2020.06.20
A szerbiai Kragujevácban 2020. június 17-én bemutatták egy új aknavédelemmel ellátott páncélozott szállító jármű prototípusát. Az M-20-as páncélos 6x6-os kerékképletű és a Zastava Tervo gyár (korábban Zastava Kamioni) készítette el. A 8 tonnás M-20-as a Fabrika Automobila Priboj, vagyis a FAP 2228 LA katonai teherautó 6x6-os alvázán alapul, amely viszont nagyrészt Mercedes-Benz alkatrészekre épül. Az M-20-as tervezését a Zastava Tervo, a FAP, valamint a Belgrádi Katonai Műszaki Intézet közösen végezte. A 3 fős kezelőszemélyzet mellett még 9 lövész szállítására is képes MRAP mozgatásáról egy DaimlerChrysler OM 906 6 hengeres dízelmotor (279 lóerő) és egy ZF 9S 109 automatikus sebességváltó gondoskodik. A motor a csőrös teherautókhoz hasonlóan a vezetőfülke előtt nyert elhelyezést.
Az elsősorban városi harcban alkalmazni kívánt M-20-as alap páncélzata a lövészfegyverek ellen nyújt védelmet, de vannak tervek moduláris páncélzattal eme védelmi szint emelésére is. Az egyfős nyitott toronyba szerelt 12, 7 milliméteres nehezézgéppuska tűzerejét kiegészítheti a lövészeké is. Ugyanis a jármű oldalain 3-3, a kétszárnyas hátsó ajtón egy-egy, míg az oldalra felnyitható tetőpáncélzaton két-két lőrés került kialakításra. Az M-20-as érdekessége, hogy a vezető, illetve a mellette ülő parancsnok ajtói mögött oldalaként további egy-egy ajtó is elhelyezésre került. Ez a megoldás jól ismert az utasfülkével ellátott teherautókról. Ennek köszönhetően a deszanttér 3 ajtón keresztül is megközelíthető, illetve elhagyható. A jármű moduláris felépítéssel rendelkezik, amely lehetővé teszik annak különféle célokra történő majdani felhasználását. A már most tervezett egészségügyi jármű mellett a jövőben megjelenhet, mint más fegyverek hordozó járműve is. Logisztika szempontjából fontos, hogy az alkotóelemek döntő többségét a polgári életben is használják, valamint ezek közül több előállítása megoldott Szerbiában.
A Cseh Köztársaság kormánya a szomszédos Szlovákia részére hosszú távú ipari részvételt kínált fel az Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) programban, amennyiben Pozsony nyolc példányt szerez be az egymotoros sugárhajtású oktatógépekből. A szlovák védelmi iparban tevékenykedő vállalatok rész vehetnének az L-39NG egyes szerkezeti elemeinek gyártásában, valamint a típus további fejlesztésében, a logisztikai támogatásban és a földi képzési rendszer kiépítésében. Ez az ajánlat egy, a szlovák műszakiakra és pilótára vonatkozó képzési csomagot magába foglal.
A Reuters szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá. A Nordholz-i bázison a típust repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került.
Olaszország fontolóra veszi két FREMM-osztályú fregatt eladását Egyiptom számára. Akik rendszeresen tájékozódnak a világ haditechnikai történéseiről azok számára nem újdonság ez a hír. Február 4-én a La Tribune francia újság arról számolt be arról, hogy Egyiptom nagyon közel áll ahhoz, hogy megállapodást kössön az olasz Fincantieri-val a két újabb FREMM-osztályú fregatt beszerzésére. A lap azt is tudni vélte akkor, hogy az 1200 millió euróra becsült anyagi fedezetet majd felét egy olasz folyósítású, 500 millió eurós kölcsön biztosítaná. Továbbá az sem volt elképzelhetetlen az újság szerint, hogy ezek a hajók a két utolsó, olasz megrendelésre építeni kezdett egység képében jelennének meg. Vagyis az eddig SPARTACO SCHERGAT (2019 januárjában vízre bocsátva) és az EMILIO BIANCHI (2020 januárjában vízre bocsátva) kerülne eladásra a már hadrendbe állított, de Franciaországban épített TAHYA MISR mellé.
Ez a tengeralattjárók elleni harcra felszerelt egység egyébként eredetileg francia megrendelésre épült és egy ideig a NORMANDIE nevet viselte. Azért kerültek képbe az olasz hajók, mivel Egyiptom és Franciaország között az utóbbi időben megromlott a kapcsolat, olyannyira, hogy további 12 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzése is függőben maradt. További érdekesség, hogy a tavalyi évben még hat MEKO-osztályú fregatt beszerzése szerepelt az egyiptomi tervekben, méghozzá Németországból. A 2020 nyári hírek szerint az eredetileg olasz megrendelésre épített hajók eladása már csak az olasz elnök döntésére vár. Továbbá az is hírlik, hogy a fregattok eladása egy nagyobb megállapodás első része lehet Olaszország és Egyiptom között, amely további négy fregattot, 20 FALAJ-osztályú járőrhajót, 24 Eurofighter Typhoon vadászgépet, és 24 M-346 sugárhajtású oktató repülőgépet és egy megfigyelő műholdat is tartalmazna még.
Oroszországban várhatólag 2021-ben kezdik el gyártani az első hazai tervezésű sisakkijelzőt. Az Elektroautomatika Kísérleti Tervező Iroda által létrehozott eszközt elsőként a MiG tervezésű vadászbombázókon tervezik bevezetni. A sisakkijelző tervezését 2016-ban kezdték el. Célként az ukrán importból beszerezhetetlenné vált Sura rendszerek leváltását tűzték ki. Az eddig lefolyatott próbák eredményeképpen az orosz sisakkijelző, mely a meglévő sisakokra átalakítás nélkül felhelyezhető, alkalmazható lesz harci repülőgépeken.
Ez év január 13-án az özönvízszerű esőzés miatt vízbe került az Izraeli Légierő 8 darab Lockheed Martin F-16-os C/D Barak vadászbombázója a Hatzor légibázison. A legsúlyosabb károkat azok a példányok szenvedték, amelyeknél a vízszint a szívócsatorna tetején felüli volt. A több mint 1 méter magasságú vízben álló gépek, valamint a többi vadászbombázó minél előbbi átvizsgálását a légierő műszakai alakulata a lehető leghamarabb elkezdte. A gépek állapotának felmérése során három csoportra osztották azokat, az elvégzendő munkák nagysága okán. Így az alacsony vagy közepes sérüléssel rendelkezők helyreállítása viszonylag gyorsan megtörtént, míg a 3 súlyosan károsodott példánnyal több munka akadt. A vízkárok jelentős hatással vannak a repülőgépek elektromos és mechanikai rendszereire.
Sajnos a gyártó, a Lockheed Martin nem tudott útmutatást adni ezeknek a repülőgépeknek a javításához. Az légierő karbantartóinak átfogó tudása és tapasztalata alapján kellett saját maguknak kidolgozniuk az ilyenkor szükséges javítási eljárásokat. A fő munkát a keletkezett korrózió felderítése és megállítása volt a vadászbombázók szerkezetében. Minden repülőgép számára karbantartási folyamatok sorozatát hozták hát létre, amely így több lépcsőfokból állt. A szerkezeti részek állapotának felmérése és helyrehozatala után az elektromos rendszerek következtek. Ez kiterjedt a vezetékek és a kötések alapos ellenőrzésére is. Az ezt követő földi rendszerpróbák után került sor az elkészült F-16-os berepülésére, majd június 12-én az utolsó példány visszaadására a légierő részére.
Újabb információmorzsa került a sajtó asztalára ezen a héten, mégpedig a Szenegál által megrendelt négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógéppel kapcsolatban. A hír szerint a még 2018. április 4-én bejelentett megrendelés a gyártótól származó információk szerint kicsit megakadt. Jelenleg is a gépek finanszírozásának részleteiről folynak még a tárgyalások. A szerződés véglegesítése után a szállítások két éven belül elkezdődhetnek. Mint az két éve megemlítésre került, az afrikai kontinensre kerülő gépek szárnyvégén rakétaindító-sín kerül majd felszerelésre, amiről az amerikai AIM-9L Sidewinder légiharc-rakéták lesznek bevethetők, valamint pilótáik az Elbit Systems Targo II siskakijelzőt is alkalmazni fogják a típuson. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el.
Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor.
Hamarosan megszülethet a döntés az Indiai légierő számára tervezett gépbeszerzésről. Most éppen az orosz forrásból történő gyarapodás került újra előtérbe, ugyanis a tavalyi év óta tárgyalnak róluk a felek. Moszkva még mindig hajlandó lenne 21 MiG-29 Fulcrum és 12 Su-30MKI Flanker eladását jóváhagyni, ha Új-Delhiben ezen gépek mellett döntenek. A Szuhoj-ok a HAL üzemében készülnének el és az eddigi veszteségek pótlására szolgálnának. A MiG-29-ek esete más, ezek már használt példányok lennének. A leállított gépek állapotfelmérését elvégezték az indiai szakemberek. Megvételre alkalmasnak találták ezeket, már csak a várhatóan több mint 800 millió dolláros beszerzés engedélyezésére várnak. Természetesen az Indiai Légierő 3 századánál szolgáló Fulcrum-okhoz hasonlóan ezek a gépek is átesnének majd az UPG szintet eredményező modernizáción.
Indiában ez év júniusától hadrendbe állónak és bevetőnek tekinthető az oroszokkal közösen fejlesztett BrahMos csapásmérő robotrepülőgép légi indítású BrahMos-A (Air) variánsa. A 2,5 tonnás fegyvert a Szuhoj Szu-30MKI Flanker-H vadászbombázók képesek hordozni a törzs közepi felfüggesztő ponton. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére. Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción. Arról is érkeztek hírek, hogy a BrahMos-A bevetésére alkalmas gépek egyik első telepítési helye a kínai határhoz közel fekvő repülőterek valamelyike lenne.
Mindenesetre az első módosított és így a BrahMos-A bevetésére alkalmas Szu-30MKI vadászbombázókkal felszerelt alegység, - az első módosított példányok szállítását idén januárban kezdték el - a 222. Tigriscápa század 18 gépével a Tandzsávúr légibázison fog települni, ami az indiai félsziget déli részén található meg. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is. Na és persze azt sem szabad feledni, hogy diplomáciai források szerint előrehaladott tárgyalások folynak Thaiföld és India között az orosz-indiai fejlesztésű BrahMos robotrepülőgépek megrendelése ügyében. Az egyeztetések a 2018-as év decemberében gyorsultak fel, amikor is a thaiföldi királyi haditengerészet vezetője, Ruddit admirális látogatást tett Indiában. A szerződéssel véglegesített megállapodás időpontját idénre várják. Thaiföldön kívül számos délkelet-ázsiai ország (Malajzia, Szingapúr és Indonézia) szintén jelezte érdeklődését a BrahMos megvásárlása iránt, de jelenleg a thaiföldi tárgyalások tartanak előrébb. A Fülöp-szigetről érkezett 2019. decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lennének a szárazföldi indítású változat beszerzésére.
Fokozza a Korea Aerospace Industries Co. (KAI) dél-koreai repülőgépgyár az Indonéziába történő KUH-1 Surion helikopterek eladására irányuló erőfeszítéseit. A KAI eddig összesen 16 T-50 sugárhajtású kiképzőgépet és 20 KT-1 turbópropelleres kiképzőgépet exportált Indonéziába. A KAI további üzletkötéseket céloz meg Malajziában, Kolumbiában és Peruban, mivel ezek az államok nagy érdeklődést mutatnak a Dél-Koreában gyártott repülőgépek iránt. Malajziában idén októberben terveznekk jóváhagyni egy ötéves gazdasági fejlesztési tervet, amely egy nagyszabású repülőgép-vásárlási programot is tartalmazhat, bár valószínűleg az új koronavírus okozta járvány befolyásolhatja ennek a elképzelésnek a megvalósulását.
Tajvan légiereje lesz az első olyan exportmegrendelő, amelyiknél alkalmazni fogják az L3Harris által gyártott új AN/ALQ-256A(V) repülőgép fedélzeti rádióelektronikai önvédelmi zavarórendszert. A már ismert AN/ALQ-211 korszerűsítése az AN/ALQ-256A(V), melybe több új alkatrész került bele. A nemrégiben befejeződött tesztek során bebizonyosodott, hogy a rendszer zökkenőmentesen együtt tud működni, az APG-83-as AESA antennával ellátott rádiólokátorral. A 2023-tól átadásra kerülő tajvani Block 70-es vadászbombázókat (56 F-16C-t és 10 F-16D-t) már egészen biztosan az AN/ALQ-256A(V) repülőgép fedélzeti rádióelektronikai önvédelmi zavaró rendszerrel fogják ellátni.
Japánban hétfőn bejelentették, felfüggesztették az USA-ban kifejlesztett Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek telepítését, hivatkozva a technikai kérdésekre és a felmerülő költségekre. Ez a rendszer a Lockheed Martin Aegis rendszert és a Raytheon SM-3 Block IIA Standard rakétát használja a ballisztikus rakéták jelentett fenyegetések követésére és megsemmisítésére. Az Aegis Ashore-ok Japánba történő telepítést az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentett veszély okán kezdték el a kormány 2017-ben meghozott döntése értelmében. Két létesítményt terveztek felhúzni 2,15 milliárd dolláros becsült költséggel. Az északi Akita városa közelében, míg a déli Jamagucsi városa mellett létesült volna. Miután 1,7 milliárd dollárt költöttek el a programra megállapítást nyert, hogy az utóbbi telepítési hely esetében a függőleges indítórendszerből elinduló SM-3 Block IIA Standard rakéta gyorsító fokozata jó eséllyel lakott terülten ér földet. Ugyanis a polgári élet és az infrastruktúra veszélyeztetésének elkerülése érdekében a rakéta szerkezetének esetleges módosítása nem volt megvalósítható. Továbbá napjainkra az egész japán Aegis Ashore program becsült költség már elérte a 4 milliárd dollárt. Így Japán az elkövetkező időben első lépcsőben a haditengerészet rombolóira telepített Aegis rendszerekre fog hagyatkozni rakétavédelem terén.
Kanada számára Washington-ban jóváhagyták a CF-18-ok tervezett korszerűsítéséhez szükséges berendezések és fegyverzet eladását. Kanada a NATO és NORAD felé tett kötelezettségvállalásait jelentős beruházás nélkül nem képes teljesíteni, így 36 darab Hornet modernizációja válik szükségessé. Első lépése volt ennek a folyamatnak az ausztrálok által már kivont F/A-18-ok megvásárlása, így hét példányt a többi üzemben tartásához alkatrész bázisul használhatnak fel. Ezzel szemben a hadrendbe állítandó egykori ausztrál repülőgépeknek a teljes működési képességét 2022 decemberében tervezik elérni az összesen 265 millió dollárt igénylő elképzelés szerint. Második lépésben jön a két repülőszázad gépállományát alkotó 36 Hornet korszerűsítése. Az USA által most jóváhagyott és 863,2 millió dollárra becsült valóban korszerű korszerűsítés fő elemei a Raytheon APG-79(V)4-es AESA antennás fedélzeti rádiólokátorok, valamint 50 darab AIM-9X Block II-es Sidewinder légiharc-rakéta, továbbá 20 Raytheon AGM-154C JSOW. Az első kanadai gépeken a korszerűsítés a 2022-es évben kezdődik el, átadásuk a légierőnek 2023 és 2026 között valósul meg.
Szépen halad a célként megjelölt 425 kilométer per órás sebesség elérése felé a Sikorsky-Boeing SB-1 Defiant koaxiális rotorokkal és tolólégcsavarral ellátott helikopter. A június 9-én végrehajtott repülése során a Bill Fell és Ed Henderscheid pilóták által irányított szerkezet elérte a 380 kilométer per órás sebességet. A gyártók sokkal többre számíthatnak a jövőben az amerikai hadsereg számára, az UH-60 Black Hawk család helyettesítésére fejlesztett gépüktől, mert most a tolólégcsavar erejének kevesebb, mint 50%-át használták csak fel. Egyébként a tolólégcsavart nem csak a nagy sebesség elérésére fogja használni az SB-1 Defiant, hanem a gép lelassításnál is jelentős szerepet játszik majd, a reverz üzemmódjának köszönhetően. A várt 425 kilométer per órás sebesség elérése a Sikorsky-Boeing csapata szerint pár hónapon belül megvalósulhat.
A Boeing szállította az első két F/A-18 Block III-as Super Hornet vadászbombázót az Egyesült Államok Haditengerészetének. A Boeing az első Block III-as F/A-18 Super Hornet vadászbombázóval, egy kétüléses F variánssal 2020. május 8-án készült el. A most átadottak közül az egyik sugárhajtású együléses E modell (E323), a másik pedig egy kétüléses F modell (F287). De abban megegyeznek, hogy mindkettő az következő 12 hónapban repülési tesztekben fog részt venni a Patuxent River-i és a China Lake-i támaszpontokon. Előbbi helyen a VX-23-as Salty Dogs századnál a szárazföldön végzik majd a hordozófedélzeti üzemeltetést szimuláló próbákat, továbbá elsősorban az F modellel kapcsolatos hardveres és aeromechanikai teszteket teljesítik. Utóbbi támaszponton a VX-31 Dust Devils századnál a szoftver funkcionalitás és a hálózati architektúra vizsgálata fog megtörténni. Amellett, hogy a különféle integrációs és függesztmény variációs próbákban lesz elengedhetetlen szerepe az első két Block III-as Super Hornet-nek, a haditengerészet ezekkel a repülőgépekkel ismerteti meg a pilótákat a fejlett pilótafülke-rendszerekkel (új, 10 x 19 hüvelykes érintőképernyő alkotta műszerfal), és teszteli a továbbfejlesztett hálózati képességeiket. A hatótávolságot ennél a változatnál a törzs felső részére szerelhető, 1590 kilogrammnyi üzemanyag befogadására képes illeszkedő póttartályokkal növelték meg. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelték meg.
A legújabb Super Hornet változatokból Washington 2019. március 20-án rendelte meg első példányait. Akkor 78 gépről szóló szerződés született meg, ezek közül 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F lesz. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni. Ezek közül az elsők a 2021-es évben kerülnek majd a harcoló alakulatok állományába, míg az utolsók 2024-ben érkeznek meg. Az első ilyen gépekkel felszerelt század 2023-tól lesz hadrafogható, míg az első hordozófedélzeti repülőezred állományában két Block III-as Super Hornet század, és egy régebbi eredetileg Block II-két legyártott, de a Service Life Modification (SLM) korszerűsítési program keretében Block III-á korszerűsített és élettartam-hosszabbított gépekkel ellátott század lesz megtalálható. Az SLM korszerűsítés 2023-tól veszi majd kezdetét. A jövőben ez a 2019-ben megrendelt mennyiség még növekedhet is, hiszen a szerződésben minden évre vonatkozóan hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel opcióként. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet az összes régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F átalakítása is Block III-á, amikből összesen 322 darab együléses F/A-18E-t és 286 darab kétüléses F/A-18F-et adtak át.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-111E Aardvark
Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35B Lightning II
