2020.12.05
December 1-jén az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Biztonsági Együttműködési Ügynöksége (DSCA) közzétette azt az információt, hogy a Külügyminisztérium jóváhagyta a horvát M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművek felújítási és támogatási csomagjainak esetleges értékesítését az ODS (Operation Desert Storm) konfigurációnak megfelelően. A szerződés értéke 757 millió dollár lehet. A szükséges dokumentumok már a Kongresszus előtt vannak, amely meghozza a végső döntést az esetleges eladásról. A horvátoknak átadandó felszerelésben megtalálható 84 darab M240 géppuska, 1103 BGM-71E TOW 2A irányítású páncéltörő rakéta tandem HEAT robbanófejjel, 100 TOW 2B rakéta és 500 TOW Bunker Buster rakéta is. Az összes felsorolt változat nem az eredeti huzalvezérlésű, hanem a továbbfejlesztett rádiófrekvenciás változatban kerülne leszállításra. Az Egyesült Államok még 2018 elején ajánlotta fel Horvátországnak a Bradley legrégebbi verzióját. Ezt a modellt teljes mértékben modernizálni kell, melynek ára darabonként 3,5 millió dollárba kerül. Horvátország összesen nyolcvannégy Bradley gyalogsági harcjárművel rendelkezik. Ezekből hatvan egy gépesített zászlóalj állományát alkothatja, míg a maradék huszonnégy alkatrészforrásul szolgál ezek üzemeltetéséhez. Ezek a páncélosok használtan, de nagyjavítást követően kerültek átadásra az Amerikai Hadsereg feleslegessé váló készletéből. Az ODS-konfigurációt, amint a neve is sugallja, az 1991-es Öböl-háború után hozták létre. Egy szemre veszélytelen lézeres távolságmérővel, az FBCB2 harctéri információs rendszerrel és műholdas navigációs készülékkel is rendelkezik.
Lengyelországban a PIT-Radwar befejezte azon Poprad önjáró légvédelmi rakétarendszerek (SPZR) szállításait a lengyel fegyveres erőkhöz, amelyek átadását 2020-ra ütemezték. Varsó 2015 végén döntötte el, hogy 273 millió dollárért vásárol a hazai fejlesztésű Poprad rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerekből. A Poprad fegyverzete lehetővé teszi légi célok megsemmisítését 10–3500 méteres magasságban, valamint 500–5500 méteres távolságban. Ebből az AMZ-Kutno Zubr-P 4x4 terepjáró páncélozott járműre telepített, -10 és +70 fok magassági szög között mozgatható távirányítású toronyra szerelt, négy Grom infravörös irányítású kézi légvédelmi rakétával felfegyverzett rendszerből addig csak két prototípus épült meg. Ezek mellé 77 sorozatban gyártott kerül leszállításra 2018-tól 2021-ig évente 14, 22, 22 és végül 19 darabos mennyiségben. A friss gyártású Popradok mellé a megépített két prototípus is a sorozatban gyártottakkal fog szolgálatba állni, de csak az azokkal teljesen megegyező kialakítást hozó átépítést követően. Az első hét Poprad 2018 második félévében került átadásra, de 2019 végére már összesen harminchat Poprad volt a fegyveres erőknél. Ebben az évben ez a mennyiség elérte a 60-at.
F126-os osztályú fregattként fog szolgálatba állni a Német Haditengerészet következő generációs hajóosztálya. Ennek több érdekessége is van. Ez egyik az, hogy tervét még MKS 180 (Mehrzweckkampfschiff 180 = Többcélú hadihajó 180) projektjeként mutatták be. A körülbelül 155 méter hosszú, maximálisan 9000 tonnás vízkiszorítású többcélú hajót a Damen Hajógyár tervezte meg, gyártásukban a Blohm+Voss és a Thales lesznek a partnerek. Berlin ez év júniusában négy egység megrendeléséről írt alá megállapodást. Az F126-os fregattokat a különféle katonai bevetésekhez tervezett cserélhető modulokkal lehet majd felszerelni. Ezek a bevetéstől függően igény szerint cserélhető modulok azok, amelyek gyakorlatilag e hajókat többcélúvá teszik. Ez a modularitás azoknak a tapasztalatoknak az eredménye, amelyet a német flotta az utóbbi évtizedekben szerzett. Ezek alapján fontos lesz a hosszú tengeren eltölthető idő, a konfliktus megelőzésben és a válságkezelésben való alkalmazhatóság, az embargók eredményességének megfigyelési képessége és szükség esetén a német állampolgárok kimenekítése a válsághelyzetekből. Szükség szerint persze harcolni is tudni kell majd más hadihajókkal az Atlanti-óceán északi részén, vagy a Földközi-tengeren, valamint tengeralattjárókkal is eredményesen kell majd szembeszállni. Korábban egyetlen hajótípus nem volt képes ilyen sokféle feladat teljesítésére.
A hajók modularitása számos előnnyel jár majd. Ezek a modulok a hajótól függetlenül tárolhatók és szervizelhetők. A modulokat nem kell minden hajóhoz beszerezni, azoktól függetlenül is megvásárolhatók. Az idővel majd változó működési feltételek és a továbbfejlesztett technológiák elterjedése esetén csak a modult kell modernizálni. A fedélzeti szabványosított interfészek pedig új típusú modulok kifejlesztését teszik lehetővé a jövőben. A modulok cseréjét és üzembe helyezését gyorsan és világszerte lehetővé kell tenni, hajógyári beavatkozás szükségessége nélkül. Ehhez mindössze nagyobb méretű kikötői darukra lesz szükség, hiszen a modulokat felülről fogják beemelni a F126-okba. Ezenkívül a moduloknak ellen kell állniuk az adott felhasználási területen uralkodó éghajlati és oceanográfiai hatásoknak. A többcélú hadihajó képes lesz működni a trópusokon, valamint a jéggel borított sarki vizeken is.
Jelenleg két modul feladatköre ismert már. Az egyik a tengeralattjárók elleni, míg a másik a hajózási útvonalak ellenőrzésére szolgálna. Ez utóbbi a hajót úszó bázissá alakítja, például kalózkodás elleni feladatok esetére. A több helyiség lehetővé teszi majd az emberek ideiglenes őrizetbe vételét, egy orvosi részleg pedig karantén körülmények között teszi lehetővé az orvosi vizsgálatokat. A 30 éves szolgálati időtartamra tervezett F126-ok nagyfokú automatizáltsága lehetővé fogja tenni, hogy a legénység létszáma 110 fő legyen. Őket a bevetések igényétől függően a telepített modulok kezelőszemélyzete és/vagy egyéb feladatú katonák egészíthetik ki, további 70 fővel. Az első F126-os fregatt 2028-ban lép majd szolgálatba.
Két magánvállalkozás fogja a jövőben Németország számára a Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek legénységének a képzését végezni. Az ESG Elektroniksystem und Logistik tulajdonában lévő ESG Aerosystem és az MHD Rockland 64,5 millió dollárt zsebelhetett be a most elnyert szerződésnek köszönhetően. Ez utóbbi vállalat tényleges repülőgépekkel is rendelkezik, flottája öt Lockheed P-3C Orionból áll. Ehhez a programhoz az ESG Aerosystems állítja fel a tananyagot, amelyben részletesen felsorolják a P-3C Orion személyzetének tagjai számára a képzési tartalmat. Az MHD-Rockland öt, korábban az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) által használt AP-3C Orionból álló flottáját bocsátja rendelkezésre a kiképzéshez, mely gépek a floridai Jacksonville-től délnyugatra, a Keystone Heights Airfield-en találhatók meg. A képzés időtartama eltérő lesz a legénység egyes tagjai számára. Az MHD-Rockland szerint a legénység mind a szimulátorban, mind a valódi repülőgépen végez majd repüléseket a képzés során. A civilek megjelenését a képzésben az tette szükségessé, hogy az Amerikai Haditengerészet VP-30-as repülőszázada, mely eddig az Orion személyzetek képzését végezte, már felhagyott ezen tevékenységgel. A Német Haditengerészetnél nem újdonság a civilek által végzett képzés, ugyanis a Westland Sea King helikopterek legénységének kiképzése is kiszervezésével valósult meg a portlandi (Egyesült Királyság) HeliOperations felé és itt pozitív tapasztalatokat szereztek.
Megkapta az Airbus Helicopters a típusalkalmassági bizonyítványt az immáron 5 főrotorlapáttal rendelkező H145-ös helikopterére 2020. november végén. Az Amerikai Légügyi Hatóság, az FAA jóváhagyása majdnem fél évvel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) típusbizonyítványát követően került bejelentésre. Az 5 főrotorlapáttal rendelkező H145-ös helikopter így már a következő év elején átadásra kerülhet majd az első észak-amerikai megrendelők részére. 2019 márciusában az Airbus Helicopters a Heli-Expo helikopter kiállításon mutatta be először ez a változtatást, melynek köszönhetően további 150 kilogramm több hasznos teherrel emelkedhet majd fel a H145-ös, és a maximális felszálló tömege 3800 kilogrammra növekedhet. A gyártó szerint az új csapágy nélküli főrotor egyszerű felépítése csökkenti a karbantartási költségeket és tovább javítja a H145-ös megbízhatóságát. Továbbá a kisebb rotorátmérő miatt a H145 szűkebb helyeken is használható lesz, valamint a fedélzetén helyet foglalók számára repülés kényelmesebbé fog válni.
Egy korszerű technika megjelenésével az eddigi korlátozott közúti forgalmi engedély korlátlan engedélyre fog módosulni a német Krauss Maffei Wegmann Boxer gyalogsági harcjárművek esetében. Ugyanis a több mint 30 tonnás páncélosok részére megrendelésre került november 30-án a DVS rendszer (Driver Vision System). Mivel a vezető számára nem éppen a legjobb a jobb, illetve baloldalra való kilátás a Boxer-ből, ezért egy oldalra néző kamrarendszert kellett megalkotni. Ez lett a DVS, mely két nagy teljesítményű kamerából, egy tisztító rendszerből, továbbá egy nagysebességű elektronikus feldolgozó egységből áll, amely biztosítja a késleltetés nélküli adatátvitelt az oldalablakokat helyettesítő két kijelző számára. A rendszer segíti a sofőrt abban, hogy az erősen páncélozott járművel olyan helyzetekben, mint például egy városi utcán való kanyarodás, megszünteti a holtterek nagy részét. A rendszer hosszú távú teszteken esett át egy járművezető-továbbképző iskolában, és kihívásokkal teli környezeti feltételek mellett is bebizonyította értékét és megbízhatóságát. A tervek szerint az összes eddig megrendelt, valamint a jövőben beszerzésre kerülő német Boxer gyalogsági harcjármű el lesz látva a DVS rendszerrel.
Újabb Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók érkeztek meg Nagy-Britanniába. A ZM153, ZM154 és ZM155 lajstromjelű példányok három napig várakoztak Kanadában a Gander nemzetközi repülőtéren, mielőtt hazafelé indulhattak volna. A három gépet a Marham-be vezető útjukon a Brit Királyi Légierő egyik Voyager KC.3-as légi utántöltő/szállító repülőgépe, a ZZ332-es lajstromjelű kísérte el. Ezek megérkeztével a RAF már 18 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázóval rendelkezik.
Más repülőeszközök is érkezetek a ködös Albionba az elmúlt időszakban. 2020. november 24-én a hajnali órákban az első két Boeing AH-64E Apache Guardian is megérkezett a Royal Air Force egyik C-17A Globemaster III-ának fedélzetén a RAF Brize Norton-i bázisára. London 2015 augusztusában jóváhagyást kapott Washingtonból, hogy 50 darab Westland gyártású WAH-64-es, vagy Apache AH.1 helikopterét AH-64E szintre korszerűsíthesse. A 66 WAH-64-ből 16 leállításra került a költségekkel való takarékoskodás okán 2015 elején, így várható volt, hogy az új AH-64E-k megvásárlása nem fog megvalósulni, marad a korszerűsítés. Még azon év végére világossá vált, hogy a WAH-64-esben alkalmazott RMT-332-es gázturbinák helyett a T700-ok beépítése lenne a legnagyobb kiadás a 3 milliárd dolláros korszerűsítési programban. Így aztán 2016 júliusában 50 darab vadonatúj AH-64E került megrendelésre az Egyesült Királyság részéről.
Az új Apache AH.2-ek az Apache legfejlettebb változatának, a Version 6-nak a képviselői, lajstromjeleik ZM700-tól indulnak és egészen ZM749-ig tartanak. Elsőként a ZM704 és a ZM705 lajstromjelű forgószárnyas érkezett meg a típusnak és elődjének is otthont adó Wattishamba, november 26-án. Itt a 3. ezred 653., a 662. és a 663. százada, valamint a 4. ezred 656. és a 664. százada repüli a harci helikoptereket és ezek kerülnek majd átfegyverzésre is az új gépekre 2024-ig bezárólag. Az új hajtóművek, a hajtáslánc, a főrotorlapátok és az egyéb technikai fejlesztések jelentősen növelik az AH-64E harci képességét. A beágyazott rendszer szintű diagnosztika a hadrafoghatóságot növeli. A megnövelt hatótávolságú, tengeri üzemmóddal is ellátott radar biztosítja, hogy a helikopter tengeri környezetben még jobban működhessen majd.
A Boris Johnson miniszterelnök által bejelentett, korábban ismeretlen 32-es típusú fregattok jövőbeli tulajdonsága és képessége igencsak élénk érdeklődést váltott ki a világban az elmúlt napokban. Nagy-Britanniában éppen ezért több információt is nyilvánosságra hoztak ezekkel a hajókkal kapcsolatban. Építésüket csakis a Type 31-es fregattok építésének befejezése után kezdik majd meg. A 32-es típusú fregattokat a NATO követelményeit szem előtt tartva építik meg, és a projekt előrehaladtával további információk derülnek majd ki róluk. Egyelőre nem tudni, hány Type 32-es fregattot rendelnek majd meg, ezt a munka későbbi szakaszában kell meghatározni. Mindenesetre a korszerűségüket nem lehet megkérdőjelezni, hiszen elvárás velük szemben, hogy mind a tengeralattjárók, mind az aknák elleni harcban nagyfokú együttműködésre legyenek képesek legénység nélküli járművekkel.
November 28-án Lossiemouth-ból felszállva a Brit Királyi Légierő két Typhoon FGR.4-es vadászbombázója elfogott két orosz Tupoljev Tu-142 tengeri járőr repülőgépet, amelyek a brit légtér határai felé közelednek. Ez volt az első orosz látogatás a skót partok mentén október közepe óta, amikor két Tu-160-as bombázó járt erre. A légvédelmi készültséget adó géppár helyi idő szerint 8:51-kor száll fel és 13:10-kor tért vissza a bázisra, miután körülbelül három órát töltöttek az orosz gépek közelében. Szokás szerint a RAF Brize Norton-i bázisáról felszállva egy Voyager KC.2 tartálygép is a levegőben volt ez idő alatt, amely a Külső Hebridáktól nyugatra körözött és üzemanyaggal látta el az elfogókat. Érdekesség, hogy ekkor ez a gép a különleges festéssel ellátott ZZ336 lajstromjelű példány volt. A két Tu-142-es eltérő változatú volt. A piros 97-es oldalszámú RF-34057-es egy Tu-142MK, míg az RF-34060-as egy Tu-142MZ alváltozat volt. Utóbbi ez év januárjában, az átalakítások befejeztével tért vissza a flotta repülőerőinek kötelékébe. A piros 97-es oldalszámú RF-34057-es Tu-142MK többszörös visszaesőnek is tekinthető, hiszen ebben az évben már többször is felbukkant a Nagy-Britannia körüli légtérben, 2020 márciusában kétszer is erre járt.
Az NHIndustries átadta a második olyan NH90-est a Spanyol Légierőnek 2020. december 3-án, amelyik harci kutató-mentő feladatokra lett megrendelve. A Spanyol Légierő 12 darab ilyen NH90-et kap, amelyekkel az öregedő AS332B/B1 Super Puma helikoptereket kívánják pótolni. Támaszpontjuk a Madrid melletti Cuatro Vientosban lesz. Spanyolország a TTH taktikai szállító változatból összesen 45 darabot rendelt meg. Az első 22 forgószárnyasból 16 kerül majd a hadsereghez, míg a fennmaradó hat a légierőnél lesz megtalálható. Az ezt követő 23 NH90-ből a hadsereg 10-et, a haditengerészet 7-et, a légierő 6-ot kap. A spanyol gépek General Electric CT7 8F5-ös gázturbinákkal, egyedi kommunikációs rendszerrel és az Indra Sistemas által tervezett elektronikai hadviselési rendszerrel rendelkeznek. A harci kutató-mentő feladatokra Goodrich csörlő és L3 Mx-15 szenzortorony is rendelkezésre áll.
Már a motorpróbánál tart az első, Spanyolország számára gyártott Pilatus Aircraft PC-21-es turbópropelleres kiképző repülőgép. Az E.27-01-es lajstromjellel ellátott példányt még az idén tervezik leszállítani a megrendelőnek. 2019 novemberének végére eldőlt, a C-101EB kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. Ennek köszönhetően a PC-21-es tízedik megrendelője Spanyolország lett. A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101EB-k kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Jelenleg 211 darab PC-21-et rendeltek meg. Ausztrália 49, Franciaország 17, Jordánia 12, Katar 24, Szaúd-Arábia 55, Svájc 8, Szingapúr 19, az Egyesült Arab Emírségek 25, míg egyetlen civil felhasználóként a brit QinetiQ 2 példányban használja a PC-21-et, utóbbi helyen a berepülőpilóta képzésben veszik nagy hasznát.
Franciaországban is gyarapodott a légierő gépállománya november utolsó hetében. November 26-án a Francia Légi és Űrerők (Armée de l'Air et de l'Espace) átvették az első Airbus A330-200-as repülőgépüket. Ennek a példánynak, valamint két másik társának beszerzése ez év június első napjaiban került bejelentésre, míg az első két gép megvételére már augusztusban sort kerítettek. Tehették ezt azért, mert ez a két Airbus A330-200-as már a civil légi forgalomban használt, de jó műszaki állapotban lévő gép volt. Harmadik társuk viszont új gyártású lesz. Rendeltetésük a személy és áruszállításra használt, de az öregedő A340-es és A310-es repülőgépek feladatainak átvétele lesz. Ez igen hamar meg is valósul, hiszen a másik használt Airbus is 2020 végéig átadásra fog kerülni, míg az A340-eseket 2020. december végén vonják ki a szolgálatból. Az új A330-as 2022-ben lép majd szolgálatba. Ami viszont állandó marad az a gépeket repülő század, mely a 3/60-as. Ezt a három új repülőgépet végül csak 2023-ban átalakítják majd át MRTT Phénix (Multi-Role Tanker Transport) variánssá, addig elsősorban kormányzati repüléseket és segélyszállítmányok továbbítását fogják végezni.
Elkészült a 100. Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázóval is a Novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a NAPO. A 2013-as, a 2014-es és a 2015-ös évben is 18-18 Fullback került leszállításra. 2016-ban 16, 2018-ban 12, míg 2019-ben 8 példányt gyártottak le. Moszkva a Szu-27-es vadászgép jelentős továbbfejlesztéséből ezen a mennyiségen felül rendelt még, tehát a gyártás nem áll meg. Ugyanis 2027 végéig még legalább 76 repülőgépet kell szállítania a gyártónak, vagyis további két repülőezred átfegyverzésére elegendő mennyiséget. Ezek a gépek egy része már a továbbfejlesztett Szu-34M lesz és 2022-től évente akár 14 darabot is elkészíthet majd belőlük a gyártósor. Ezek a Szu-34M változatok a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraiknak és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását. Az első Szu-34M gyártása még ebben az évben nem kezdődött el, mint az várható volt a hírek alapján.
A novoszibirszki üzemben még a régebbi alváltozatok voltak megfigyelhető a gyártósoron 2020 őszének elején, bár ezeken a korábbiakhoz képest minimális módosítás volt látható. A továbbfejlesztést nagyrészt a szíriai tapasztalatok alapján végezték. A felderítő feladatok végrehajtására három különféle konténert fognak használni a Szu-34M-en. Az UKR-RT a rádióelektronikai felderítésre, az UKR-OE az optikai felderítésre lesz képes, míg az UKR-RL-be egy beépített Pika-M radar végzi majd a felderítést. Utóbbinak a fejlesztése már befejeződött és repülés közben is folytattak vele teszteket. Ezek során bebizonyosodott, hogy 300 kilométeres távolságból 1-1,5 méteres felbontású radarkép előállítására képes. A rádióelektronikai felderítésre képes UKR-RT esetében a beltartalom a Tupoljev Tu-214R felderítő repülőgépek számára kifejlesztett M400A rádióelektronikai felderítő rendszeren fog alapulni. Itt a méretbeli csökkentést úgy szeretnék végrehajtani, hogy a rendszer műszaki jellemzői nem változnak meg. Így akárcsak az eredeti M400A, ez is képes lesz rádiólokátorok, rádióadók és mobiltelefonok jeleit érzékelni és helyüket megállapítani. A Szuhoj Szu-34M új elektronikai hadviselési rendszert és új fegyvereket is kap majd.
Mikojan–Gurjevics MiG-31BM Foxhound nehézvadászok telepítési szándékát jelentette be az orosz Csendes-óceáni Flotta sajtóirodája, egy Alaszkához közeli repülőtérre. A kettős, polgári és katonai repülőtérként is használt Anadír repülőtere lenne az elfogók új állomáshelye.
December 2-án befutott Haifa kikötőjébe Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez az egység, akárcsak a másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben építi meg a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére. Jelenleg már folyik az izraeli gáz exportálása Egyiptomba és Jordániába is. Izrael Görögországgal és Ciprussal közösen elindított egy projektet abban a reményben, hogy létrejön egy keleti mediterrán gázvezeték Európa irányába.
Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Seahawk helikopter fogja alkotni.
A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.
Mali egy újabb Airbus C295W típusú szállító repülőgépet rendelt meg. Az első ilyen gépét az afrikai állam még 2016 decemberében állította szolgálatba, azóta ez a gép négy év alatt 1770 repülési órát gyűjtött össze, és több mint 38000 utast és 900 tonna rakományt szállított. Ez a mostani, december 2-án bejelentett és 2021-ben teljesítendő megrendelés a repülőgépen és a képzésen felül kiterjedt logisztikai csomagot is tartalmaz mind a két C2295W számára. Az afrikai kontinensen igencsak sikeresnek mondható a C295-ös hiszen eddig 37 példányt sikerült értékesíteni.
A La Tribune francia napilap szerint Indonézia közel áll hozzá, hogy véglegesítse negyvennyolc Dassault Rafale vadászbombázó beszerzéséről szóló szerződését. Több forrás szerint is komplikációk nélkül folynak a tárgyalások, sőt a jövőben egy francia-indonéz védelmi együttműködés megvalósulására is jók a kilátások. A lapban megjelent cikk után ismerték el Párizsban, hogy ténylegesen közel állnak a tárgyalások sikeres befejezéséhez. Más tudósítások szerint az indonézek sietnek a szerződés lezárásával, és az év vége előtt szeretnék a szerződést megkötni. A franciák velük szemben nem szándékoznak elhamarkodni a tárgyalásokat, és egy lehetséges szerződés minden részletének aprólékos kidolgozására összpontosítanak.
Dél-Koreában nem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitja az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a most körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a páncélosakat. Ez utóbbi esetében mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-es szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.
A harci képességek és az eladások növelése egyaránt szerepelt játszik a Korea Aerospace Industries (KAI) azon tervében, hogy képessé tegye az FA-50-es repülőgépét repülés közbeni üzemanyag-felvételre. A jelentős munkát nem egyedül tervezik megvalósítani, társul az ezen a téren már nagy tapasztalatot felmutatni tudó Egyesült Királyságbeli vállalatot, a Cobham Mission Systems-et választották. Pár évvel ezelőtt az USAF új sugárhajtású kiképzőgép tenderére, a TX-re már kidolgozták a merevcsöves utántöltés lehetőségét a T-50A számára, mégpedig a pilótafülke mögötti gerincrészre szerelt jókora púp felszerelésével. Most azonban a hajlékonytömlős módszerhez terveznek megalkotni egy teleszkópikus felvevőcsövet.
Kína 100 darab helikopterekbe való gázturbinát rendelt meg Oroszországtól. A VK-2500PSz-03 jelzésű erőforrásokat a 2021 és 2022 között szállítják majd le. Ez megvalósíthatónak tűnik, hiszen a gyártó jelenleg évi 300 ilyen gázturbinát készít el, ezt a mennyiséget a jövőben 500 darabra tervezik emelni. A VK-2500PSz-03 a VK-2500 gázturbina legújabb módosítása, Mil és Kamov helikopterekben egyaránt használható. Állítólag a Mi-28-as harci helikopterekben használatos gázturbinák minimális változtatással létrehozott polgári változata. A számítógépes vezérlőrendszernek (FADEC) és az új anyagoknak köszönhetően javításközi üzemideje kétszeresére nőtt az elődjéhez viszonyítva. A polgári Mi-171A2 helikoptereken való alkalmazhatóságát -50 °C és +60 °C közötti levegő hőmérséklet-tartományban, illetve tengerszint feletti 6000 méteres magasságon is bizonyította már.
Eldőlt, nem fogják újjáépíteni a USS BON HOMME RICHARD (LHD 6) partraszállást támogató helikopterhordozót. Az egység San Diego kikötőjében gyulladt ki július 12-én és lángolt több mint 4 napig. A tűz okozta szerkezeti károk felmérésével végeztek, ez igencsak kiábrándító lett. A 22 éves hajó mintegy 60%-át ki kellene cserélni az újjáépítés során. Ez 2,5–3,2 milliárd dollárba kerülne, és öt-hét évet ölelne fel. Csak viszonyításképpen, egy vadonatúj, az F-35B-k üzemeltetésére képes AMERICA-osztályú partraszállást támogató hordozó megépítése 4,1 milliárd dollárba kerül. Amikor a BON HOMME RICHARD-ot építeni kezdték úgy becsülték, hogy 750 millió dollárból elkészülhetett. Felmerült az is, hogy kórházhajóvá, vagy éppen parancsnoki hajóvá építenék át a BON HOMME RICHARD-ot, ám ez 1 milliárd dollárba kerülne, ami annyi, vagy több, mint egy új építésű egység esetében, de ugyanúgy éveket venne igénybe.
A kivonás viszont nagyjából 30 millió dollárba kerül, és a következő kilenc-tizenkét hónapban hajtják majd végre. Ez idő alatt a még használható alkatrészeit kiszerelik. San Diego kikötőjébe egyébként az F-35B-k rendszeresítése miatt érkezett a USS BON HOMME RICHARD egy átfogó korszerűsítésre, ami 18 hónapot vett volna igénybe és 250 millió dollárba került volna. A 10 WASP-osztályú testvérhajó közül csak négyet (WASP, ESSEX, MAKIN ISLAND, BON HOMME RICHARD) szemeltek ki az ilyen átépítésre. Ez igen fontos lett volna a tengerészgyalogság számára, hiszen célként tűzték ki, hogy minél több F-35B-vel felszerelt repülőszázadot szeretnének a világtengereken látni. A haditengerészet egyébként négy külön vizsgálatot folytat a tűz okát kutatva, köztük egy bűnügyi vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy azt gyújtogatás okozta-e. A tűz okát még vizsgálják, de úgy tűnik, hogy ez a tűz az egyik legdrágább a modern haditengerészet történetében.
Az USA-ban a Tengerészgyalogság bejelentette, hogy a Lockheed Martin F-35C Lightning II vadászbombázókkal elsőként átfegyverzésre került VMFA-314-es repülőszázad, a Fekete Lovagok elérték a hordozófedélzetről korlátozottan bevethető státuszt december 1-én. Ezt egyébként az F-35C-ket repülő századok közül másodikként érték el. A kaliforniai Miramar légibázison települő alegységet 1943-ban alapították és az első sugárhajtású repülőgépet alkalmazó tengerészgyalogos repülőszázadként még 1952-ben, a Grumman F-9F Panther-t állították náluk szolgálatba. További elsőségeik voltak még 1961-ben az F-4B Phantom II-es, majd 1982-ben az F/A-18 Hornet. Majd 2020. január 21-én megérkezett 301-es oldalszámú F-35C is, amit még további 66 darab fog követni, így négy tengerészgyalogos repülőszázad állományában lesz megtalálható a hordozófedélzeti üzemeltetésre alkalmas Lightning változat, amely egységek gépei időszakosan települni fognak az amerikai flotta repülőgép-hordozóin is. Az Amerikai Tengerészgyalogság jelenleg 420 darab F-35-ös megvásárlását tervezi, ezekből 353 darab lesz az F-35B és 67 F35C változat.
Spanyolországban 2020. december 1-jén jóváhagyták négy Lockheed C-130H szállító repülőgép eladását. Korábban a Spanyol Légierő által üzemeltetett gépekből két repülőgépet Uruguaynak adnak el 22 millió euróért, a másik kettőt pedig Perunak 25 millió euróért. Mindkét állam számára tartalék alkatrészek is eladásra kerültek ezekben az árakban. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a négy Hercules. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeznek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. Uruguay esetében gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Ezek decemberben kerülnek majd új hazájukba és állítólag a légi üzemanyag-átadásra képes KC-130H változatok lettek kiválasztva. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.
November 27-én Brazíliában átadták a légierő számára ez első modernizált Embraer E-99M radargépet. A 6702es oldalszámú példány egyébként a második, mely modernizálásra került, mivel az elsőként elkészült E-99M a 6703-as volt. Első felszállását ez a példány 2019. augusztus 19-én hajtotta végre. Az első E-99-es 2002 júliusában áll hadrendbe a dél-amerikai országban, igaz akkor még R-99A jelzéssel. Ezt 2008 októberében változtatták meg E-99-re. Az öt gépből álló flotta számára a PS-890 Erieye rádiólokátor helyett az Erieye-ER kerül beszerelésre, amit a Saab a Global Eye programja számára fejlesztettek ki. Így az eddigi légi és tengerfelszíni detektálási képesség kiegészült a szárazföldivel is. Megnövekedett az érzékelési távolság is, így a géptől 723 kilométeres távolságon belül szinte minden felderíthetővé vált. Az E-99M felszereltségének egyéb változásai között szerepel egy új kommunikációs csomag (Rohde&Schwarz digitális rádiók), egy új Thales TSC 2030-as barát/ellenség azonosító (IFF) és egy önvédelmi rendszer beépítése is, ami az izraeli Elbit-től származik. A továbbfejlesztett rendszerek minél jobb kiszolgálására az eddigi három kezelői hely helyett öt került kialakításra a belső térben, mindegyik egy 19,5 hüvelykes és két 10,4 hüvelykes monitorral ellátva. Brazília ötödik E-99-es radargépén 2022-re hajtják majd végre a modernizálást.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2020. december 2-án jóváhagyta a Raytheon Mk54 torpedó átalakító készletek eladását Brazília kormányának 70 millió dollárért. Brazília ezeket a fegyvereket a Sikorsky S-70B Seahawk haditengerészeti helikoptereken és felszíni egységeken is fogja alkalmazni. A szerződés 22 Mk54 átalakító készletre vonatkozik, ezekkel az Mk46 Mod 5A(S) torpedók válnak majd Mk 54 Mod 0 könnyű torpedókká az átalakítás után. Az Mk54 könnyű torpedókat a Raytheon Integrated Defense System és az Amerikai Haditengerészet fejlesztette ki, amikor megoldást kerestek az Mk46-os és az Mk50-es torpedókban talált problémákra és 2003-tól van szolgálatban.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
