművel volt felszerelve. Az izraeli eredetű típust eddig az oroszországi Szaturn AL-31-es hajtóművek emelték a levegőbe. A saját fejlesztésű WS-10 Taihang sugárhajtóműről már évek óta érkeztek hírek, de felbukkantak példányaik már néhány J-11B-be és J-16-ba (Szuhoj Szu-27SzK és Szu-30MKK helyi továbbfejlesztései), valamint a lopakodó J-20-ba is beépítve. Persze utóbbiba a jóval nagyobb teljesítmény leadására képes WS-15-ös kerül majd beépítésre. A WS-10 Taihang fejlesztése elhúzódott, de most úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. 2018 végén Kína legnagyobb repülőbemutatóján és vásárán látható volt a Chengdu J-10B vadászbombázó is, immáron a vektorálható hajtóművel. A WS-10-es hajtómű ilyen irányú fejlesztéséről már egy jó ideje voltak információk, akkor végre látható is volt.
Japánban a légierő 302. százada kerül elsőként átfegyverzésre a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. Ez a század korábban az ikonikus F-4EJ Kai Phantom-mal volt felszerelve, amelyeken szintén látható volt a századjelvény, igaz színes változatban. Az alegység gépeinek függőleges vezérsíkjára felfestésre került már a jól ismert stilizált Fehérfarú sas, mely őshonos Japán északi részén. A sas szárnytollai a 3-as számot, faroktollazata a 0-át, míg lábai a 2-es számot szimbolizálják.
További Japánhoz és az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy a Lockheed Martin beszünteti a típus előállítását a Nagoja melletti üzemben. A Mitsubishi Heavy Industries gyárában egy hétig fog állni a gyártósor. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak. Az amerikai cég szerint a március 9-től induló egy heti termeléskiesés nem fogja befolyásolni a gépek átadási dátumát.
Március 5-én Japánban szolgálatba állították a világ első lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáróját, az ORJU-t. Az SS-511-es hadrendi számot viselő egység 2018. október 4-én a Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban került vízre, mint a 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, de a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Hátrány a beszerzési ár emelkedése lett, amely az ORJU esetében 608 millió dollár, az előző egység 488 milliójával szemben. Mindettől függetlenül jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.
A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A következő lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáró, a TORYU az elmaradhatatlan próbákat sikeresen letudva várhatólag 2021 márciusában lép majd szolgálatba. Az ORJU a Kure kikötőjében állomásozó 1. tengeralattjáró flottillához került.
Kivonásuk után is repülhetnek majd Ausztrália McDonnell Douglas F/A-18 A/B Hornet vadászbombázói. És nem csak a Kanadában további szolgálatra kötelezett példányok, hanem még azokon felül további 46 példány. Ottawa 25 példányt szerzett be 62,9 millió dollárért, ezekből 18 fog hadrendbe állni a többi alkatrészbázisul fog szolgálni. A hírek szerint Canberra 3-4 éven belül az előbb említett mennyiséget eladja majd egy amerikai cégnek. Az információk szerint a vevő az Air USA lesz, ahol várhatóan leginkább agresszor feladatokat fognak majd repülni az agg gépekkel. Ez a vállalkozás, akárcsak pár másik, leginkább az amerikai légierő részére játssza gépeikkel az ellenséges repülőgépek szerepét. A cég már igen tekintélyes flottával rendelkezik: 11 BAE Systems Hawk, 4 Aero Vodochody L-39ZA és egyetlen L-39C. Tulajdonukban megtalálhatók még Alpha Jet, L-59 Super Albatros gépek is, valamint két kétüléses MiG-29UB is. Ez utóbbiak egy ideje már nem repülnek. Ezt az igen tekintélyes mennyiséget növelhetné meg jelentősen az ex-ausztrál Hornet állomány, amikkel együtt számos tartalék alkatrészt is beszereznek, így a 71 darabos ausztrál F/A-18A/B állomány mind eladásra fog kerülni.
A Boeing is bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. A harci helikoptereket idéző tandem elrendezésű pilótafülkével, menetirány szerint balra döntött függőleges vezérsíkon elhelyezett X alakú farokrotor lapátokkal, behúzható futóművel, hatszög keresztmetszetű törzzsel, radarkeresztmetszetet csökkentő külső kialakítással rendelkező helikoptert most még csak Boeing FARA néven említették. Az egyszerű és megfizethető technikai megoldásokat felvonultató FARA-n a hátrafelé keskenyedő törzs végén a farokrotort tartó ferde vezérsík folyatódik a törzs alatt is, de ott már függőlegesen és helyet biztosít a farokkeréknek is. Ezektől némileg hátrább a farokrész jobb és bal oldalán is egy-egy vízszintes stabilizátor lesz majd megtalálható.
A géptörzsbe rejtett fegyvertér két-két irányított rakéta számára biztosít majd helyet, és a pilótafülke alatt egy áramvonalas gondolában lesz elhelyezve a 3 csövű 20 milliméteres Gatling-rendszerű forgatható gépágyú. A helikopter az elvárt 333 kilométer per órásnál nagyobb sebesség elérése érdekében a törzs végén egy négylapátos tolólégcsavarral is rendelkezik. A Bell Bell-58D Kiowa Warrior egyik lehetséges utódján a főrotor hatlapátos és teljesen új tervezésű lesz és a rotoragy is burkolattal lesz ellátva. Erőforrásaként a General Electric Aviation XT901-es gázturbináját említették meg egyetlen egy példányban beépítve, amelynek csak a törzs menetirány szerinti jobb oldalán kerül kialakításra egy légbeömlő nyílás. A mozgékonyságot a Fly-by-Wire kormányrendszer is növelni fogja.
Üzemidő-hosszabbításon esett át az Amerikai Haditengerészet néhány repülőgépe. A típus a Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon, amiket agresszor szerepkörben repülnek a flottánál. A FalconUp program a sárkányszerkezet megerősítésére szolgál és 3665 óráról 4250 órára növelte meg az repülhető időt. Egyben ez az alapja a Falcon Star frissítésnek, ami további 3750 órás élettartamot garantál majd az F-16-oknak. Mind a két üzemidő-hosszabbítás 10 darab Fighting Falcon-t érint.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
