2020.10.03
Költségvetési aggályokra hivatkozva Németország lemondta a nehéz szállítóhelikopterek cseréjre indított kiválasztási folyamatot. Ahogy az várható volt, ez év januárjában Németország új nehézhelikopter-tenderére (Schwerer Transporthubschrauber = STH) jelentkezett a két legesélyesebbnek tartott gyártó, a Sikorsky és a Boeing is. Előbbi a még talán nem kellően kiforrott CH-53K King Stallion modellel, míg utóbbi a némileg kisebb kapacitású, de megbízhatóbb CH-47 Chinook típussal. Berlin 44-60 darab forgószárnyas beszerzéséről szóló szerződését 2021-ben tervezték véglegesíteni. Ezek a helikopterek 2024-től kerültek volna átadásra, míg az utolsó példány 2030-ban érkezett volna meg. A Sikorsky helyi erők bevonásával (is) megpróbált sikert elérni. Csapatában olyan nevek találhatók meg, mint a Rheinmetall Aviation Services GmbH, az MTU Aero Engines, az Autoflug GmbH, a Hydro Systems KG, a Collins Aerospace, a Hensoldt, a Liebherr, a Rohde & Schwarz, a Vincorion és a ZFL. További pozíciószerzés okán Németországban egy logisztikai és karbantartó központot is létrehoznának a lipcsei repülőtér területén.
Továbbá a német vállalatok jelentős szerepet játszanak a CH-53K program sikerében, mivel a német ipar számára ez sok új, hosszú távú munkahely létrehozását jelentheti. Azt már ez év elején tudták a Sikorsky-nál, hogy a Bundeswehr igényei miatt egy új fedélzeti rádiólokátorra is szükség lesz a továbbfejlesztett kommunikációs rendszer mellett a King Stallion esetében, amennyiben kiválasztásra kerül. Tény, az idős Sikorsky CH-53GA/GS váltótípusával szemben a németek folyamatosan olyan mértékben halmozták a követelményeket, hogy ez meglepte az ipar egyes vezetőit. Továbbá a kormány követelményei között szerepelt egy több évtizedes karbantartási rendszer is, amelynek keretében a vállalkozóknak garantálniuk kellett bizonyos rendelkezésre állási arányokat. Mindezek ahhoz az állapothoz vezettek, hogy az eredetileg tervezett költségvetésbe már nem fért bele az ilyen módon kibővített beszerzés. A történetek ellenére Berlinben továbbra is cél a CH-53GA/GS lecserélése 2030-ig, így várható egy újrafogalmazott verseny kiírása.
A Jordánia közép-keleti részén található al-Azraq légibázisra érkezett meg négy belga Lockheed Martin F-16-os vadászbombázó. A tartaléknak szánt ötödik gép az öt órás repülőút során meghibásodott és visszafordult. A négy F-16-os október 1-től, csütörtöktől hajthat majd végre bevetéseket Irak és Szíria felett. A florennes-i belga légibázison települő 2. Harcászati Repülőezred gépei a koalíciós szárazföldi csapatok és az iraki erők támogatása során már használni fogják a nemrégiben kapott GBU-39 SDB bombákat.
Egy újabb Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgépet rendeltek meg a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat számára. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki az eddig ismert nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett.
A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült, és most készen állnak az ismereteik felelevenítésére, mivel ez a repülőgép üzemeltetéséhez vezető út utolsó lépése. A legénység többi tagjának képzése már újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában.
Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban három. Eddig a fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére, amely még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozott. Ez a most megrendelt gép ezen választási lehetőségből került át a véglegesen megrendeltek közé.
A másodiknak átadott Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép, aT-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Az első Airbus A330MRTT (T-055) június 30-án érkezett meg ugyanide. Ezek az első időben leginkább a képzésben fognak rész venni, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik, a negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezik, a negyedik pedig még ez év novemberében lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A következő repülőgépet, a T-056-ot várhatóan 2020. októberében szállítják majd le, de nem az előre tervezett németországi repülőtérre. Ugyanis ez is az Eindhoven-i bázisra kerül majd, mivel Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására. A 9. A330MRTT települési helye valószínűleg szintén Hollandia lesz.
Ha különlegesnek éppen nem is nevezhető, de mindenképpen egyedi festést kapott egy dán F-16AM. A Dán Királyi Légierő létrehozásának (1950. október 1-jén) 70. évfordulója alkalmából az E-005-ös gép a F-35-ökön alkalmazott FS36170 színkódú szürke festést viseli.
Szeptember 27-én három új Lockheed Matrin F-35A Lightning II vadászbombázó landolt Norvégiában. A norvégiai Ørlandba most megérkezett példányok oldalszámai: 5387, 5388 és 5389. Ezekkel már 28 darabra növekedett a skandináv állam részére átadott Lightning-ok mennyisége. Ezekből 7 darab az USA-ban a Luke légitámaszponton található meg, ahol a földi, és a légi személyzet képzésében vesznek részt. A 2019 novemberétől korlátozottan bevethetőnek nyilvánított norvég F-35-ök várhatólag 2025-ben érik majd el a korlátozások nélküli bevethetőséget. Oslo terveiben összesen 52 darab F-35A beszerzése szerepel, ezt a mennyiséget mindig az adott évet érintő darabszámot magába foglaló lebontásban minden évben jóvá kell hagynia a parlamentnek.
Oroszországban már elkezdték a Moszkva által megrendelt Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek sorozatgyártását. A kormánnyal kötött szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Az eddig elkészült két példány közül az egyik az állami átvételi teszteken van, míg a másikat az új rotorlapátokkal végzett kísérletekhez használják. Ezek a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.
Napirenden van az orosz tengerészgyalogosok számára a BMP-3F gyalogsági harcjárművek beszerzési tervezete. Moszkvában már vagy tíz éve beszéltek arról, hogy a fejlett, úszóképes páncélos megjelenhet majd a tengerészgyalogságnál, de erre eddig nem került sor. A BTR-80-as páncélozott szállító harcjárművek mellett ezen haderőnél a már kivonásra érett PT-76-os könnyűharckocsik voltak képesek páncélvédelemmel rendelkezve is az úszásra. A BMP-3F-ek beszerzéséről a döntés hamarosan megszülethet, hiszen az 1 méteres hullámzásban még úszásra képes, valamint 50 centiméteres hullámzásban tüzelésre képes gyalogsági harcjármű esetében ezt a jelenlegi Kaukázus-2020 gyakorlaton mutatott képességek fényében tervezik megtenni.
Az Egyesült Királyság és Kazahsztán közötti kétoldalú katonai együttműködés alapján a legutóbbi látogatás alkalmával bemutatták a Brit Királyi Légierő Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépének képességét a kazah kormánynak. A demonstráció részeként az A400M Airbus tesztpilótái bemutatták a repülőgép technikai képességeit a kazah tiszteknek. Ennek során két, a helyi haderőben használatos Arlan páncélozott jármű került rögzítésre a tehertérben. A 37 tonnányi tömeget 3200 kilométerre elszállítani képes A400M-ből a kazakok egy példány megvásárlását fontolgatják.
Szeptember 29-én a németországi Kielben vízre bocsátották az Egyiptomi Arab Köztársaság haditengerészetének újabb Type 209/1400mod osztályú tengeralattjáróját. A S44-es jelzésű egység immáron a negyedik azon testvérhajók közül, amelyeket még 2012 augusztusában rendelte meg Kairó a ThyssenKrupp Marine Systems-től, ahol hosszú ideig nem közöltek semmit sem a gyártásba vett első tengeralattjáró jövőbeli tulajdonosának kilétéről. Egyiptom 2015-ben rendelte meg a soron következő két felszín alatti egységét. A 30 fős legénységgel hajózó, lemerülve 1594 tonna vízkiszorítású, 62 méter hosszú, 6,2 méteres átmérőjű törzzsel rendelkező Type 209/1400mod osztályú tengeralattjárók fegyverzetében a huzalvezérlésű DM2A4 Seehecht, exportra SeaHake mod4 néven kerülő torpedók mellett az amerikai UGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgép is megtalálható lesz. Ez utóbbiakból eddig 20 éles, valamint két oktatásra szolgáló példány mellett tároló és szállító konténerek, pót- és cserealkatrészek, logisztikai támogatás és vizsgálati eszközök, oktató és műszaki dokumentáció és a személyzet képzése is megvásárlása került 143 millió dollár értékben. Napjaik egyik legkorszerűbb, nem nukleáris meghajtású egységei a kínai gyártású, bár több, korszerű nyugati felszereléssel és fegyverzettel ellátott Type 033-as ROMEO-osztályú tengeralattjárók pótlását fogják szolgálni. Az első S41 jelzésű tengeralattjárót 2016 decemberében adták át, míg a második tengeralattjárót, az S42-őt 2017 augusztusában, a harmadikat az S43-at 2020. április 9-én adták át.
Hat hónappal az első repülőgép után szeptember 30-án megérkezett az Egyesült Arab Emírségek második GlobalEye radargép is a megrendelőhöz. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre.
A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták. A már kiképzett légi személyzettel az Egyesült Arab Emírségek légiereje az átvételi teszteket hamarosan elkezdi a most megérkezett GlobalEye-on.
Thaiföld 162 millió dollár értékben rendelt meg Beechcraft T-6C Texan II-es turbólégcsavaros kiképzőgépeket a légiereje részére. A T-6C tizenegyedik vásárlójaként az ázsiai állam 12 repülőgépet szerez be. A Texan II-ek kezdetben a huszonkét PC-9 Pilatus mellett fognak szolgálni, mint alapképző repülőgépek a Kamphaeng Saen légibázison. Idővel azonban teljesen ki kell majd cserélni a svájci gépeket, amely valószínűleg a T-6TH újabb megrendeléséhez vezetnek a jövőben. A thaiföldi személyzetek képzése 2022-ben veszi majd kezdetét Wichitában és az első T-6TH típusjelű gépet 2022 végén szállítják le. Érdekesség, hogy csak két T-6TH kerül teljesen összeszerelve átadásra, a többi tízet szétszerelve adják majd át és helyben kerülnek majd összeszerelésre. Thaiföldön várják még a felfegyverezhető AT-6TH Wolverine variáns 12 példányát is. A T-6TH-k, ugyanis mint már említve lett a Pilatus PC-9-ek utódjai lesznek, míg az Aero L-39ZA pótlására a Diehl Defense IRIS-T levegő-levegő rakéta, amelyet alkalmaznak már a légierő három másik harci repülőgépén - F-5E, F-16A és JAS39C - indítására képessé tett AT-6TH Wolverine szolgálna majd.
Dél-Koreában versenyt írtak az Indonéziával közösen fejlesztett K-FX vadászbombázó nevére. A névadó verseny október 1-jétől 30-ig tart, és az első helyezettje díjat és a repülőgép modellt kap majd.
Japán számára Washingtonban jóváhagyták 51 darab Raytheon RIM-116C RAM (Rolling Airframe Missiles) Block 2-es légvédelmi rakéta megvásárlását. A beszerzés becsült értéke 55,311 millió dollár.
Befejeződött az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer nehézbombázóin az IBS (Integrated Battle Station) modernizációs program. A napjainkra szolgálatba maradó összes, vagyis 60 repülőgépet érintő korszerűsítés eredeti tervében még 76 példány átépítéséről volt szó, azonban a gépek mennyisége folyamatosan csökkent. A B-1B digitális harcmezőre történő lépését már egy teljes mértékben integrált adatátviteli rendszerrel oldották meg a Boeing-nél végzett fejlesztés során, ezért a helyzeti tudatosságot több nagyméretű kijelző beépítésével javították mind a pilóták, mind a védelmi és a támadó elektronikát kezelő operátorok számára. Így a célpontok koordinátáinak, de a képi információk vételének és adásának is lehetőségének biztosítottak a Lancer-ekben helyet foglalók számára. További újdonság, hogy egy új diagnosztikai rendszer is beépítésre került, így remélhetőleg csökkenni fognak az üzemben tartási költségek. Az Oklahoma City közelében található Tinker légibázison folyó 975 millió dollárba kerülő modernizálás volt a típus történetében az eddigi legnagyobb előrelépést jelentő korszerűsítési program, amely 2012 végén kezdődött és 2020 szeptemberében fejeződött be. Az első korszerűsített Bone-t 2014. január 21-én vette át az USAF a Dyess légibázison.
Úgy tűnik, mégsem fogják az eddig fejlesztett automata töltőberendezést megkapni a következő években az amerikai önjáró tarackok. A megnövelt lőtávolságú M109A8 tüzérségi eszközök számára egy percenként 6-10 lövés kiváltását lehetővé tevő rendszert terveztek megalkotni. Már áprilisban lehetett arról olvasni, hogy az elvárt képességű technológia igencsak bonyolult, az integrációja tovább tarthat, mint azt tervezték. A közelmúltban az is kiderült, hogy a Yuma tüzérségi lőtéren végzett 4800 kilométeres próbaút során a jármű súlypontját is hátrányosan befolyásolja az automata töltőberendezés, így annak további fejlesztését elvetették. Jó eséllyel az Actuate, az Apptronik, a Carnegie Robotics, a Hivemapper, a Neya Systems és a Pratt Miller alkotta csoport kaphat majd felkérését egy újabb automata töltőberendezés kifejlesztésére.
Nem fog csökkeni a Japánban található Iwakuni bázison a gépmennyiség, az USA területére a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es átfegyverzésre hazatelepülő VMFA (AW)-242 tengerészgyalogos repülőszázad, a Denevérek távoztával. Ugyanis egy másik tengerészgyalogos egység foglalja majd el a 12 darab F/A-18D Hornet kétüléses vadászbombázó állóhelyét és veszi át feladatát ideiglenesen. Várhatólag nem egészen egy év alatt az alakulat eléri a bevethetőséget az új típusán, amiből 16 darabot kapnak majd meg.
Az amerikai Draken International megvásárolta a Cobham Groups Aviation Services UK részlegét. Az ügyletet szeptember 25-én kötötték meg, és több szervezetet is magában foglal, beleértve a korábbi FR Aviation repülőgépeit, valamint néhány helikopteres képzési és szolgáltatási tevékenységet. Az Aviation Services UK székhelye a Bournemouth-Hurn repülőtéren található, és 15 Dassault Falcon 20 repülőgépet üzemeltettek innen. Ezeket a repülőgépeket különféle feladatokra használhatják, mint például a légi célvontatás, vagy az elektronikus hadviselés. A Dassault Falcon 20 repülőgépek mindegyikének négy felfüggesztési pontja van szárnyak alatt a zavarókonténerek, illetve a légi célok felfüggesztésére. A FR Aviation fő ügyfele az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma és a NATO voltak, bár ezek a Falcon 20-asok is nyújtottak kiképzési támogatást az Egyesült Államok Angliában, a RAF Lakenheath-i bázisán települt 48. Repülőezrede számára. A cég egyetlen Diamond DA-42-gyel is repül, amely a gyakorlatok során gyakran, mint UAV megszemélyesítő működött. A Draken számára a Cobham megvásárlása nemcsak a képességek bővülését jelenti a Falcon 20-as flotta megjelenésével, hanem ami még ennél is fontosabb, az Egyesült Királyságbéli és az európai piac egy jelentős részének megszerzését is. Bár ez a piac nem olyan nagy, mint az Egyesült Államokban, de a közeljövőben várhatóan gyors növekedés lesz majd itt is tapasztalható. A Draken már eddig is tulajdonolt tizennégy korábbi új-zélandi és izraeli A-4 Skyhawk vadászbombázót, kilenc, szintén valamikori új-zélandi MB339CB sugárhajtású kiképzőgépet, tizennyolc volt cseh Aero L-159A ALCA-t és húsz korábban a Spanyol Légierőben repült Mirage F1-et is.
A Meta Aerospace megerősítette, hogy megszerzett négy Boeing KC-135R légi utántöltő repülőgépet, amelyek korábban a Szingapúri Légierejénél (RSAF) szolgáltak. Az első repülőgépet már meg is érkezett a kaliforniai March légibázisra, ahová a másik három társa november végégig követni fogja. A négy KC-135R repülőgép az 1960-as évek elejétől az Egyesült Államok Légierejénél (USAF) szolgált, mielőtt 2000-ben az ázsiai városállam tulajdonába kerültek volna. Szingapúrban történő szolgálatba lépésük előtt a korszerűsítés keretén belül a régi Pratt & Whitney JT3 hajtóműveiket CFM International CFM56-okra cserélték le. Ázsiában 2019 júniusában jött el a merev csöves rendszer mellett a hajlékony tömlős rendszerrel is felszerelt tartálygépek esetében a búcsú ideje és már egy ideje érkeztek információk arról, hogy a négy KC-135R amerikai lajstromba került, de a vásárló kiléte eddig nem volt ismert.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Sea Harrier FA.2
English Electric Lightning T.5
General Dynamics F-16CG Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
