2020.12.19
Aláírásra került az az izraeli-román szerződés, melynek értelmében az Elbit Systems fogja korszerűsíteni Románia IAR-99 Soim sugárhajtású kiképzőgépeit. A hozzávetőleg 27 millió dollár értékű szerződésben szereplő munkák négy év alatt kerülnek végrehajtásra, továbbá a megállapodás logisztikai támogatást tartalmaz. A szerződés értelmében az Elbit Systems az IAR-99 Standard repülőgépeket korszerű fedélzeti rendszerekkel és képzést támogató, virtuális repüléstechnikai rendszerekkel is ellátja. A korszerűsítés után a kiképzésen felül a Soim-ok alkalmasak lesznek közeli légi támogatásra és légi harc megvívására is. Ez a korszerűsítés megkönnyíti majd a román pilóták képzését, olyan fejlett vadászrepülőgépek esetébe is, mint az F-16-os. Jelenleg a Román Légierő körülbelül 18-20 IAR 99 repülőgépet üzemeltet, amelyek közül 11 a továbbfejlesztett IAR-99C Șoim változatból az évek folyamán 3 gép került veszteséglistára. Az IAR-99TD nevű korszerűsített verzió jelenleg fejlesztés alatt áll. A prototípus várhatóan 2022-re készül el. 2020 közepén már cikkeztek a tervezett IAR-99 korszerűsítésről, akkor a hírek egy 100 millió dolláros megállapodás lehetőségéről szóltak, ami 10 gépet érintett volna: Az új így létrejövő új alváltozat az IAR-99SM jelzést kapta.
A Német Légierő nemrégiben átvette a 36. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét is. November végéig összesen 94 darab A400M került ki a gyárból, a hírben szereplő 54+36-os lajstromszámú példány lett a 95. Ebben az évben várhatólag még Belgium számára is átadnak egy A400M-et. Ez év október végéig az A400M-ek több mint 85000 repült órát gyűjtöttek össze. A helikopterek légi üzemanyag-utántöltését lehetővé tevő képesség realizálása jelenleg is folyik, ez várhatólag 2021-ben fejeződik majd be. Jelenleg a megrendelt szállítógépekből Németország az 53-ból 36-ot, Franciaország az 50-ből 17-et, Nagy-Britannia a 22-ből 20-at, Spanyolország a 27-ből 8–at, Törökország a 10-ből, 9-et vett át. Luxemburg és Malajzia esetében az 1, illetve a 4 gépre szóló megrendelés teljesítésre került, míg Belgium 7 A400M-jéből hamarosan átadásra fog kerülni az első gép, amelyik első repülését július 30-án teljesítette.
Nagy harc vette kezdetét Németországban a légierő következő megrendelésének az elnyerésért. A nukleáris csapásmérés és az elektronikai harc, illetve a rádiólokátorok megsemmisítése okán a helyi döntéshozók szemében is egyre inkább elfogadottabbá kezd válni az Egyesült Államokból beszerzendő Boeing F/A-18E és EA-18G gépekkel vegyessé váló Eurofighter állomány a Panavia Tornado-k kivonását követően. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A 2019-es év végén napvilágot látott elképzelés szerint Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin egyik tervében ugyanis az is szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében 5,4 milliárd euró ellenében. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel.
2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter (a régi Tranche 1 Eurofighter-ek pótlására is), 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne. Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. 2020 decemberében az Airbus előrukkolt egy újabb továbbfejlesztési szinttel, amit Tranche 5-nek neveztek el.
A Tranche 5 képességei a gyártó szerint szükségtelenné fogja tenni az EA-18G Growler-ek beszerzését. 85 darab ilyen gépet képzel el az Airbus német felségjellel, továbbfejlesztett DASS (Defensive Aids Sub System) önvédelmi rendszerrel, valamint Eurojet EJ200 sugárhajtóművekkel. A fedélzeti rendszerek is modernizálásra kerülnének, valamint a pilótafülke műszerfala is jelentősen átalakulna. Itt az eddigi három képernyő feladatát egy 20,3×50,8 centiméteres érintőképernyő venné át. Ezen már dolgozik is a Collins Aerospace németországi leányvállalata Heidelbergben. Az MFD-4820 jelzésű kijelző nagy fényerővel fog rendelkezni és az éjjellátó szemüveggel való működésre is képes lesz. Úgy tervezték, hogy nyomásérzékeny legyen, ezért a szokásos pilótakesztyűvel is használható lesz. Ezenkívül a virtuális kapcsolók csak azután reagálnak, hogy a pilóta levette az ujját a gombról, ami megkönnyíti a képernyő használatát manőverezés, vagy turbulencia közben. Az új kijelző kiszolgálását a többi fedélzeti rendszerrel együtt új számítógép fogja végezni, ezt szintén a Collins Aerospace fejleszti ki. Ez a computer a Tranche 4 Eurofighter-ben használton alapul, teljesítményének növelése alkatrészcserékkel lesz könnyedén megvalósítható. Azt még nem tudni, hogy a Tranche 5 a nagyfokú korszerűsítés ellenére létezik-e majd kétüléses változatban, vagy sem.
A Boeing átadta az utolsó CH-47F Chinook szállítóhelikoptert is a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmachtnak = KLu,) részére Huntsville-ben. 2016-ban Hollandia 14 CH-47F Chinook-ot vásárolt, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késik.
Finnországban átadták a második korszerűsített HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádot is december 11-én. Ez éppenséggel a hajóosztály névadó egysége a HAMINA (80) volt. Az elsőnek modernizált hajó a TORNIO (81) volt, ezt még 2020 januárjában adat át a Patria. A következő rakétás-gyorsnaszádon is dolgoznak már, ez a HANKO (82) lett, míg utolsóként a PORI (83) fog elkészülni 2021 végére. A Flotilla 2000MLU program keretében az egységek korszerűsítésének fő célja az élettartam meghosszabbítása legalább az 2030-as évekre, de a fegyverzet is lecserélésre kerül. A tengeralattjárók elleni harcra Saab TP45-ös típusú torpedó helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően.
A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek ki a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése. Az első próbaindításra még 2020 augusztusában kerítettek sort, ezt éppenséggel pont a TORNIO-ról hajtották végre. A felszín alatti célok felderítését a Kongsberg ST2400 VDS szonárja végzi. A hajók elleni RBS 15Mk2-es robotrepülőgépeket a 150 kilométeres hatótávolságú Gabriel V Advanced Naval Attack Missile váltja fel SSM2020 helyi jelöléssel ellátva. A mindössze 250 tonnás vízkiszorítású HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok esetében ezek a változások jelentős tömegnövekedést eredményeztek, így az 57 milliméteres Bofors Mk 3-as gépágyúkat 40 milliméteres ugyancsak Bofors gyártmányú 40 milliméteres gépágyúkra cserélik le. Továbbá a hajók rendelkeznek egy Saab Trackfire távirányított fegyverállvánnyal is, amelyre egy 12,7 milliméteres géppuska van felszerelve.
A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok egy korábbi korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták felszerelése történt meg. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII mind a négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn is hadrendben áll. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.
Különleges festést kapott egy BAe Hawk sugárhajtású kiképző repülőgép Finnországban a Midnight Hawks bemutató kötelék egyik gépe, a HW-353-as mellett. A HW-340-es teljes egészét beborító szép festésre az okot az szolgáltatta, hogy a típus immáron 40 év szolgál az országban, mint a francia Fouga Magister-ek utódja. A beszerzésről 1977-ben állapodtak meg a felek, ezt követően az 50 darab Hawk Mk.51-ből négyet még Nagy-Britanniában készíttek el, majd a fennmaradó 46-ot Finnországban szerelték össze. Az első Hawk Mk.51-es 1980. december 16-án érkezett meg az országba. Egy 1990-es döntésnek köszönhetően az állomány 7 darab Hawk Mk.51A-val gyarapodott 1993 októberében. 2007-ben további 18 darab Mk.66-os változat került megvásárlásra Svájcból. Ezekért a használt példányokért akkor 41 millió eurót fizetett ki Helsinki, amely összeg abban az időben megfelelt két új Hawk árának. A Finn Légierő jelenleg 32 teljesen modernizált Hawk-ot használ, amelyek 2030-ig repülhetnek. Ezek közül 16 darab Mk.66, 7 Mk.51A és 9 Mk.51 variánsként került megvásárlásra.
December 15-én a svéd parlament (Riksdag) zöld utat adott az ország légierejének növelésére. Ennek keretén belül Uppsalában fel fogják állítani az F16-os repülőezred. Az egység 1986-tól 2003-ig repült a JA37 Viggen-el, amikor is feloszlatták. Ez a munka várhatólag 2022-re fog befejeződni és a két századdal rendelkező repülőezred 2025-re éri majd el a bevethetőségét. A jövőben a Flygvapnet, vagyis a Svéd Légierő vonatkozásában négy századnál használnák a Saab JAS39E Gripen vadászbombázókat, míg másik két század a régebbi gyártású JAS39C/D Gripent repülné. Jó eséllyel az Uppsala-i alakulat is ez utóbbi típust használná. Jelenleg Svédország 60 Gripen E-t rendelt meg.
Továbbra is Svédországban maradva meg említeni, hogy december 16-án a haditengerészet részére visszaadásra került a GOTLAND-osztály 1997-ben szolgálatba állított HSwMS UPPLAND tengeralattjárója. Az élettartamának felénél esedékes korszerűsítés után fedélzetén már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egyes alkotóelemei. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a SAAB Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. Beépítésre került a Kongsberg SA9510S szonárja és az Exelis ES-3701 elektronikai hadviselési rendszere is. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbócra. Ugyanilyen korszerűsítésen esett át majd két évvel ezelőtt a GOTLAND nevű testvérhajó is, amely ez év májusában lépett újra szolgálatba. Jelenleg még nem tudni, hogy a GOTLAND-osztály harmadik egységén, a HALLAND-on mikorra tervezik a testvérhajókon már végrehajtott beavatkozások megejtését.
Ideiglenes jelleggel beszüntette repüléseit a Brit Hadsereg 673. százada. Az Apacs harci helikopterekre átképzést végző egység nyolc AH.1-es verziójú gépet tulajdonolt. Mivel a legújabb Boeing AH-64E Apache Guardian (Apache AH.2) változat már megjelent az országban, így az oktatást végző alegységnél is eljött az idő a típusváltásra.
Túl van az első indításokon az MBDA MMP (Missile Moyenne Portée = közepes hatótávolságú rakéta) páncéltörő rakéta a különleges erők számára tervezett Arquus Saber járműről. A teszteket a dél-franciaországi Provence-i Canjuers gyakorlótéren hajtották végre. Az első rakétával a cél befogását még az indítás előtt hajtották végre, és maga a célpont 3500 méter távolságra volt. A próbát azzal tették még valósághűbbé, hogy az indítás után a jármű rögtön mozgásba is lendült. Az MMP automatikus üzemmódban, az irányzó beavatkozása nélkül megtalálta és megsemmisítette a célt. Ugyanez vonatkozott más kísérletekre is, ahol különféle harci forgatókönyveket szimuláltak, ideértve az álló helyzetű és a mozgó célpontra történő lövéseket is. Az MMP indítására akkor is sort kerítettek, miközben az Arquus Saber mozgott.
A Francia Haditengerészet egy bérelt Antonov An-124 típusú repülőgép segítségével vizsgálta meg és dolgozta ki az NH90 Caiman haditengerészeti helikopterek légi szállítási eljárását az ukrán tervezésű típuson. Érdekesség, hogy akárcsak a szárazföldi erők által használt TTH típus esetében a főrotorlapátok mellett egy egyik farokrotorlapát is leszerelésre kerül a Caiman esetében a légi szállításhoz, így csökkentve a gép teljes magasságát.
Érdekes színvilágú rejtő színekkel fotózták le az első C-27J Next Generation szállító repülőgépet leszállás közben Caselle-ben, 2020. december 16-án. Ezt az első C-27J NG-t egy továbbra sem ismert megrendelő részére gyártották le. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és a még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket. A gép felületét borító színvilág alapján a még rejtélyes megrendelő Türkmenisztán, vagy Marokkó is lehet, ahol a légierő gépein látható hasonló tónusú sötét és világosbarna színeket felvonultató kamuflázs. A folttérkép alapján az utóbbi valószínűsíthető inkább. Marokkó már rendelkezik a C-27J Spartan 4 példányával, míg Türkmenisztán esetében csak a helyszíni bemutatásig jutott eddig az olasz gép, amire 2018 májusában kerítettek sort.
Oroszország tárgyalásokat kezdett a potenciális vevőkkel a Szuhoj Szu-57-es Felon vadászbombázóról. Amellett, hogy az oroszok is vizsgálják egy kétüléses verzió alkalmazhatóságát, a mostani tárgyalásokon is felvetődött egy kétüléses verzió létrehozásának lehetősége.
Következő év elején fogják majd lefolytatni a Sprut-SDM1 modernizált páncélvadásszal a hideg égövi teszteket. Legutóbb az ejtőernyősök számára tervezett járművet a szubtrópusi környezetben vizsgálták meg és az úszási képességet vizsgáló állami próbákat végezték el. A Fekete-tengeren a Sprut-SDM1 kiváló úszási jellemzőket tudott felmutatni és a szubtrópusi környezetben is kiállta a próbát, ahol a levegő hőmérséklete elérte a +40 fokot. A 2015-ben bemutatott páncélos a BMD-4M futóművével és 500 lóerős UTD-29-es mindenevő dízelmotorjával, továbbá korszerű infravörös célfelderítő és célzórendszerrel lett ellátva. Fegyverzetét egy 2A75-ös 125 milliméteres simacsövű löveg és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres PKTM géppuska alkotja, illetve a torony tetején egy távirányított állványon egy másik PKTM 7,62 milliméteres géppuska nyert elhelyezést. A löveg töltését automata végzi. A Volgográdi Traktorgyárban kifejlesztett Sprut-SDM1 páncélvadász legénysége 3 fő, tömege 18 tonna, szárazföldön 70, vízben 7 kilométer per órás sebesség elérésére képes.
Várhatólag még a 2020-as év vége előtt átadásra fog kerülni az első két, Moszkva által megrendelt Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopter. A típus sorozatgyártása pár hónapja már kezdetét vette, ennek köszönhetően a 2021-es évben további három kerül majd az orosz hadsereg állományába. A kormánnyal kötött 2019-es szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Ezeken a helikoptereken a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok lesznek megtalálhatók. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoztak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.
Befejeződött 84 újonnan épített F-15SA (Saudi Advanced) vadászbombázó leszállítása Szaúd-Arábiába december 10-én. A 2010-ben megrendelt gépekért 29 milliárd dollárt fizetett ki Rijád. Az első F-15SA 2013-ban repült, a típus új elektronikai hadviselési csomaggal, fly-by-wire kormányrendszerrel, két további felfüggesztési ponttal ellátott szárnyakkal, erősebb hajtóművekkel és Raytheon AN/APG-63(V)3 AESA antennájú rádiólokátorral, korszerű pilótafülkével és sisakkijelzőkkel is rendelkezik. Az újépítésű SA-k mellett Szaúd-Arábia az összes régebbi (66 darab) F-15S repülőgépét is az új F-15SA szabványra építi át. Az ország 70 átalakító készletet vásárolt ezen repülőgépek számára.
Indiában tovább színesedhet a légtérfelderítő repülőgépek palettája. A már meglévő 3 darab izraeli segítséggel módosított Iljusin Il-76 Phalcon, és a kisebb méretű, helyi elektronikával ellátott két Embraer EMB-145 Netra (Szem) légtérfelderítő repülőgép mellé egy harmadik típus is megérkezhet pár év múlva. India ugyanis egy 10,5 milliárd dolláros nagyságrendű projekt beindítását tervezi, amely hat légtérfelderítő repülőgép kifejlesztését eredményezi majd. A hazai fejlesztésű, 360 fokos lefedettséget biztosító AESA antennájú rádiólokátorral ellátott gépek hordozóplatformjául az Airbus A320-as típusát szemelték ki. Magukat a gépeket az Air India flottájából vennék át és helyben végeznék el a szükséges szerkezeti megerősítéseket és átalakításokat is. A tervezés és az átalakítás a berepüléssel együtt 4-7 évet is igénybe vehet majd. Az új projekt, valójában egy korábbi terv átdolgozása, amely szerint az AESA radart két új Airbus A330-as repülőgépre kell felszerelni. A hat A320-at érintő terv állítólag sokkal költséghatékonyabb lesz, mint az A330-okon alapuló. Már a 2019-es év első felére nyilvánvalóvá vált, hogy India költségvetési okok miatt nem tudja kifejleszteni és szolgálatba állítani az Airbus A330-on alapuló radargépét. Az A320-on alapuló költségvetést az Indiai Légierő és az Indiai Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet, a DRDO közösen állná. A legutóbbi felmérés szerint az Indiai Légierő számára összesen tíz darab légtérfelderítő repülőgép szükségeltetne feladatainak maradéktalan ellátására.
Dél-Koreában a Sikorsky MH-60R Seahawk helikoptert választották az ország haditengerészete számára. A mintegy 878 millió dollár értékű szerződést várhatóan ez év végéig alá fogják írni. A most kiválasztott 12 forgószárnyas 2025 végéig meg fog érkezni a nyolc darabos mennyiségben még 2012-ben megrendelt AgustaWestland AW159 Wildcat helikopterek mellé.
Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 77-es repülőszázada a Williamtown bázison 2020. december 11-én búcsút vett az F/A-18A és az F/A-18B Hornet vadászbombázóktól. A század 1987 júniusában kezdett hadrendbe állítani ezt a korai változatot, amelyet több modernizációt követően 33 évig repült. A búcsúrepülésen nyolc F/A-18A és egy F/A-18B emelkedett fel a levegőbe.
Két Patria AMVXP 8x8 páncélozott járművet küldtek Finnországból Japánba tesztelési célokra. Ezek a járművek a Japán Védelmi Minisztérium által a szárazföldi haderő számára beszerzésre kerülő új gyalogsági harcjárművek tenderén vesznek részt. A távoli országba történő elszállításuk oka a jobb megismerést elősegítő teszteken való részvétel volt. A Patria bízik abban, hogy a Patria AMVXP megfelel majd az összes felmerülő követelménynek. Kiemelkedő mobilitása és védelme, valamint a teljesítménye és megbízhatósága révén a Patria AMVXP tökéletes bármilyen művelethez, bármilyen környezetben. A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A jármű nagyon magas szintű aknavédelemmel rendelkezik, így ellenáll akár 10 kilogramm tömegű TNT robbanásának is.
Kivonja a 2021-es évben 17 legöregebb Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázóját az USAF a jelenleg még 59 darabos szolgálatban lévő mennyiségből. A típus tervezése idején a túlélés záloga a nagy sebességű terepkövető repülés volt, amit a B-1B személyzetek rendszeresen gyakoroltak is. Azonban ez a repülési mód jelentősen megterheli a gép sárkányszerkezetét és rövidíti annak élettartamát. Jelenleg a B-1B repülőgépek egy része olyan állapotban van, hogy repülőgépenként több tízmillió dollárra lesz szükség ahhoz, hogy rövid távon visszatérjen a bevetésre képessé vált flottához, amíg a B-21 Raider szolgálatba nem áll. A légierő tisztviselői 17 strukturálisan leginkább elhasználódott B-1B kivonását javasolták 2021-ben, hogy a karbantartásra fordítandó dollárokat és a munkaerőt a flotta legegészségesebb repülőgépeire összpontosíthassák. Továbbá az USAF illetékesei fontolgatják, hogy ezt a repülési módot a jövőben megszüntetik a Lancer-ek esetében. Döntésüket segítheti, hogy a jelen és a jövő fegyvertárában számos olyan csapásmérő robotrepülőgép és rakéta alkalmazása lesz elérhető a B-1B számára, melyekkel nem kell majd túlságosan megközelíti a célpontot és az azt védő légvédelmi rendszereket sem. A jelent képviselő, majd 1000 kilométerre is elrepülő AGM–158B JASSM-ER (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extended Range) és a hajók elleni feladatra módosított, nagyjából feleakkora hatótávolságú AGM-158C LRASM (Long Range Anti-Ship Missile) mellett a jövőt a hiperszonikus eszközök jelentik.
Ezekből a B-1B általi szállítási kapacitása az LRASM esetében is 24 darab lesz, mivel a sárkány és a méret nem változott az AGM–158B-hez képest. Az amerikai légierő azt tervezi, hogy a Lockheed Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus (5 Mach) rakétákat külső felfüggesztési pontokon is el fogja helyezni a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázókon. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 42 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés.
A korszerű fegyverzettel történő ellátását az teszi lehetővé, hogy 2020 szeptemberében befejeződött az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer nehézbombázóin az IBS (Integrated Battle Station) modernizációs program. A napjainkra szolgálatba maradó összes, vagyis 59 repülőgépet érintő korszerűsítés eredeti tervében még 76 példány átépítéséről volt szó, azonban a gépek mennyisége folyamatosan csökkent. A B-1B digitális harcmezőre történő lépését már egy teljes mértékben integrált adatátviteli rendszerrel oldották meg a Boeing-nél végzett fejlesztés során, ezért a helyzeti tudatosságot több nagyméretű kijelző beépítésével javították mind a pilóták, mind a védelmi és a támadó elektronikát kezelő operátorok számára. Így a célpontok koordinátáinak, de a képi információk vételének és adásának is lehetőségének biztosítottak a Lancer-ekben helyet foglalók számára. További újdonság, hogy egy új diagnosztikai rendszer is beépítésre került, így remélhetőleg csökkenni fognak az üzemben tartási költségek.
Az Oklahoma City közelében található Tinker légibázison folyó 975 millió dollárba kerülő modernizálás volt a típus történetében az eddigi legnagyobb előrelépést jelentő korszerűsítési program, amely 2012 végén kezdődött és 2020 szeptemberében fejeződött be. Az első korszerűsített Bone-t 2014. január 21-én vette át az USAF a Dyess légibázison. A további alkalmazási lehetőség kiterjesztését a minél gyorsabb reakcióidő jelenti, akár nagyobb távolságba történő áttelepüléssel és onnan történő tartós üzemeltetéssel kiegészítve. Ezt az F-22 Raptor vadászbombázók esetében a Rapid Raptor program keretében már megvalósították és hasonlóra törekednek a B-1B esetében is. Az első gyakorlatra már 2019 decemberében sor is került. Ekkor a texasi Dyess légitámaszpontról indult útnak két Lancer, míg a szükséges földi kiszolgálást végző személyzetet és az üzemeltetéshez szükséges eszközöket az Arkansas-i Little Rock bázisról érkező két Lockheed C-130J Super Hercules tehergép vitte a bombázók utánuk. A B-1B hadrafoghatósága a 2020-as év első hónapjaiban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban. Jelenleg ez áprilisban már 25 Lancer-ről mondható el.
Érdekes megoldást szült az Amerikai Légierő költségeivel való takarékosság. Az egyik fő típusnak tekinthető Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázó esetében a cél a 2040-ig történő szolgálatban tartás. Ennek során a fedélzeti elektronika korszerűsítése mellett a szárnyak cseréjére is szükség van, hiszen 1990 óta a típus számos konfliktusban került bevetésre több tonnányi fegyverzetet hordozva. Az új szárnyak beszerzése persze nem olcsó mulatság és mivel az F-15-ös még jelenleg is gyártásban van, a szállítás sem oldható meg egyik napról a másikra. A megoldás a már legyártott, de még jelentős repült idővel rendelkező szárnyak beszerzése lett. Mégpedig Szaúd-Arábiából, ahol 66 darab régebbi F-15S vadászbombázó korszerűsítése folyik SA változattá. Ennek során új szárnyakat is kapnak a 22 éves átlagéletkorú vadászbombázók, így az amerikai típustestvéreiknél kevesebbet repült és kisebb igénybevételnek is kitett F-15S szárnyak kerülhetnek az amerikai gépekre. Nyolc F-15E Strike Eagle vadászbombázóhoz elegendő mennyiség már megvásárlására is került, ezzel már állítólag 80 millió dolláros költségmegtakarítást sikerült is elérni. A szaúdi szárnyak felhasználásának ötlete még 2018-ban született meg, és az első tárgyalások a szaúdiakkal már 2019 februárjában le is zajlottak. Az első szerződés nyolc szárnykészlet beszerzésére vonatkozott, és a jövőben az amerikaiak további negyvenkét készletet vásárolhatnak, így akár 250 millió dollárt is megspórolva. Az első gépszegett szárnyak 2020 augusztusában érkeztek meg az USA-ba. Felszerelésüket 2021-re tervezik, amikor egyes F-15E-k ütemezett nagyjavításokon esnek majd át.
Más amerikai típus esetében pedig egy igencsak korszerű megoldásról tudósítottak a híroldalak a héten. December 15-én ugyanis első alkalommal repült egy Lockheed Martin U-2 Dragon Lady felderítőgép mesterséges intelligenciával a fedélzetén. A pilóta vezette gép rendszeriben az ARTUµ néven ismert algoritmus is jelen volt. Ezt olyan feladatok elvégzésére alkották meg amelyeket egyébként a pilóta végzett eddig. Így felelős a felderítést végző érzékelők kezeléséért és a navigációért is. Eme repülés során a feladat szerint rakétaindításokat kellett felderítenie az U-2-nek. Míg a pilóta a gépet irányította, és az ellenséges vadászgépeket próbálta észlelni, addig ARTUµ elsődleges feladata, mint egy jól képzett fedélzeti rendszerkezelőé, már a felszállást követően az ellenséges rakéták keresése volt a 2,5 órás repülés során. Az ARTUµ egyébként a µZero számítógépes programon alapul, amelyet sakkban képes volt embereket is legyőzni.
Leszállították a negyedik Embraer KC-390 repülőgépet is a Brazil Légierő részére. További hír a típussal kapcsolatban, hogy december 9-én az Anápolisban állomásozó 1. Szállítórepülő Ezred Zeus századának személyzete és gépe december 9-én hajtotta végre ejtőernyősökkel a tehertérben, immáron nem tesztcélzattal az első bekötött ugrásokat. Minderre egy évvel a KC-390-es rendszeresítése után került sor.
Lezárult a negyedik, korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx Mk.21B helikopter átvételi berepülése a Leonardo Marconi Westland telephelyén Yeovil-ban, az Egyesült Királyságban. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során. Az N-4003-as lajstromjelű gép várhatólag 2021 januárjának második felében érkezik majd vissza Brazíliába. A jövőben a Rafael Advanced Defense Systems Ltd. Spike ER irányított rakétákkal tervezi felszerelni korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx helikoptereit a Brazil Haditengerészet. A 10 kilométeres hatótávolságú rakéta rádiófrekvenciás irányítórendszeren továbbítja az orrába szerelt hőkamera képét a helikopterre, illetve ugyanezen a csatornán veszi a kormányparancsokat is.
Vízre bocsátották Brazíliában a második dízel-elektromos S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjárót is december 11-én. A HUMAITA (S41, vagyis az SBR-2) építésében 2019. október 11-én fontos lépést történt. Ugyanis a francia eredetű tengeralattjáró addig külön épített törzsszekcióit egyesítették az Itaguaí Tengerészeti Komplexumban. Az öt részegység összeillesztése alkalmából rendezett ünnepségen megemlítették, hogy a HUMAITA tengeralattjáró mind a hat torpedóvető csöve teljes egészében hazai gyártású. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.
Megérkezett Brazíliába a harmadik (FAB 6552-es lajstromú) SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgép is. A 2015-ös év június hónapjában 3 példányban megrendelt típus helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. A C295-ből tíz szállító, S-105A Amazonas jelzéssel már szolgált az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nem voltak a 2015-ben megrendelt példányokra felszerelésre kerülő buborékablakok. Az első SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgépet (FAB 6550 lajstrom) 2017 közepén vették át a spanyolországi Sevilla városában található Airbus üzemben. majd 2019 szeptemberében a FAB 6551-es lajstromú gép került átadásra.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
Alenia Aermacchi T-346A Master
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
